https://doi.org/10.59851/mj.72.06.4
Immár egy évtized telt el azóta, hogy egy 2012-es gyermekvédelmi tárgyú törvénymódosításnak köszönhetően a kiskorú érzelmi fejlődésének veszélyeztetése önállóan alkalmassá vált a kiskorú veszélyeztetése bűntett Btk. 208. § (1) bekezdés szerinti alakzatának megvalósítására. A deliktum keretdiszpozíció-jellege miatt azonban a büntetőtörvényi tényállást - egyebek mellett - erkölcsi normák és társadalmi szokások töltik ki tartalommal, így annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mely cselekmények érik el a büntetőjogi felelősség szintjét, csak a joggyakorlat elemzésével lehetséges. Tanulmányomban anonimizált bírósági határozatok elemzését követően néhány jellemző elkövetési típust igyekszem megnevezni és röviden jellemezni.
Kulcsszavak: kiskorú veszélyeztetése; érzelmi veszélyeztetés; gyermekbántalmazás; lelki bántalmazás
The Criminal Code of Hungary criminalised emotional child abuse in 2012. A person who is obliged to raise, supervise or care for a minor, endangers the emotional development of the minor by grossly violating his corresponding duties is guilty of a felony, under the law. However, moral values and social conventions determine what are the duties of a parent, a teacher or a caregiver and what is to be considered a serious misconduct. Therefore, it is the task of legal practice to specify what kinds of parental behaviour are punishable by criminal law. In order to find the limits of criminal liability, I analysed anonymised court decisions.
Keywords: endangering a minor; child abuse; emotional abuse
Kevés büntetőjogi témakör tarthat számot olyan jelentős közérdeklődésre, mint a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények. Számos, különösen felkavaró eset kapott sajtónyilvánosságot a közelmúltban, így a gyermekvédelem és gyermekbántalmazás egyes kérdései - és azon belül kiemelten a büntetőjogi értékelés alá eső súlyosabb visszaélések - a mindennapok beszédtémáját képezik. A családon belüli, illetve az intézményekben elszenvedett abúzusok látenciája ennek ellenére továbbra is jellemzően nagyfokú, s ezen belül kiemelten magas arányban marad rejtve a bántalmazásnak egy továbbra is kétes társadalmi megítélésű, ám közel sem elhanyagolható jelentőségű formája: az érzelmi bántalmazás vagy lelki abúzus.
A pszichológiai szakirodalom immár évtizedek óta a gyermekbántalmazás önálló válfajaként ismeri a lelki abúzust.[1] A jelenségre a 20. század utolsó harmadától kezdve a jogi szabályozás is reagált, elsőként a gyermekvédelem területén. A gyermekvédelmi törvény például már hatálybalépése, vagyis 1997 óta a veszélyeztetettség fogalma alá sorolja - és így hatósági gyerekvédelmi intézkedés alkalmazását megalapozó körülményként kezeli - a gyermek érzelmi fejlődését gátló vagy akadályozó állapotot.[2] A jogalkotó 2012-ben a büntetőjog eszközrendszerét is a pszichológiai bántalmazás elleni fellépés szolgálatába állította, amikor a kiskorú érzelmi fejlődésével bővítette a kiskorú veszélyeztetése bűntett védett jogtárgyainak a körét.[3] A módosított tényállás szerint bűncselekményt követ el a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy - ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti.
A jogalkotó a deliktum hatályos szövegezésének megalkotásakor számos értelmezési kérdést hagyott a jogalkalmazóra; szinte valamennyi tényállási elem kifejtésre, konkretizált tartalommal való kitöltésre szorul. Különösen igaz ez az érzelmi fejlődés veszélyeztetésére, hiszen ebben az estben egy kiváltképpen összetett lélektani folyamat kerül büntetőjogi védelem alá. Az elkövetési magatartásként megfogalmazott súlyos kötelességszegés tartalmát jellemzően erkölcsi normák, társadalmi szokások konkretizálják, ezek lehatárolása szintén a bírói gyakorlatra hárul.
