A nagytanácsban eljáró Bíróság a Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezés alapján eljárva ítélte meg azt a jogkérdést, hogy az Európai Bizottságnak (továbbiakban Bizottság) mely feltételek mellett van hatásköre az összefonódás-ellenőrzési rendelet[1] 22. cikke szerinti olyan ügyekben, amelyekre egyébként az uniós (közösségi) lépték szabálya szerint nem jogosult.
Ügyszám: C-611/22. P. és C-625/22. P. sz. Illumina Inc. kontra Bizottság és Grail LLC kontra Bizottság egyesített ügyekben 2024. szeptember 3-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2024:677
Kulcsszavak: uniós összefonódás-ellenőrzés; összefonódás-ellenőrzési rendelet; ügy áttétele tagállami versenyhatóságtól a Bizottsághoz; holland klauzula
Az összefonódás-ellenőrzés területén a Bizottság és tagállami versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztás viszonylag egyértelmű szabályát, mely szerint közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottság ítéli meg a rendelet alapján, azon kívül a tagállami versenyhatóságok járnak el tagállami szabályok alapján, a 22. cikk (1) bekezdése áttöri. Eszerint "egy vagy több tagállam kérelmezheti a Bizottságtól bármely 3. cikk szerinti összefonódás megvizsgálását, amely az 1. cikk értelmében nem közösségi léptékű, de hatással van a tagállamok közti kereskedelemre, és azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállam vagy tagállamok területén".[2] A Bizottság a fenti, úgynevezett holland klauzula alkalmazásáról először 2005-ben fogadott el közleményt, amelyet azonban 2021-ben gyökeresen megváltoztatott.[3] A 2021-es új bizottsági közlemény bevezette, hogy a tagállami áttétel iránti kérelemnek (és így a bizottsági hatáskör megalapozásának) nem előfeltétele, hogy a kérelmet előterjesztő tagállam nemzeti jogszabálya szerint hatáskörrel rendelkezzen a tervezett összefonódás kivizsgálására. Azaz a Bizottság új jogértelmezése szerint a rendelet 22. cikke hatáskört teremt a Bizottság számára olyan ügy megítélésére is, amely sem a tagállami, sem az uniós jogi normák szerint nem tartozik a hatáskörébe. A Bizottság ezen "új hatáskörét" a digitális, valamint a gyógyszeriparban működő, uniós és tagállami bejelentésküszöböt el nem érő vállalkozások közötti összefonódások megítélésére kívánta felhasználni. A rendelet 22. cikkének értelmezése és ez alapján a bizottsági hatáskör terjedelmének megítélésére a Bíróság jogosult. A 2021-es bizottsági jogértelmezési for-
- 752/753 -
dulatba tehát már kódolva volt a konfliktus, amely hamarosan ki is bontakozott.
Az Illumina még 2020-ban felvásárlási tervet jelentett be a Grail felett. Mindkét vállalkozás az Egyesült Államokban rendelkezik székhellyel, az Illumina a genetikai elemzés terén aktív, míg a Grail a rák korai felismerését lehetővé tevő vértesztek kifejlesztésével foglalkozik. Az összefonódást az Unió tagállamaiban, illetve az EGT- Megállapodásban részes többi államban sem jelentették be, mivel az nem tartozott sem a tagállami, sem az uniós összefonódás-ellenőrzési szabályok hatálya alá, mert a célvállalkozásnak az uniós piacon nem volt forgalma. A francia versenyhatóság 2021 elején, még a fent részletezett bizottsági közlemény közzététele előtt ügyáttételi kérelmet terjesztett elő a Bizottsághoz, amelyhez később több tagállam is csatlakozott. A bírósági felülvizsgálat tárgyát képező határozatban a Bizottság helyt adott az áttétel iránti kérelemnek. A bizottsági határozatot a Törvényszék a rendelet 22. cikkének értelmezése alapján jogszerűnek tekintette, ezért a vállalkozások határozat megsemmisítése iránti keresetét elutasította.[4]
"A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2022. július 13-i Illumina kontra Bizottság ítéletét (T227/21, EU:T:2022:447) hatályon kívül helyezte.
