Az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tudományos Diákköre és a Német-Magyar Jogászegyesület által szervezett, 2003. november 5-6-án a Jogi Kar Dísztermében megrendezett konferencián négy, a polgári jogi kodifikáció kapcsán különösen aktuális kérdésben ütköztették álláspontjaikat az egyes témák meghívott szakértői. Bár az alapötlet az volt, hogy az egy-egy témában markánsan ellentétes állásponton lévő előadók vitájának biztosítson fórumot a konferencia, kiderült, hogy a vélemények sokszor nem is állnak olyan messze egymástól, inkább csak a nézőpontok, illetve az előtérbe helyezett szempontok különböznek. A hallgatóság mindenesetre színvonalas, tanulságos, és nem egyszer szenvedélyes elméleti vitáknak lehetett szem- és fültanúja. A konferencia első napján moderátorként Faludi Gábor közvetített az előadók között, a második napon Király Miklós feladata volt a vita "kordában tartása".
"11. Az új Ptk. kifejezetten kimondaná a károkozás általános tilalmát: a törvény tiltja a károkozást, minden károkozás jogellenes, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik. A polgári jogi kártérítési felelősség több évtizedes és a bírói gyakorlatban is kikristályosodott tradicionális általános szabálya a deliktuális felelősség területén jól bevált, kellő egyensúlyban képes tartani a károsulti és a károkozói érdekeket, egyaránt szolgálja a reparációt és a kármegelőzést, a prevenciót. Ezért ezt a Koncepció fenntartani javasolja.
12. A szerződésen kívüli (deliktuális) kárfelelősség - a kimentés eltérő feltételeire tekintettel - az új Ptk.-ban elválik a szerződésszegésért fennálló (kontraktuális) kárfelelősségtől. A két kártérítési jogi terület alapvetően egységes marad ugyanakkor a kártérítés módja és mértéke tekintetében: a kár megtérítésére vonatkozó szabályok - az előreláthatósági elv részben eltérő körben történő érvényesülését leszámítva - az új Ptk.-ban is azonosak lesznek a szerződésszegéssel és szerződésen kívül okozott károk esetében. Ezért ebben a körben fenn lehet tartani az utalási technikát: a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó szabályokat az új Ptk. is a deliktuális kárfelelősség szabályai körében helyezné el, s ezekre utalna a törvény a kontraktuális kárfelelősség normái között, ugyanúgy, mint a hatályos Ptk."2
Az első "párbajt" Zlinszky János és Solt Pál vívta az új Ptk. deliktuális felelősségi rendszerével kapcsolatban. Köztudott, hogy a szerződésen kívüli felelősségi rendszer objektív alapokra helyezése a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának ellenállásán elbukott, így az új Ptk. Koncepciója3 - az eredeti elképzelésekkel ellentétben - lényegében a jelenlegi rendszer fenntartását irányozza elő. A Zlinszky János által képviselt - Marton Géza kártérítési nézeteit4 alapul vevő - objektivizálási szemlélet ütközött Solt Pál azon elképzelésével, amely az eddigi gyakorlatot fenntartani kívánja. Zlinszky János előadásában a polgári jogi felelősség mibenléte felől közelítette meg a problémát. Okfejtése a következő: a polgári jogi felelősség nem más, mint a törvény előtti egyenlőség elvének következetes érvényre juttatása, hiszen a jog előírásainak betartása mindenkitől elvárható. A jogállamiság lényegének megcsúfolását jelentené, ha valakinek - bizonyos mentességek alapján - lehetősége lenne figyelmen kívül hagyni azokat a jogszabályokat és normákat, amelyek betartása mindenki mástól elvárt. Azok az esetek, amikor "a jogszerű magatartás nem várható el", azaz, amikor a jogszabályok előírásai figyelmen kívül hagyhatók, a jog által