A Kúria határozatában megerősítette, hogy a házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg, függetlenül attól, hogy a vagyonszaporulat létrehozásában csak az egyik vagy mindkét házastárs vett részt, vagy milyen arányú volt a részvételük. Ettől a bíróság kizárólag a méltányosságra hivatkozással térhet el.
Címszavak: házastársi közös vagyon, házastársi vagyonközösség, törvényes vagyonjogi rendszer, házassági vagyonjogi szerződés, különvagyon, méltányosság elve, jogbiztonság elve
Alperes és felperes 2016-ban házasságot kötöttek, amelyet a bíróság 2019-ben jogerőre emelkedett ítéletével bontott fel. A feleknek a házasságból gyermekük nem született, házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek. A vita tárgyát közöttük a házastársi közös vagyon megosztása képezte.
Az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyont 27 877 854 Ft összegben állapította meg, amelyből a volt házastársakat fejenként egyenlő arányban az összeg fele, azaz 13 938 927 Ft illette meg. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperes tulajdonába adott vagyontárgyak értékének levonását követően a felperesnek járó értékkiegyenlítés 13 092 241 Ft lenne.
Az elsőfokú bíróság ítéletében úgy határozott, hogy a 13 092 241 Ft helyett mindösszesen 3 000 000 Ft az a méltányos összeg, amely értékkiegyenlítésként a felperesnek jár. Indokolásában az eljáró bíróság kifejtette, hogy a vagyonjogi igények rendezése során a méltányos rendezés elvének nem felelne meg, ha a rövid időtartamú házassági életközösség után a felperes méltánytalan vagyoni előnyhöz jutna azáltal, hogy a havi nettó jövedelmének több mint hatvanhatszorosát kapná meg értékkiegyenlítésként.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a felperesnek járó értékkiegyenlítés összegét 13 092 241 Ft-ra felemelte.
A másodfokon eljárt bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a méltányosság szabályának alkalmazása nem kerülhet szembe a felek házassági vagyoni jogviszonyára alkalmazandó törvényes vagyonjogi rendszer szabályával. Álláspontja szerint a méltányosság alkalmazására, így a tételes jogi szabályoktól való eltérésre akkor kerülhet sor, ha erre a bíróságot jogszabály jogosítja fel és ezen feltétel mellett is kizárólag kivételes esetben akkor, ha azt az ügy egyedi körülményei indokolják, és a méltányosság gyakorlása nem eredményez jogbizonytalanságot.
A perbeli esetben kiemelt szerepe van annak, hogy az alperes ismerte a felperes vagyoni helyzetét, azt, hogy jövedelmeik aránya jelentősen eltér a javára, ennek ellenére nem kötöttek házassági vagyonjogi szerződést, azaz nem kívántak eltérni a törvényes vagyonjogi rendszertől. Az alperes az életközösség fennállásának ideje alatt sem kérte a vagyonközösség megszüntetését. Rendkívüli, méltánylást érdemlő körülmények hiányában a jogbiztonságot sértené, ha önmagában a jövedelmi különbségek alapján a bíróság eltérne az egyébként alkalmazandó vagyonjogi szabályoktól.
A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak és megállapította, hogy a támadott jogerős ítéleti döntés nem minősül jogszabálysértőnek.
A Kúria határozatában kiemelte, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) elsődlegesen a házastársakra bízza az egymás közötti vagyoni viszonyaik rendezését, azaz első helyen áll a vagyoni viszonyok szerződéses rendezésének lehetősége. Házassági vagyonjogi szerződés hiányában vagy ha a szerződés eltérően nem rendelkezik, a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség jön létre.
A perbeli esetben a felek nem kötöttek házassági vagyonjogi szerződést, tehát az egymás közötti vagyoni viszonyaik rendezése során nem kívántak eltérni a törvényes vagyonjogi rendszertől, elfogadták, hogy a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn közöttük, ez határozza meg gazdasági közösségük kereteit. A Ptk. 4:37. § (1) bekezdése értelmében pedig a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg, függetlenül attól, hogy a vagyonszaporulat létrehozásában csak az egyik vagy mindkét fél vett részt, vagy milyen arányú volt a részvételük.
A Kúria a méltányosság és jogbiztonság elvének ütközése körében kiemelte, az egyik fél javára gyakorolt méltányosság nem vezethet a másik féllel szemben méltánytalansághoz és alkalmazása nem eredményezhet jogbizonytalanságot, megerősítve ezzel a másodfokú bíróság döntésének indokolását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
