Gyermeke fejlődéséért a szülő tartozik felelősséggel. E szülői felelősség a Magyar Köztársaság Alkotmányában a jogok és kötelezettségek formájában jelenik meg. Míg ugyanis az Alkotmány 67. §-ának (2) bekezdése szerint a "szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák", addig az Alkotmány 70/J. §-a világossá teszi, hogy a "Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni."
Ezek a szülői jogok és kötelezettségek nem teljesen a szülői elhatározás függvényében valósulhatnak, illetve hiúsulhatnak meg. Nem tisztán mérlegelés kérdése, hogy a szülő gyermekének milyen nevelést választ, illetőleg egészen pontosan kíván-e gyermekének nevelést adni vagy sem. Az Alkotmány rendelkezéseiből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az egyes gyermekek életútjának alakulásáért az államot is felelősség terheli. Az állami felelősség a gyermek fejlődéséért megjelenik az Alkotmány 16. §-ában: "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." Az Alkotmányban megfogalmazott szülői kötelezettség teljesítéséhez az államnak meg kell adnia a megfelelő segítséget. A szülői és az állami közös felelősség egyértelműen megfogalmazódik az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdésében: "A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges." Nevezhetjük ezt a jogot a gyermek megfelelő fejlődéshez való jogának.
Az ismertetett rendelkezés meghatározza mind a szülői joggyakorlás, mind az állami gondoskodás és védelem kereteit és célját. Sem a szülő, sem az állam döntése, intézkedése vagy annak elmaradása nem tekinthető jogszerűnek, amennyiben annak következményeként sérül a gyermeknek a megfelelő fejlődéséhez való joga.
Az Alkotmány a nevelés és oktatás terén nem részletezi sem a szülői kötelezettség és jogosultság részleteit, sem az állami védelem és gondoskodás kereteit. A legfontosabb elveket azonban rögzíti az Alkotmány 70/F. §-a: "A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. A Magyar Köztársaság ezt a jogot ... az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."
A gyermeknevelésben a szülői jogok és kötelezettségek messze túlmutatnak az állami szerepvállalás lehetséges terjedelmén. A szülői felelősség és kötelezettség a nevelés terén a gyermek születésekor kezdődik és a nagykorúság elérésével sem ér véget. Az állam szerepe nem szoríthatja háttérbe a szülői felelősséget, ahhoz képest másodlagos, kisegítő jellegű lehet. Nem szerencsés, ha az állam szerepe túllépi azt a határt, amely annak biztosításához szükséges, hogy minden gyermek hozzá tudjon jutni azokhoz az ismeretekhez, amelyek nélkül nehezen képzelhető el a sikeres pályakezdés, a sikeres életút. Az állami szerep nem lehet sem több, sem kevesebb e téren, mint annak meghatározása mi az a minimum a gyermek nevelése és oktatása terén, amelynek megvalósulásához kikényszeríthető garanciákat kell biztosítania, továbbá ezen túl megadja a segítséget és a választás lehetőségét a szülő részére ahhoz, hogy megtalálja és kiválassza a gyermeke fejlődésének leginkább megfelelő nevelést. Az állami felelősség lényege az ellátó rendszer működéséhez szükséges jogi, közgazdasági, szakmai feltételnek megteremtése, amely biztosítja a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. A szülő gondoskodási kötelezettségének lényege, hogy biztosítsa gyermekének a bekapcsolódását az ellátó rendszerbe, továbbá, hogy segítse eredményes felkészülését.
A család részéről a gyermeknek teljes körű ellátáshoz van joga, amelyet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény szülői felügyeletként határoz meg. A szülői felügyelet magában foglalja a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelezettségét. A gondozás és nevelés része a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének elősegítése. Az Alkotmány 15. §-a szerint "A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." Ebből következik, hogy az állami kötelezettség kiterjed arra is, hogy létrejöjjön és működjön az a rendszer, amely segítséget nyújt a családnak a gyermek megfelelő fejlődéséhez való jogának érvényesülésével összefüggő feladatok ellátásához. A család nevelési feladatainak ellátását segítő rendszernek számos eleme van: a családi pótlék, a rendszeres és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a szociális jellegű támogatások köre.
*
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény rendelkezései határozzák meg pontosan, mit vár el az állam a szülőtől a gyermekének adandó nevelés terén, továbbá, hogy milyen feladatai, kötelezettségei vannak az államnak a gyermek nevelésével összefüggésben.
A közoktatásról szóló törvény a gyermek intézményes keretek között történő nevelésének kérdéseivel foglalkozik. S bár nem vitás, hogy a gyermeknek a megfelelő fejlődéshez való joga egységes egészet képez, túlmutat az intézményes nevelés kérdéskörén, az állami szerepvállalás, a szülői kötelezettségek e téren leginkább a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseinek vizsgálata alapján értelmezhetők.
A közoktatásról szóló törvényben található szolgáltatások a szülői oldalról vizsgálva két nagy csoportba oszthatók:
- a szülő által önként, saját elhatározása alapján igénybe vehető szolgáltatásokra,
- azokra a szolgáltatásokra, amelyek igénybevétele nem a szülő elhatározásán múlik, hanem a törvény rendelkezései alapján kötelezőek.
A szolgáltatás igénybevételének kötelezettsége alapján sajátos, csak a közoktatás rendelkezései alapján értelmezhető jogok és kötelezettségek keletkeznek, amelynek alapján a gyermeknek intézményes nevelésben kell részt vennie, s amelyek teljesítéséért a szülő tartozik felelősséggel. A jogi kapcsolat, a jogviszony az intézmény és a gyermek között jön létre a felvétellel és a beiratkozással. E jogviszonyból eredő kötelezettségek teljesüléséért azonban a szülő tartozik felelősséggel.
Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettsége és lehetősége nem azonosítható az Alkotmányban megfogalmazott "ingyenes és kötelező általános iskolával." A közoktatásról szóló törvényben meghatározott szülői és állami kötelezettség terjedelme lényegesen szélesebb körű annál, mintsem, hogy bele lehessen szorítani a meghatározott időn belüli iskolába járás és járatás jogába és kötelezettségébe. Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettsége megelőzi az iskolába lépés időszakát, és túllépi az általános iskola elvégzéséhez szükséges életkort. Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettsége fennáll azoknál a gyermekeknél is, akik állapotuknál fogva olyan speciális ellátásra tarthatnak igényt, amely nem valósítható meg az iskolai nevelés és oktatás körében. Az intézményes nevelésben való részvétel formái a következők:
- óvodai nevelés,
- iskolai nevelés és oktatás,
- fejlesztő felkészítés.
A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (1) bekezdése szerint az óvoda a gyermek három éves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Az óvodai nevelés igénybevétele szülői elhatározáson múlik mindaddig, ameddig gyermeke nem lép be az ötödik életévébe. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján ugyanis ekkor a szülő választási lehetősége megszűnik. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (3) bekezdése alapján a gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától köteles napi négy órát óvodai nevelésben részt venni. A nevelési év kezdő napja szeptember első munkanapja. Ez a kötelezettség beáll, függetlenül attól, hogy a gyermek az ötödik életévét a naptári év melyik napján tölti be. Az óvodai nevelésben való kötelező részvétel akkor is beáll, ha január elsején született a gyermek, és akkor is, ha december 31-én.
Az óvodai nevelésben való kötelező részvétel napi időtartama nem meríti ki az óvodai nyitva tartás általános gyakorlat szerinti mértékét. A napi négy óra az óvodai nevelési nap átlagos időtartamának felét jelenti. A kötelező óvodai nevelésben való részvétel beleolvadhat ezért az önkéntes óvodai nevelésben való részvételbe, hiszen a gyermekek túlnyomó többsége a meghatározott időtartamnál hosszabb ideig, általában a teljes óvodai nevelési napon át veszi igénybe ezt az ellátást. Az óvodai nevelésben való részvételi kötelezettség nem része a tankötelezettségnek, nem része az ingyenes és kötelező általános iskolai oktatásnak. Célját tekintve a gyermek felkészítését valósítja meg a közösségi életben való részvételre, az iskolakezdésre.
Az óvodai nevelésben való kötelező részvétel addig tart, ameddig a gyermek nem lép iskolába, vagyis nem kezdi meg a tankötelezettség teljesítését. A tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések alapján ez az időpont a gyermekek fejlettségétől függően eltérő lehet. Így elképzelhető, hogy ez a szülői kötelezettség nem egy, hanem ennél több nevelési évre szól.
Az óvodai nevelésben való kötelező részvétel teljesítése alól a szülő felmentést kérhet. A közoktatásról szóló törvény 69. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a szülő kérelmére az óvoda vezetője felmentést adjon e kötelezettség teljesítése alól. A felmentés lehetséges indokait a közoktatásról szóló törvény általánosságban határozza meg - ha a gyermek családi körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja - rábízva a döntés lehetőségét és felelősségét az óvoda vezetőjére. Az óvoda vezetőjének döntése meghozatala során azt kell mérlegelnie, hogy a gyermek iskolába lépéséhez a gyermek szocializációjához szükséges-e az óvodába járás vagy sem. Természetesen bármilyen más méltányolható körülmény alapján e felmentés megadható. Felmentési indok lehet például az is, ha megfelelő bizonyossággal számítani lehet arra, hogy a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget későbbi időpontban éri el [például azért, mert december végén született], és emiatt a kötelező óvodai nevelésben való részvétel időszaka egy nevelési évnél hosszabb lenne. Ilyenkor a családi otthonban történő nevelés után, egy későbbi időpontban, a gyermek hatodik életévében kapcsolódik be a gyermek az óvodai nevelésbe.
