Az ókori görög sportkultúrával kapcsolatban már számos jelentős tanulmány született, amely hozzájárult jelenlegi képünk kialakításához a témával kapcsolatban. Említhető akár Kertész István, aki rámutatott, hogy az ókori olimpiák fontos szerepet játszottak a görög városállamok (poliszok) identitásának megerősítésében és politikai pozícióik megjelenítésében, illetve arra, hogy versenyek a görögség egységét és rivalizálását egyszerre tükrözték,[2] de kiemelkedő kutatást végzett a témában Wolfgang Behringer is, aki A sport kultúrtörténete: Az ókori olimpiáktól napjainkig című művében átfogóan elemzi a sport fejlődését és társadalmi-kulturális jelentőségét az ókortól egészen a modern időkig.[3] Jelen cikk a VI. Sárközy Tamás Sportjogi Konferencián tartott előadásom alapján készült, amelynek fő irányvonala megegyezik a doktori kutatásoméval, vagyis a sportjog közjogi szabályainak feltárásával és azok jelentőségének kiemelésével. Ezen belül két témát igyekeztem bemutatni, az ókori olimpia mai értelemben vehető közjogi elemeit és ennek hagyatékát, majd arra kerestem a választ, hogy az Európai Unió (továbbiakban: EU) sporttal kapcsolatos rendelkezéseiben van-e nyoma az olimpiai eszmének, illetve itt milyen típusú szabályozásról beszélhetünk.
A number of important studies have already been carried out on ancient Greek sporting culture, which have contributed to our current understanding of the subject. We can mention István Kertész, who pointed out that the ancient Olympics played an important role in strengthening the identity of the Greek city-states (polis) and in the political positioning of the polis, and that their competitions reflected both the unity and the rivalry of the Greeks, but also Wolfgang Behringer, who has done outstanding research on the subject in his book The Cultural History of Sport: From the ancient Olympics to the present day, he provides a comprehensive analysis of the development and socio-cultural significance of sport from ancient to modern times. The present article is based on my presentation at the 6th Tamás Sárközy Conference on Sport Law, the main thrust of which is the same as my doctoral research, namely to explore the public law of sport and to highlight its significance. Within this framework, I tried to present two topics: the public law elements of the ancient Olympics in the modern sense and its legacy, and whether the Olympic ideal is present in the European Union's (EU) sport-related regulations, and what kind of regulations we can speak of here.
Über die antike griechische Sportkultur wurde bereits eine Reihe wichtiger Studien durchgeführt, die zu unserem heutigen Verständnis des Themas beigetragen haben. Zu nennen sind hier István Kertész, der darauf hinwies, dass die antiken Olympischen Spiele eine wichtige Rolle bei der Stärkung der Identität der griechischen Stadtstaaten (Polis) und bei der politischen Positionierung der Polis spielten und dass ihre Wettkämpfe sowohl die Einheit als auch die Rivalität der Griechen widerspiegelten, aber auch Wolfgang Behringer, der in seinem Buch "Die Kulturgeschichte des Sports: Von den Olympischen Spielen der Antike bis zur Gegenwart" herausragende Forschungen zu diesem Thema angestellt hat: eine umfassende Analyse der Entwicklung und der soziokulturellen Bedeutung des Sports von der Antike bis zur Neuzeit vorgelegt hat. Der vorliegende Artikel basiert auf meinem Vortrag auf der 6. Tamás-Sárközy-Konferenz zum Sportrecht, dessen Hauptstoßrichtung dieselbe ist wie die meiner Doktorarbeit, nämlich das öffentliche Recht des Sports zu erforschen und seine Bedeutung herauszustellen. In diesem Rahmen habe ich versucht, zwei Themen darzustellen, nämlich die öffentlich-rechtlichen Elemente der antiken Olympischen Spiele im heutigen Sinne und ihr Erbe, und dann habe ich versucht herauszufinden, ob der olympische Gedanke in den sportbezogenen Vorschriften der Europäischen Union (EU) vorhanden ist und von welcher Art von Vorschriften wir hier sprechen können.
