Stipta István tanszékvezető, intézetigazgató (ME ÁJK Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet) egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem ÁJK Deák Ferenc Doktori Iskola egyik vezetője, nemcsak kiemelkedő szisztematikus műveivel vált közismertté a magyar és egyetemes jogtörténet tudományában, hanem monografikus műveivel is, különösképpen a magyar igazságszolgáltatás szervezeti és eljárásjogi intézményeinek fejlődésmenete területén megjelent figyelemre méltó, alapos munkája révén is.
Nemrégen hozta el hozzám Újvidékre a posta Miskolcról Stipta professzor újabb munkáját - a szerző kedves megtisztelő levelével -amely immáron szlovák nyelven is megjelent, Kassán, Jozef Safárik Állam- és Jogtörténeti Tanszékének, valamint a Miskolci Egyetem ÁJK Jogtörténeti Tanszékének közös kiadványaként. Stipta professzor címazonos magyar nyelvű monográfiájának míves szlovák nyelvű fordítását. Erik Stenpien, a Miskolci Jogtörténeti Iskola tanítványa végezte el, Peter Mosny professzor lektori hozzájárulásával. A szerző szlovák nyelvű előszavában hivatkozik azokra a jogtörténeti szerzőkre, akiknek munkái alapul szolgáltak e monográfia megírásához. Kiemelten hivatkozik Hajnik Imre, az igazságszolgáltatás szervezeti felépítésének és bírói eljárásjogának fejlődésmenetére vonatkozó munkáját - az Árpád-házi és vegyesházi királyaink időszakában, Vinkler János, Pécsett, 1927-ben megjelent művére, mely a magyar polgári bíróság szervezésének fejlődésmenetét mohácsi vésztől 1849-ig mutatja be, Bónis György, Degré Alajos és Varga Endre klasszikus, a magyar igazságszolgáltatás és eljárás történetéről szóló művére, mely Zalaegerszegen 1996-ban jelent meg reprint kiadásban, melynek új kiadásához Béli Gábor jogtörténész professzor járult hozzá. A szerző előszavában utal arra, hogy a mai jogtörténet kiemelkedő alkotóinak (Mezey Barna, Máté Gábor, Ruszoly József, Kajtár István és Szabó István) témára vonatkozó tanulmányait, műveit is messzemenően figyelembe vette.
A könyv első fejezete az igazságszolgáltatás szervezésének és eljárásának alapvető tendenciális fejlődésmeneti jellegzetességeit mutatja be, az államalapítástól 1526-ig, második fejezete, az 1526-1790 évek közötti időszakot, a harmadik pedig a modern igazságszolgáltatás 1849-1918 közötti időszakát. A szerző az intézménytörténet módszerét, továbbá a jogtörténeti és jogelméleti módszert követve mutatja be az egyes fejlődésmeneti szakaszokat és az adott szakaszban megjelenő jogintézményeket. A mű az egyes fejlődésmeneti szakaszokon belül külön fejezetekben taglalja egyfelől az igazságszolgáltatás "statikus" kérdését, vagyis az igaszságszolgáltatási szervek szervezeti felépítését, másfelől, "dinamikus" oldalát, vagyis az egyes eljárási ágak, polgári és büntető bíráskodás eljárásjogi alapelveit.
A könyv végén található meg a felhasznált magyar irodalom részletes jegyzéke.
A könyv hátlapján megjelent utószó kiemeli, hogy a könyv elsősorban a joghallgatókhoz szól, de ugyanakkor a joggyakorlók és mindazok érdeklődésére tarthat számot, akik a Szlovák-Magyar közös jogtörténettel foglalkoznak, különösképpen pedig az igazságszolgáltatás fejlődésmenetével.
Abban helyzetben vagyok, hogy pályafutásom kezdete óta két nyelven, magyar és szerb nyelven oktatok az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszékén. Szerb nyelvű polgári jogi előadásaimban az általános jogösszehasonlítás és polgári jogi doktrína mellett a magyar normatív és elméleti komparativisztikát is, ahogyan lehet, igyekezetem szerint megfelelő módon, kísérelem meg bemutatni. Ezt a szerb ajkú hallgatóim termesztésnek tartják, hiszen a középeurópai térség jog-és intézménytörténetének részben a velünk, délvidéki/vajdasági magyarokkal együtt élő szerb közösség is részese volt. Érdeklődéssel figyelnek oda, hogy "saját" jogtörténészeink mellett mások hogyan gondolkodnak, írnak erről a közös történetről. Az Európához való közeledés egyik nagyon fontos feltétele a "szomszéd" jogrendszerének ismerete, vagy a közös jogtörténet intézményeinek bemutatása. Az igazságszolgáltatás intézményrendszere, de a polgári jog jogtörténeti szempontú, vagy akár tételesjogi intézményeinek tárgyilagos
- 356/357 -
jogösszehasonlító elemzése, beleértve a napjainkig terjedő kölcsönhatások és eltérések kutatását és bemutatását, - hasznos, tárgyilagos út és mód, mely a jogi kultúrák megismerését és ha lehet, a mában közelítését célozzák meg.
Kedves kassai professzor kollégáimat volt alkalmam megismerni a Miskolci Egyetem ÁJK POT tanácskozásain, legutóbb a szerződésen kívüli felelősség kodifikálásával kapcsolatos nemzetközi tanácskozáson. Érdeklődéssel hallgattam referátumaikat. "Nem mertem", udvariassági okokból, mivel én is csupán vendégprofesszor voltam, érdeklődni, hogy Kassán tanítanak-e pl. legalább "neutrális területen" jogelméletet, római jogot, jogfilozófiát, nemzetközi magánjogot, polgári jogot, családi jogot, polgári eljárásjogot, európajogot, stb. magyarul, ha mást nem is. Stipta professzor jogtörténetéből is tudom, hogy a "kisebbségeknek", vagyis a velünk együtt élő társnemzeteknek nyelvhasználata adott volt már 1848-tól, de mindenképpen 1868-tól. Az anyanyelven történő jogászképzés, éppen azért, mert a hivatalos nyelvhasználat a közigazgatásban, a bírói eljárásokban, ma is jelentős, rendkívül fontos feltétele az európai út felé haladásnak, azok számára is akik már teljesjogú tagok, de azok számára is akik még nem. Elegendő utalni az európai nyelvi jogok 1995. évi Chartájára, amely ajánlási szinten ugyan, de egyértelműen helyesnek tartja a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatát. Nemcsak emiatt, de emiatt is indokolt, hogy a határon túli jogi karokon, további helyes és jó út lenne a fontosabb elméleti és tételes jogi tantárgyak anyanyelvű oktatása, beleértve azt a jogirodalmi hátteret, mely szerves tartozéka az anyanyelvű jogui kultúrának. Ez lehetővé teszi a jogrendszerek megismerését és ennek révén közelítését, talán harmonizációját is. Ezt segítik elő a Jogi Karok közötti együttműködési szeződések sora, melyet Mezey Barna, az ELTE ÁJK dékánja, Lévay Miklós, a Miskolci Egyetem ÁJK volt dékánja és más professzorok jóvoltából az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára is 2000 után kiterjedt. Arra a karra, amelyen 1974 és 1990 között több mint tíz tantárgyat tanítottak magyarul, amelyekben természetesen helye volt a magyar jogfilozófiának, mondjuk Somlónak, és a magyar polgári jogi doktrínának. Szladitsot akkoriban Magyarországon nem volt szabad tanítani, mi itt a messze Újvidéken kötelmi jogból tanítottuk, a kötelmi jogi doktrína keretében. Habár immáron kevesen vagyunk az Újvidéki Jogi Karon, akik a magyar jogi doktrínát, nehézségek ellenére, magyar ajkú hallgatóinkkal és miért ne, szerb ajkú hallgatóinkkal tudjuk (ha ezt igénylik, és vannak akik igénylik) ismertetni, szívesen adnánk át, a magyar tannyelvű jogoktatásban szerzett szerény tapasztalatainkat, azon határon túli karoknak melyek (magyar és többségi ajkú) oktatói és hallgatói, velünk együtt úgy gondolják, hogy a jogoktatás nyelve Szlovákiában, Erdélyben és a vajdaságban nemcsak szlovák, román, szerb kell legyen, hanem magyar is, ha másért nem, akkor az ezen régiókban még mindig, többé-kevésbbé akadozó hivatalos nyelvhasználat érvényesítése miatt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