A közoktatásról szóló törvény 6. §-a alapján a Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles. A tankötelezettség, mint fogalom az Alkotmányban nem található meg. Az Alkotmány kötelező és ingyenes általános iskoláról rendelkezik. A tankötelezettség teljesítése azonban meghatározott időszakhoz és nem iskolatípushoz kötődik. A tankötelezettség beálltához a közoktatásról szóló törvény 6. §-ának (2) bekezdése alapján két feltételre van szükség:
- meghatározott életkor elérésére,
- továbbá az iskolába lépéshez szükséges fejlettség meglétére. A közoktatásról szóló törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget,
- legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik,
- legkésőbb, amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint, ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, tankötelessé válik. A szülő kérelmére a gyermek akkor is megkezdheti a tankötelezettség teljesítését, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. Szülői kérelem hiányában a május 31. után született gyermek esetében a tankötelezettség teljesítésének megkezdésére nincs lehetőség. A meghatározott időszakon belül az dönti el a tankötelezettség kezdő időpontját, hogy mikor éri el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget.
A tankötelezettség kezdő időpontjáról - a közoktatásról szóló törvény 6. §-ának ((4) bekezdése alapján -az iskola igazgatójának kell döntenie. A döntés meghozatalakor vizsgálnia kell az előírt életkor elérését, illetőleg a szükséges fejlettség meglétét. Arról a kérdésről, hogy a gyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, az óvoda véleménye alapján dönt az iskola igazgatója. Az óvoda nevelőtestülete foglal állást abban a kérdésben, hogy a gyermek fejlettségénél fogva megkezdheti-e az iskolai tanulmányait, illetve indokolt-e, hogy újabb nevelési évet kezdjen az óvodában. Az óvoda nevelőtestületének a munkáját a szakértői és rehabilitációs tevékenység, illetve a nevelési tanácsadó segíti. (A szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra. A nevelési tanácsadó feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége azt szükségessé teszi.)
Az óvoda a nevelési oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 15. §-ának (5) bekezdése alapján a gyermek fejlettségével kapcsolatban
a) igazolja, hogy a gyermek elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget,
b) javasolja a gyermek óvodai nevelésben való további részvételét,
c) javasolja, hogy a gyermek - annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e a gyermek sajátos iskolai nevelésben és oktatásban való részvétele, illetve elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget - szakértői és rehabilitációs bizottsági vizsgálaton vegyen részt,
d) javasolja, hogy a gyermeket az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésének megállapítása céljából a szülő vigye el a nevelési tanácsadóba.
Az óvoda a gyermek hatodik életévében saját tapasztalatai alapján, a gyermekkel való foglalkozásokból levont következtetések eredményeképpen hozza meg döntését, de kérheti a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság segítségét is. A gyermek hatodik életévében további nevelési évet kezdhet az óvodában akkor is, ha egyébként a születési ideje miatt beállna a tankötelezettsége (május 31. napjáig betölti a hatodik életévét).
A gyermek hetedik életévében az óvoda döntési lehetőségei korlátozottabbak. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (4) bekezdése alapján a gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti, de csak akkor, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot csak a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelőtestület egyetértését a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek, tanuló vizsgálatának megkezdése előtt szerzi be. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság - szakvéleményének megküldésével - értesíti a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőt, ha javasolja, hogy a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vegyen részt.
Amennyiben a gyermek nem járt óvodába, a nevelési tanácsadó ad, vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ad szakvéleményt annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a gyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget.
Az iskola igazgatójának a rendelkezésére álló vélemények mérlegelésével kell meghoznia döntését abban a kérdésben, hogy a gyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, megkezdheti-e tanulmányait vagy sem. A közoktatásról szóló törvény előírásai alapján, amennyiben az iskola igazgatója megállapítja a tankötelezettség megkezdéséhez szükséges feltételek meglétét, a törvény erejénél fogva beáll a tankötelezettség, és annak elhalasztására nincs lehetőség. Így például, ha a gyermek júniusban született, de a szülő kérte, hogy megkezdhesse a tankötelezettség teljesítését, és az óvoda szakvéleménye alapján elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, az iskolai felvételt követően a gyermek nem mehet vissza az óvodába akkor sem, ha a szülő meggondolta magát.
A közoktatásról szóló törvény, valamint a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló rendelet előírásai nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az iskola igazgatója az óvoda, a nevelési tanácsadó, a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye ellenére arra a megállapításra jusson, hogy a gyermek nem érte el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, s megtagadja a tanuló felvételét. A felvételt elutasító iskolai döntést alakszerű határozatba kell foglalni, amely ellen a szülő jogorvoslattal élhet. A jogorvoslati eljárásban van lehetőség a jogszerűtlen döntés orvoslására.
A gyermek felvételét a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes iskola köteles teljesíteni, ha a szükséges előfeltételek fennállnak. A választott iskola elutasíthatja a felvételi kérelmet akkor is, ha a tankötelezettség előfeltételei fennállnak.
[Az óvoda, iskola, nevelési tanácsadó, szakértői és rehabilitációs bizottság és a szülő, illetve gyermeke kapcsolatában fontos szerepet tölt be a közoktatás jogorvoslati rendszere. Az óvoda, az iskola döntései ellen jogorvoslattal élhet a szülő. A szülő vitathatja a gyermeke fejlettségével kapcsolatos véleményeket, függetlenül attól, hogy melyik intézmény hozta azt, megtámadhatja továbbá a tankötelezettség kezdetével kapcsolatos iskolai döntést is. Fontos szerepe van a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőnek, mivel a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos szülői kötelezettség figyelemmel kísérése az ő feladata. Fontos szerepet tölt be az a jelző rendszer, amelynek működtetésében minden intézményvezető részt vesz. A tankötelezettséget érintő döntésekről (új óvodai nevelési év kezdete, felvétel elutasítása, a gyermek beíratásának elmulasztása) az intézményvezetőnek a jegyzőt kell értesítenie.]
A gyermek a nyolcadik életévében kivételesen kezdheti meg a tankötelezettség teljesítését, abban az esetben, ha augusztus 31-e után született. Ebből következik, hogy minden olyan esetben, amikor a gyermek születési időpontja az év korábbi napjaira esik, legkésőbb a hetedik életévében meg kell hogy kezdje a tankötelezettség teljesítését. A tankötelezettség kezdetére vonatkozó új rendelkezések - az általános pedagógiai gyakorlatra, a kialakult szakmai szokásokra, az ezekre épülő több évtizedes szabályozási gyakorlatra építve - továbbra is a hatodik életévre helyezi fő szabályként a tankötelezettség kezdetét, nem változtatva azokon a szabályokon, amelyek a tankötelezettség hatodik életévben történő beállására vonatkoznak. A korábbi rendelkezések alapján is a hetedik életévében kezdhette meg a tankötelezettségét az a gyermek, aki hatéves korában nem léphetett iskolába. Nem volt azonban rendezett, hogy a hetedik életév után milyen feltételekkel és meddig maradhat még a gyermek az óvodában. Az új szabályozás figyelembe veszi azt a körülményt, hogy amennyiben az augusztus 31. után született gyermeknek a hetedik életévében minden esetben meg kell kezdenie a tankötelezettségének teljesítését, hátrányos helyzetbe kerülhet azokhoz a gyermekekhez viszonyítva, akik augusztus 31-ét megelőzően születtek. Ezek a gyermekek ugyanis a tanév kezdetekor, vagyis szeptember első tanítási napján - ez a nap azonos a szeptember első munkanapjával - már betöltötték a hatodik, illetve a hetedik életévüket. Ezzel szemben azok a gyermekek, akik augusztus 31. után születtek, az iskolába lépéskor még nem érik el az említett életkort. A pedagógiai gyakorlat szerint ebben az életkorban néhány hónapnak is jelentősége lehet a gyermek fejlődésében. Az ismertetett rendelkezésekből megállapítható, hogy a gyermek a tankötelezettségének teljesítését
- legkorábban öt év és nyolc hónapos korában kezdheti meg, a szülő kérésére, amennyiben a hatodik életévét december 31-én tölti be.
- legkésőbb hét év és nyolc hónapos korában kezdheti meg, ha a nyolcadik életévét december 31-én tölti be.
Az említett időszakon belül minden gyermeknek meg kell kezdenie a tankötelezettség teljesítését, kivéve, ha nem képes arra, hogy iskolai tanulmányokat folytasson. Ez utóbbi esetben az állapotának megfelelő fejlesztő felkészítésben vesz részt a gyermek, képzési kötelezettséget teljesít. Természetesen előfordulhat, hogy a tankötelezettség megkezdéséhez meghatározott végső időpontban az iskolába lépő gyermek fejlettsége az átlagos fejlettség alatt van. A közoktatásról szóló törvény 70. §-ának (7)-(10) bekezdése szerint
- az első évfolyamra felvett tanulót, ha egyéni adottsága, fejlettsége szükségessé teszi - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint, a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - az igazgató mentesíti az értékelés és minősítés alól, vagy részére az egyéni adottságához, fejlettségéhez igazodó továbbhaladást (a továbbiakban: egyéni továbbhaladás) engedélyez,
- ha a tanulót mentesítették az értékelés és minősítés alól, az első évfolyamot a többi tanulóval azonos osztályban előkészítő évfolyamként végzi és fejezi be,
- az előkészítő évfolyam során a tanuló játékos felkészítés keretében készül az iskolai követelmények teljesítésére,
- előkészítő évfolyamra a tanuló csak egy tanéven keresztül járhat, és csak abban az esetben, ha tanulmányait legkésőbb a hetedik életévében megkezdte,
- egyéni továbbhaladás esetén - a szakértői vélemény alapján - az engedélyben meg kell határozni, melyik tárgyból, melyik évfolyam utolsó tanítási napjáig kell a tanulónak utolérnie a többieket, az egyéni továbbhaladás - valamennyi vagy egyes tantárgyakból - különböző évfolyamokig, de legkésőbb a negyedik évfolyam végéig tarthat,
- az előkészítő év - a szakértői vélemény alapján -az első félévet követő hónap utolsó tanítási napjáig átváltoztatható egyéni továbbhaladásra.
