Az orvos kötelezettségei közül talán a legismertebb a titoktartási kötelezettség. Napjainkban amikor az egészségügyi szolgáltatások köre folyamatosan bővül, az ellátás technikai felszereltsége egyre változik, a betegek száma szintén növekszik, ezáltal a betegellátás során keletkező adatok-információk mennyisége is, időről-időre szükséges újraértelmezni e kötelezettség tartalmát. E munka során fenn kell tartani azt a kényes egyensúlyt, mely a magánszféra védelme és az orvostudományi-, közegészségügyi- vizsgálatok, vagyis a társadalom védelme között húzódik. Az információs társadalom beköszöntével a szabályozásnak számolnia kell az adatok könnyebb kezelhetőségével, tárolásával, továbbíthatóságával. Mindezekre figyelemmel elmondható, hogy az orvosi titoktartás az adatvédelem jogterületén belül speciális területként jelentkezik és kezelendő.
Az orvosi tevékenység kapcsán kiindulópontként le kell szögezni, hogy az orvosi tevékenység céltudatos, magas fokú szaktudást igénylő, a társadalomtól elválaszthatatlan, jogi jelentőségű, emberi munka. E tevékenység gyakorlása egyidejű az emberiséggel, hiszen tárgya az emberi szervezet működése, és ezáltal a legközvetlenebbül és legmélyebben hatol az egyén, a személyiség érdekszférájába. Az orvosnak a tevékenységét az orvosi foglalkozás szabályainak megfelelően és ezek alapján kell végeznie. Amennyiben foglalkozásának valamely általános vagy írott, akár szakmai, akár jogi szabályát megszegi, valamely kötelezettségét egyáltalán vagy nem megfelelő módon teljesíti, illetve jogaival visszaél, felelősséggel tartozik. Az orvosi hivatás gyakorlója a társadalom minden tagjára vonatkozó etikai és jogi normákon túl az orvosi foglalkozásra érvényes normáknak is köteles eleget tenni. Az orvosnak szolgáltatása nyújtása során elsődlegesen a beteg egészségügyi kezelésére kell törekednie, e mellett másodlagosnak tűnhet a beteg adatainak védelme, ám a beteg társadalomban való részvétele, a kezelést követő sorsa mindenképpen megköveteli a megfelelő védelmet ezen a téren is.
Az egészségügyi dolgozók munkájuk jellegéből eredően kerülnek kapcsolatba a beteg emberekkel, mely kapcsolatot, mivel ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásról lévén szó, dokumentálni szükséges. A dokumentáció során több szempont érvényesül, egyrészt a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatokat, másrészt az egészségügyi ellátó adminisztrációjához szükséges információkat kell rögzíteni, harmadrészt közegészségügyi, járványügyi, tudományos szempontok is érvényesülnek. Ezen adatok jellege azonban meglehetősen szenzitív az érintett személyekre nézve, ezért az adatok körének megismerése csak az érintett hozzájárulásával, vagy kiemelt társadalmi érdekből lehetséges.
Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg. A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő.
Az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok különleges adatnak minősülnek. Ezek a testi és lelki egészségi állapotra vonatkozó tények csak akkor kezelhetők, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy törvény azt elrendeli. Az egészségügyi dokumentáció kezelését illetően mind az adatkezelők, mind a betegek körében nagyfokú a szabályozás ismeretének hiánya. Kiindulópont, hogy személyes adatot csak törvényes cél eléréséhez szükséges esetekben és mértékben lehet kezelni. Ez vonatkozik mind az orvosokra, mind pedig az intézmények teljes személyzetére. A köztudatban az orvosi titoktartás és a betegek személyes adatainak kezelése két különböző fogalomként jelenik meg, amelyre más-más szabályok érvényesek. Valójában ezek gyakorlatilag azonos fogalmakat jelölnek.
- 20/21 -
Az egészségügyi adatok védelméről szóló szabályozás lényege, hogy az adatkezelő, továbbá az adatfeldolgozó az orvosi titkot köteles megtartani. Az adatkezelő csak a törvényben meghatározott körben mentesül a titoktartási kötelezettség alól, akkor ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítására az érintett, illetve törvényes képviselője írásban hozzájárult, az abban foglalt korlátozásokon belül, valamint az egészségügyi és személyazonosító adat továbbítása törvény előírásai szerint kötelező. Az érintett jogosult tájékoztatást kapni a gyógykezeléssel összefüggésben történő adatkezelésről, a rá vonatkozó egészségügyi és személyazonosító adatokat megismerheti, az egészségügyi dokumentációba betekinthet, valamint azokról - saját költségére - másolatot kaphat. Ez a jog az érintett ellátásának időtartama alatt az általa írásban felhatalmazott személyt, az érintett ellátásának befejezését követően az általa teljes bizonyító erejű magánokiratban felhatalmazott személyt illeti meg. A beteg életében, illetőleg halálát követően az érintett házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, valamint élettársa - írásbeli kérelme alapján - akkor is jogosult a adatkezelésre, ha az egészségügyi adatra, a házastárs, az egyeneságbeli rokon, a testvér, illetve az élettárs, valamint leszármazóik életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve a beteg egészségügyi ellátása céljából van szükség, és az egészségügyi adat más módon való megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges.
A betegellátót - az érintett választott háziorvosa, valamint az igazságügyi szakértő kivételével - a titoktartási kötelezettség azzal a betegellátóval szemben is köti, aki az orvosi vizsgálatban, a kórisme megállapításában, illetve a gyógykezelésben vagy műtétnél nem működött közre, kivéve, ha az adatok közlése a kórisme megállapítása vagy az érintett további gyógykezelése érdekében szükséges. Az egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés része. A kezelést végző orvos, illetve a tisztiorvos dönti el, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően - a kötelezően felveendő adatokon kívül - mely egészségügyi adat felvétele szükséges. Az érintett gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységet végző egyéb személy a kezelést végző orvos utasításának megfelelően, illetve a feladatai ellátásához szükséges mértékben vehet fel egészségügyi adatot.
A kezelést végző orvos az általa megállapított, az érintettre vonatkozó egészségügyi adatokról az érintettet közvetlenül tájékoztatja, és - amennyiben az érintett ezt kifejezetten nem tiltotta meg - azokat továbbítja az érintett választott háziorvosának. A háziorvos az érintettet - kérelmére - tájékoztatja a rendelkezésére álló egészségügyi adatokról. Az érintett háziorvosa és a kezelését végző orvos a törvényes cél érdekében - ha az érintett ezt írásban nem tiltotta meg - jogosult az érintett által a kötelező egészségbiztosítás terhére igénybevett egészségügyi ellátás adatairól tudomást szerezni úgy, hogy az adatokat az egészségbiztosítási szerv elektronikus lekérdezés formájában biztosítja számára. A háziorvos a hozzá bejelentkezett biztosított adatait ismerheti meg. Az érintettet a kezelést végző orvos írásban vagy szóban tájékoztatja a tiltakozás lehetőségéről. Az érintett a tiltakozását az egészségbiztosítási szerv részére személyesen, postai úton vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus úton juttathatja el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
