A munkavégzés "hagyományos" módjai időről időre megújulnak. Ennek a szinte robbanásszerű megújulásnak lehetünk tanúi a 21. században is, amely egyszerre indokolja a munkajogi szabályok megerősítését és azok rugalmas újragondolását is. Az új szabályozást több körülmény is sürgeti, amelyek közül az egyik legfontosabb a digitalizáció. A digitalizáció a munkajogi kereteket képlékennyé teszi, ennélfogva a tudományos dogmatikának az alapokhoz kell visszanyúlnia. A szerző ennek következtében helyesen fókuszál a munkajog hátterében álló munkára. "A munka nem egyszerűen csak azt a tartalmat foglalja magába, hogy egy személy dolgozik és ezért akár díjazásban részesül, hanem egy többrétegű fogalmat takar. Nem lehet lekorlátozni a jelentését csupán teljesítendő feladatok összességére, hiszen a munka a társadalmi identitás, a társadalmi rang, jogok és kötelezettségek, a státusz, a beilleszkedés és elismertség fogalmait is magába zárja."[2] Ennélfogva a digitalizációból fakadó új intézmények munkajogi szempontból történő értékelése elengedhetetlen. Erre vállalkozik a szerző a monográfiában, főleg idegen nyelvű, angol, francia és olasz szakirodalmakat feldolgozva, hiszen a magyar kutatások számára ez egy újabb kutatási téma.
A digitalizáció egy igen komplex és egyáltalán nem jogi fogalom, mégis egyre többször használják a jogirodalomban. Amennyiben a digitalizációt összekötjük a munkajoggal, számos újabb kérdés merül fel, így például a legújabb fogalmi eszköztár elemeinek pontos jelentése. Használják a digital economy, a platform economy, a sharing economy, vagy éppen a crowdwork kifejezéseket, gyakran és néha helytelenül szinonimaként, amelyek elhatárolására vállalkozik a szerző a II. fejezet alatt. E fogalmi tisztázás különösen fontos akkor, amikor a dogmatikai alapokról szóló vita áll fenn, hiszen ahogy azt a szerző is írja, a nemzetközi terminológia sem forrott ki ennek kapcsán.
A mű súlypontja ezen fogalmakon belül a platformmunka és annak relációja a munkaviszony egyes elemeivel. A platform alapú munkavégzés egy olyan korábban nem ismert, polgári jogi alapokról szárba szökkenő, a munkavégzőt alapvetően kiszolgáltatottság felé sodró, mégsem egyértelműen munkajogi kategória, amely az elmúlt években (a szerző által is keretként meghatározott digitalizáció hatására) külföldről hazánkba is begyűrűzött. A szerző ugyanakkor nemcsak magát a problémát elemzi, hanem az abból fakadó kérdésekre válaszlehetőségeket is felvázol, színesítve azt a külföldi gyakorlatokkal, példákkal. Izgalmas kijelentést olvashatunk a könyv 101. oldalán. Idézve a szerzőt, "amíg csak elvi szinten beszélhetünk a munkajogi garanciák újragondolásáról, addig csakis a klasszifikáció eszközével lehet minimális garanciát biztosítani a platform munkásoknak". A munkajogtudomány egyik legfontosabb innovációja lehet az uniós platform irányelvtervezet,[3] amely hasonló útra lép: elsődlegesen a jogviszony minősítésében gondolkodik a bináris, azaz a munkaviszony-önfoglalkoztatás koordináta-rendszerében. Érdemes ezen vitatkozni, mivel - egyetértve a szerző gondolataival - nem biztos, hogy a formális átsorolás a legmegfelelőbb és a hosszú távon fenntartható módja a kiszolgáltatott platformmunkás védelmének, hanem más dimenziókban kell gondolkodni, méghozzá a védelem tartalmi kérdéseiben.
E tartalmi kérdések ugyanakkor nemcsak a jogszabályokban, hanem a szociális párbeszédben is keresendők, így a kollektív jogokban, ahogy ezt a szerző is bemutatja. Szóba kerül többek között a gyakorlatban a munkaügyi kapcsolatok - sokszor a jogtól kvázi független - dinamikájában fellelhető új típusú szervezkedési formák (nem tisztán jogi alapú, például önszerveződésen alapuló szervezetek) értékelése, gyakorlati példák bemutatása is. Új típusú foglalkoztatásról lévén szó, a kapcsolódó kollektív jogintézmények átgondolására is szükség lehet, ahogy arról a platformmunkások szervezkedéshez való jogát és annak formáit bemutató alfejezetben is olvashatunk.
A monográfia utolsó mérföldköve a sztenderd munkaviszony elemeinek változásáról szóló fejezet. Ezen belül szóba kerül a "hajsza-kultúra" egyik legégetőbb problémája, az állandó elérhetőség kérdése, amely különösen fontos a munka-
- 74/75 -
idő szabályozása szempontjából. Szükséges e kérdés vizsgálata, amely különösen a munka és magánélet egyensúlyával függ össze. A digitalizáció hatásait ugyanakkor a munkáltató oldalán is észrevehetjük, különösen, ha annak jogosítványait maga a mesterséges intelligencia gyakorolja. Az algoritmizált döntések így kihagyhatatlan elemei a platform alapú munkavégzés felett folytatott vitának, és így az arról szóló értekezésnek is. Végezetül a szerző röviden szót ejt a munkaeszközök és a munkaegészségügy legújabb kockázatairól a platformmunka kapcsán.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