A közoktatásról szóló törvény 6. §-ának (3) bekezdése alapján a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló betölti a tizennyolcadik életévét. Ez a rendelkezés a gyakorlatban még nem érvényesül, figyelembe véve, hogy ezt a szabályozást azokra nézve kell alkalmazni, akik a tanulmányaikat az 1998/1999. tanévben kezdték meg az általános iskola első évfolyamán. Azoknak a gyermekeknek, akik a tanulmányaikat az általános iskola első évfolyamán az 1997/1998. tanévben, illetőleg azt megelőzően kezdték meg, a tankötelezettségük annak a tanévnek a végéig tart, amelyben betöltik a tizenhatodik életévüket.
A közoktatásról szóló törvény tankötelezettségre vonatkozó előírásai a tankötelezettség teljesítését nem az ingyenes és kötelező általános iskola elvégzésében határozzák meg. Az általános iskola nyolc évfolyamból áll. Ennek megfelelően a tanulók túlnyomó többsége az általános iskolai tanulmányait - attól függően, hogy a hatodik, illetve a hetedik életévében kezdi meg tanulmányait - a tizennegyedik, illetve a tizenötödik életévében be is fejezi. Az általános iskola elvégzése tehát még a tizenhat éves életkorig tartó tankötelezettség esetében sem ér véget az általános iskola utolsó évfolyamának az elvégzésével. A közoktatásról szóló törvény 7. §-ának (6) bekezdése alapján a tankötelezettség az általános iskolában, az ötödik évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban is teljesíthető. A tankötelezettség a kilencedik évfolyamtól kezdődően teljesíthető a szakközépiskolában és a szakiskolában is. Ez a szabályozás figyelembe veszi az egyes iskolatípusokra vonatkozó rendelkezéseket. Az általános iskola mellett a gimnázium is működhet oly módon, hogy a felkészítést az ötödik évfolyamon indítja. A közoktatásról szóló törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a gimnázium négy-, hat- vagy nyolc évfolyammal működjön. A nyolc évfolyamos gimnázium az ötödik, a hat évfolyamos gimnázium pedig a hetedik évfolyamon kezdi el a tanulók felkészítését. A szakközépiskola, illetőleg a szakiskola a tanulókat az általános iskola nyolcadik évfolyamának befejezése után, a kilencedik évfolyamtól kezdődően fogadja. Miután a tankötelezettség teljesítése életkorhoz és nem iskolatípushoz kötődik, a tanulók jelentős része a kilencedik évfolyam megkezdésekor még tanköteles.
A közoktatásról szóló törvény 7. §-ának (1) bekezdése alapján a tankötelezettség teljesítésének módját a szülő választja meg. A tankötelezettség
- iskolába járással
- vagy magántanulóként teljesíthető. Azt, hogy a tankötelezettségnek mi a pontos tartalma, a közoktatásról szóló törvénynek a tanuló jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseinek az értelmezése, valamint a tanulói kötelezettségek teljesítésére vonatkozó előírások elemzése alapján lehet meghatározni.
A tankötelezettség teljesítéséhez a tanulónak tanulói jogviszonyt kell létesítenie. Ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha a tankötelezettséget magántanulóként teljesítik. A közoktatásról szóló törvény 66. §-a alapján a tanuló, beleértve a magántanulót is, az iskolával tanulói jogviszonyban áll. Leegyszerűsítve a kérdést: a tanuló akkor teljesíti a tankötelezettségét, ha tanulói jogviszonyt létesít és eleget tesz a tanulói jogviszonyból származó kötelezettségeinek. A tanulói jogviszony teremti meg a kapcsolatot
- a tanuló és az iskola,
- az iskola és a szülő között. A tanulói jogviszony a tanuló és az iskola között létesül a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (3) bekezdése alapján a beíratás napján. A beíratás a tanuló adatainak az iskola hivatalos nyilvántartásba történő bevezetését jelenti. A hivatalos iratokba (beírási naplóba) történő bejegyzés ténye az az aktus, amellyel a tanulói jogviszony létrejön.
A közoktatásról szóló törvény 41. §-ának (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermek felügyeletéről. A "rábízott" kifejezésből következik, hogy a szülő, amikor él az intézményválasztás szabadságával, a felvételi kérelem benyújtásakor nemcsak azt kezdeményezi, hogy gyermekének a szükséges pedagógiai szolgáltatásokat biztosítsák, hanem ezzel együtt azt is, hogy ellássák a felügyeletét. A kiskorú gyermek iskolai felvételével gyakorlatilag kétféle jogi kapcsolat jön létre:
- a gyermek, valamint az iskola között a tanulói jogviszony;
- a szülő, illetve az iskola között pedig - a szülői felügyelet kötelezettségeinek körébe tartozó nevelési feladatokban való közreműködési jogviszony, melyet célszerű gondozói jogviszonynak nevezni. Míg azonban a gyermek, valamint a nevelési és oktatási intézmény között létrejött jogviszony a közoktatásról szóló törvényben jogilag szabályozott kapcsolat, addig a szülő, illetve a nevelési és oktatási intézmény közötti megállapodásnak nincsen nevesített, alakszerű formája, bár a kapcsolatból eredő jogokat és kötelezettségeket a közoktatásról szóló törvény meghatározza.
Az intézmény, valamint a tanuló és a szülő közötti kapcsolat kérdéseit a közoktatásról szóló törvény szabályozza. Az iskolába beíratott tanuló legfontosabb joga, hogy a neveléséhez és a fejlődéséhez szükséges szolgáltatásokat megkapja. Az iskolának a nevelés és az oktatás terén biztosítania kell minden lehetőséget ahhoz, hogy a tanuló a képességét, tehetségét ki tudja bontakoztatni. A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének a) pontja ezt a következők szerint fogalmazza meg: a tanuló joga, hogy képességének, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. E jog érvényesülését biztosítják a pedagógusok kötelezettségeit meghatározó rendelkezések: a pedagógus alapvető feladata a rábízott tanulók nevelése és tanítása. A pedagógus kötelezettsége, hogy a nevelő- és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét, segítse a tanuló képességének, tehetségének kibontakoztatását, illetve a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetben lévő tanuló felzárkóztatását tanulótársaihoz.
A nevelés és oktatás folyamata azonban csak akkor lehet eredményes, ha a szolgáltatás jogosultja, igénybe vevője hatékonyan közreműködik abban. Ehhez az kell, hogy mind a tanuló, mind a szülő teljesítse kötelezettségeit, illetve éljen a közoktatásról szóló törvényben meghatározott jogaival. A közoktatásról szóló törvényben meghatározott tanulói jogok mellett megfogalmazásra kerültek a tanulói kötelezettségek is: a közoktatásról szóló törvény 12. §-ának (1) bekezdése szerint a tanuló kötelessége, hogy
- részt vegyen a kötelező és a választott foglalkozásokon, valamint a szakmai gyakorlatokon,
- rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással képességeinek megfelelően eleget tegyen a tanulmányi kötelezettségének.
A tankötelezettség magántanulóként történő teljesítése azt jelenti, hogy a szülő gondoskodik gyermeke felkészítéséről. A magántanulónak teljesítenie kell a választott iskola által előírt követelményeket, és a nevelőtestület által meghatározott módon tudásáról számot is kell adnia (ennek leggyakoribb formája az osztályozóvizsga). A felkészítés, felkészülés módját azonban a szülő választja meg. A magántanulói "helyzet" beáll a szülő nyilatkozata, választása alapján. Az iskola igazgatójának azonban mérlegelési joga van abban a kérdésben, hogy a tankötelezettség ilyen módon történő teljesítése a gyermek érdekeit szolgálja-e vagy sem. Az igazgatónak figyelemmel kell kísérnie, hogy a magántanuló eleget tesz-e a tanulmányi kötelezettségeinek, teljesíteni tudta-e a nevelőtestület által meghatározott követelményeket, képes volt-e arra, hogy tudásáról számot adjon. Minden olyan esetben, amikor indokolt és szükséges, az iskola igazgatójának a gyermek érdekében intézkedést kell kezdeményeznie. Abban a kérdésben, hogy gyermeke milyen módon teljesítse tankötelezettségét - iskolába járjon, vagy magántanuló legyen - a szülő jogosult dönteni. A tanulmányok magántanulóként történő folytatásának lehetősége azonban nem szolgálhat alapul a "problémás" tanulók iskolából történő eltávolításához. Jogellenes, ha az iskola igazgatója, pedagógusa tanácsolja azt a szülőnek, hogy gyermekét vegye ki az iskolából és legyen magántanuló. A különböző jóléti juttatások - családi pótlék, árvaellátás stb. - a magántanulót, illetve a magántanuló szülőjét is megilleti, akkor is, ha gyermeke évekig nem halad előre, többször megismétli az adott évfolyamot. Ily módon látszólag mindenki jól jár, ha a nehezen kezelhető, nem megfelelően motivált tanuló kimarad a közösségből, eltelik a tanköteleskor, meg lehet szüntetni a tanulói jogviszonyát. Ezért megváltoztak azok a szabályok, amelyek alapján mérlegelni kell, helyes-e a szülői választás ebben a kérdésben. Az új, 2003-ban elfogadott és hatályba lépett rendelkezések alapján az iskola igazgatója (a módosításig csak az igazgatónak volt ilyen feladata), a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat felhatalmazást kapott arra, hogy a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét értesítse abban az esetben, ha megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani. Új rendelkezés az is, hogy ameny-nyiben hátrányos helyzetű tanuló szülője kéri, hogy gyermeke magántanulóként teljesíthesse a tankötelezettségét, az iskola igazgatójának a gyermekjóléti szolgálat véleményét kell beszereznie annak eldöntéséhez, indokolt-e a jegyzői eljárás megindítása vagy sem. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 14. pontja szerint hátrányos helyzetű az a tanuló, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak.