A Bíróság a francia nemzeti versenyhatóságnak a Grail LLC feletti kizárólagos irányítás Illumina Inc. általi megszerzésére irányuló összefonódás Bizottság általi vizsgálatára irányuló kérelmének helyt adó, 2021. április 19-i C(2021) 2847 végleges európai bizottsági határozatot (COMP/M.10188 - Illumina/Grail-ügy) megsemmisítette.
A Bíróság a görög, belga, norvég, izlandi és holland nemzeti versenyhatóságok ezen áttétel iránti kérelemhez való csatlakozás iránti kérelmeinek helyt adó, 2021. április 19-i C(2021)2848 végleges, C(2021)2849 végleges, C(2021) 2851 végleges, C(2021)2854 végleges és C(2021)2855 végleges bizottsági határozatokat megsemmisítette. [...]"
A Bíróság ítéletében több mint száz bekezdésben foglalkozott a helyes jogértelmezéssel, ítéletében többször hivatkozva megerősítőleg a törvényszéki ítélet hatályon kívül helyezését indítványozó főtanácsnoki ítéletet. A Bíróság négy jogértelmezési módszer alkalmazásával jutott a törvényszékkel ellentétes álláspontra.
Mivel a rendelet 22. cikkének szó szerinti értelmezésével nem lehetett eldönteni, hogy az vonatkozik-e azon összefonódások áttételére is, amelyekben a tagállami versenyhatóságoknak nincs a tagállami jog szerint hatásköre, ezért a Bíróság, a Törvényszékhez hasonlóan, a többi értelmezési módszert is alkalmazta.
A jogalkotó szándékára vonatkozó értelmezést illetően a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az áttétel a nemzeti szabályozás fennállásától és hatályától független. A Bíróság azonban a Bizottság egyik előkészítő anyagában sem talált olyan konkrét elemet, amely ezt megalapozná, és az olyan általános kifejezéseket, mint hogy "az áttételi mechanizmus hasznos eszköz", nem találta az interpretáció szempontjából relevánsnak, mivel az nem tartalmaz akár csak hallgatólagos speciális utalást a nemzeti szabályozás hatálya alá nem tartozó ügyek áttételéről. A Bíróság ítélete szerint a történeti dokumentumok egyike sem tanúsítja a jogalkotó ilyen irányú szándékát. Az Európai Unió Tanácsától származó előkészítő anyagok sem említették a holland klauzulát olyan korrekciós mechanizmusként, amely lehetővé tenné az áttételt függetlenül attól, hogy az összefonódás a nemzeti szabályok hatálya alá esik-e.
A Törvényszék a rendszertani értelmezés segítségével is arra a következtetésre jutott, hogy az ügyek nemzeti hatáskörtől függetlenül áttehetők. A Bíróság értelmezése szerint a Törvényszék által figyelembe vett összefüggésbeli elemek "nem meggyőzőek annak eldöntése szempontjából sem, hogy a Bizottság rendelkezett-e ilyen hatáskörrel".[5] Ezen kívül a Törvényszék figyelmen kívül hagyott három további olyan összefüggésbeli elemet, amelyek ellentmondanak az általa elfogadott értelmezésnek és amelyek a fellebbező álláspontját támasztják elő. Először is, a rendelet 4. cikk (5) bekezdése szerinti uniós léptékűvé váló összefonódások esetén egyik tagállam sem alkalmazza nemzeti versenyjogát az áttétel tárgyát képező összefonódásra, amely a fellebbező által javasolt értelmezés mellett szól. A 4. cikk (5) bekezdés szerinti helyettesítés is azt feltételezi, hogy a kérelmező tagállam összefonódási szabályozással rendelkezik, és az összefonódás megítélésre nemzeti hatáskörrel bír. Másodsorban, a 22. cikk szerinti áttételnél az összefonódásnak azzal kell fenyegetnie, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállamok területén. Ez azt jelenti, hogy a tag-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
