A Kúria határozata szerint a bíróság jogerős határozatában biztosított - családi jogon alapuló - kapcsolattartási jog gyakorlását gátló korlátok leküzdése - ha az kizárólag a passzív alany személyében jelentkező fizikai akadály kiküszöbölését szolgálja és a terhelt törvényes jogait korlátozó magatartással arányos - nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek, ezért a garázdaság törvényi tényállását nem meríti ki.
Címszavak: garázdaság - kapcsolattartási jog - kihívó közösségellenesség - jogos védelem.
A garázdaság bűncselekménye a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) köznyugalom elleni bűncselekményei közé tartozik (Btk. XXXII. Fejezet 339. §), funkciója, szabályozási célja röviden úgy foglalható össze, hogy az erőszakosságuk folytán a köznyugalom megzavarására alkalmas magatartásokkal szemben biztosítson büntetőjogi védelmet akkor, amikor ez az erőszakos magatartás egyébként más, specifikus jogi tárgyat támadó és egyúttal súlyosabb bűncselekményt nem valósít meg. Fontos, hogy a garázdaság elkövetési magatartása három konjunktív feltételt kíván meg: az erőszakos magatartásnak egyben kihívóan közösségellenesnek is kell lennie, továbbá - a konkrét elkövetési körülmények - között alkalmasnak kell lennie arra, hogy másokban riadalmat vagy megbotránkoztatást keltsen.
A kihívó közösségellenesség absztrakt meghatározása a bírói gyakorlat szerint úgy adható meg, hogy az a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő, provokatív, kötekedő, öntörvényű magatartás, amellyel az elkövető a közösségi együttélési szabályok leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételét fejezi ki (pl. BH 2007.283.). Ezzel együtt is, e meglehetősen határozatlan tényállási elem
- 673/674 -
értelmezése időről időre problémát okoz a bírói gyakorlat számára, és ellentmondó ítéletekhez vezet.[1]
A Kúria Bfv.II.711/2022/8. számú felülvizsgálati határozata a kihívó közösségellenesség megfelelő értelmezésével és a konkrét ügyben való fennállásának kizárásával változtatta meg a törvényszék jogerős ítéletét, és mentette fel a vádlottat a garázdaság vétsége miatt emelt vád alól.
Az alapul fekvő tényállás lényege a következő. A terhelt és felesége házasságának felbontásakor a bíróság kiskorú gyermekeket az anyánál helyezte el, azzal, hogy a terhelt a gyermekekkel folyamatos kapcsolattartásra jogosult. A terhelt a vádbeli napra eső hétvégén kapcsolattartásra volt jogosult, amellyel egy időben a 8 éves gyermeknek jégkorongmérkőzésen kellett volna játékosként részt vennie. A terhelt azonban nem akarta elvinni a gyermekeket a mérkőzésre, ezért az anya vitte el mindkét gyermeket a meccsen történő részvétel céljából a jégpályához. A terhelt ezért e napon gépkocsival a jégpályához ment, ahol az öltöző kijáratánál a jégkorongcsapatban részt vevő kiskorú gyermeke előtt a kapcsolattartás elmaradása miatt hangos szóváltásba került volt feleségével, illetve annak házastársával. Abból a célból, hogy a kiskorú gyermekeket magával vigye, a terhelt a gyermekeket maga mellé vette, és őket jobb karjuknál fogva a gépkocsijához kísérte, ahol az egyik gyermeket az autóba ültette, azonban a gyermek a gépkocsi ellenkező oldalán kiszállt és elfutott. Ezt megelőzően a másik gyermek kikapta a jobb karját a terhelt szorításából és elszaladt. A terhelt cselekményét látva az anya új házastársa a terhelt autója elé állt, hogy megakadályozza a gyermek autóba ültetését, és telefonon felhívta a segélyhívót. A terhelt a pulóverénél fogva megragadta őt és erőteljes mozdulattal elrántotta a személygépkocsi ajtajától (Indokolás [4]-[8]).
