A CNUE (Conférence des Notariats de L’Union Européenne - Latin típusú Közjegyzőségek Európai Uniós Szervezete) családjogi munkacsoportja 2005. július 6-án ülésezett Brüsszelben. A közjegyzői kamarák képviselői a 2005. március 14-én közzé tett Zöld Könyvvel kapcsolatban vitatták meg a különböző nemzeti álláspontokat. A házasság felbontására vonatkozó ügyekben alkalmazandó jogról és joghatóságról szóló bizottsági dokumentum számos kérdést intézett az egyes államokhoz első sorban a válási ügyeket érintő kollíziós jogi problémák rendezése érdekében. A munkacsoport munkájában az osztrák, belga, spanyol, francia, magyar és olasz közjegyzői kamarák küldöttei, valamint a CNUE képviselői vettek részt.
A munkacsoport spanyol elnöke az ülés kezdetén hangsúlyozta, hogy az egyes kérdések megválaszolásakor elsődleges szempont a politikai jellegű vonatkozások mellőzése, a kizárólag jogi megközelítés, ezen belül pedig elsődlegesen azon problémák megvitatása, amelyek a közjegyzőség számára kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ilyen az alkalmazandó jog megválasztása, a megfelelő kapcsoló elvek kiválasztása, a jogválasztás bizonyos jogokra történő korlátozása és formai követelményeinek rögzítése, továbbá az a kérdés, hogy a választás lehetőségét kizárólag a házasság felbontására korlátozzák, vagy alkalmazható legyen a különválás és a házasság érvénytelenítése esetén is (6-9. kérdések). Emellett fontos a dokumentumban szereplő egyéb - a közjegyzőség munkáját nem minden esetben közvetlenül érintő - kérdésekben is egy viszonylag egységes álláspont kialakítása.
A kollíziós szabályok harmonizálását valamennyi résztvevő egyhangúlag támogatta. A legmegfelelőbb kapcsoló elvek kiválasztásával összefüggésben különféle javaslatok hangzottak el. A spanyol álláspont szerint a házastársak utolsó közös lakóhelye a legmegfelelőbb kapcsoló elv, tekintettel arra, hogy az állampolgársági elv alkalmazása esetén háttérbe szorulna az uniós jelleg. A belga küldött kifejtette, hogy a lehető legegyszerűbb kapcsoló elvet célszerű kiválasztani az alkalmazás megkönnyítése érdekében és egyetértett az utolsó közös lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely kritériumával. A francia küldöttek osztották ezt a véleményt, azonban felhívták a figyelmet arra, hogy az állandó lakóhely fogalmát célszerű egységesen definiálni. Az olasz küldöttek az utolsó közös lakóhely ill. tartózkodási hely megállapításánál egy éves tartózkodási kritérium felállítását szorgalmazták. A magyar álláspont alapján a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye szerinti kapcsolóelv lenne a legmegfelelőbb megoldás tekintettel arra, hogy az uniós jogszabályok a gyermek érdekeire tekintettel ezt a kapcsoló elvet preferálják. A munkacsoport összegezte a javaslatokat és arra az álláspontra jutott, hogy elsődlegesen a jogválasztás a meghatározó, ennek hiányában pedig a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye a megfelelő kapcsolóelv. Ugyanakkor a különválás és a házasság érvénytelenítése esetén a munkacsoport nem javasolja a jogválasztást. Ezekben a kérdésekben a házasságkötés jogát tekinti irányadónak (1-4. kérdésre adott válasz).
A Zöld Könyvben felvetődött egy esetleges közrendi záradék alkalmazásának lehetősége (5. kérdés), amely bizonyos körülmények között lehetővé tenné a bíróságoknak egy idegen jog alkalmazásának visszautasítását. E tekintetben a munkacsoport különválasztotta egy egységes, ún. közösségi és nemzeti közrendi záradék fogalmát ("Ordre public international" és "Ordre public national"). Az olasz küldöttek az első megoldást preferálták, míg az osztrák álláspont szerint inkább a Brüsszel I. rendelet rendelkezéseinek átvétele lenne célszerűbb. Eszerint az egyes nemzetek közrendi záradékai maradnának érvényben. A magyar álláspont a nemzeti közrendi záradék megtartása, tekintettel arra, hogy egy ún. európai közrendi záradék az egyes országok magánjogi szabályainak "felülírását" jelentené. A munkacsoport az osztrák javaslatot fogadta el, vagyis azt a megoldást, hogy a harmonizált szabályok tegyék lehetővé a nemzeti bíróságoknak az idegen jog visszautasítását, amennyiben annak alkalmazása az adott állam közrendjébe ütközik.
A jogválasztás kérdésével kapcsolatban (6. kérdés) az elnök hangsúlyozta, hogy a privátautonómia tiszteletben tartása és védelme elsődleges szempont. A jogválasztás lehetőségének megteremtését valamennyi résztvevő támogatta. Az egyes nemzeti kamarák által benyújtott anyagok alapján két megoldási javaslat körvonalazódott. Az egyik lehetőség, hogy a választás bármelyik tagállam jogára kiterjed, míg a másik, hogy kizárólag a házastársak utolsó közös tartózkodási helye szerinti jog választható. A munkacsoport elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a közös álláspont kialakításánál célszerű figyelembe venni a családjogi munkacsoporttal párhuzamosan dolgozó öröklési jogi munkacsoport véleményét is, amely az állampolgárság, valamint a szokásos tartózkodási hely kapcsolóelvének alkalmazását támogatja. A magyar álláspont a családjogi törvény új koncepcióján alapul, miszerint előtérbe kerül a házassági szerződés és a felek privátautonómiájának védelme. Ugyanakkor a jogválasztással kapcsolatban az esetleges jogválasztással kapcsolatos gyakorlati nehézségeket vetettük fel. Eszerint az anyagi jog alkalmazása igen problémás, ha a másik állam bírája nem ismeri a kikötött idegen jogot, ezért fontos lenne egy anyagi jogi értelemben vett jogegységesítés, esetleg egy egységes válási okokat rögzítő irányelv formájában. Az elnök a felvetéssel kapcsolatos észrevételében az egyének és a választott jog közötti kapcsolat kiépítésének szükségességét hangsúlyozta.
A jogválasztással kapcsolatban az alábbi megállapodás született:
1. a jogválasztás lehetőségének támogatása
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
