Az Európai Unió Bírósága előtt kötelezettségszegési eljárás és előzetes döntéshozatali eljárás is indult a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 108. § (1) bekezdése kapcsán, amely kimondta, hogy a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog továbbá használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik.
A Bíróság 2018. március 6. napján előbb az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet (C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben hozott ítélet), amelyben megállapította, hogy az EUMSZ 63. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell. Az ítélet kizárólag a tőke szabad mozgása vonatkozásában vizsgálta a magyar szabályozást, s rögzítette, hogy a vitatott magyar földforgalmi szabályozás a célja alapján, e ténynél fogva korlátozza a tőke szabad mozgását - az érintett személyekre vonatkozó kártalanítási szabályok elfogadásától függetlenül. A magyar szabályozás "az érdekeltet nemcsak azon lehetőségtől fosztja meg, hogy továbbra is élvezhesse az általa megszerzett jogokat, többek között megakadályozva az érintett mezőgazdasági földterületek olyan módon történő hasznosítását, amelyre tekintettel e jogot megszerezték, hanem e jog elidegenítésének lehetőségétől is."[1] "Márpedig azáltal, hogy a Magyarországtól eltérő tagállamok állampolgárait, akik a tőke szabad mozgásának kedvezményezettjei, megfosztják azon javaik élvezetétől, amelybe tőkét fektettek, az alapügyben szereplő szabályozás korlátozza e mozgásszabadságot."[2] Így a magyar szabályozás a tőke szabad mozgását korlátozza, mivel alkalmas arra, hogy eltántorítsa a külföldi illetőségű személyeket attól, hogy Magyarországon beruházásokat hajtsanak végre, vagy ilyen beruházásokat fenntartsanak.
A Bíróság a kötelezettségszegési eljárásban 2019. május 21. napján hirdetett ítéletet, amely nagymértékben támaszkodott az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélet megállapításaira. A Bíróság azonban az EUMSZ 63. cikke mellett az Alapjogi Charta 17. cikk (1) bekezdésének[3] sérelmét is megállapította a magyar szabályozás kapcsán. A Charta felhívhatósága[4] kapcsán a Bíróság rögzítette, hogy amennyiben a nemzeti szabályozás akadályozhatja az EUMSZ által biztosított "egy vagy több alapvető szabadság gyakorlását és az érintett tagállam az EUMSZ 65. cikkben szereplő indokokra vagy az uniós jog által elismert, közérdeken alapuló nyomós okokra hivatkozik ezen akadályozás igazolásául,"[5] akkor a nemzeti szabályozásnak az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében összhangban kell lennie a Bíróság által védelemben részesített alapvető jogokkal. Abban az esetben tehát, amennyiben egy tagállam az uniós jog által előírt kivételekhez folyamodik valamely alapszabadság korlátozásának igazolása céljából, a Charta 51. cikk (1) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy "végrehajtja az uniós jogot". Az adott ügyben pedig Magyarország a tőke szabad mozgását korlátozó közérdekű célkitűzésekre hivatkozott.
A Bíróság a Charta 17. cikk (1) bekezdése kapcsán megállapította, hogy a magyar szabályozás nem felel meg annak a követelménynek, hogy az érintettnek a haszonélvezeti jogok elvesztéséhez hasonló tulajdontól való megfosztás esetén kellő időben méltányos összegű kártalanítást kell fizetni.
A C-177/20. számon folyamatban lévő ügy alapját képező tényállás szerint a nem magyar tagállami polgárok által alapított felperesi gazdasági társaság termőföldre vonatkozó haszonélvezeti joga törlésre került az Fétv. 108. §-a alapján, amellyel szemben a felperes jogorvoslati joggal nem élt. Az Európai Unió Bírósága a 2018. március 6. napján kelt, C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben hozott ítéletét követően azonban a felperes kérte haszonélvezeti jogának visszajegyzését, amely kérelmét az alperesi hatóságok elutasították arra tekintettel, hogy az Fétv. 108. § (1) bekezdése továbbra is hatályos. A fenti európai bírósági döntés csak egyedi ügyben volt alkalmazható,
- 30/31 -
a kötelezettségszegési eljárásban hozott C-235/17. számú ítélet pedig nem a törölt haszonélvezeti jogok visszajegyzéséről rendelkezik, hanem a vagyoni kompenzációról.
A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jelen sorokat is jegyző bírája az alábbi kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához: "Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 267. cikkét akként kell-e értelmezni, miszerint ha az Európai Unió Bírósága egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott előzetes döntésében megállapította egy tagállami jogszabályi rendelkezés uniós jogba ütközését, ezen tagállami jogszabályi rendelkezés a későbbi, tagállami hatósági és bírósági eljárásokban sem alkalmazható - függetlenül attól, hogy a későbbi eljárás alapját képező tényállás nem teljesen azonos a korábbi előzetes döntéshozatali eljárás alapját képező tényállással?"[6]
A bíróság a fenti végzésében áttekintette az előzetes döntések erga omnes hatályával kapcsolatos bírói gyakorlatot, utalva az Európai Bíróság Da Costa és SRL CILFIT ügyeiben hozott ítéleteire, valamint a Legfelsőbb Bíróság 1815/2008. számú közigazgatási elvi határozatára.
A bíróság szerint az előtte folyamatban lévő ügy tényállása eltér a C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben hozott ítélet alapját képező tényállástól, hiszen jelen esetben a felperes a visszajegyzési kérelmet elutasító határozatot támadta a bíróságon, és nem a haszonélvezeti jogot törlő határozatot. A bíróság álláspontja szerint azonban az európai bírósági gyakorlat alapján körvonalazódhat az a válasz, hogy "egy konkrét ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott előzetes döntés felhasználható egy későbbi, tagállami bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban akkor is, amennyiben a felmerült kérdés szigorúan véve nem azonos a korábbi kérdéssel, illetve csak lényegében egyezik a két kérdés."[7]
A bíróság végzésében azt is rögzítette, hogy jelen perben nem az a kérdés, hogy az Fétv. 108. § (1) bekezdése uniós jogba ütközik-e vagy sem, hiszen erről már korábban állást foglalt az Európai Unió Bírósága. A kérdés arra irányul, hogy "egy nem teljesen azonos tényállás alapján a tagállami bíróság félreteheti-e az uniós jogba ütköző tagállami jogszabályi rendelkezést, mely tagállami jogszabályi rendelkezés uniós jogba ütközését az Európai Unió Bírósága már kimondta egy korábbi döntésében. A két ügy tényállása tehát eltér egymástól, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés azonban azonos."[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