A szülő részére a közoktatásról szóló törvényben biztosított jogok alkalmasak annak ellensúlyozására, hogy az állam meghatározott szolgáltatások igénybevételére kötelezi a gyermeket. A gyermeke neveléséért való szülői felelősség alkotmányos jogra és kötelezettségre építve az intézmény kiválasztásában, ellenőrzésében, működésének befolyásolásában fontos szerepet biztosít a szülőnek a közoktatásról szóló törvény. Ugyanakkor a közoktatásról szóló törvényben a szülő részére meghatározott és kikényszeríthető kötelezettségek lehetővé teszik, hogy érvényesüljön az állami felelősség is a gyermek nevelése terén. A közoktatásról szóló törvény biztosítja az állam fellépését a szülővel szemben, amennyiben nem adja meg gyermekének a nevelésben, oktatásban való részvétel lehetőségét, illetőleg nem nyújt megfelelő segítséget gyermekének a felkészüléshez.
A közoktatásról szóló törvény 13-14. §-a a szülői jogok és kötelezettségek szabályozásával megteremtette a jogi kereteket ahhoz, hogy a nevelési és oktatási intézmény, valamint a szülő között megfelelő kapcsolat jöhessen létre. A szülői jogok és kötelezettségek határozzák meg az együttműködés kereteit, a gondozói jogviszony tartalmát.
- A szülő felelősséggel tartozik azért, hogy gyermeke bekapcsolódjon az óvodai nevelőmunkába, illetve teljesítse tankötelezettségét vagy a képzési kötelezettségét. E kötelezettségek sajátossága, hogy míg a szolgáltatás igénybevevője, a kötelezettség teljesítésének alanya a gyermek, a kötelezettség teljesítéséért egy másik személy, a gyermek szülője, gyámja felel.
- A nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga az egyik legfontosabb szülői jogosítványok közé tartozik. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 67. §-ának (2) bekezdése szerint a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Az 1964. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Oktatásban Alkalmazott Megkülönböztetés Elleni Küzdelemről Szóló Egyezmény 5. cikkének 1/b. pontjában a Magyar Köztársaság arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja a szülők szabadságát abban, hogy gondoskodjanak gyermekeiknek saját meggyőződésük szerinti vallási és erkölcsi neveléséről.
- A közoktatásról szóló törvénynek a nem kötelező fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos rendelkezései az Alkotmány 60. §-ának végrehajtását szolgálják, amelyek biztosítják a Magyar Köztársaság területén élőknek a lelkiismereti és vallásszabadságot. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 5. §-a fogalmazza meg a szülőnek, gyámnak azt a jogát, hogy kiskorú gyermeke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjon. E jog gyakorlásának feltételeit teremtik meg azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyházi jogi személy az állam és az önkormányzatok által fenntartott nevelési-oktatási intézményben a szülők igényei szerint óvodai fakultatív foglalkozás keretében vallásoktatást tartson. A nevelési-oktatási intézménynek nincs választási lehetősége. Abban az esetben, ha a szülők részéről igény érkezik, köteles biztosítani a szükséges feltételeket a hit- és vallásoktatáshoz.
- A Magyar Köztársaság Alkotmánya 68. §-a leszögezi, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Ezért joguk van arra, hogy - többek között - anyanyelvű oktatásban vegyenek részt. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermek esetén a szülő jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy gyermeke anyanyelvükön, illetve anyanyelvükön és magyar nyelven részesüljön óvodai nevelésben. A szülőnek megvan a lehetősége ahhoz, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi nevelést biztosító óvodába, iskolába írassa be a gyermekét.
- A szülő igényelheti, hogy az óvoda nevelési programja, iskola pedagógiai programja legyen tárgyilagos. Jogában áll továbbá, hogy megismerje a nevelési-oktatási intézmény nevelési programját, pedagógiai programját, házirendjét, és tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról. E rendelkezések nyilvánvaló célja, hogy a szülő megbizonyosodjon, gyermeke személyiségének kibontakoztatását elősegíti-e az óvoda, az iskola.
- A szülő joga, hogy gyermeke fejlődéséről, rendszeresen, részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon.
- A szülő a pedagógus vagy a nevelési-oktatási intézmény vezetőjének hozzájárulásával részt vehet az óvodai, iskolai, kollégiumi foglalkozásokon.
- A szülő írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az óvodaszék, a pedagógus köteles megvizsgálni, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül, illetőleg az óvodaszék legkésőbb a harmincadik napot követő első ülésen érdemi választ köteles adni. (E válaszadási kötelezettség minden írásbeli javaslatra fennáll, függetlenül attól, hogy azt milyen témában, illetőleg milyen formában nyújtották be.)
- A szülőnek jogában áll nem kötelező foglalkozás megszervezését kezdeményezni.
- A szülő részt vehet az óvodaszék, a szülői szervezet (közösség) létrehozásában úgy is mint választó és úgy is mint megválasztható személy.
[A szülői szervezet (közösség), az óvodaszék, iskolaszék olyan a közoktatásról szóló törvény 59-61. §-a alapján létrejövő és az intézmény részeként működő érdekképviseleti szervezet, amely megteremti a szülők érdemi beleszólását a döntési folyamatokba, a döntések végrehajtása, az óvodában, iskolában folyó tevékenység ellenőrzésébe.
- Az óvodában, az iskolában és a kollégiumban a szülők jogaik érvényesítése, kötelességük teljesítése érdekében szülői szervezetet (közösséget) hozhatnak létre.
- Az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) kezdeményezheti az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrehozását, továbbá dönt arról, hogy ki lássa el a szülők képviseletét az óvodaszékben, iskolaszékben, kollégiumi székben.
- Az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) figyelemmel kíséri a gyermeki, tanulói jogok érvényesülését, a pedagógiai munka eredményességét. Megállapításairól tájékoztatja a nevelőtestületet és a fenntartót. A gyermekek, tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben tájékoztatást kérhet a nevelési-oktatási intézmény vezetőjétől, az e körbe tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője tanácskozási joggal részt vehet a nevelőtestület értekezletein. A nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell meghatározni, mit kell érteni a gyermekek, tanulók nagyobb csoportja alatt.
- Az iskolában a nevelő és oktató munka segítése, a nevelőtestület, a szülők és a tanulók, az intézményfenntartók, továbbá az intézmény működésében érdekelt más szervezetek együttműködésének előmozdítására iskolaszék alakulhat.
- Az iskolaszék részt vesz a tanulók jogainak érvényesítésével, kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézmény által hozott döntések, intézkedések ellen benyújtott kérelmek elbírálásában.
- Az iskolaszék egyetértési jogot gyakorol jogszabályban meghatározott kérdésekben a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor és a házirend elfogadásakor.]
A közoktatásról szóló törvény megkívánja, hogy a szülő aktívan közreműködjön gyermeke nevelésében. A szülői kötelezettségek nem fejeződnek be azzal, hogy rábízza gyermekét az óvodára, iskolára. A szülőnek segítenie kell az óvodai és az iskolai nevelőmunkát. A közoktatásról szóló törvény 14. §-ának (2) bekezdése szerint a szülő kötelessége, hogy
- figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét, gondoskodjék arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, és megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget,
- rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal,
- elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, az iskola, a kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását,
- megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében,
- tiszteletben tartsa az óvoda, az iskola, kollégium vezetői, pedagógusai, alkalmazottai emberi méltóságát és jogait.
A szülői jogok között kiemelkedő szerepe van az intézmény szabad megválasztása jogának, melynek alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően megválaszthatja azt az óvodát, iskolát, kollégiumot, amelybe be akarja íratni gyermekét. E szülői jog gyakorlásának akkor van reális esélye, ha vannak olyan intézmények, amelyek a tényleges választás lehetőségét biztosítják. A közoktatásról szóló törvény 3. §-ának (2) bekezdése alapján közoktatási intézményt alapíthat és tarthat fenn az állam, a helyi önkormányzat, a helyi és az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezet, az alapítvány, az egyesület és más jogi személy, valamint a természetes személy. Az intézménylétesítés szabadsága teremtette meg a tényleges választás lehetőségének feltételeit, mivel létrejöhettek az egyházi, az alapítványi óvodák, iskolák, kollégiumok, amelyek az önkormányzati intézményrendszer mellett működve alternatív megoldásokat kínálnak a szülők részére.
A szülő választási joga nem korlátozható, és a szülővel szemben semmilyen kényszerítő intézkedés választása miatt nem alkalmazható. Az önkormányzat semmilyen intézkedést nem hozhat azzal a szülővel szemben, aki nem az általa működtetett óvodát, iskolát vette igénybe, hanem gyermekét másik önkormányzat, alapítvány, egyház által fenntartott óvodába, iskolába iratta be (az önkormányzat ezzel a szülői döntéssel "elesett" a gyermekre jutó normatív hozzájárulástól). Ha a szülő választása alapján a gyermek magántanulóként teljesíti a tankötelezettségét, az önkormányzat ugyancsak "elesik" a tanulóra jutó normatív hozzájárulástól, mivel a magántanulókat a számítás alapjául szolgáló létszám meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni. Ez a körülmény azonban nem lehet alapja a szülői döntés megváltoztatásának.