A jogerős ítéleti tényállás azt a magatartást minősítette garázdaságnak, amikor a terhelt a pulóverénél fogva megragadta a másik férfit és erőteljes mozdulattal elrántotta a kocsi ajtajától. A Kúria a magatartás konjunktív törvényi ismérveit vizsgálva megállapítja, hogy a lökdösődéssel, rángatással való elkövetés tényállásszerű erőszakos magatartás. A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint ugyanis erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. A vádlott cselekménye ennek a törvényi kritériumnak egyértelműen megfelel. A felülvizsgálati ítélet azt is rögzíti, hogy a közterületen, számos jelenlévő által észlelt erőszakos magatartás egyúttal megbotránkozás vagy riadalom kiváltására is alkalmas volt (Indokolás [54]-[57]).
A Kúria e két tényállási elem megállapítását követően a harmadik elemet, a kihívó közösségellenesség fennállását elemezte tüzetesen. Kiemelte, hogy a kihívóan közösségellenes magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát (a bűncselekmény tárgyi oldala), miközben a garázda magatartást tanúsító elkövető felismeri, hogy magatartása a közösség nyugalmának megzavarására alkalmas, és tettét e közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre [a bűncselekmény alanyi oldala, (EBH 2014.B.23.II.)]. Ugyanakkor nem tekinthető ilyennek, ha valaki az ellene irányuló jogtalan támadás elhárítása érdekében lép fel erőszakkal (Indokolás [59]-[61]), azaz jogos védelmi helyzetben van.
A jogos védelem kérdését a végzés azért is vizsgálta, mert maga a terhelt is a jogos védelmi helyzet fennállására hivatkozott. A büntethetőséget kizáró ok felhívására csak a terhelt vagy más személy javai vagy a közérdek ellen intézett, vagy ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges cselekmény esetén nyílik törvényi lehetőség [Btk. 22. § (1) bekezdés]. Személy elleni támadásnak az erőszakos, élet vagy testi épség ellen irányuló aktív magatartás, míg a javak elleni támadásnak a tulajdonjogot sértő cselekmény minősülhet. A kocsiajtó elé álló passzív alany sem a terhelt, sem a gyermekei testére ható, illetve arra irányított erőt nem fejtett ki, és az ilyen erőhatás gyakorlásának a közvetlen veszélye sem állt be. Ugyancsak nem állt fenn a terhelt tulajdonában álló vagyontárgy sérelmének még a távoli lehetősége sem. A terhelt jogos magánérdekének a teljesülése pedig a közérdek fogalomkörén eleve kívül esik. Ilyen körülmények között a Kúria kizárta a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát a terhelt javára (Indokolás [65]-[66]).
Ugyanakkor a felülvizsgálati határozat tovább is vizsgálta, hogy vajon a vádlott magatartásában a kihívó közösségellenesség, azaz a közösségi együttélés szabályainak nyíltszíni semmibevétele tükröződik-e. A kérdéses időpontban a terhelt gyermekeivel kapcsolattartás gyakorlására volt jogosult, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:180. § (1) bekezdése alapján a gyermekekkel való személyes találkozást, és ezenfelül a gyermekek meghatározott időtartamra történő elvitelét is magában foglalta. Ezzel együtt a gyermekek elvitelének jogszerű igénye a passzív alannyal szembeni erőszakos fellépés kihívóan közösségellenes jellegét önmagában még nem zárja ki. Általánosságban, a jogszerű kapcsolattartás jogellenes - erőszakos - kikényszerítése, az adott cselekvőség tükrében, éppen a társadalmi együttélés normáival való szembehelyezkedés gátlástalan megnyilvánulásaként értékelhető. Jelen tényállás többleteleme - egyben kulcsmozzanata - azonban, hogy a passzív alany nem csupán tiltakozását fejezte ki a terhelttel szemben, de a gépkocsi ajtajába állva, fizikailag korlátozta őt a kapcsolattartás jogszerű gyakorlásában, egyáltalán, szándékolt helyváltoztatásának végrehajtásában, anélkül, hogy feltartóztatására jogos indokkal bírt volna (Indokolás [69]-[71]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
