A Magyar Bírói Egyesület "Kitörési pontok - Függetlenül, de hogyan?" címmel előadássorozatot rendezett a bírósági szervezetben szükséges változásokról, melynek vitaanyaga érinti a gazdasági ítélkezés tetemes részét, közelebbről a cégügyekkel és a fizetésképtelenségi ügyekkel kapcsolatos szervezeti és szabályozási kérdéseket. Szerzője olyan megállapításokat tesz, hogy a jelen állapotok szerint a bíróságoknak olyan ügyekkel is foglalkozniuk kell, amelyek más országokban nem, vagy részlegesen tartoznak bírósági hatáskörbe (pl. cégregisztráció). Ezzel ... "a bíróság személyi és anyagi erőforrásai közigazgatási jogkörbe tartozó feladatokat váltanak ki, vagy olyan »ügyeket« is kezelnek, amelyek valójában nem lehetnének ügyek (pl.: az eredménytelen végelszámolási eljárást követő formális eljárások). A vagyonnal nem rendelkező, eltűnt cégek »felszámolása« felesleges mértékben veszi igénybe a bírósági erőforrásokat (munkaórák, levelezés stb.). Egy 2008-tól hatályos rendelkezés alapján a mérleg leadásának elmulasztása esetén is végelszámolót, felszámolót kell kijelölni. Az utóbbi költségét - ami minimálisan 150 000 Ft +áfa - a bíróságok gazdasági hivatalának közreműködésével a Központi Költségvetés fizeti ki a felszámolónak. A közeljövőben ezekből az eljárásokból eredően 1-2 milliárdos tétel terheli majd a költségvetést!"
Megoldásként A) variáció gyanánt a cégbíróságok átalakítását veti fel cégregisztrációs hivatallá: "A cégbírósági rendszer céghivatali rendszerré történő országos átalakítása elmozdulási irány lehet, amely más szervezeti szisztémában végrehajtott nyilvántartáson alapulna, s csak a cégtörvényességi eljárások kapcsolódnának a megyei bírósági rendszerhez. A cégbírók átirányíthatók volnának a hivatalba, a cégtörvényességgel foglalkozó bírósági szervezetbe vagy egyéb bíróságokra."
B) variációként a cégbírósági bírák munkájának maximális kiváltását javasolná titkárokkal, és kizárólag a központi régióra fókuszálva, megjegyezve hogy ... "A Fővárosi Bíróságon jelenleg 48 bírói álláshellyel működő cégbírósági rendszert teljes egészében át kell tekinteni, s mindazokon a szakterületeken, ahol a bírói foglalkoztatás »kivonható«, bírósági ügyintézői, titkári foglalkoztatást kell biztosítani. E körben az 56/2008. (III. 26.) Korm. rend., valamint a Cégtörvény rendelkezéseit figyelembe véve, általánossá kell tenni a bírósági ügyintézői foglalkoztatást."
A felszámolási ügyek racionalizálása terén arra tér ki a szerző, hogy ... "Át kell tekinteni az ide utalt ügyeket és a jogszabályok vagy lobbi-érdekek által »kreált« ügyeket meg kell szüntetni. Ezzel együtt felülvizsgálatra szorulna a cégbejegyzési eljárás jelenlegi rendszere is. A jelenlegi jogszabályok bőséges lehetőséget adnak arra, hogy a megalakulásuk pillanatában sem működő cégek bejegyzésre kerüljenek. Ezek egy év után már törlésre kerülhetnek, és így bírósági ügyeket generálnak. Megfontolandó, hogy a kizárólagos hatáskörbe utalt jogviták (pl.: munkaügyi perek) - amelyek a felszámolási eljárás alatt a felszámoló bíró elé kerülnek - kerüljenek vissza a kizárólagos hatáskörrel rendelkező bíróságra."
A vitaanyag javaslatai kétségtelenül jó szándékúak, de elnagyoltak, átgondolatlanok és tágabb értelemben vett hatásaikat egyáltalán nem mérik fel az esetleges megvalósítás esetére. [Ha csak a fenti, felszámolási ügyek kapcsán felvillantott elképzelést vizsgáljuk: mit értsünk a "jogszabályok vagy lobbi-érdekek által kreált" ügyeken, melyeket a vitaanyag szerint meg kell szüntetni?! Hogyan állapítsuk meg ezek konkrét körét, és milyen megszüntető határozatot kellene hozni?! Ez a felvetés nyilván jó célt szolgálna, de a javaslattévő maga sem gondolhatja komolyan ilyen formában történő megvalósítását.