Az intézményválasztás szabadsága és lehetősége nem nyújt megfelelő garanciát ahhoz, hogy a gyermek beléphessen az óvodába, illetve megkezdhesse iskolai tanulmányait. Az Alkotmány kötelező és ingyenes általános iskoláról rendelkezik. Ebből az alkotmányos rendelkezésből megállapítható, hogy a kötelező szolgáltatásért a szülőtől ellenszolgáltatás nem kérhető. Miután a közoktatásról szóló törvény az intézményes nevelésben való részvételt kiterjesztette az óvodai nevelésre is, az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körébe az óvodai ellátását is be kellett vonni. Az államnak tehát biztosítania kell egy olyan szolgáltató rendszert, amely a kötelezően előírt ellátási körben nem kérhet a szülőtől ellenszolgáltatást. A közoktatásról szóló törvény 3. §-ának (3) bekezdése határozza meg, melyik az az ellátó rendszer, amelyik eleget tesz az említett feltételnek:
- az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége, illetve az állami, a helyi önkormányzati feladatellátás keretében gondoskodik,
- az állami és a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenes azonban az óvodai nevelés, továbbá az óvodai nevelést és az iskolai nevelést és oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, továbbá a gimnáziumi, a szakközépiskolai, a szakmunkásképző iskolai, a szakiskolai nevelés és oktatás, valamint a kollégiumi ellátás. (E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a közoktatásról szóló törvény az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség határait meghaladóan biztosít olyan szolgáltatást, amelynek igénybevételéért a szülőnek, illetve a tanulónak nem kell ellenértéket fizetni. Az ingyenesen igénybe vehető iskolai oktatás időtartama is messzemenően meghaladja a tankötelezettség jelenlegi és várható időtartamát, mivel az oktatásban való részvételért a tanulótól, illetve a szülőjétől a tanuló huszonhárom éves koráig, a törvényben meghatározott esetben huszonöt éves koráig az iskola ellenszolgáltatást nem kérhet.) Önmagában azonban az a feltétel, hogy nem kell a szolgáltatásért a szülőnek ellenszolgáltatást fizetnie, nem elégséges ahhoz, hogy a szülő a gyermekének nyújtott nevelés megválasztásában megfelelő döntést tudjon hozni. A nevelés kérdésében való döntés meghozatalának egyik igen lényeges eleme az is, hogy a szülő ne kényszerüljön vallási, illetve világnézeti meggyőződésével ellentétes döntéshozatalra. Az állami felelősség ezért kiterjed arra is, hogy legyen olyan intézményrendszer, amelynek kiválasztásával a szülő nem kerül szembe saját meggyőződésével. Ennek az elvnek akkor is érvényesülnie kell, ha adott körülmények között, adott településen vagy annak elérhető közelségében nem működik olyan óvoda, iskola, kollégium, amelyik kifejezetten a szülői igényekkel egyező, a szülő vallási, világnézeti meggyőződésének megfelelő felkészítést folytat. A közoktatásról szóló törvény 4. §-a szerint az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülőnek azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésének megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessen a gyermeke. Ezért az állami és a helyi önkormányzati óvoda, iskola és kollégium nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítania kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését. Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési, illetve pedagógiai programja működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.
Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettségének teljesítéséhez minden szülő részére rendelkezésre áll az a szolgáltató rendszer, amelyik nem kötődhet egyetlen valláshoz, világnézethez sem, továbbá szolgáltatásaiért nem kérhet ellenszolgáltatást. Ezt az ellátó rendszert a közoktatásról szóló törvény 85-90. §-ában meghatározott munkamegosztás szerint a helyi önkormányzatok működtetik. (Az állami fenntartású intézmények száma csekély, nem játszik lényeges szerepet az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség teljesítésében.)
Az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség törvényben való elrendelése a szülő részére kötelezettség, de egyben biztosíték is. Kötelezettség, mivel gondoskodnia kell arról, hogy gyermeke igénybe vegye a részére biztosított ellátást, biztosíték, mivel nem neki kell keresnie óvodát és iskolát, hanem a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint a rendelkezésére kell azt bocsátania a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzatnak. Nagyon fontos, hogy ez a rendelkezésre bocsátási kötelezettség nem feltétlenül azonos a szülő igénye és választása szerinti óvodával és iskolával. A szülő nem köteles a rendelkezésére bocsátott intézményt elfogadni, választási joga alapján másik óvodát és iskolát is kereshet, azonban a döntéséhez kapcsolódó esetleges anyagi terheket nem háríthatja át az államra, illetve az illetékes önkormányzatra.
Az önkormányzat nem köteles intézményt fenntartani. Megvásárolhatja a kötelező feladatainak teljesítését másik intézményfenntartótól, másik önkormányzattól, alapítványtól, egyháztól stb. A lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes önkormányzatnak a kötelező felvételt biztosító óvodát és iskolát a szülő részére meg kell neveznie akkor is, ha a közoktatásról szóló törvényben meghatározott feladat ellátási kötelezettségének nem intézmény-fenntartással tesz eleget. A helyi önkormányzat a hozzá forduló szülőt semmilyen indokkal nem utasíthatja el. Nem a szülő kötelezettsége annak kiderítése, hogy melyik az az iskola, amelyik gyermekének a felvételét nem tagadhatja meg. Amennyiben a szülő nem tud vagy nem kíván élni az iskolaválasztás lehetőségével, az illetékes önkormányzatnak kell a szükséges segítséget megadni részére a tankötelezettség teljesítéséhez. Abban az esetben, ha a településen nem működik általános iskola, vagy az általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik, a feladat ellátásra köteles községi, városi, fővárosi kerületi önkormányzat más intézményfenntartóval kötött megállapodás alapján köteles biztosítani, hogy legyen olyan óvoda, iskola, amely az illetékességi területén lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező gyermeket, tanulót befogadja.
A közoktatásról szóló törvény 65. §-ának (2) bekezdése alapján az óvoda nem tagadhatja meg annak a gyermeknek a felvételét, aki a törvény rendelkezései alapján köteles óvodába járni, amennyiben lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található. Hasonló rendelkezést tartalmaz a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (2) bekezdése. Az általános iskola köteles felvenni, illetve másik iskolából átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében várható. A fenntartó helyi önkormányzat a szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamát is kijelölheti kötelező felvételt biztosító iskolának. (Ha az önkormányzat nem tart fenn intézményt, másik fenntartóval kötött megállapodás keretében köteles gondoskodni arról, hogy legyen olyan óvoda, illetve iskola, amelyik nem tagadhatja meg az illetékességi területén élő gyermekek felvételét.) A szülő azzal a biztos tudattal élhet az intézményválasztás szabadságával, hogy mindig van egy olyan óvoda, illetve egy olyan iskola, amelyik az intézményes nevelésben való részvételre kötelezett gyermekének a felvételét nem tagadhatja meg.
Az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség védelmet jelent a gyermek, a tanuló és a szülő részére. E védelem abban nyilvánul meg, hogy a gyermek óvodai elhelyezése, illetőleg tanulói jogviszonya nem szüntethető meg az alatt az időszak alatt, amelyben a törvényben meghatározott kötelezettségét teljesíti.
- A közoktatásról szóló törvény 74. §-ának (2) bekezdése alapján megszűnik a gyermek óvodai elhelyezése a törvény erejénél fogva, ha a jogszabályban meghatározottnál igazolatlanul többet van távol az óvodai foglalkozásokról. A nevelésioktatási intézmények működéséről szóló rendelet 28. § (1) bekezdése szerint megszűnik az óvodai elhelyezés - a kötelező óvodai nevelés kivételével -, ha a gyermek az óvodából igazolatlanul tíznél több napot van távol, feltéve, hogy az óvoda a szülőt legalább kettő alkalommal írásban figyelmeztette az igazolatlan mulasztás következményeire.
- A közoktatásról szóló törvény 75. §-ának (3) bekezdése alapján megszűnik a tanulói jogviszony -a tanköteles tanuló kivételével -, amennyiben a tanuló az iskola kötelező foglalkozásairól a jogszabályban meghatározott időnél igazolatlanul többet mulasztott. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló rendelet 28. § (2) bekezdése szerint megszűnik a tanulói jogviszonya - a tanköteles kivételével - annak, aki igazolatlanul harminc tanítási óránál többet mulaszt, feltéve, hogy az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább kettő alkalommal, írásban figyelmeztette az igazolatlan mulasztás következményeire.
- A közoktatásról szóló törvény 77. §-ának (2) bekezdése alapján a tanulói jogviszonyból származó kötelezettségek vétkes és súlyos megszegése miatt fegyelmi büntetésként az iskola eltilthatja a tanulót a tanév folytatásától, illetve kizárhatja a tanulót az iskolából. A tanköteles tanulóval szemben azonban ezek a fegyelmi büntetések nem alkalmazhatók. A fegyelmi büntetések körébe tartozik a tanuló másik iskolába történő áthelyezése, amely fegyelmi büntetés a tanköteles tanulóval szemben csak akkor alkalmazható, ha a büntetést kiszabó iskola igazgatója a tanuló átvételéről másik iskola igazgatójával megállapodott. A tanköte-lezettség ennek megfelelően nemcsak iskolába járási kényszert jelent, hanem iskolába járási jogot és védelmet is jelent a tanuló részére.
