2009 novemberben egy ELSA kávéházi összejövetel keretében a gyermeki jogokról és az önkéntes tevékenységről beszéltem a hallgatóknak. Röviddel ez után keresett meg Harmat Gabriella joghallgató és tájékoztatott, hogy várhatóan hallgatók részéről is lenne érdeklődés a gyermekek érdekében kifejtett önkéntes munka iránt. Ezt a megkeresést számos megbeszélés, valamint sikeres hallgatói látogatás követett egy pécsi gyermekotthonban. A megbeszélések eredményeként kidolgozott és alábbiakban részletezett programot ajánlom tisztelettel a hallgatók és kollégáim figyelmébe!
"Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését."
(A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény, 27. cikk)
A "Diákok a gyermekekért" Program egy 2009/2010-ben hallgatói és oktatói kezdeményezésre létrejött esélyegyenlőségi program, amelynek elsődleges célja, hogy aktív hallgatói közreműködéssel az önhibáján kívül családjából kiemelt, vagy más okból családon kívül, gyermekotthonban nevelkedő gyermekek számára hasonló lehetőségeket biztosítson, mint amilyeneket más, szerencsésebb helyzetben lévő társaiknak családjuk biztosítani tud. A program célja továbbá, hogy előmozdítsa a hallgatók aktív társadalmi szerepvállalását, nyitottabbá tegye őket a társadalmi problémákra, és ezzel együtt erősítse bennük a társadalomért való felelősségvállalás érzését. Ennek érdekében a hallgatók a PTE-ÁJK Polgári Jogi Tanszék Családjogi és Szociális Jogi Csoportja által vezetett szeminárium keretében kapott elméleti felkészítést követően lehetőséget kapnak arra, hogy a program keretében végzett munkájukkal maguk is hozzájáruljanak a gyermekotthonban élő/nevelkedett gyermekek testi, szellemi, értelmi, erkölcsi fejlődéséhez, esélyegyenlőségük elősegítéséhez.
"Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg."
(Protagoras)
A II. világháborút követően az UNICEF elsődleges célja az volt, hogy Európában 6 millió gyermeknek egy pohár tejet és egy darab kenyeret adjon. Szerencsésnek számított az a gyermek, akinek fedél volt a feje felett és enni is kapott. A körülmények és a társadalmi normák azonban gyorsan változnak. Ma azt várjuk el a jövő generációjától, hogy beszéljen nyelveket, ismerje az informatika világát, legyen művelt és tájékozott, szerezzen diplomát és másokkal legyen toleráns. Tudjuk, hogy az elvárásoknak megfelelni nem könnyű, még családban nevelkedve sem. Jelenleg Magyarországon 17 000 gyermek és 4000 fiatal felnőtt él - saját érdekében - családjából kiemelve nevelőszülőknél és gyermekotthonokban.
A nevelőszülői elhelyezés során a nevelőszülők kísérletet tesznek arra, hogy családjuk helyett családjuk legyenek a gyermekeknek. Azonban ez a lehetőség nem minden gyermeknek adatik meg, ők gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban élnek. Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyermekek szállást, ellátást és gondoskodást kapnak, ami nem pótolhatja a társadalom legkisebb, ugyanakkor legfontosabb "szervezeti egységét" a családot. Ezért a legnagyobb igyekezet és legjobb tudás ellenére is az intézményi elhelyezés nem tudja nyújtani mindazt, amit a hagyományos családmodell biztosítani hivatott. Mi hiszünk abban, hogy a gyermekotthonokban élő vagy azt elhagyó gyermekek/utógondozottak, (továbbiakban: gyermekek) életét jelenlétünkkel, tudásunkkal, kapcsolatainkkal színesebbé és ezzel talán könnyebbé és jobbá tehetjük.
A program első pillérét jelentő félévenként meghirdetésre kerülő szemináriumot a Családjogi és Szociális Jogi Csoport és a PTE Pszichológia Intézet egy-egy oktatójával együttműködve hirdeti és közösen felügyeli a hallgatók tevékenységét. A szemináriumot a hallgatók többször is felvehetik és teljesíthetik (így biztosítva a hallgatókkal való hosszabb távú együttműködés lehetőségét). A szeminárium hat óra keretében elméleti felkészítést ad (gyermekvédelem, pszichológia, mentori tevékenység stb. tárgykörben.), majd ezt követően a gyermekotthon, utógondozói hálózat fogadja a hallgatókat.
