https://doi.org/10.59851/jk.79.12.1
A magánjog-közjog elhatárolás a bírói út megválasztása szempontjából a mai napig releváns. Magyarországon a közigazgatási bíráskodás megkésett megteremtése döntően befolyásolta a dichotómia jellegét. Tényleges és funkcionális közigazgatási bíráskodás nélkül gyakran arra volt szükség, hogy a közigazgatási helyett a polgári bíróság biztosítsa a jogvédelmet. A jogi gondolkodásban tapasztalható - részben emiatt kialakult - polgári jogi dominancia azzal járt, hogy párhuzamos ítélkezési gyakorlat, azaz dualizmus alakult ki több területen, és az elhatárolási kérdések nem is merülhettek fel komolyan a bírói gyakorlatban. Sőt: a jogalkotó és az Alkotmánybíróság tevékenységének következtében is jött létre párhuzamosság, illetve erősödött a polgári jogi dominancia. A két bírói út közötti elhatárolás magyarországi fejlődési vonalának vázlatos, közigazgatási perjogi szempontú bemutatása azonban rámutat a jobb egyensúlyi helyzet kialakulásának jeleire is.
Tárgyszavak: bírói út, dichotómia, jogvédelem, közigazgatási bíráskodás, közjog-magánjog
The distinction between private law and public law is still relevant today in terms of the choice of access to justice. In Hungary, the belated creation of administrative justice has had a decisive influence on the nature of the dichotomy. In the absence of effective and functional judicial review, it has often been necessary for the civil court to provide legal protection instead of the administrative court. The predominance of civil law in legal thinking, partly as a result of this, led to parallel jurisprudence in several areas and to the fact that the issues of demarcation could not be seriously raised in judicial practice. Moreover, the activities of the legislature and the Constitutional Court have also led to duplication and confusion. However, a sketchy description of the development of the demarcation line between the two judicial paths in Hungary from an administrative law perspective also points to signs of a better balance.
Keywords: access to court, common law/private law, dichotomy, judicial review, legal protection
A közjog és magánjog elválasztása a római jog óta örök toposza a jogtudománynak, miközben napjainkban a korábbiaknál is intenzívebben a magánjog közjogiasodása, a közjog magánjogiasodása figyelhető meg.[1] Az is felmerül, hogy ez a dichotómia valójában "genetikai hiba",[2] s pusztán a dichotómia meghatározásából is hasonló benyomásunk támadhat. "A dichotómia (a görög dicha, "külön" és tomosz, "vágás" szóból) a logikai felosztás olyan formájának szakkifejezése, amely egy osztály két alosztályra való szétválasztásából áll, amelyek közül az egyiknek van, a másiknak nincs egy bizonyos tulajdonsága vagy attribútuma. Az ellentmondás elve alapján ez a felosztás egyszerre kimerítő és kizárólagos; [...] Ez az osztályozási módszer, bár formailag pontos, az egzakt tudományokban csekély értékkel bír, részben azért, mert minden lépésnél a két osztály közül az egyik csak negatíve jellemezhető, és rendszerint mesterséges, heterogén osztály."[3]
Kétségtelenül igaz eme utolsó megállapítás a jogrendszeren belül képzett dichotómiákra is. Általában valamelyik jogág, jogterület felől "vágjuk ketté" a jogrendszert (vagy annak egy részét), és így az ellentétes kategóriát valóban negatív definícióval képezzük. A közjogi tankönyvirodalomban e körben a közigazgatási jog és más jogágak elhatárolásáról esik leginkább szó,[4] a magánjogiban szintén ez a téma jelenik meg. Mindig viszonylagos lesz az elhatárolás és az egész jogrendszert nem tudjuk ezzel leírni. A jogrendszeren belül sokszor elmosódottak a határok,
- 533/534 -
sok a "keresztül- vagy keresztbe fekvő" jogterület, sok a kölcsönhatás közöttük.[5]
A dichotómia tehát csekély értékkel bír. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dichotómia pozitív jogilag teljesen irreleváns lenne.[6] Vannak szempontok, amelyek szükségessé teszik ezt az egyszerűsítést, a sematikus kettősségben való gondolkodást. Ilyen a bírói út kérdésköre is. A közjog-magánjog kettőssége ugyanis ebben a koordináta-rendszerben nemcsak arra utal, hogy köz(igazgatási)jogi és a polgári jogi jogviták egymástól eltérőek, és külön-külön entitások, hanem arra is, hogy nincs más kategória, és e kettő valamelyikébe be kell tudni sorolni minden - nem büntetőjogi - bíróság elé kerülő jogvitát, tehát ennyiben van is közük egymáshoz.[7] Azért lényeges kérdés, hogy egy-egy jogviszonyt hova lehet besorolni - és különösen azokat a területeket, ahol nagyon erős a "keveredés", a kölcsönhatás, a jogalkotó besorolja-e, és ha igen, hova -, mert enélkül a bírói út kérdése sok esetben nyitva marad, ami pedig jogvédelmi deficitekhez vezethet.[8]
Ezen túl azonban a kettéosztottság arra is utal(na), hogy a két minőség, a két rész egyenrangú és nincsen közöttük függési viszony, alárendeltség, továbbá, hogy a rendszer minden egyes eleme a két rész valamelyikébe besorolandó és nem tartozhat mindkét részbe. A jogalkotó felé kérdésként így az fogalmazódik meg, hogy a jogpolitika a dichotómiát hogyan kezeli: a fenti követelményekre mennyire van figyelemmel. Egyfelől, sikerül-e egyensúlyi helyzetet teremtenie közjog és magánjog között, másfelől pedig, sikerül-e egyértelműen besorolnia minden egyes jogviszonyt a két terület valamelyikébe? Éppen ezért az, hogy a rendszerváltást követően a jogpolitika e két jogterület határait és egymásra hatásait milyen módon kísérelte meg megvonni (vagy éppen tartózkodott ettől), lényegi pont a jelenlegi igényérvényesítési dichotómia mibenlétének vizsgálatában.[9] A továbbiakban e dichotómia perjogi leképeződésének magyarországi fejlődési vonalát szeretnénk nagyon vázlatosan megrajzolni és jellegzetes motívumait kiemelni - a műfaji korlátokból adódóan elnagyoltan és egyoldalúan, szigorúan közigazgatási perjogi szempontból. Ennek során kiinduló tételünk, hogy a közigazgatási bíráskodás léte vagy éppen hiánya magyarázhatja, mennyiben tud a dichotómia megvalósulni. Ennek oka, hogy a magánjogi jogviszonyok esetében a polgári bíróságok, a közjogi jogviszonyok esetében pedig az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróságok, illetve ezek eljárása és gyakorlata tudják megtölteni tartalommal e fogalmakat. A közigazgatási bíráskodás megteremtésének elodázása egyensúlyi helyzet helyett polgári jogi dominanciát eredményezett (II. fejezet), hiszen tényleges és funkcionális közigazgatási bíráskodás nélkül gyakorta arra volt szükség, hogy a közigazgatási helyett a polgári bíróság biztosítsa a jogvédelmet (III. fejezet), és az elhatárolási kérdések sem merülhettek fel komolyan, ami viszont párhuzamosságokat, dualizmust is eredményezett (IV. fejezet).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