- A kollégiumi nevelés igénybevétele nem része az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettségnek. A kollégiumi nevelés megszervezése mégis igen fontos szerepet tölt be az intézményválasztásnál és így a tankötelezettség teljesítésénél is. Az általános iskola elvégzése után a tanuló tehetségének, képességének, irányultságának megfelelő felkészítés, iskolai nevelés és oktatás kiválasztására számos esetben a lakóhelytől távol kerülhet sor. A kollégiumok biztosítják a szükséges lakhatási feltételeket, illetőleg a tanuló felkészítését távol a szülői háztól. A közoktatásról szóló törvény 75. §-ának (8) bekezdése e körülményre tekintettel nyújt védelmet a tanköteles tanulónak az által, hogy nem teszi lehetővé a kollégiumi tagsági viszony megszüntetését fegyelmi eljárás keretében, illetőleg fizetési hátralék miatt, amennyiben a kollégiumi tagsági viszony fennállása nélkül a tanuló nem tudná teljesíteni a tankötelezettségét.
A szülő intézményválasztási joga magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy gyermekének nem helyi önkormányzat által fenntartott óvodát, iskolát választ. A nem helyi önkormányzat által fenntartott óvodák, iskolák működésére a közoktatásról szóló törvény 79-82. §-ai speciális szabályokat határoznak meg. Ezek a speciális szabályok figyelembe veszik azt, hogy az intézményes nevelésben való részvételi kötelezettség feltételeinek biztosítása a helyi önkormányzati feladatellátás keretében valósul meg. Ezért, ha a nevelési-oktatási intézményt nem helyi önkormányzat, illetve nem állami szerv tartja fenn, az intézmény vallási, illetve világnézeti tekintetben elkötelezett intézményként is működhet, és ennek megfelelően a felvétel előfeltételeként kikötheti valamely vallás, világnézet elfogadását. A nevelési, illetve a pedagógiai programjába pedig beépítheti a vallási, világnézeti elkötelezettségnek megfelelő filozófiai, etikai, kulturális ismereteket. Ez a szabályozás nyújt tényleges alternatívát és választási lehetőséget az állami, illetve az önkormányzati intézményrendszerrel szemben. Fontos rendelkezés az is, hogy ezek az óvodák, iskolák, kollégiumok a felvételt, továbbá az óvodai elhelyezést, a tanulói jogviszony, illetve a kollégiumi tagsági viszony fenntartását a szülővel kötött írásbeli megállapodásban fizetési kötelezettséghez köthetik, és ebben a megállapodásban el lehet térni az óvodai felvétel, a tanulói jogviszony, illetve a kollégiumi tagsági viszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezésektől. Így például kiköthetik a megállapodásban, hogy megszűnik a tanulói jogviszony, amennyiben a szülő nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének. Ez a megállapodáson alapuló eltérés a tanköteles tanulóval szemben is érvényes (a kötelező felvételt biztosító iskolának ebben az esetben is be kell fogadnia, át kell vennie a tanulót).
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései figyelembe veszik, hogy a gyermekek meghatározott csoportja személyiségének kifejlesztéséhez az átlagostól eltérő
törődésre, nevelésre, felkészítésre tarthat igényt. A közoktatásról szóló törvény előírásai ezt a gyermekcsoportot sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók csoportjaként jelöli. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 29. pontja alapján a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók körébe tartoznak a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszédfogyatékos, az autista, a halmozottan fogyatékos, a pszichés fejlődési zavara miatt a nevelési-tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott, például diszlexiás, diszgráfiás, disz-kalkuliás, kóros aktivitászavarban szenvedő gyermekek, tanulók.
A sajátos nevelési igény utal arra, hogy az érintettek köre eltérő szolgáltatásokra tarthat igényt az állam részéről. A közoktatásról szóló törvény 30. §-a határozza meg e szolgáltatások körét: "A sajátos nevelésű igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították."
A sajátos nevelési igény feltárásához, a különleges gondozás tartalmának meghatározásához a közoktatás rendszerén belül külön szolgáltató hálózat, a szakértői és rehabilitációs tevékenységet nyújtó intézményrendszer működik. A szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra. E tevékenység keretében kell továbbá vizsgálni azt is, hogy a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek a feladat ellátásában közreműködő intézményrendszerben rendelkezésre állnak-e. A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátása, az állami gondoskodás keretei nemcsak azért térnek el a többi gyermekek, tanulók ellátásától, mivel külön intézményrendszer, a szakértői és rehabilitációs bizottságok rendszere nyújt többlet-szolgáltatást részükre, hanem azért is, mivel az önkéntesen igénybe vehető szolgáltatások köre is más intézményrendszerben, eltérő időponttól kezdődően vehetők igénybe. Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettsége is másmilyen keretek között valósulhat meg, továbbá eltérő időszakban, mint a többi gyermeknél, tanulónál. A sajátos nevelési igényű gyermekek ellátása ugyanis nem csak a közoktatás szolgáltató rendszerében valósulhat meg. A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (1) bekezdése szerint az érintett gyermekek a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak alapján életkoruktól és állapotuktól függően
- a korai fejlesztés és gondozás,
- az óvodai nevelés,
- az iskolai nevelés és oktatás,
- továbbá a fejlesztő felkészítés keretében kapják
meg.
A korai fejlesztés és gondozás feladata a közoktatásról szóló törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az, hogy a sajátos nevelési igény megállapításának időpontjától kezdődően biztosítsa a gyermek fejlesztését és gondozását, a szülő bevonásával. Feladata továbbá az is, hogy a szülő részére segítséget nyújtson gyermekének neveléséhez. A korai fejlesztés és gondozás megelőzi az óvodai nevelést, mivel a születés időpontjától kezdődően igénybe vehető. A korai fejlesztés és gondozás megszűnik a gyermek ötéves korában. A gyermek az ötödik életéve szeptember első munkanapjától kezdődően vagy óvodai nevelésben vagy fejlesztő felkészítésben vesz részt.
A korai fejlesztés és gondozás megvalósulhat otthoni ellátás keretében, továbbá bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló gondozó otthonában nyújtott gondozás, gyermekotthonban nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében, konduktív pedagógiai ellátás keretében. A korai fejlesztés és gondozás olyan szolgáltatás, amelyet a szülő önként, saját elhatározása alapján vehet igénybe.
- A korai fejlesztés és gondozás keretében egyéni foglalkozás esetén a gyermek nulla-három éves kora között legalább heti két órát, három-öt éves kora között legalább heti négy órát, csoportfoglalkozás esetén a gyermek nulla-három éves kora között legalább heti négy órát, három-öt éves kora között legalább heti hat órát kell biztosítani.
- A korai fejlesztés és gondozás feladatait - a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményére épített - egy fejlesztési évre készített egyéni fejlesztési terv alapján kell végezni. Az egyéni fejlesztési tervnek tartalmaznia kell - a gyermek állapotától függően - az értelmi fejlesztés, a hallásfejlesztés, a látásfejlesztés, az adaptációs tréning, a mozgásfejlesztő terápiák, a logopédiai terápiák, a pszichológiai fejlesztés feladatait.
- A szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek állapotát abban az évben, amelyben ötödik életévét eléri, január-május hónapban felülvizsgálja annak meghatározása céljából, hogy a gyermeknek óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson vagy fejlesztő felkészítésben kell-e részt vennie. A szakértői és rehabilitációs bizottságnak - évente legfeljebb egy alkalommal - el kell végezni a gyermek felülvizsgálatát, amennyiben azt a szülő vagy a korai fejlesztés és gondozás feladataiban részt vevő intézmény kezdeményezi.
- A szakértői és rehabilitációs bizottság hivatalból folytatja le a gyermek felülvizsgálatát, amennyiben fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában helyezték el, továbbá, ha azt az egyéni fejlesztési terv és az értékelő lap alapján indokoltnak látja. A szakértői és rehabilitációs bizottság - egyeztetett időpontban - minden évben felkeresi a működési területén lévő fogyatékosok ápoló, gondozó otthonát, és megvizsgálja az előző vizsgálat ideje után felvett gyermekeket.
A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása, kollégiumi nevelése olyan intézményben valósítható meg, amelyik rendelkezik azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megadják a gyermekek, tanulók részére az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátást is. A sajátos nevelési igényű gyermek neveléshez és oktatáshoz rendelkezésre kell hogy álljon az ellátásához szükséges gyógypedagógus, konduktor, a felkészítéshez a speciális tanterv, tankönyv és más segédlet, a gyógyászati és más technikai eszközök. Az óvodai és iskolai ellátás megszervezéséhez szakmai segítséget nyújt a pedagógusok részére az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve más szakmai szolgáltatást nyújtó intézmény.
Hosszabb idő óta folyik a szakmai vita arról, hogy az érintett körbe tartozó gyermekeket, tanulókat a többi gyermekkel tanulóval együtt, egy intézményben egy osztályban, egy csoportban kell fejleszteni, vagy külön a többi gyermektől tanulótól. A szakmai vita még tart. A közoktatásról szóló törvény megteremtette a jogi kereteket mind a kettő megoldás gyakorlati alkalmazásához. A szakértői és rehabilitációs bizottságnak kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a gyermeknek, a tanulónak a fejlődéséhez a többi gyermektől, tanulótól elkülönített keretek között vagy a többiekkel együtt kell megszervezni az óvodai nevelést, iskolai oktatást.
A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése megvalósulhat
- az e célra létrehozott külön gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban szervezhető meg. [A speciális nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása oktatás-szervezési szempontból is eltér az átlagostól. A feladatellátásban közreműködő nevelési-oktatási intézmények típusai megegyeznek a közoktatásról szóló törvény 20. §- ának (1) bekezdésében felsorolt intézménytípusokkal óvoda, általános iskola, szakiskola, gimnázium, szakközépiskola. Ezeken az intézménytípusokon kívül azonban található néhány olyan speciális iskolatípus is, amely kifejezetten az érintett tanulói kör felkészítését szolgálják speciális szakiskola, készségfejlesztő speciális szakiskola, előkészítő szakiskola.]
- vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt azonos óvodai csoportban, óvodai tagozaton, illetve iskolai osztályban. Bármilyen szervezési formában kerül sor a gyermekek ellátására, a feladatellátásban csak olyan intézmény működhet közre, amelyik biztosítani tudja a szakértői és rehabilitációs bizottság által meghatározott egészségügyi, pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátást, továbbá rendelkezik a sajátos nevelési igényű neveléshez és oktatáshoz szükséges feltételekkel.
A sajátos nevelési igényű gyermek szülője olyan óvodát, iskolát, kollégiumot választhat gyermekének, amelyik részt vehet a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban. A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (3) bekezdése ezért a szülő intézményválasztási jogának gyakorlására sajátos szabályt állapít meg: a nevelési-oktatási intézményt a szülő választja ki az illetékes szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján. A szülő intézményválasztási annyiban sajátos, nem választhat gyermekének olyan óvodát, iskolát és kollégiumot, amelyik nincs összhangban az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével. A nevelési-oktatási intézmények oldaláról nézve ez a szabály azt jelenti, hogy nem vehet fel sajátos nevelési igényű gyermeket, tanulót az az óvoda, iskola, kollégium, amelyikre a szakértői és rehabilitációs bizottság a szakvéleményében nem tett javaslatot.
A sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozó ellátó rendszer megszervezése, a szolgáltatást nyújtó intézményrendszer működtetése és kiválasztása eltér az általános szabályoktól. A sajátos nevelési igény sokszínűsége az ehhez kapcsolódó speciális ellátó rendszer a sokszínű feladatok és az ahhoz kötődő sokszínű feltételek miatt nem valósítható meg a lakhely szerint illetékes helyi önkormányzat teljes körű felelőssége mellett. Valamennyi érintett gyermek fejlődéséhez szükséges feltételek egy településen való megvalósítása nehezen képzelhető el. Ezért az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságok egyik igen fontos tevékenysége a feladatellátásban közreműködő intézményrendszer feltérképezése, nyilvántartásba vétele, és ennek alapján a szülő részére történő segítségnyújtás a lakóhelyhez legközelebb működő, megfelelő intézmény kiválasztásával. A szülő intézményválasztási jogát lényegesen befolyásolja az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságának az állásfoglalása abban a kérdésben, hogy a gyermekének ellátása milyen keretek között valósítható meg.
- A községi, a városi, a fővárosi kerületi és a megyei jogú városi önkormányzat feladat ellátási kötelezettsége kiterjed a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhető, oktatható a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátására is.
- Azoknak a sajátos nevelési igényű gyermekeknek, tanulóknak az óvodai, iskolai, kollégiumi ellátásáról, akik a többi gyermekkel, tanulóval nem foglalkoztathatók együtt, a megyei, illetve a fővárosi önkormányzatnak kell gondoskodnia.
A közoktatásról szóló törvény szülői jogokat meghatározó 13. §-ának (5) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű gyermek szülője a lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy a településen megteremtsék a gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez, oktatásához szükséges feltételeket. Erre csak akkor van lehetőség, ha a gyermek a többiekkel együtt, egy óvodai csoportban, iskolai osztályban készíthető fel.
A szülő intézményválasztási joga annál inkább érvényesülni tud, minél szélesebb körű az a lehetőség, amely rendelkezésére áll a döntéshozatalhoz. A közoktatásról szóló törvény 91. §-a (4) bekezdésének e) pontja alapján ezért az intézményt fenntartó önkormányzat jegyzője, főjegyzője köteles tájékoztatni az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot arról, hogy melyik az az intézmény, amelyik rendelkezik a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók különleges gondozásának ellátásához szükséges feltételekkel. E bejelentés alapján rendelkezésre álló jegyzék nyújthat segítséget ahhoz, hogy a szülő a szakértői és rehabilitációs bizottság segítségével megtalálja a számára és a gyermekének leginkább megfelelő nevelési-oktatási intézményt.
Nem csak az intézmény kiválasztása fontos feladata a szakértői és rehabilitációs bizottságnak, hanem a gyermek sajátos igényeihez szabott nevelési, pedagógiai feladatok meghatározása is.
- A szakértői és rehabilitációs bizottság javaslata alapján dönt az illetékes iskola igazgatója az iskolába lépéshez szükséges fejlettség meglétéről.
- A tankötelezettség teljesítésénél a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslata alapján az iskola igazgatója további két évvel meghosszabbíthatja a tankötelezettség idejét. A tankötelezettség idejének meghosszabbítása különösen akkor indokolt, ha a tanuló továbbhaladása az átlagosnál hosszabb időt igényel, és ezért az egyes iskolai évfolyamok követelményeinek az elsajátításához nem tíz hónapra, hanem ennél hosszabb időtartamra van szükség.
- A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű tanulót a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint -másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.
- A közoktatásról szóló törvény 50. §-a alapján az iskola megteremtheti annak lehetőségét, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítésénél egy tanítási évnél hosszabb időt vegyen igénybe. Ebben az esetben az iskolai évfolyam nem tíz hónapig, hanem ennél hosszabb időtartamig, a pedagógiai programban meghatározott időtartamig tart. Erre tekintettel a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (1) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű tanulók az általános szabályoktól eltérően a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem a huszonkettedik, hanem a huszonötödik életévükben is megkezdhetnek egy újabb tanévet.
- Az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körét meghatározó 114. § (2) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásban való részvétele akkor is ingyenes, ha más esetben a tanulót fizetési kötelezettség terheli.
A gyermekekről történő állami gondoskodás kötelezettsége kiterjed azokra a gyermekekre is, akik állapotuk miatt nem képesek arra, hogy igénybe vegyék a nevelési-oktatási intézmények által nyújtott szolgáltatásokat. Azok a gyermekek, akik sajátos nevelési igényük miatt nem tudják teljesíteni tankötelezettségüket, a közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (6) bekezdése alapján attól az évtől kezdődően, amelyben betöltik az ötödik életévüket, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően a fejlődésüket biztosító fejlesztő felkészítésben vesznek részt. A fejlesztő felkészítésben való részvételi kötelezettség lép az óvodai nevelésben való kötelező részvétel, valamint a tankötelezettség helyébe. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján ez a kötelezettség a képzési kötelezettség.
A képzési kötelezettség a magyar közoktatás rendszerében nem túl régi múltra vezethető vissza. A közoktatásról szóló törvény 1993. évi hatálybalépéséig az állami gondoskodás semmilyen formája nem valósult meg a közoktatás területén azokkal a gyermekekkel szemben, akik állapotuk miatt tankötelezettségüket nem tudták teljesíteni. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény rendelkezései alapján ezeket a gyerekeket fel kellett menteni a tankötelezettség teljesítése alól. Személyiségük fejlesztéséről, az állapotuknak megfelelő pedagógiai célú foglalkoztatásukról az állam korábban szervezett formában nem gondoskodott. A képzési kötelezettség vége a tankötelezettség időtartamával esik egybe, vagyis jelenleg a gyermek tizenhatodik életévében fejeződik be, a tanítási év utolsó napján. A képzési kötelezettség időtartama a tankötelezettség idejéhez hasonlóan két évvel meghosszabbítható. A meghosszabbításról a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.
A képzési kötelezettség időtartama alatt megvalósuló fejlesztő felkészítés végrehajtásában, szakmai tartalmának meghatározásában a szakértői és rehabilitációs bizottság játszik döntő szerepet, amelynek szakértői véleménye határozza meg a fejlesztő felkészítés tartalmát. A fejlesztő felkészítés végrehajtása kapcsolódhat a korai fejlesztés és gondozás feladataihoz. A korai fejlesztésben és gondozásban rész vevő gyermek ötéves korában bekapcsolódhat az óvodai nevelésbe, amennyiben azt állapota megengedi. Amennyiben erre nincs lehetőség, a gyermek további felkészítéséről a fejlesztő felkészítés keretében kell gondoskodni az ötödik életévétől kezdődően a szeptember első munkanapján induló nevelési év első napjától.
A fejlesztő felkészítés feladatainak végrehajtásához nem a közoktatás intézményrendszere nyújt általában segítséget. A fejlesztő felkészítés a közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (6) bekezdése alapján megvalósítható otthoni ellátás keretében, a fogyatékosok ápoló gondozó otthonában nyújtott gondozás, a fogyatékosok rehabilitációs intézményében nyújtott ellátás, a fogyatékosok nappali intézményében nyújtott gondozás, a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított ellátás, a konduktív pedagógiai ellátás, illetőleg a gyermek hat éves koráig a bölcsődei gondozás keretében. A felsorolt intézmények közül a közoktatás intézményrendszerében a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, valamint a konduktív pedagógiai ellátás oldható meg. A többi intézmény az egészségügyi és a rehabilitációs feladatokat ellátó rendszer része
A fejlesztő felkészítés feladata és a korai fejlesztés és gondozás feladatai, céljai hasonló módon kerültek megfogalmazásra a közoktatásról szóló törvény 35. §-ának (1) bekezdésében. A sajátos nevelési igényű gyermek felkészítése, személyiségének fejlesztése a lehető legkorábbi időszaktól kezdődően egészen a tankötelezettség időtartamának végéig a szülő aktív közreműködésével valósítható meg. Az ellátó rendszer azonos, a felkészítés megszervezése azonos módon történik a korai fejlesztés és gondozás valamint a fejlesztő felkészítés végrehajtásakor, a rendelkezésre álló időkeret kivételével.
- Ha a gyermeknek képzési kötelezettségnek kell eleget tennie, a szakértői és rehabilitációs bizottság meghatározza a fejlesztő felkészítésnek azt a módját, amelyik biztosítja a gyermek fejlődését, valamint a heti foglalkozások számát a gyermek állapotától függően.