Több mint egy évtized telt el azóta, hogy az érzelmi fejlődés veszélyeztetése büntetőjogi értékelés tárgya lett; ennyi idő elegendő ahhoz, hogy a bírói gyakorlatban kialakuljanak bizonyos tendenciák. Ezek feltárása érdekében a hatályos magyar joggyakorlatot elemeztem. Tanulmányomban olyan nevelői, gondozói, felügyelői magatartástípusokat - kötelességszegéseket - mutatok be, melyeket a joggyakorlat alkalmasnak talál az érzelmi fejlődés veszélyeztetésére.
Annak vizsgálatához, hogy a joggyakorlat mely cselekményeket tekinti alkalmasnak az érzelmi veszélyeztetés megvalósítására, a Bírósági Határozatok Gyűjteményé-
- 367/368 -
nek[4] nyílt hozzáférésű adatbázisát használtam fel. A kiskorú veszélyeztetése tárgyában fellelhető anonimizált határozatok közül kézi leválogatással jutottam hozzá azokhoz, melyekben a bíróság megállapította az érzelmi veszélyeztető eredmény megvalósulását. Az így leszűrt ítéleti tényállásokban leírt elkövetési magatartásokat rendeztem csoportokba.
Az Országos Bírósági Hivatal által működtetett adatbázisban digitális formában érhetők el a Kúria, az Ítélőtábla, a törvényszék, illetve szűkebb körben a járásbíróság által közzétett ügydöntő határozatok, illetve azok között lehetséges a megadott szempontok szerinti, valamint a szabad szöveges keresés is. A 2012 - vagyis az érzelmi fejlődés veszélyeztetését kriminalizáló törvény hatálybalépése - óta meghozott határozatok között a keresőmotor 332 büntetőjogi területen rögzített döntést ad ki a "kiskorú veszélyeztetése" kifejezésre.[5]
Az így megkapott ítéletek közül kézi leválogatással szelektáltam a számomra relevánsakat. Az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásának elve miatt a vizsgált időszakban született határozatok közül is ki kellett szűrni azokat, amelyekben a releváns törvénymódosítást megelőző tényállást alkalmazta az eljáró tanács. Ezen túl a válogatás kizárólagos szempontja az volt, hogy a bíróság valamely cselekményt alkalmasnak talált az érzelmi veszélyeztető eredmény megvalósítására. Nem kizárólag marasztaló döntéseket vettem számításba, a felmentő döntések is relevánsak lehetnek ugyanis, ha azok indokolásában a bíróság elvi jelleggel rögzít megállapításokat egy magatartástípusról.
Amennyiben egy döntésben több vádlott cselekményét is értékelte a bíróság, az egyes elkövetők cselekményeit külön kezeltem, amit megkönnyített, hogy kiskorú veszélyeztetése kizárólag önálló tettesi alakzatban követhető el, a kötelezettségek minden szülőt, nevelőt és gondozót önállóan terhelnek, így nem társtettesként, hanem önálló tettesként felelnek a cselekmények miatt.[6] Meg kell továbbá jegyeznem, hogy számos esetben egy elkövető hosszabb időn keresztül tanúsított, több részcselekményből álló magatartása képezte a büntetőügy tárgyát. Ilyen esetben - amennyiben lehetőség volt rá - a részcselekményeket külön vizsgáltam, ezt azonban nehezítette, hogy a bíróság gyakran együttesen vonta jogi minősítés alá a vádlott részcselekményeit. Ezt az egyes elkövetési alakzatoknál külön jelzem. Az adatbázisban az egyes döntésekhez kapcsolódó határozatokra - úgymint első-, másod- és harmadfokú határozat, illetve felülvizsgálati döntés - is lehet keresni, így lehetőség nyílik minden esetben a jogerős döntést alapul venni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
