A magyar jogirodalomban mind ez ideig csupán elvétve foglalkoztak azokkal a gazdasági folyamatokkal, amelyek az utóbbi évtizedben a hitelszerződések, valamint a hitelbiztosítékok jogában jelentős változásokat idéztek elő.[1] Ezért is kiemelkedő jelentőségű az a 2011-ben megjelent új kötet, amely a strukturált finanszírozási ügyleteket mutatja be. Ez a magyar jogirodalomban úttörőnek nevezhető kiadvány három szerző: Nádasdy Bence, Horváth S. Attila, valamint Koltai József közös munkája.[2]
A téma a magyar olvasó számára mindenképpen újnak számít, hiszen erről a területről magyar nyelvű áttekintés korábban még nem született. Főként pedig nem olyan, amely a strukturált finanszírozási ügyletek közgazdasági-pénzügyi és jogi hátterét együttesen, egymásra épülve mutatja be. Ez a kötet azonban épp erre a feladatra vállalkozik. Ennek megfelelően az első rész a strukturált ügyletek üzleti alapelveit elemzi, a második pedig a jogi háttérrel foglalkozik. Ehhez kapcsolódik egy harmadik rész is, amely a gyakorlatban legtöbbször előforduló strukturált finanszírozási termékeket ismerteti részletesebben.
A pénzügyi-üzleti, közgazdasági hátteret elemző részben a szerzők bemutatják a strukturált finanszírozási ügyletek szereplőit, valamint az ügyletekről szóló döntés megszületésének folyamatát. Ezt követi a strukturált tranzakciók pénzügyi összeállításáról, pénzügyi strukturálásáról szóló fejezet, illetve a finanszírozási kockázatokkal és a kockázatkezeléssel foglalkozó rész. A szerzők emellett külön kitérnek az emberi tényezők szerepére is. Az egyes strukturált finanszírozási termékekről szóló rész a projektfinanszírozás[3], az ingatlanfinanszírozás, a kivásárlásfinanszírozás, valamint a mezzanine finanszírozás részletesebb bemutatásával foglalkozik. A kötet a finanszírozási ügyletek átstrukturálásához kapcsolódó kérdések tárgyalásával zárul.
Jelen könyvismertetés a Horváth S. Attila által írt jogi fejezetben felmerülő, a strukturált ügyletekhez kapcsolódó jogi kérdések közül emel ki néhányat. Ezek a kérdések részben a strukturált hitelszerződéshez, részben pedig a felhasználásra kerülő biztosítékokhoz kapcsolódnak.
A strukturált finanszírozási tranzakciók a klasszikus vállalatfinanszírozás alternatívájaként alakultak ki. Fő jellemzőjük, hogy strukturált finanszírozás esetén a finanszírozott eszközöket és beruházást elkülönítik a vállalat egyéb tevékenységeitől és azok hitelképességét és finanszírozhatóságát önmagukban vizsgálják. Az eszközön alapuló strukturált finanszírozási tranzakciók és a hagyományos, mérlegen alapuló tranzakciók tehát alapvetően a befektetést végző tulajdonos és a finanszírozó közötti kapcsolatban különböznek egymástól.[4]
Strukturált finanszírozásnál a finanszírozási ügylet legtöbbször egy céltársaságon keresztül valósul meg, ami azt jelenti, hogy a hitelfelvevőnek az adott befektetés végrehajtásán és kezelésén kívül nincs más tevékenysége. Ebben az esetben a finanszírozott eszközök, illetve a segítségükkel előállított cash-flow egyértelműen leválasztható a szponzor egyéb üzletmenetétől. Ebből az is következik, hogy strukturált finanszírozásnál a finanszírozott tranzakciót a tulajdonos esetleges fizetésképtelenségétől is elválasztják.[5]
Pénzügyi nehézségek esetén jellemzően csak a finanszírozott ügylet eszközállománya áll rendelkezésre a fennálló hitelkövetelés visszafizetésére. A hitel visszafizetése tehát a finanszírozott eszközök által megtermelt pénzáramlásból történik.[6]
A strukturált finanszírozási ügyletek összeállítása jelentős tranzakciós költséggel jár, ezért alkalmazásuk csak meghatározott méret felett ajánlott. Ezzel áll összefüggésben az is, hogy a strukturált ügyleteket sokszor több bankból álló hitelkonzorciumok finanszírozzák.
