A közelmúltban a bírósági titkárokat nem várt méltatásban részesítette egy alkotmánybírósági különvélemény: "A bírósági titkárok az ítélkezési tevékenység differenciált feladatain belül, megfelelő eljárási mód keretében - a törvényben meghatározott korlátok között - rendkívül fontos igazságszolgáltatási feladatot látnak el, ugyanúgy, mint az ügyészségi titkárok vagy a közjegyzők. A bírósági titkár jogi diplomával, jogi szakvizsgával rendelkező, igazságügyi alkalmazott, akinek több éves - célzottan a bírói hivatásra felkészítő - szakmai gyakorlata van. Szakmai kvalifikációja a hivatásos bíróéval azonos és feladatát a független bírósági szervezetbe integráltan, önállóan látja el. Abírósá-gi titkárok bíróvá történő kinevezése - törvényben meghatározott eljárás keretében - minden további, a szakmai jártasságot igazoló külön számonkérés nélkül a köztársasági elnökhöz előterjeszthető... ennek a magasan kvalifikált, és a bírói kinevezésre alkalmas személyi körnek a szakmai tudását az ítélkezési tevékenység keretében nemcsak hasznosítani kell, hanem a szaktudásuknak megfelelő és e mellett - éppen az ítélkezési színvonal emelése érdekében - a hivatásos bírókhoz képest ugyan korlátozott, de gyakorlati továbbképzésükre is alkalmas feladatokkal kell őket ellátni."1 Miképpen tesz eleget ezen kettős követelménynek a hatályos büntetőeljárási törvény (továbbiakban: Be.)?
A Be. 13. § (4) bekezdése általános felhatalmazást ad, miszerint az e törvényben meghatározott esetekben az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett önálló aláírási joggal bírósági titkár is eljárhat.
Ezen általános felhatalmazás keretében az eljárási törvény konkrét hatásköröket nevesít. Így az ismeretlen személy, ismeretlen helyen tartózkodó személy felkutatására - az elfogatóparancs kibocsátása kivételével - intézkedéseket tehet: megkeresheti a bűntettesek, illetőleg a kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartását vezető szervet annak közlése végett, hogy a terhelt nincs-e előzetes letartóztatásban, nem tölt-e jogerős szabadságvesztés büntetést, illetve nem foganatosítanak-e vele szemben elzárást, idegenrendészeti őrizetet, ideiglenes kényszergyógykezelést vagy kényszergyógykezelést; megkeresheti továbbá a lakóhely, illetőleg a tartózkodási hely megállapítása iránt a személyi adat- és lakcímnyilvántartást, és körözést is el-rendelhet.2
További hatáskört alapít a Be. 244/B. § (4) bekezdése, miszerint a tanú vagy vádlott zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatása során az elkülönített helyiségben adódó bírói feladatokat is - így a tárgyalás megnyitását; a jelen lévők számbavételét, személyazonosságuk megállapítását; annak igazolását, hogy az elkülönített helyiségben illetéktelen személy nem tartózkodik és a tanú vagy a vádlott nincs korlátozva eljárási jogainak gyakorlásában - elláthatja.
A tárgyalás előkészítése során meghozhatja a Be. 266. § (9) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztő végzést, ha annak a Be. 266. § (1) bekezdés a) pontjában vagy a Be. 266. § (2) bekezdésében foglalt okból van helye.
A Be. 600. §-a pedig feljogosítja a más bíróságoktól származó megkeresések teljesítésére, valamint egyes különleges eljárások lefolytatására is.
A bírósági titkár büntetőeljárásban végzett tevékenységének két legjelentősebb és egyúttal szakmai felkészültségét leginkább próbára tevő területét a tárgyalás mellőzéses és a magánvádas eljárásban adódó feladatok jelentik. Gyakorlati továbbképzése szempontjából a legtöbb haszonnal ez a két eljárási feladat jár: a tárgyalásmellőzéses határozatok a tényállás megállapítása, a minősítés és a büntetéskiszabás körében az önálló felelősséggel járó döntéshozatal, míg a személyes meghallgatások a bírósági tárgyalóterem - még a tárgyalásszimulációs gyakorlatokkal sem rokonítható - sajátos légkörének megélése lehetőségét nyújtják.
A büntetőügyek összetettebbé válása, számbéli növekedése, a bűnözés új formáinak megjelenése, valamint a társadalom részéről a tisztességes és hatékony büntető igazságszolgáltatás iránt jelentkező igény a kevéssé változtatható költségvetési korlátok mellett egyfelől új büntetőpolitikai megoldásokat hívott életre (dekriminalizáció, elterelés, közvetítés, a büntetőeljárás egyszerűsítése), másfelől munkaszervezési változtatásokat is indukált.
A Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2006 májusában kezdte meg működését a nyomozási bírói (B.VI.) csoport szervezeti keretein belül a titkári részleg. Ez az intézkedés a három büntető peres alapcsoportnak a csekélyebb súlyú és könnyebb megítélésű ügyektől való tehermentesítését célozta annak a koncepcionális változtatásnak a folytatásaként, hogy a megelőző évben az ún. "kiemelt ügyek" tárgyalására megalakult a B.IV. csoport. A titkári részleg a bíróságra érkező valameny-nyi tárgyalásmellőzéses és a Be. 569. §-a szerinti különleges eljárás lefolytatását kapta feladatul.4
Az ügyelosztási rend 2007. július 1-jével történt újabb - de a vázolt koncepcióba illeszkedő, az alapcsoportok közötti ügyelosztás egyensúlyát elősegíteni hivatott, ezért három törzs-ügycsoportot elkülönítő, a fennmaradó ügyeket pedig létszámarányosan elosztó - változása folytán a titkári részleghez került a magánvádas személyes meghallgatások tartása már nem csupán a bírák tehermentesítése végett, hanem a titkárok gyakorlati továbbképzésének teljes körűvé tétele céljából is.
A tisztességes eljáráshoz való jog megköveteli, hogy az ítélkező bíró minél előbb ítéleti bizonyossághoz jusson, ezáltal a vádlottra a lehető legrövidebb ideig vetüljön az alapos gyanú árnyéka és a sértettek reparációja mihamarabb megtörténjen. Az időszerűség mellett szóló praktikus érv, hogy az eljárás késedelme ne veszélyeztesse a bizonyítást, a bizonyítékok minőségét, ne növelje a költségeket. De a büntetés céljának érvényesülése és az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megőrzése érdekében is kívánatos, hogy a bűncselekmény elkövetése és az esetleges büntetés kiszabása között ne teljen el hosszú idő.5
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R (87) 18. számú, a büntetőeljárások egyszerűsítéséről szóló ajánlása a büntetőparancshoz ("penal order") hasonló egyszerűsített eljárás bevezetését ajánlotta arra az esetre, ha kisebb jelentőségű bűncselekményről van szó, a tényállás megalapozottnak, az pedig, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, biztosnak tűnik. Ezáltal megtakarítható a tárgyalási szakasz, és a lefolytatott írásbeli eljárás is ítélethatályú határozathoz vezet. Az ajánlás szerint a büntetőparancs útján kiszabható szankciók körét korlátozni kell a vagyoni jellegű szankciókra és jogoktól eltiltásra, kizárva bármiféle szabadságtól megfosztó büntetést; gondoskodni kell a vádlott megfelelő, a határozat elfogadása következményeiről szóló tájékoztatásáról; a vádlott számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy jogi tanácsot vehessen igénybe; végül a vádlott indokolást nem igénylő ellentmondása ipso facto a parancs megsemmisítését kell, hogy maga után vonja, így biztosítva a vádlott meghallgatáshoz való jogát.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