- 21/22 -
Amikor az ókori kultúráról vagy sportról van szó, az elsők között kell górcső alá venni a hellén agonisztikát.[4] A történelmi források alapján elmondható, hogy leginkább a görög városállamokban volt szó olyan mozgáskultúráról, amely a mai értelemben is sporttevékenységek között említhető és ehhez kapcsolódó szabályozásról, amely bizonyos szempontból összehasonlítható a maival. Az agonisztika az agón szóból eredeztethető, amely korábban csak a férfiak gyűlését jelentette. Az agón eredeti értelme tehát egykor a szabad férfiak gyűlésére utalt, amelyet megbeszélések, vásárok és sportesemények is színesítettek, gyakran egy istenség védelme alatt. Az ezekhez kapcsolódó versenyek idővel egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Homérosz után az agón kifejezés, amelyet korábban szinonimaként használtak az athlosz szóval, már kizárólag sportversenyt vagy sportünnepélyt jelentett. Ezeket általában helyi vagy regionális szinten rendezték meg évente. Egyes területeken azonban kialakult a sportünnepélyek hagyománya, amelyek az istenségek védelme alatt álltak, és pánhellén[5] eseményekké váltak, áthidalva a régiók közötti határokat. Az ókori görög városállamokban számos módja alakult ki egymás képességeinek összeméréséhez. A görög társadalomban olyan erősen érvényesült ez a jelenség, hogy a történészek méltán nevezik agonista társadalomnak. A másik kiemelendő fogalmuk a témával kapcsolatban a gimnasztika,[6] amit mai értelmezésünk szerint egyfajta edzésként definiálhatunk, de idetartozott maguknak az edzőknek a tevékenysége is.
A versenyek kialakulása kezdetben leginkább kultikus, rituális szokásokra vezethetők vissza, így a megmérettetések általában valamely istennek a kedvében járására szerveződtek. Az egyik jelentős és történelmi hírű kultuszhely a Peloponnészoszon elhelyezkedő, minden sportkedvelő által ismert Olümpia szent ligete volt. Ezen a területen, az Kr. e. I. évezred első negyedében először alkalmi, majd idővel rendszeres sportversenyek (futóversenyek) keretében ünnepelték meg Zeusz istent. Természetesen több hasonló verseny szervezésére került sor a városállamok által, azonban a legtöbb fennmaradt dokumentáció az olimpiához köthető, ezért az jóval hangsúlyosabb a sporttörténeti elemzésekben. A szabályozásra rátérve mindenekelőtt azt kell látni, hogy a poliszok feladatai az általános jogi normákat és a versenyszabályokat illetően nem voltak élesen elválaszthatóak egymástól. Az Olümpia példáját nézve látható, hogy az államra (éliszi királyság) hárult már akkor is a sportverseny lebonyolításához szükséges személyi és anyagi feltételek megteremtése. Így például a megfelelő biztonsági körülmények biztosítása, illetve kezdetekben a verseny és játékszabályok megalkotása. Utóbbiban természetesen a későbbiekben behatároltan volt beleszólása, de a legitimációs szerep mindvégig megmaradt az állami szerveknek, amelyeket adott esetben konkrétan a versenyre hoztak létre, a versenybíróságokhoz hasonlóan. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy a jog, az állam és a sport már ebben az időben is több ponton összefonódott, egyfajta szimbiózisban működtek. A sportszervezés, mint egyfajta végrehajtási tevékenység már itt mondhatni közigazgatási intézményeken és szabályokon keresztül valósult meg.[7] Az egyik legjellegzetesebb mindenki által ismert "sportigazgatási" szabályozás a versenyek idejére kihirdetett béke. Ennek természetesen nem csupán a játékok zavartalan lefolyását biztosító célja volt, hanem a Peloponnészoszra jellemző háborús viszályok megszüntetése is. Később persze az összes részt vevő városállam elfogadta a megállapodást. Meglátásom szerint kiválóan látszik ebből a szabályból is, hogy a sportnak milyen társadalmi értékei vannak, hiszen tudjuk, hogy a béke megkötése egy ókori civilizációban egyáltalán nem volt elhanyagolható jelentőségű, még ha csak ideiglenesen is. A mai sporteseményekhez hasonlóan már itt is rendkívüli figyelmet kapott a versenyek alatt a közbiztonság[8] fenntartása. Az ókori, Kr. e. III. századból származó példa a rendfenntartásra az éliszi versenyek előtti időszakban emelkedik ki. Ekkor az óriási nézőtömeg elhelyezése volt a fő feladat, és a város utcáinak járművekkel való használatát ekkor ideiglenesen betiltották a tömeges roham elkerülése érdekében. A jog és a sport összeforrottsága a görög kultúrában tényleg elkerülhetetlen volt, hiszen, ahogy említettem maguk a játékszabályok és a lebonyolításhoz szükséges közigazgatási jogi szabályok nehezen voltak elválaszthatók egymástól, vagyis eltérő kategorizálásuk nem történt meg abban az időben, mind az adott sportesemény megfelelő lebonyolítását szolgálták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