rendezettek (jogos védelem, szükséghelyzet stb.), így kerülhető el ugyanis a jogellenesség. Az ilyen kivételek viszont nem értelmezhetőek kiterjesztően. Ez a Marton-álláspont alapvetése, ehhez igazodik az általa felállított felelősségi rendszer szerkezete is. Úgy gondolkodik, hogy az - objektív, tárgyi jellege ellenére is -sokkal szubjektívebb, mint a fennálló felelősségi rendszer, hiszen a személyi enyhítések széles körét tartalmazza, míg az uralkodó vétkességfogalom objektivizálódott. Zlinszky János beszélt még a jogellenesség és az elvárhatóság fogalmainak viszonyáról. A hatályos szabályozás szövege alapján a jogellenesség és az elvárhatóság mindenképpen elkülönül, hiszen ha nem így lenne, akkor a Ptk. 339. § (1) és (2) bekezdései tautologikusak lennének. Az elvárhatóság (és így a felróhatóság) szükségképpen mást fejez ki, mint a jogellenesség. Javaslata szerint érdemes lenne megfontolni, hogy az új Ptk.-ban az elvárhatóság társadalmi elvárhatóságot is fejezzen ki, ami konkrét jogszabályba ütközés hiánya esetén is lehetővé tenné a polgári jogi felelősség megállapítását társadalmilag káros tevékenység kifejtése esetén. Ez a megoldás nem szűkítené a jogellenesség fogalmát, sőt, a társadalomellenesség irányába tolná el annak fogalmi körét, ezért inkább tágítaná azt.
Solt Pál reakciójában idézte Grosschmid Béni mostanában sokat emlegetett mondását, miszerint a "kártérítési felelősség alapvetően ma is a bíráskodás problémája", ezzel hangsúlyozva a bíróság nehéz feladatát a felmerülő károk elbírálása kapcsán. Az előadó röviden bemutatta és - az előtte szólóhoz hasonlóan - méltatta Marton Géza munkásságát, ugyanakkor hangot adott kételyeinek a Marton-féle kártérítési rendszerrel kapcsolatban. Solt Pál a deliktuális felelősségi rendszert objektív alapokra helyezni kívánók által talán a leginkább vitatott kategóriával, a felróhatósággal kapcsolatban elmondta, hogy az kielégíti a dogmatikai igényeket, ráadásul a gyakorlatban jól használható intézmény, amelyet a bíróságok több mint négy évtizede zökkenőmentesen alkalmaznak. Erre abból is lehet következtetni, hogy a Legfelsőbb Bíróság nagyszámú vonatkozó elvi határozata közül csak néhány tartalmazza a "felróhatóság" kifejezést, annak értelmezése és tartalma csak ritkán okoz tehát fejtörést a bírói gyakorlatban. Solt Pál elmondta: a kárfelelősségi szabályozásban a vétkesség, illetve a felróhatóság vélelme érvényesül, a kimentés pedig nem egyszerű. Zlinszky János nem értett azzal egyet, hogy a felróhatóság vélelme érvényesül, szerinte ugyanis ez ellentmondana az ártatlanságot vélelmező alapvető jogelvnek. A felróhatóság kapcsán szóba került az orvosi felelősség kérdése is. Gyakran elhangzik a vád, miszerint az orvosok előszeretettel bújnak "az adott helyzetben általában elvárhatóság" védőbástyája mögé. Egy hozzászólásban elhangzott az a felvetés, hogy a bíróságoknak nem a kártérítési főszabály szerint, hanem egy szigorúbb felelősségi alakzat alapján kellene az orvosi műhibákat elbírálniuk. Solt Pál erre válaszolva kifejtette, hogy a magyar bírói gyakorlat a Ptk. elvárhatósági formuláját a már hatályon kívül helyezett egészségügyi törvény 45. §-a alapján az orvosi felelősség körében úgy értelmezi, hogy az "a lehető legnagyobb gondosság és körültekintés" követelményét fogalmazza meg. Ennek alapján az adott helyzetben általában éppen az várható el az orvostól, hogy a szokásosnál is nagyobb gondossággal, szakszerűen, a szakmai szabályok és a beteg érdekeinek messzemenő figyelembevételével járjon el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