A strukturált finanszírozási gyakorlatban hitelszerződés alatt egy olyan atipikus szerződést értenek, amely magában foglalja a bankhitelszerződés és a kölcsönszerződés elemeit, valamint minden olyan jogviszonyt, amely a felek közötti együttműködés szabályozásához szükséges (pl. letét, ügynök és bankok megbízása).
A strukturált ügyletekhez kapcsolódó hitelszerződések jellegét alapvetően meghatározza az a tény, hogy a strukturált hitelek egyediek és jellemezően hosszú futamidejűek. Ezzel összefüggésben ezeknél a tranzakcióknál nincsenek a fogyasztói kölcsönöknél megszokott blankettaszerződések, valamint ezek a hitelszerződések általában nem utalnak a banki üzletszabályzatokra és általános szerződési feltételekre. Gyakori azonban a nemzetközi gyakorlatban kialakult minták alkalmazása. Ilyen például az amerikai Loan Market Association (LMA) keretében kidolgozott dokumentáció. A kötet részletesen bemutatja az LMA-hitelszerződés struktúráját és főbb elemeit.[7] Ezek közül érdemes kiemelni az irányadó jog meghatározását.
-508/509-
A hitelszerződés részét képezik az adós által tett kötelezettségvállalások (kovenánsok) is. Ilyen kötelezettségvállalás az adós társaság szétválására vagy egyesülésére vonatkozó tilalom, illetve a társasági forma megváltoztatásának a tilalma is. Bizonyos kötelezettségvállalások a hitelcél megőrzésére irányulnak (alapvető tevékenység megőrzése, eltérő profil felvásárlásának tilalma), vannak azonban növekedési korlátok, valamint a likviditás megőrzésére irányuló, illetve a biztosítékokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások is.[8]
A hitelszerződés lényeges tartalmi eleme a felmondási események meghatározása is. A Szerző ezzel kapcsolatban arra utal, hogy a Ptk. szerződésszegési szabályai nem taxatív jelleggel sorolják fel az egyes szerződésszegési alakzatokat. Ennek megfelelően az együttműködési kötelezettség megszegése is szerződésszegésnek minősül.[9]
A hitelszerződésnek részét képezik a hitelfelvevői szavatosságvállalások (warranties) is, amelyeket a magyar jog külön jogintézményként nem szabályoz. Ez a magyar jog alatt szerkesztett, de a nemzetközi terminológiát és struktúrát követő szerződésekben sajátos problémákat vet fel. Mivel ezek a kategóriák a magyar jogban nem értelmezhetőek, a felek érdeke, hogy ezek jelentését és megsértésük jogkövetkezményeit a szerződésben pontosan rögzítsék.[10]
A warranty funkciója a kockázatok és a felelősség megosztása a felek között. Megszegése esetén a hitelezőt kártérítési igény illeti meg, de neki kell bizonyítania, hogy azáltal, hogy az adós megszegte a warrantyba foglalt szerződéses kijelentését, csökkent a finanszírozott eszközök értéke, vagy növekedett az ügylet kockázata. Vannak olyan törekvések is a gyakorlatban, hogy a warranty megszegése esetén a hitelező választása szerint vagy kártérítést, vagy objektív alapon (indemnity) utólagos megtérítést követeljen.[11] A warranty tehát egyrészt lehetővé teszi, hogy a hitelező információt szerezzen az adósról, másrészt egyfajta utólagos ellenérték-módosítást biztosít.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
