Magyarországon a lízinget a jelenleg hatályos Ptk. nem tipizálja, ezért ún. atipikus szerződésnek minősül. Az operatív lízinget a magyar jogszabályok egyáltalán nem definiálják. Ezzel szemben a pénzügyi lízing fogalmi körülírása három jogforrásban jelenik meg a magyar jogrendszerben: a Hpt.-ben (1996. évi CXII. törvény), a számviteli törvényben (2000. évi C. törvény) és az ún. Ottawai UNIDROIT-egyezményben (kihirdette: 1997. évi LXXXVI. törvény). A fenti jogszabályok közül egyedül az Ottawai Egyezményt tekinthetjük anyagi jogi normának, ám az kizárólag a határokon átnyúló nemzetközi pénzügyi lízinget (ún. crossborder lízinget) szabályozza, így belföldi jogügyletek tekintetében nem irányadó.
A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság 2011. december 16-i ülésén elfogadta az Új Polgári Törvénykönyv megalkotására vonatkozó Javaslatot (a továbbiakban: Javaslat) és azt a Kormány részére átadta. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Javaslatot 2012. február 15-én honlapján közzétette, majd 2012. március 5. napján megkezdte annak társadalmi egyeztetését. A Javaslatban a Magyarországon immár több mint két évtizedes múltra visszatekintő lízingügylet tipizált szerződésként jelenik meg. A lízingszerződésre vonatkozó tervezett rendelkezések a Javaslat Hatodik Könyvének (Kötelmi Jog) Harmadik Részében (Egyes szerződések) a XX. Cím (Hitel- és számlajogviszonyok) LIX. Fejezetében (Lízingszerződés) találhatóak. A lízinggel a 6:411. §-tól a 6:417. §-ig hét paragrafus foglalkozik.
Mivel valószínűsíthetően az új Ptk. lesz az első olyan ténylegesen hatályba lépő, önálló szabályozást tartalmazó anyagi jogi norma, amely a lízinget sui generis szerződésnek minősíti, érdemes a Javaslatban megjelenő koncepciót az eddigi jogalkotás és gyakorlat szempontjából áttekinteni.
A Javaslat 6:411. §-a szerint "lízingszerződés alapján a lízingbevevő díj fizetése ellenében a lízingbeadó tulajdonában álló lízingtárgy hasznos élettartamát elérő vagy meghaladó ideig való használatára illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a dolog tulajdonjogának ellenérték nélkül vagy a dolog forgalmi értékénél alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult."
A legszembetűnőbb jellegzetesség, hogy a Javaslat - a magyar jogszabályok közül a lízinggel kapcsolatos rendelkezéseket eleddig egyedül meghatározó Hpt.-vel és számviteli törvénnyel, továbbá a kialakult gyakorlattal szemben - nem teszi a lízing fogalmi elemévé azt, hogy a lízingtárgyat a lízingbeadó a lízingbevevő megbízása alapján, a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek megfelelően vásárolja meg. A Javaslat a lízingszerződés fogalmát abból a premisszából kiindulva szabályozza, hogy a lízingszerződés megkötésekor a lízingtárgy a lízingbeadó tulajdonában van. A Javaslatban megjelenő fogalom-meghatározás ezen eleme mind az operatív, mind a pénzügyi lízing körülírására alkalmas lehetne, ám a további részletekből kiderül, hogy a jogalkotó szándéka egyértelműen és kizárólag a belföldi pénzügyi lízing szabályozására irányul.
A Javaslat a szavatossági jogok körében különbséget tesz aközött, hogy a lízingbeadó közreműködött-e a lízingtárgy eladójának vagy a lízingtárgy kiválasztásában vagy sem.
a) Lízingbeadói közreműködés eladó vagy dolog kiválasztásában
Ha a lízingbeadó közreműködött az eladó vagy a dolog kiválasztásában, illetve a dolog tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott, a lízingbeadó szavatol azért, hogy
- a lízingtárgy a lízing egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas és megfelel a szerződés előírásainak,
- harmadik személynek nincs a lízingtárgyra vonatkozóan olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza.
