A helyi önkormányzati adóbevétel - korábbi anyagokban számos alkalommal hangsúlyt kapott - alakulása, tehát az előző évek azonos időszakához, a tárgyév időarányos teljesítéséhez történő viszonyítása okán a szeptember 15-i határidővel jegyzett adóelőlegfizetési kötelezettség jelesül igazolja az adóapparátus működési képességét, ebből is következően kitűnő következtetés levonását engedi az év végéig tervezett költségvetési finanszírozás aktuális állapotára és teljesíthetőségére.
Azonos témával foglalkozó előző publikációk, nem jogszabályi mélységben (mert ezen szakfolyóiratnak nem feladata) már tárgyalták a 2018. év január 1-jével belépett, majd év közben jelentkező anyagi és eljárásjogi változásokat, amelyek önkormányzati rendeletekben kötelezően hatályba léptek, mindezekből következően kihirdetésre kerülve megismerhetővé váltak, hatásukat, következményeiket az önkormányzati adóapparátus és a helyi adóalanyok már érezhetik, tapasztalhatják. Adótisztviselők körében és helyi vállalkozók által indukált megfogalmazásban felmerült kérdések alapján, melyek inkább jogértelmezési körbe tartoznak, szükségesnek tűnik néhány témakör megemlítése, továbbá mindazok áttekintése, amelyek az év végéig feltehetően hatósági intézkedési igénnyel fogalmazódnak meg, egyrészt az adóalanyok által, de az önkormányzati adóapparátusban felmerült intézkedési kényszerrel bíró információk alapján is. Jelen anyag megjelenésének időpontjában már ismert, elfogadott, de csak a következő év január 1-jén hatályba lépő törvénymódosítások ismerete is indokolt (pl. feltöltési kötelezettséggel összefüggésben), tehát mindezek áttekintése nem haszontalan.
1. 2018. január 1-jétől az adó mértékét az önkormányzat határozatlan vagy határozott időre állapíthatja meg. A határozott időre megállapított adómérték az első két naptári évben nem emelhető, illetve nem növelhető a harmadik évtől sem, ha a bevételcsökkenés maximum 30%-os. Akkor növelhető a határozott adómérték 130%-ig, ha az adóalany bevételének csökkenése a 30%-ot meghaladja, de legfeljebb 50%-ig terjed. Itt érvényesül a bázis szemlélet, ezért ha a következő év első tíz hónapjában eléri az adóbevétel a viszonyítási bevételt, akkor az adó mértékét vissza kell (lehet) állítani az eredeti adó mértékére. Az önkormányzati adóapparátuson belüli vezetői információs rendszert (ha ilyen egyáltalán van) úgy kell kialakítani, hogy a döntési pontok tájékozottsága naprakész legyen, akár év közbeni azonnali beavatkozás (saját hatáskörben vagy képviselő-testület közreműködésével), indokolt lépés megtétele érdekében. Mindezekhez megfelelő tartalmú, figyelemre érdemes segítséget ad az előrehozott adófizetés lehetősége, amely jelzi az adóalany adófizetési készségét és képességét is, tehát a fizetési morál javulását is mutatja. Fontos információt biztosít az érintett által kötelezően benyújtandó adóbevallás tartalma, belső összefüggései, melyekből a település általános gazdasági képességére, piaci helyzetére, jövedelemtermelő képességére lehet következtetni. Megfelelő viszonyítási alapként érdemes alkalmazni a helyi adóhátralék adónemenkénti alakulását, mert az önadózás rendszerében bevallott és az adókivetés útján működő kivetett adó és hátralék változásának összege, együttes korrelációs elemzése az önkormányzati költségvetés megalapozottságát - a saját források biztosítása okán - jól bizonyítja.
