Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Julesz Máté: A környezetjog mélyrétegei (MJ, 2010/2., 73-81. o.)

1. A környezethasználat és a környezetjog-alkotás tektonikája

A környezetvédelmi jog mélyrétegeinek kutatása a környezethasználat motívumait tárja fel. Ebből a feltárásból nemcsak a környezethasználó személynek vagy személyiség nélküli jogalanynak származnak előnyök, de a környezeti jogot alakító szerveknek, személyeknek is. A környezetvédelmi jogalkotás akkor lehet igazán hatékony, ha a környezeti problémák mélyére lát, és a "társadalom - környezet" korreláció működtetésének kongruenciájára törekszik. A problémamegoldás során sokat segít a tanulmány későbbi fejezetében elemzett "bálnamodell", amely az "elviselhető környezethasználathoz" vezető egyik kulcs lehetne a társadalomirányításban. A realitás talaján viszont egyelőre nem kap helyet. Az "elviselhető környezethasználat", mint báziskifejezés szintén részletes kifejtésre kerül a tanulmányban. Az elviselhetőség kritériuma jurisztikus, társadalmi és ökonómiai, valamint természettudományi értelemben egyaránt alkalmazható. A humanizmus alapja az elviselhetőség, mint átfogó szakmai és etikai konceptus. Az elviselhetőség az emberhez méltó környezet prekondíciója. A környezethasználat és a környezetjog-alkotás tektonikus mozgásai során időnként a környezethasználat gyűri maga alá a környezetjog-alkotást, ami a joguralom hiányosságaira utal. Máskor viszont a környezetjog-alkotás uralkodik el a környezethasználat alakításában. Ez utóbbi esetben a joghoz való ragaszkodás sokszor eltérítheti a jogalkalmazót a jogalkotás eredeti céljaitól, illetve a jogalkotó valamiféle versenyfutásba kezd, hogy a jog leplével lefedje, letakargassa a környezetvédelem gyakorlatában megnyilvánuló hiátusokat. A környezetvédelem alapvető mozgásai irányt válthatnak. Mindazonáltal hogyha az irányváltások túl gyakoriak, akkor a társadalom és annak szabályozó szervei nem képesek kellő időben felismerni a jogi és társadalmi váltás valós igényét. Ez pedig érdekütközésekhez vezethet.

A környezetjog mélyrétegei elsősorban szociológiai és jogszociológiai mélységeket jelentenek. Ezekhez csatlakozik a környezetjog gazdasági felfogása, és a gazdasági processzusok környezeti effektusainak feltérképezése. A természettudományos ismeretek a társadalomtudományi működés hátteréül szolgálnak: ez a faktuális alap. Sokszor azonban a természettudomány eredményességébe a jogi, a gazdaság és a szociális szándékok és preferenciák is beleszólnak: például nem jut elegendő pénz a társadalmilag feleslegesnek ítélt területeknek.

A környezetvédelem természettudományos szemlélete egy-egy konkrét társadalomformához kötött. Egészen egyszerűen kifejezve: egy szociális piacgazdaságban jut pénz a kutatásra-fejlesztésre, míg egy despotikus társadalmi berendezkedés elvonja az anyagi eszközöket a "K+F"-től. Az utóbbi esetben irracionálisán a despota személyes érdeke egalizálódik a közérdekkel. Egy jól működő gazdaságban a szándékokat és preferenciákat nem altruizmusba csomagolt egoista érdekszempontok határozzák meg, hanem az individualizmus kollektív jólétre törekvése.

A környezetvédelem és a gazdasági versenysemlegesség egy cipőben jár. A gazdasági verseny és a környezetterhelés, környezet-igénybevétel szoros összefüggést mutat. A gazdasági verseny egészséges mértékének fenntartása éppolyan fontos posztulátum, mint a természeti és az épített környezet minőségének megőrzése-fejlesztése. A verseny szükségképpen kihat a környezeti elemek kvalitatív és kvantitatív jellemzőinek alakulására. A gazdasági erőhatások nemegyszer erőteljesebben formálják át környezetünket, mint a puszta természeti erők. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a civilizációs környezet biológiai aktivitásértékét, de vannak más kérdések is. A civilizációs gazdasági hatások nagyban befolyásolják a természeti környezet ember által lakatlan, de emberi - ipari, technikai, klimatikus, agrikulturális stb. - hatásoknak kitett területeit és élő szervezeteit. Legfelsőbb Bíróságunk kimondta, hogy az üzletszerű gazdasági tevékenység dolgozók és vásárlók nélkül nem lehetséges, így a dolgozók és a vevők környezethasználata gazdasági tevékenységnek minősül. A vevők és termelők-szolgáltatók társadalma a gazdasági élet szabályszerűségeiből építkezik. Gazdasági típusú jogszemlélet mellett a környezetvédelem is gazdasági értelmet nyer. Lásd a Kfv. II. 39 069/2007/5. sz. eseti döntést. A konkrét esetben a vevők és a dolgozók által termelt hulladékot minősítette gazdasági hulladéknak a bíróság. A gazdasági aktivitás és a környezethasználat voltaképp ugyanannak az éremnek a két oldala. Gazdaság nélkül az emberiség lenne működésképtelen, míg a környezethasználat a természetes emberi létezés egyik elkerülhetetlen magatartása. Ezt a kettőt kell összeegyeztetni, és elfogadható arányt teremteni köztük, azaz létrehozni az elviselhető környezethasználat feltételeit.