- 181/182 -
A program második és egyben legfontosabb pillére a hallgatókból álló mentorhálózat. A mentor (hallgató/barátságos látogató) a gyermekekkel rendszeres és személyes kapcsolatot tartó hallgató, aki a program hatékony megvalósítása (gyermek testi, lelki, szellemi, erkölcsi fejlődésének, esélyegyenlőségének elősegítése) érdekében végzi tevékenységét. A mentor rendszeres önkéntes - egy-két hetente végzett, másfél óra - munkája révén a gyermeket és önmagát egyaránt fejlesztő tevékenységet folytat. A mentori tevékenység gyűjtőfogalom, amelybe besorolható minden olyan eljárás, módszer és technika, amely a gyermek megismerését, egyéni fejlesztését, személyiségének gazdagítását, értékelését, ellenőrzését célozza. E körben a hallgatók (mentorok) lehetséges feladatai és vállalt kötelezettségei a következők. A mentor segíthet:
1. a gyermek rendszeres látogatásával,
2. a gyermek szellemi és erkölcsi fejlődését szolgáló ismeretek bővítésével,
3. a kulturális értékek közvetítésében, a tájékoztatásban,
4. a gyermek tanulmányai figyelemmel kísérésével, szükség esetén a felzárkóztatásban,
5. pályaválasztással kapcsolatos információk (szakmákról, továbbtanulási lehetőségekről, az oktatási és egyéb intézményekről, munkaerő piaci helyzetről, munka- és az átképzési lehetőségekről) adásával,
6. diákmunka keresésében,
7. szórakoztató, művészeti és kulturális programok szervezésében, a gyermek szabadidejének hasznos és tartalmas eltöltésében,
8. a gyermeki jogok, kötelességek megismerésében,
9. általános jogi kérdésekben (nem konkrét ügyekben),
10. tájékoztató anyag kidolgozásában, a gyermekek részére tartott előadásban (emberi jogi: pl. emberi méltósághoz való jog, egészségügyi: pl. drog, AIDS, alkoholizmus, betegjogok, büntetőjogi: fiatalkorúak és az erőszak, családjogi: fiatalkorúak házasságkötése, apasági vélelmek, gyermekek jogai és kötelezettségei),
11. a gyermek ügyeinek intézésében,
12. az utógondozói feladatok ellátásában.
A mentor jogosult az Intézmény területére - az előre meghatározott napokon és időpontokban -belépni és a gyermekekkel konzultálni (fejlesztő - mentori - tevékenységet folytatni), az Utógondozói Hálózat működési területére belépni és a kijelölt utógondozottal konzultálni (fejlesztő - mentori - tevékenységet folytatni), köteles a Gyermekotthon házirendjében foglaltakat betartani, az Intézmény vezetőjével, dolgozóival illetve az utógondozóval együttműködni, köteles a gyermekekkel való beszélgetés során tudomására jutott információkat bizalmasan kezelni, amennyiben gyermeki jogokkal kapcsolatos sérelmeket észlel, azt az Intézmény vezetőjének (nevelőnek) jelezni, köteles "emléknaplót" vezetni tevékenységéről és a támogatott gyermekkel kapcsolatos olyan - nem bizalmas - információkról, amelyek a gyermek fejlődését valamint a vele való folyamatos munkát elősegítik, köteles tevékenységét a szeminárium időtartama alatt legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen végezni. Amennyiben olyan ok merül fel, melynek következtében mentori tevékenységének ellátására a továbbiakban nem képes, köteles ezt az illetékes oktatónak jelezni.
A szupervízió mentorok tevékenységét szakmailag támogató módszer, a két-három hetenkénti csoportos találkozások során pszichológus- és jogászoktató jelenléte mellett. A szupervízió olyan tapasztalati tanulási folyamat, amelynek során a "szupervizált" (továbbiakban: hallgató) ismerteti szakmai problémáját a szupervíziós ülésen. A probléma közben transzformálódik, vagyis újabb és újabb problémákat hív elő. A folyamat a leghatékonyabb tanulási út, hiszen a hallgató saját munkatapasztalatain keresztül zajlik, ezáltal jobban beépül tudatába, ezeket nehezebben felejti el. Problémamegoldást segítő folyamat, de a szupervizor nem mondja meg a hallgatónak, hogy mit kellene tennie, tartózkodik a döntéstől, amely átvenné a felelősséget. Ez a ciklus, akkor ér valamit, ha folyamat jellegű; ami kb. 12-15 ülést jelent kb. kétheti gyakorisággal. Általában nem az ülésen történnek a fontosabb események, hanem az ülések között. Ezért előnyös, ha feljegyzi a hallgató az időközben felmerült gondolatait, tapasztalatait és ezeket ismerteti a következő ülésen. (Török Iván, http://www.pályanet.hu)
A hallgatók mentori tevékenysége során a gyermekek részéről várhatóan számos olyan igény merül majd fel, amelyek maradéktalan kielégítésére az állam nem vállalkozhat, azonban a gyermekek fejlődése és az esélyegyenlőség biztosítása szempontjából fontosak.