2. A sportolókat és sportszervezeteket érintő változás lényege, hogy a főtevékenységként sporttevékenységet végző vállalkozás sporttal összefüggésben szerzett bevétele nem iparűzési adóköteles. Az ilyen vállalkozás nettó árbevétele, majd a korrigált nettó árbevétele jól igazodik a számviteli törvény vonatkozó szakaszához, de vannak további árbevételt csökkentő tételek, amelyek a sportról szóló törvény rendelkezéseihez igazodnak; különösen a szponzorálási és elektronikus közvetítési, valamint a létesítmény hasznosításából származó árbevételhez kapcsolódnak. A sportlétesítmények közvetlen és közvetett környezetében a szponzorálási, a hitel, a kölcsönnyújtási stb. tevékenység bemutatási, működési és figyelemfelkeltő reklámjainak előfordulása jellemző. A 2016. évi LXXIV. törvény 11/F. § (4) bekezdése szerint reklámhordozónak minősül a reklám közzétételét, elhelyezését biztosító, elősegítő, támogató eszköz, berendezés, létesítmény. Mindezeket építményadó terheli, ha az önkormányzat a rendeletében már szabályozta. Ha ezt eddig nem tette meg, saját bevételtől esik el és a törvény szellemét is sérti, ami a jogalkotás alárendeltségéből következően is törvénysértő.
3. A helyi adózást érintő kérdésekről készült - már megjelent és azokhoz kapcsolódó - anyagokban kiemelt szerepet kapott az Art. változtatása iránti szándék, miszerint a jelenleginél egyszerűbb, közérthetőbb, az adózók adminisztrációs terheit csökkentő, az adóhatóság szolgáltató jellegét erősítő szabályrendszer kialakítása indokolt. Elvárásként fogalmazódott meg, hogy a közigazgatási eljárások rendszerén belül önálló, speciálisan és kizárólag az adóeljárásokra vonatkozó szabályozás jöjjön létre. Ennek szellemében az adóigazgatá-
- 27/28 -
si eljárásra vonatkozó törvényi szintű szabályozás ezen év január 1-jétől az Air. (az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény), az Art. (az adózás rendjéről szóló törvény), az Avt. (az adóhatóság által foganatosítható végrehajtási eljárásról szóló törvény) szerkezeti rendjében és alapvetően jogharmonizált rendszerben változott meg. Külön említésre érdemes, hogy 2018. január 1-jétől hatályba lépett az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.), amely az állami adó- és vámhatóságot általános végrehajtási szervként határozza meg. A törvény 134. § (1) bekezdése szerint a végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja. Ismételten érdemes felhívni az önkormányzati adóhatóság figyelmét arra a tényre, amely szerint az Ákr. és az Avt. összefüggései és hatásköri változása segíthetik is, de akadályozhatják is az önkormányzati adóhatáskört. A rendszer működését úgy kell kialakítani, hogy a lehetőségekhez képest átlátható, közérthető, könnyen követhető gyakorlatot valósítson meg. Lehetőleg gyors és optimális költséghatékony legyen, racionális és rövid ideig tartó eljárásokat eredményezzen, az adminisztrációs eljárási és költségigényt a minimálisra szorítsa vissza. Az önkormányzati adóapparátus további eredményes működése érdekében bizonyítani kell a törvények módosítása iránti szándékot, rendeleteinek módosításával követni szükséges az elvárt gyakorlatot; alkalmazott végrehatási, ellenőrzési módszereivel garantálni, bemutatni és bizonyítani szükséges a kiemelkedő szakmai képességét. Másrészt igénybe kell venni indokolt esetben a törvények által biztosított, megnövekedett mozgáskörletet, amely indirekt módon megközelítve hatáskörbővítést is jelenthet, mert a NAV-val való, de önkormányzat által kezdeményezett együttműködés a kölcsönös adatcserén túl, közös adóellenőrzések eredményeként stb. később az önkormányzati adóigazgatási hatáskörbővülését is eredményezheti, pl.: jövedelem típusú adók ellenőrzésének, végrehajtásának gyakorlatában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
