A magánélethez való jog analízise klasszikus alapjogi és személyiségi kérdésnek mutatja magát. Ezen megállapítás bizonyos szempontból helyesnek is látszik, jelen tanulmány célját azonban e jogosultság szélesebb spektrumban történő értelmezése jelenti. Tekintettel arra, hogy napjainkban a magánélethez való jogot sértő magatartások az online világban valósulnak meg, fontosnak tartjuk két olyan jellegzetes és reményeink szerint előremutató problémakör elemzését, amelyek üzleti célokat szolgálnak, ugyanakkor a magánszféra védőhálójának az elvékonyodását is megvalósíthatják. Így jelen tanulmányban, egy rövid rendszertani és dogmatikai áttekintés után a közösségi oldalak üzleti modelljének és a Metaverzum víziójának a magánélethez való jog érvényesülésével kapcsolatosan felmerülő jogi kérdéseit vizsgáljuk.
The analysis of the right to privacy presents itself as a classic fundamental rights and personality issue. In some respects, this seems to be correct, but the aim of this study is to interpret this right in a broader spectrum. Given that today's violations of privacy rights are taking place in the online world, we consider it important to analyse two distinctive and hopefully forward-looking issues that serve business purposes but also may result in the thinning of the privacy safety net. Thus, in the present paper, after a brief taxonomical and doctrinal overview, we will examine the legal issues raised by the business model of social networking sites and the Metaverse vision of privacy.
A "right to privacy", amelyet a hazai jogirodalom és jogalkotás magánéletként, magánszféraként és privátszféraként is nevez, generális, meghatározhatatlan, de a modern, demokratikus jogállamok egyik legjelentősebb alapértékét manifesztáló jogot jelent. A jogosultság értelmezéséhez széleskörű dogmatika áll rendelkezésre, mind az angolszász, mind a kontinentális jogirodalomban. Ezen széleskörű jogirodalmi munkák kiindulási alapját Samuel Warren és Luis Brandeis amerikai jogtudósok, 1890-ben publikált "Right to privacy" című műve jelentette, amely lényegében megalapozta a magánélethez való joggal kapcsolatos tudományos diskurzus téziseit.[1] A szerzőpáros, a természetjogi gondolkodásból kiindulva, abszolút szerkezetű jogként határozta meg a "right to privacy" lényegét, amelynek immanens elemeként a "right to be left alone" joga került meghatározásra.[2] Ennek a kifejezésnek a szó szerinti, magyar nyelvre való lefordítása "egyedül hagyatáshoz való jogként" történhet. Nézetünk szerint, azonban a jogosultság lényegét sokkalta jobban megragadja a "háborítatlansághoz való jog" kifejezés, tekintettel arra, hogy a jogosultság nem az egyedüllét vagy a magány iránti igény kifejeződése, hanem az egyének magánszférájának oltalma, illetve a róluk szóló információk feletti rendelkezés kifejeződése.
Az 1890 óta eltelt időszakban, gyakorlatilag felleltározhatatlan mennyiségű jogirodalmi munka született a magánélethez való jog lényegének meghatározása céljából[3], nézetünk szerint azonban, annak egzakt definiálása nem lehetséges, és tekintettel arra, hogy az a védendő jogtárgy leszűkítéséhez vezethetne, nem is tekinthető szükségesnek. A magunk részéről, olyan jogosultságként tekintünk a magánélethez való jogra, amely az emberi méltóságból és az önrendelkezési szabadságból fakadóan, az ember "háborítatlansághoz való jogát" a másoktól történő - fizikai és pszichikai síkon is megvalósítható - távolmaradást, a róla szóló információk feletti rendelkezést hivatott biztosítani.
A jogosultság által közvetített mögöttes érték, gyakorlatilag az emberi faj kezdeti szocializációs időszakától jelen van minden közösségben, de a társadalom és gazdaság fejlődése, illetve strukturáltabbá válása a jogrendszer kiemelt, és magas szinten oltalomban részesülő értékévé tették a magánélet védelmét. Ezt vertikális irányban - vagyis az állam és állampolgár viszonyában értelmezendően - a különböző szupranacionális emberi jogi dokumentumok garantálják[4], de hazánk Alaptörvénye is tartalmaz a magánélethez való jog védelmét deklaráló normát. Horizontális irányban történő védelmét a Polgári Törvénykönyv deklarálja, amely generális szabályként, nevesített személyiségi jogként rendelkezik a magánélethez való jogról[5], ugyanakkor az oltalmat biztosító normák más jogágban is megjelennek, valamint a 2018. évi LIII. törvény önálló jogszabályként is védelemben részesíti a magánélethez való jogot.[6]
- 15/16 -
Reményeink szerint, a fenti rövid bevezetőből kirajzolódnak a magánélethez való jog értelmezésének és szabályozásának jellegzetességei, tanulmányunk azonban nem e kérdéseket, hanem a magánélethez való jog történetével és fejlődésével szorosan összefonódó technológiai eszközök és módszerek nóvumait helyezi fókuszába. Gyakorlatilag, a már fentebb említett 1890-es Harvard Law Review-ban megjelent tanulmány gyújtópontját is egy újonnan kifejlesztett apró eszköz, mégpedig a Kodak automata fényképezőgép feltalálása jelentette.[7] Ugyanis a közismert anekdota szerint, a tanulmányt jegyző jogtudósuk maguk is több ízben szerepeltek olyan fényképfelvételeken a Harvard társasági lapjának hasábjain, amelyek elkészítéséhez és felhasználásához nem adták meg hozzájárulásukat.[8]
Samuel Warren és Luis Brandeis tanulmányának megjelenése óta, korábban elképzelhetetlen mértékben nőtt a technológia fejlődés, és immár az egyes személyek magánéletét fenyegető "veszélyek" a materiális valóságból az online világba helyeződtek át. Az egyes online felületek pozitív hatásait és jelentőségét 2023-ban hangsúlyozni talán már feleslegesnek is tűnhet, azt a statisztikai adatot azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy 2023 januárjában a Föld lakói közül körülbelül 4,9 milliárd ember aktív használója valamelyik közösségi média platformnak.[9] Jelen tanulmányban ezen globális internetes felületek által teremtett két olyan kihívást teszünk vizsgálatunk tárgyává, amelyek nézetünk szerint jelentősen befolyásolják - és rendkívül szűkre szablyák - a magánélethez való jog érvényesülését. Elsőként, bemutatásra kerülnek a közösségi oldalak üzleti modelljének azon jellegzetességei, amelyek hatással vannak a felhasználók magánélethez való jogára, majd felvázolásra kerülnek a Meta-vállalat vezetője által, mintegy magasztos, megvalósítandó célként meghatározott Metaverzum létrehozására irányuló tervnek a legfontosabb, magánélet érvényesülését érintő lehetséges jogi kérdései is.
A közösségi média oldalakra vonatkozóan, egzakt jogi definíció nem adható meg, esszenciális jellemzőik azonban az alábbiakban foglalhatók össze: olyan szolgáltatások - webhelyek és alkalmazások - amelyek egyfajta keretrendszert biztosítva, a regisztrációt követően lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy egy online közösségi hálózat részeseivé váljanak, amely során tartalomhoz férhetnek hozzá, illetve azt maguk is létrehozhatják és megoszthatják.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