Hozzá nem értésre utal egy olyan kijelentés, amely "a megalakulása pillanatában sem működő cégek" alapítását korlátozná, illetve helyteleníti. A hatályos szabályok szerint az előtársasági (vagyis a cégbejegyzést megelőző) cégműködés nem kötelező, egyes cégformáknál nem is lehetséges. Hogyan szűrné ki a cégbíró (illetve a titkár, bírósági ügyintéző vagy a céghivatal alkalmazottja), hogy mely, bejegyzését kérő formáció kíván valóban működni, és melyik tervez fantomizálódást? Ne felejtsük el azt sem, hogy egyes cégformáknál jogszabályi lehetőség van a tevékenység szüneteltetésére, más esetekben pedig az az "alvócég", amely ténylegesen nem tevékenykedik (olykor a rossz piaci körülmények miatt), de bevallási, adózási stb. jogszabályi kötelezettségeinek eleget tesz, miért esne "exkommunikáció" alá?!]
A vitaanyag javaslatainak fenti hibái az általam feltételezett jobbító szándék ellenére is rendkívül problematikusak, mert azzal a veszéllyel járnak, hogy a jogalkotó megismerve tartalmukat, abban a hiszemben, hogy a nyilvánvalóan hozzáértő és tapasztalt bírói testület felvetéseiről van szó, akár meg is valósíthatja azokat, miközben látható az előbbiekből az is, hogy nem átgondolt, hatásaiban is felmért, összecsengő indítványcsomagról van szó, hanem puszta ötletelésről, melyben vannak rendkívül jó és megszívlelendő elképzelések, de egymással is ellentétes, durva hibákat is tartalmazó javaslatok is.
Másik kifogásolható vonása a vitaanyagnak, hogy - legalábbis a cégügyszak vonatkozásában - a szerző kizárólag a bírósági szervezet egészének belső érdekeit tartja szem előtt, de elfeledkezik arról, hogy a bírósági apparátus megfelelő működése nem öncél, annak társadalmi rendeltetését is be kell töltenie. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy az államszervezet többi intézményéhez diszfunkciók nélkül kell illeszkednie, helyzetének javítása az állami, társadalmi keretek (lehetőségek) között történik, és ez nem mehet - és a tapasztalatok szerint soha nem is megy - azok rovására, sőt, általában vereséget szenvednek a bírósági érdekek a társadalom, államszervezet egyéb érdekeivel, finanszírozási igényeivel ütköztetve.
A vitaanyag helyesen állapítja meg, hogy a cégek regisztrációja lényegében államigazgatási feladat. Olyan feladat azonban, melynek a gazdasági élet működésére igen döntő hatása van, és éppen e kiemelt jelentősége indokolta azt a jogalkotói döntést, hogy a rendszerváltáskor (éppen, mint 1945 előtt, és mint Ausztriában vagy Németországban jelenleg is) bírósági felügyelet alá helyezték a cégnyilvántartást és a cégek törvényességi felügyeletét. Ez garanciális jellegű lépés volt, és törvényességi felügyeleti vonatkozásában még a vitaanyag szerzője sem kérdőjelezi meg indokoltságát.
Nem vitás, hogy a cégnyilvántartás vezetése más szervezetnél, országos hatáskörű szervnél is elhelyezhető lenne, a kereskedelmi nyilvántartások vezetését Európában és más, a miénkhez hasonló társadalmi felépítésű államokban különféle állami szervekre bízzák, a sokszínű megoldások közül csak egy a bírósági hatáskörbe helyezett cégregisztráció. A jogalkotó a rendszerváltáskor e mellett döntött, talán a német típusú jogrendszer, az 1945 előtti szervezeti elrendezés hagyományainak folytatása, valamint a regisztrációs tevékenység és a bírói feladatkörbe jogi természeténél és garanciális indíttatásánál fogva is leginkább besorolható törvényességi felügyeleti ügyek szoros kapcsolódása miatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