Amennyiben tehát a lízingbeadó közreműködik a szállító vagy a lízingtárgy kiválasztásában, lényegében kellék- és jogszavatossággal tartozik a lízingtárgy vonatkozásában a lízingbevevő felé. A joggyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy mi minősül olyan közreműködésnek a lízingbeadó részéről, amely a fenti szavatossági szabályok alkalmazását kiváltja. Mindenesetre érdekes jogvitákat generálhat ez az újszerű megoldás a jövőben. Közreműködésnek tekinthető-e például az, ha a lízingtársaság egyetlen munkatársa sem ajánl ugyan kereskedőt a leendő ügyfélnek, ám a lízingtársaság honlapja hivatkozik cégnév szerint meghatározott kereskedőkkel való együttműködésre és az ügyfél állítása szerint a honlapon található ajánlás alapján keres fel egy kereskedőt a lízingtárgy beszerzése céljából? Fontos kérdés ez a gyakorlat szempontjából, hiszen köztudott a szállítók és egyes lízingcégek közötti együttműködés, amely egyes esetekben személyes kontaktusokon alapul, de gyakori például, hogy egyes gyártóvállalatok saját lízingcéget alapítanak (általában alvisszlízing-típusú finanszírozás keretében). Vajon automatikusan meg fogja-e a bíróság állapítani a lízingbeadó közreműködését a lízingtárgy vagy a szállító kiválasztásában olyan esetben, amikor köztudott a lízingcég és a kereskedő együttműködése, és a lízingbevevő egyébként azért választotta ki az adott szállítót vagy lízingtársaságot, mert az nyilvánvalóan kedvezőbb feltételeket kínált a versenytársakhoz képest?
Különös jelentősége lesz minden mozzanatnak a lízingbeadói közreműködés megállapíthatóságát illetően, hiszen az új Ptk. tervezete nem irányoz elő felelősség-megosztást a felek között a szavatossági jogokat illetően a lízingbeadó és a lízingbevevő közreműködésének arányára tekintettel, azaz a lízingbeadó részéről a minimális szintű közreműködés is kiválthatja a szigorú szavatossági szabályok érvényesítésülését.
b) Lízingbeadói közreműködés hiánya az eladó vagy dolog kiválasztásában
Ha a lízingtárgyat a lízingbevevő választotta ki vagy az a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek felel meg, a lízingbevevő jogot szerez arra, hogy szavatossági jogokat a lízingbeadóval egyetemlegesen, azaz a lízingbeadótól függetlenül is gyakorolja. Ennek kettős korlátja van:
- Az egyetemleges joggyakorlás csak akkor lehetséges, ha a lízingszerződés tényéről és a lízingbevevő személyéről a lízingbeadó vagy a lízingbeadás hitelt érdemlő módon történő igazolása esetén a lízingbevevő a szállítót értesítette. (Nem tisztázott azonban, hogy az értesítésnek mikor kell beköveteznie: az adásvételi szerződés vagy a lízingszerződés megkötésekor, esetleg azt megelőzően, illetve azt követően bizonyos időn belül vagy elegendő, ha az értesítés közvetlenül a szavatossági igény érvényesítését megelőzően vagy azzal egyidejűleg történik.)
- Az elállás és a kicserélés jogával a lízingbevevő nem élhet a lízingbeadótól függetlenül, csak közös nyilatkozattal, azaz a lízingbeadóval történő akarategységben.
Ez a szemlélet némileg ellentmond a gyakorlatnak, hiszen míg a Javaslat a szavatossági igények érvényesítését jogként fogja fel és akként is szabályozza, a szavatossági jogok érvényesítését a lízingcégek Magyarországon kifejezetten a lízingbevevő kötelességévé teszik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