- A fejlesztő felkészítés ideje egyéni foglalkozás esetén legalább heti három óra, csoportfoglalkozás esetén legalább heti öt óra.
Az intézményes nevelésben való részvétel kötelezettsége az esetek túlnyomó többségében az önkéntes jogkövetés útján valósul meg. A szülők joggal várják és igénylik, hogy az állam biztosítsa részükre a gyermekük fejlődéséhez szükséges ellátórendszer megfelelő színvonalon történő működését, és ennek megfelelően az igénybevételének lehetőségét. Ajogkövető magatartás magas száma igazolja, hogy a gyermek intézményes nevelésben való részvételi kötelezettsége általában egybeesik a szülői elvárásokkal és igényekkel. Az állam feladata és kötelezettsége azonban nem fejeződik be a szolgáltatás önkéntes igénybevételéhez szükséges feltételek biztosításával. Az állam gondoskodási kötelezettsége magában foglalja annak kötelezettségét is, hogy biztosítsa minden gyermek részvételét a szolgáltatás ellátó rendszerében akkor is, ha a szülők nem kívánják igénybe venni azt.
Ezért szükség van egy olyan követő rendszer létrehozására és működtetésére, amelyik garantálja, hogy egy gyermek se essen ki az ellátó rendszerből. Ez a rendszer a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőre, továbbá a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes óvodára, iskola vezetőjére támaszkodik. A követő rendszer, az állami beavatkozás lehetősége a szülő Alkotmányban meghatározott kötelezettségeire épül, melynek részletes tartalmát a közoktatásról szóló törvény 16. §-ának (2) bekezdése határozza meg: A szülő köteles biztosítani, hogy gyermeke a kötelező óvodai nevelésbe bekapcsolódjon, továbbá teljesítse a tankötelezettségét, illetve a képzési kötelezettségét.
A szülői kötelezettség végrehajtásának figyelemmel kísérése, továbbá a kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén a közoktatásról szóló törvény 91. §-a (7) bekezdésének b) pontja alapján a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti illetékes jegyző köteles intézkedni.
- A jegyzői intézkedés azzal kezdődik, hogy elkészíti azt a jegyzéket, amely tartalmazza azoknak a gyermekeknek a nevét, akiknek be kell kapcsolódniuk az óvodai nevelésbe, továbbá azt a jegyzéket, amely a tankötelessé váló gyermekek nevét tartalmazza.
- A jegyzékeket megküldi a kötelező felvételt biztosító óvodának, illetve iskolának, tehát annak az intézménynek, amelynek felvételi körzetében az adott gyermekek lakóhelye ennek hiányában tartózkodási helyen található.
- Az óvoda vezetőjének, illetve az iskola igazgatójának kell figyelemmel kísérnie, hogy minden, a jegyzéken szereplő gyermek, tanuló beíratása megtörtént-e.
- Az intézményválasztás szabadságából adódóan a gyerekek, tanulók egy része nem a kötelező felvételt biztosító óvodába, iskolába kéri felvételét. Ezért az óvodának, iskolának a felvételi körzetén kívülről fogadott gyermeket, tanulók adatait jeleznie kell az illetékes jegyzőnek.
- Az óvodáknak ugyancsak jelezniük kell a jegyző részére, ha az életkoránál fogva tankötelessé váló gyermek további nevelési évet kezd az óvodában.
- A beérkezett adatok alapján a jegyző meg tudja állapítani, hogy megtörtént-e minden érintett gyermek beíratása, vagy sem.
- Az óvoda vezetőjének, iskola igazgatójának értesítenie kell a jegyzőt akkor is, ha az érintett gyermek, illetve tanuló igazolatlan mulasztási eléri a jogszabályban meghatározott mértéket.
- A tanköteles tanulókról az iskolának nyilvántartást kell vezetnie, és az általános iskola befejezése után az általános iskola igazgatójának nyomon kell követnie azt is, hogy a tanköteles tanuló beiratkozása a középfokú iskolába megtörtént-e.
Az illetékes jegyzőnek határozatban kell intézkednie, és a szülőt kötelezettségének teljesítésére kell szorítania, ha a közoktatásról szóló törvényben meghatározott kötelezettségeinek nem tesz eleget. Ez az eljárási kötelezettség nemcsak az óvodába járatás kezdő időpontjában a tankötelezettség, illetve a képzési kötelezettség megkezdésekor áll fenn, hanem annak teljes időtartama alatt. Az államigazgatási eljárás során elrendelheti, hogy a szülő jelenjen meg a nevelési tanácsadáson, illetőleg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán. Elrendelheti továbbá az óvodába, iskolába történő beíratást, az óvodai foglalkozáson való részvételt, a tankötelezettség vagy a képzési kötelezettség teljesítését. A jegyzői határozatban foglaltak kikényszerítéséhez az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben meghatározott eszközök állnak rendelkezésre: a végrehajtás elrendelése, a bírság kiszabása, a karhatalom igénybe vétele. Ezek az eszközök nem biztos, hogy hatékonyak ahhoz, hogy a jegyző a gyermek megfelelő fejlődéshez való jogának érvényt szerezzen. A szülővel szembeni fellépés másik eszköze a szabálysértési eljárás lefolytatása. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 141. §-a alapján a jegyző bírságot szabhat ki: Az a szülő vagy törvényes képviselő,
- aki a szülői felügyelete vagy gyámsága alatt álló gyermeket kellő időben az óvodába, illetve az iskolába nem íratja be,
- aki nem biztosítja, hogy a fogyatékossága miatt a tankötelezettség teljesítésére nem képes gyermeke a fejlődését biztosító fejlesztő felkészítésben (képzési kötelezettség teljesítésében) vegyen részt,
- akinek a szülői felügyelete vagy gyámsága alatt álló gyermeke ugyanabban az óvodai nevelési évben az iskolai életmódra felkészítő foglalkozásokról, illetőleg ugyanabban a tanévben az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokról igazolatlanul a jogszabályban meghatározott mértékűnél többet mulaszt, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
A jegyzői intézkedések körébe tartozik a védelembe vétel lehetősége is. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 68. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével nem tudja megszüntetni, vagy nem akarja megszüntetni, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője a gyermeket védelembe veszi. A védelembevétellel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése a szülői nevelés támogatása érdekében a települési önkormányzat jegyzője a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendeli ki, és szükség esetén kötelezi a szülőt, hogy folyamatosan vegye igénybe a gyermek napközbeni ellátását. Hasonló intézkedésekre jogosítja fel a jegyzőt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény említett paragrafusa, ha a tankötelezettség teljesítése ezt indokolttá teszi. A jegyző a gyermek védelembevételével egyidejűleg kötelezi a szülőt arra, hogy gyermekét írassa be napközis foglalkozásra, illetve iskolaotthonos osztályba. A védelembevétel célja ugyanis az, hogy elősegítse a gyermek családban tartását, ugyanakkor segítséget nyújtson a gyermek helyes irányú fejlődéséhez. A napközis foglalkozás, illetőleg az iskolaotthonos osztályban szervezett nevelés és oktatás alkalmas arra, hogy a tanulmányok folytatásához szükséges segítséget a gyermek részére megadja. A védelembevétellel egyidejűleg alkalmazható, a jegyző részére rendelkezésre álló másik megoldás, hogy elrendelje a gyermek beíratását a kollégiumba. Ez az intézkedés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek családban tartása mellett segítséget kapjon a helyes irányú fejlődéséhez.
A sajátos nevelési igényű tanulók esetében a szülő neveléshez való joga akkor tud megfelelő módon érvényesülni, ha az átlagosnál nagyobb segítséget kap. Az átlagosnál nagyobb segítség megadásához külön ellátó rendszert működtetnek a helyi önkormányzatok, amelynek eredményes munkájához viszont nélkülözhetetlen a szülő aktív közreműködése. A szülői közreműködés megtagadása meghiúsíthatja, megnehezítheti a gyermek megfelelő fejlődéséhez nélkülözhetetlen szakértői vizsgálat sikerességét. A szülő ezért nem csak jogosult, hanem köteles is közreműködni a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatában.
- A szakértői és rehabilitációs bizottság a szülő önkéntes közreműködése nélkül nem indíthat, és nem folytathat le vizsgálatot, nem készíthet szakvéleményt, és ennek keretei között nem tehet javaslatot.
- A szülői közreműködéssel megindított szakértői és rehabilitációs bizottsági eljárás eredményeképpen született szakvélemény, és az annak részeként megfogalmazódott javaslatok sem lesznek érvényesek ha az abban foglaltakat a szülő teljes egészében nem fogadja el.
- A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (4) bekezdése alapján a jegyző kötelezheti a szülőt arra, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve hogy gyermekét a szakértői vélemény alapján írassa be a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe. A jegyző az eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint folytatja le, amelyből az is következik, hogy döntése mindaddig nem hajtható végre, ameddig nem válik jogerőssé. A szülő tehát megtagadhatja a szakértői és rehabilitációs bizottság által elkészített szakértői vélemény elfogadását, amely ebben az esetben nem hajtható végre. A jegyző államigazgatási eljárás keretében vizsgálja meg, hogy indokolt-e a sajátos nevelési igényű gyermekekre, tanulókra vonatkozó rendelkezések alkalmazása, és ennek megfelelően a gyermeknek az általános szabályoktól eltérően szervezett nevelésbe, oktatásba történő bekapcsolódása. A szülő a jegyző határozatával szemben élhet jogorvoslati jogával, és az ennek eredményeképpen született másodfokú államigazgatási döntést a bíróság előtt megtámadhatja. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Szüdi János, Oktatási Minisztérium
Visszaugrás
