Dr. Nagy Antal - Dr. Wentzel Tamás Zoltán: A távmunka dogmatikai problémái az elméletben és a gyakorlatban - A távmunka fogalmának megreformálására tett kísérlet (MJO, 2024/1., 44-54. o.)

Számos cikk és tanulmány született arról, hogy a távmunka pozitív hatással van az elvégzett munka eredményére. A Covid-19 világjárvány egyik hatása is élesen kapcsolódik a távolról történő munkavégzés témaköréhez: a Kormány járványügyi intézkedéseivel dinamikusan megnőtt a távmunkában foglalkoztatottak száma. De felmerül a kérdés, hogy valóban távmunkának minősül-e "a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen" végzett munkavégzés.

E tanulmány az alábbi tézisekből indul ki, melyek annak vázát is adják egyúttal.

a) A távmunka fogalma hibáktól szenved a hatályos szabályozásban, és nem egységes a joggyakorlatban, éppen ezért reformáció szükségeltetik annak érdekében, hogy az ebből eredő téves jogi következtetéseket, munkavállalói érdeksérelmeket ki lehessen küszöbölni.

b) A távmunka nincsen kellő mélységig törvényi szinten szabályozva; a home office és a hibrid munkavégzés pedig nem jelenik meg jogszabályi szinten. Ennek közvetlen következménye az, hogy a munkaviszonyban álló felek nem képesek egyértelműen meghatározni a konkrét foglalkoztatási formát; de nem csupán számukra, hanem a bíróságokra nézve is jelentős többletterhet jelent az adott jogvitában annak eldöntése, hogy a három - látszólag azonos, a valóságban azonban eltérő - foglalkoztatási forma közül melyik valósul meg ténylegesen.

c) A bíróságok ítélkezési gyakorlata egységesítésre szorul. Megítélésünk szerint a magyar szabályozás olyan alapvető hibákat tartalmaz e jogintézményt illetően, ami óhatatlanul is magával hozza az egymásnak ellentmondó ítéletek megszületését. Ennek körében a szerzők vizsgálják, hogy különböző jogterületeken hozott ítéletekben miként került értékelésre a távmunka fogalma, az befolyásolta-e az ügy érdemi kimenetelét, és ha igen, akkor milyen irányban.

A fentiek alapján e tanulmány szerzői arra vállalkoznak, hogy felhívják a figyelmet a jelenlegi szabályozás hibáira, és az ebből potenciálisan felmerülő/felmerülhető anomáliákra a távmunka körében.

1. A távmunka, a home office és a hibrid munkavégzés fogalmainak tisztázása

1.1. Jogforrások

1.2. Munkavégzés helye mint legfőbb fogalmi elem a távmunkavégzés során

1.2.1. A konkretizált telephelyfogalom a munkajog területén

1.3. A jogforrások közötti különbségek - pozitívumok és negatívumok a hatályos szabályozással összefüggésben

1.3.1. Pozitívumok

1.3.2. Negatívumok

1.4. A távmunka, a home office és a hibrid munkavégzés elhatárolása, valamint a hazai szakirodalom bemutatása

1.5. Konklúziók és a távmunkafogalom megreformálásának kísérlete

2. A távmunka bírósági gyakorlata

2.1. Részbevezető a joggyakorlat bemutatásához

2.2. Az 1992. évi Mt. hatálya alatti ítéletek releváns tartalmának ismertetése

2.3. Az Mt. hatálya alatti ítéletek releváns tartalmának ismertetése

2.4. Konklúziók

3. Összegzés

1. A távmunka, a home office és a hibrid munkavégzés fogalmainak tisztázása

1.1. Jogforrások

A távmunka Európa-szerte ismert, ugyanakkor jelenleg nincs olyan uniós jogforrás, amely valamennyi tagállamra nézve kikényszerítően hatna.

Habár nincs kikényszeríthető uniós jogforrás, mégis említést kell tennünk a 2002-ben született Európai Távmunka Keretmegállapodásról (a továbbiakban: keretmegállapodás),[1] mely szerint a távmunka "olyan munkaszervezési és/vagy munkavégzési forma, mely a számítástechnikát egy munkaviszony keretei között veszi igénybe, illetve ahol a munkát, mely a munkaadó telephelyén is végezhető lenne, rendszeresen attól távol végzik."[2] Az uniós szabályozást illetően

- 44/45 -

álláspontunk az, hogy a keretmegállapodás - nem csupán a végrehajtási mechanizmusa miatt -, nem lesz képes - jelenlegi szövegezése mellett, ahogyan arra a későbbiekben is utalunk - kötelező érvényűvé válni. Megjegyzendő, hogy e feladat ellátása kétségtelenül komplikált lenne. Akár egy teljesen új norma megalkotása, akár a keretmegállapodás "korszerűsítése" kapcsán - álláspontunk szerint - befolyásoló tényezőként számolni kell a tagállamok (munka)kultúrájával, valamint a munkamorál pozitív és negatív hatásaival.

Végezetül - az uniós normák kapcsán - szükséges megemlíteni a 2023. július 1-jén hatályba lépett keretmegállapodást is, amely a határon átnyúló távmunkavégzés társadalombiztosítási szabályait kívánta egyszerűbbé tenni.[3] Ezen keretmegállapodásnak ugyanakkor hazánk egyelőre nem részese.

A távmunka hazánkban a 2002-es keretmegállapodás hatására, jogharmonizációs kötelezettségünk nyomán jelent meg 2004-ben a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) 192/D. §-ában. Eszerint "[e] törvény alkalmazásában távmunkát végző munkavállaló: a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállaló." Az 1992. évi Mt. megkövetelte, hogy a távmunkát informatikai eszközzel végezzék és az elvégzett munka eredményét elektronikus úton továbbítsák. Ennek keretében már itt megállapítható, hogy a távmunka eredetileg kizárólag a szellemi munkák körére korlátozódott, kiszorítva ezzel valamennyi fizikai munkakört. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálybalépésekor a következőképpen határozta meg a távmunka definícióját: "[t]ávmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják."[4] Ezzel a fogalommeghatározással egyebekben nem sokban tért el az Mt. az 1992. évi Mt. szabályozásától: a jogalkotó továbbra is egy olyan atipikus munkaviszonyként tekintett a távmunkára, amely végzéséhez elengedhetetlen valamiféle számítástechnikai eszköz. Ezt az anomáliát a jogalkotó csupán 2022-ben orvosolta. A 2022. június 1-jén hatályba lépett és azóta is hatályos távmunka fogalom a következő: "[t]ávmunkavégzés esetén a munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi".

Szükséges megemlítenünk a különleges jogállású szervekről és az általuk foglalkoztatottak jogállásáról szóló 2019. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Küt.) szabályozását is. A Küt. 60. § (1) bekezdése szerint: "[a] távmunka a foglalkoztató különleges jogállású szerv székhelyétől, illetve a munkavégzés rendes helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (a továbbiakban együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést". Végezetül ki kell emelnünk a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) szabályozását is. A Kit. 125. § (1) bekezdése kimondja, hogy "[a] távmunka a foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv székhelyétől, illetve a munkavégzés rendes helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (a továbbiakban együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést". Megjegyezzük, hogy - habár mind a Kit., mind a Küt. "ragaszkodik" a távmunka és a számítástechnika kapcsolatához - rendkívüli pozitívum a távmunka és az otthoni munkavégzés fogalmainak az elhatárolása, amelyre a későbbiekben utalunk.