Az elviselhető környezethasználat a fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele. Az engelsi kétely, miszerint a civilizációs környezet fejlődése mellett a természeti környezet sem maradhatott változatlan, mára minden politikai felhang nélkül is feloldódni látszik. (Vö. Engels, Friedrich: A természet dialektikája. 1883. ) A posztmaterializmusban respiritualizálódott hazai társadalom többsége a fejlődés nélkülözhetetlensége mellett tör lándzsát. Az ember teremtette környezet és az ember által befolyásolt környezet magán viseli a gazdaság működésének nyomait. Ehhez nincs szükség túlhaladott politikai kurzusok hangoztatására, sem világnézeti anomáliák eltüntetésére. A gazdaság környezetet érintő hatásai az egyes világvallások környezetvédelmi beállítottságát és természetfelfogását is átalakították. Ma már nem a változatlanságon és a változtathatatlanságon van a hangsúly. Aránylag kevesen gondolják még mindig ezt. Alapkövetelmény ellenben, hogy a változás elviselhető legyen. Az elviselhetőség kategóriája függő változó, így egy-egy konkrét történeti pillanat multifaktoriális közegében lehet közelebbről meghatározni, mit kell értenünk alatta. Az elviselhetőség egyfajta minimumot határoz meg a környezethasználathoz fűződő jogok alanya számára, amelyet azonban

- nem szabad meghaladnia (ha a környezetet megfelelő jogi eszközökkel védik);

- vagy legalábbis nem célszerű túllépnie (ha a környezetvédelemben inkább csak a praktikum az irányító erő);

- de semmiképpen sem etikus áthágnia (ha hiányzik a környezetvédelem adekvát társadalmi-gazdasági irányítása, és az erkölcsös viselkedés az egyetlen megmaradt vezérlő elv).

2. Gazdasági alapú univerzalizálás a környezet védelmében

A környezetvédelmi törvényünk, az 1995. évi LIII. törvény 56. §-ához fűzött jogalkotói indokolás megfogalmazza: "a környezetvédelem alapvető közgazdasági problémája, hogy a piac külön intézkedések nélkül nem kényszeríti a környezeti terhek viselésére annak okozóját. Emiatt az állam feladata a megfelelő szabályozás kialakítása". A gazdasági hatások azonban közvetlen jelleggel nem képezhetők le a jognormák síkjára. Ráadásul a hazái gazdasági élet javarészt a nemzetközi gazdasági világ követelményei szerint alakul. A hazai jogrendhez képest extraneus külhoni és nemzetközi jogi szabályok belső jogba integrálása folyamatosan történik. A környezetvédelmi szempontokat meg kell jeleníteni a gazdaság általános szabályaiban, valamint különösen az adó-, a vám-, a verseny- és az árszabályozásban. A külső jog és a belső jog egymásra hangolása nem egyszerű. A környezetvédelem terén is érvényes az Alkotmányunk 6. §-ának (2) bekezdésében lefektetett együttműködési követelmény: "A Magyar Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. " Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 36. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy "ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányellenességét állapítja meg, a nemzetközi szerződés mindaddig nem erősíthető meg, amíg a nemzetközi szerződést kötő szerv vagy személy az alkotmányellenességet meg nem szünteti". A másik oldalról nézve: belső jogi szabály sem ütközhet nemzetközi szerződésbe (44-47. §§). Alkotmányunk 2/A. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy Magyarország - EU-tagsága folytán - az EU-t alapító szerződésekből eredő jogok és kötelezettségek megvalósítása érdekében egyes alkotmányos hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolja, de az EU intézményei önállóan is eljárhatnak.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére