A legis actio sacramento in rem jól ismert leírásában Gaitis megemlíti, hogy az eljárás során a pálcát mintegy a lándzsa helyett használták, mintegy a jogszerű tulajdon jeleként, mivel azt vélték leginkább sajátjuknak, amit az ellenségtől vettek el: "Festuca autem utebantur quasi hastae loco, signo quodam iusti dominii; quod maxime sua esse credebant quae ex hostibus cepissent."[1] Gaius nézetével egybecseng Verrius Festus azon megállapítása, miszerint a lándzsa a legfőbb hatalom jelképe, megtestesülése: "Hasta summa armorum et imperii est."[2]
E két testimoniumból kiindulva kívánjuk jelen tanulmányban a hasta és a festuca hatalmi jelképiségét vizsgálni a legis actio sacramento in rem szertartásának[3] duellum sacrumkénú értelmezését alátámasztandó.[4] Először röviden áttekintjük a lándzsa előfordulásait (mint az impérium jelképét), az ezzel összefüggő subhastatiót és a hadvezéri lándzsa funkcióját, valamint szót ejtünk az augurok botjáról és a lándzsa-, ill. pálcaszimbolika bizonyos görög előképeiről és párhuzamairól (I.) Ezt követően a Mars isten lándzsájához és a Mars-kultuszhoz, valamint Quirinusnak és a Quiritesnek a lándzsaszimbolikához fűződő viszonyához teszünk néhány megállapítást (II.). a magistratus, a fiamén Dialis és a virgo Vestalis előtt vonuló lictorok által hordozott fasces szintén hatalmi jelvény, s amint ezt megkíséreljük felvillantani, a hatalom erősen szakralizált, numinózus jellegét testesíti meg (III.). Végül a hadüzenet szertartásából, s a szertartásban a lándzsa különleges jellegéből és használatából kívánunk bizonyos párhuzamokat a ius fetiale és a legis actio sacramento in rem között felmutatni (IV.).
- 133/134 -
I. Jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a lándzsa mint fegyver kezdetben nem is lehetett egyéb, mint egy keményfából készült, hosszú, hegyes, tűzben edzett bot.[5] Ha pedig a hasta volt azon fegyver, amivel a harcok során zsákmányt,[6] elismerést s ezáltal hatalmat szerezhettek, úgy nem csodálkozhatunk azon, hogy hamarosan hatalmi jelképpé válhatott.[7] Ezt jelzi a festusi "hasta summa armorum et imperii est" meghatározás[8] is, s az imperium - különösen a lándzsával összefüggésben történő - említésekor nem szabad megfeledkezni annak a szakrális szférába tartozó, mágikus-vallási jellegéről sem. Az imperium elsősorban tényleges parancsnoki hatalmat jelöl, ám a vallási szférához is kötődik; az auspicium esetében a szakrális elem van túlsúlyban, ugyanakkor magában hordozza az annak végrehajtásához szükséges jogosultságot is.[9] Wagenvoort meglátása szerint bizonyos személyek saját és kivételes manával rendelkeztek a római gondolatvilágban, így pl. az imperátor- ha a szó eredetét vizsgáljuk - teremtő, megtermékenyítő erővel rendelkezik,[10] s amikor hadvezérként katonáinak egy ellenséges tábor elfoglalására adott parancsot, akkor mágikus szavával hívta életre katonáiban a parancs végrehajtásához szükséges erőt; mindezek alapján tehát az imperium nem más, mint egy titokzatos erő átvitelének egyik formája.[11] A katonai és vallási vezető (a kezdetekben mindkét feladatot a rex látta el a rómaiaknál)[12] manával bír, ez teszi képessé pl. a föld termékenységének növelésére, amint ezt etnológiai példákból is láthatjuk.[13] Ennek megfelelően Wagenvoort értelmezésében az imperare eredetileg nem jelentett egyebet, mint életre kelteni, megtermékenyíteni, hiszen a hadvezér - aki egy idegen tábor megrohamozására adott parancsot (imperabat) katonáinak - mágikus erejű szava által hozta létre, hívta életre a parancs végrehajtásához szükséges erőt; vagyis az impérium nem egyéb - vonja le a következtetést -, mint egy titokzatos erő átvitelének, létrehozásának képessége.[14] Köves-Zulauf ennek specifikumaként említi meg, miszerint "a dolog különös érdekessége, hogy a parere ('szülni') tipikusan női szó, míg imperiummal kizárólag férfiak rendelkeztek".[15]
- 134/135 -