A "Diákok a Gyermekekért" Alapítvány létrehozásának célja ezen igények kielégítéséhez szük-
- 182/183 -
séges megfelelő anyagi háttér biztosítása. E körben az Alapítvány lehetőségeihez mérten (esetenként a gyermekotthonnal együttműködve/közösen) anyagi támogatást biztosít:
- a gyermekek tanulmányait elősegítő, valamint kiegészítő foglalkozások (pl. különórák, szakkörök, sport, zene, tehetségfejlesztés, stb.) költségei,
- egyéb programok (színház, mozi, kirándulás pl. Csodák palotája, Országház, Millenáris park stb.) lebonyolítása során felmerülő kiadások (belépő, utazás, szállás, étkezés),
- speciális tréningek (konfliktuskezelő, emberi jogi stb.) díjai,
- pályaválasztással (pl. oktatási és egyéb intézmények, szakmák megismertetése, diákmunka keresés stb.) kapcsolatos segítségnyújtás dologi kiadásai rendezéséhez.
Az Alapítvány - a Gyermekotthonnal való megállapodás alapján - szükség esetén megköti a diákokkal az önkéntes tevékenységről szóló törvényben előírt szerződéseket.
Terveink között szerepel, hogy a gyermekvédelem mellett a kórházi egészségügyi ellátásban részesülő gyermekek ellátásába, támogatásába, a velük való foglalkozásokba (tanulás, játék stb.) bevonjuk a diákokat a jelenlegeihez hasonló rendszerbe. Ennek keretében csatlakoznánk a jelenleg a fővárosban működő Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítványhoz, amely 1998-ban indította útjára a Szent Margit kórházban önkéntes segítő programot. 2000 decembere óta közhasznú alapítványként segítik a kórházban fekvőket. Ma már 8 kórházban és 3 intézményben 200 állandó önkéntes munkájával állnak a betegek szolgálatára. Az Alapítvány szervezett keretet biztosít azok számára, akik - önkéntes alapon, belső indíttatásra - valamilyen módon segíteni szeretnének a rövidebb-hosszabb kórházi tartózkodásra kényszerülőknek, legyenek gyerekek, vagy idős emberek.
További elképzelésünk, hogy - a Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékkel együttműködve - a fiatalkorú elkövetőket érintő - büntetést elkerülő - jóvátételi eljárásokban hozott döntések végrehajtásában részt vegyünk, mint kortárs mentorok. A Fővárosi Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálata projektjének célja - jelenleg - egy közösségi jóvátételi programhálózat kiépítése a fővárosban. A jóvátételi program keretében elsősorban fiatalkorú és fiatal felnőtt (18-24 éves) bűnelkövetők a közösség javára végzett munkával nyújtanak jóvátételt az őket fogadó civil szervezeteknél, családsegítő szolgálatnál. A jóvátétel teljesítése során minden fiatalt egy kortárs-segítő mentor támogat a Pártfogó Felügyelői Szolgálattal és a civil szervezetekkel együttműködésben. A programba bekerülő fiatalok munkaerő-piaci tanácsadásban és folyamatos személyre szabott esetkezelésben részesülnek, amely hatékonyan segítheti reszocializációjukat. Ha a büntetőjogi mediáció során a sértettek valamely, a közösség javára teljesítendő jóvátételben kívánnak megállapodni, választhatnak a jóvátételi munkaprogramok közül, illetve előírható a programban való részvétel a pártfogó felügyelet külön magatartási szabályaként is. A projekt célja, hogy a fiatalkorú és a fiatal felnőtt elkövetők esetében bővítse a szimbolikus jóvátétel lehetőségeit a közösség aktív közreműködésével a helyreállító igazságszolgáltatás elveinek megfelelően.
Együttműködést tervezünk az UNICEF Magyar Bizottságával, a Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi Közalapítvánnyal, a Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesülettel, a Jogismeret Alapítvánnyal, valamint a "Compasito" emberi jogi program gyermekeknek akcióval. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
[2] A szerző joghallgató.
Visszaugrás