Az ellenségtől fegyverrel szerzett zsákmány (erről Gaius is említést tesz[16]) - kiváltképp a hadifoglyok - eladását,[17] majd utóbb általánosságban az árverést[18] nem véletlenül jelöli a subhastatio kifejezés.[19] A rómaiak maguk is tisztában voltak e szokás eredetével;[20] gyakorta megjelenik ugyanis a praeda[21] és a spolia[22] kifejezésekkel valamiféle kontextusban. A hasta az eladás jelképévé vált[23] - ebből alakult ki a ius hastae összetétel is[24] -, s az állami eladásoknál olykor a hasiam ponere fordulattal éltek,[25] valamint számos alkalommal a hasta jelképként helyettesítette az egész jogügyletet.[26] A lándzsát e funkciójában Seneca hasta civilisnek,[27] Cornelius Nepos hasta publicának,[28] Iuvenalis doniina hastának,[29] a hasta helyét Tertullianus hastariumimk[30] nevezi, a hasta kitételének szokása pedig a császárkorban[31] mindvégig fennmaradt.[32]
Pomponius a decemviri (st)litibus iudicandis intézményének ismertetése során a "hastae praeesse" fordulatot használja,[33] ami nem jelenthetett egyebet, mint a iudicium centumvirale vezetését, viszont az a pomponiusi datálás (i. e. 242-227) után száz évvel keletkezett.[34] Így Pomponius híradásának történeti hitele kétségessé válik ugyan, ám egyértelművé teszi, hogy a legitimum domínium kérdésében kizárólag egy magistratus cum imperio volt hivatott dön-
- 135/136 -
teni.[35] Az i. e. II. század közepén megalapított iudicium centumvirale[36] jelvénye az ún. hasta centumviralis volt,[37] e törvényszék elnöki tisztségét a köztársaság végére - tekintettel a praetorók túlterheltségére - a proquaestorók látták el.[38]Augustus ismét egy praetorX állított felügyelőként a iudicium centumvirale élére;[39] Novellius Torquatus Atticus volt az első, általunk név szerint ismert, e feladatot ellátó praetor hastarius,[40] ill. praetor ad hastam.[41] Augustus e rendelkezésével feltehetően nem új szabályt léptetett életbe, hanem egy régebbit élesztett fel.[42] Amennyiben a törvényszék több részre bontva ülésezett, a praetor hastarius által a decemviri közül kiválasztott, ad hoc elnökléssel megbízott férfi saját lándzsáját használta a iudiciumban;[43] ezt támasztja alá, hogy a iudicium centumvirale két részre osztott; működése esetén Quintilianus duae hastaeről számol be,[44] Seneca pedig a főhatalmat megjelenítő hastát az imeriummal bíró praetor hastájaként említi.[45] Az öröklési ügyekben bíráskodó s a praetor hastarius által felügyelt[46] iudicium centumvirale általában négy szekcióban, a basilica Iuliában ülésezett.[47]
- 136/137 -
A hasta pura (gör. dory katharon) - azért pura, mert nem fémből készült-, ill. donatica katonai kitüntetésnek számított,[48] amint ezt Servius Aeneis-kommentárjából megtudhatjuk,[49] s a katonai bátorságért adományozott lándzsa feltehetően imperátori lándzsa vagy arról készült másolat lehetett - kifejezendő, hogy a kitüntetett maga is méltó lenne katonai vezetői tisztséget ellátni.[50] A sas és néhány más szent állat mellett a római hadsereg legelterjedtebb jelvénye maga a lándzsa volt, amelynek hegyét számos esetben a különféle dona militaria díszítették, amint ez a képzőművészeti ábrázolásokon is megfigyelhető.[51] A hasta a parancsnoki hatalmat jelezte, gyakorlati jelentősége sem alábecsülendő, hiszen a sereg ennek segítségével kapta meg a csapatmozgások szükséges jeleit; a vexillum pedig nem egyéb, mint a lándzsahegy alatt rögzített textília.[52] Közvetlenül az imperator előtt is vexillumot vitt testőrsége, amint ez Traianus és Marcus Aurelius oszlopán is látható;[53] ezzel szólították fel a katonaságot, hogy álljon készen a harcra,[54] valamint ezzel adtak jelt az összecsapás megkezdésére[55] mind a szárazföldi, mind pedig a vízi csatákban.[56] A fővezér vexilluma bíborszínű volt,[57] s amikor Augustus caeruleum vexillumot adományozott a naulochosi győzelem után Agrippának,[58] úgy ez a színek (teljességgel majd Bizáncban kialakuló) hierarchiájának útján megtett első lépésnek látszik.[59] A lándzsa a manipulusok jelvénye is volt, amely kifejezést Ovidius egy hosszú rúdra rögzített szénakötegként magyarázza meg;[60] ennek használata utóbb nem is annyira gyakorlati, mint inkább szakrális okokkal indokolható, s nagy valószínűleg e fűcsomók valamiféle kapcsolatban állhattak a capitoliumi sagmentáviú.[61] Ezt az érvelést látszik alátámasztani, hogy nem csupán a sas (amint a Marius előtti időkben a ló, az emberfejű bika, a vadkan és a farkas),[62]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
