1. 1710-ben Livónia és Észtország kapitulációban vetette alá magát az Orosz Birodalomnak. Az 1721-ben megkötött, az Északi háborút lezáró Nystadt-i béke ismét rögzítette a rendek és a városok kapitulációját.
Az 1632-ben, a svédek által alapított dorpati egyetem az orosz hódítást, amely 1704-ben vált véglegessé, követően is a jogtudomány európai szintű központja volt. Oktatási nyelve 1802-től, amikor az egyetemi oktatás újrakezdődött, egészen a XIX. század végéig német volt. Az orosz nyelv Dorpatban is fokozatosan nyert oktatási nyelvként bevezetést. 1889-ben a dorpati egyetem is - a város neve 1893-ban Jurjev lett - elvesztette, hasonlóan a többi oroszországi egyetemhez, autonómiáját.
A XIX. században az orosz birodalomhoz tartozó, majd az I. világháború után függetlenné váló balti államok, így a mai Észtország területén is a német pandek-tisztika hatását tükrözi a német nyelvű, de orosz nyelven is hivatalosan közzétett ún. Lív-, Észt- és Kurlandi Magánjog (Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht), amely Lettországban (1938. január 1-jéig) és Észtországban (1945-ig) még az I. világháború után is jó ideig érvényesült többszörösen, de kisebb mértékben módosított formában.1 Az első világháború előtt 1890-ben, 1912-ben, 1913-ban és 1914-ben került módosításra a fenti kódex.
Említést érdemel, hogy a Szvod Zakonov Rosszij-szkoj Imperii nem volt hatályban a cári birodalom egyes területein, így például Lengyel- és Finnországban, Besszarábiában és a Baltikumban. Ez a terjedelmes, 4636 szakaszból álló, az orosz uralom alatt többször is módosított kódex a "Provinzialrecht der Ostseegouvernements" harmadik köteteként 1864-ben került kiadásra.
2. A Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht elkészítésére 1857-ben F. G. von Bunge2 (1802-1897), pandektista, a dorpati egyetem tanára (1831-1842) kapott megbízást. A törvénykönyv családi, dologi, öröklési és kötelmi jogi részből áll, eltér azonban a pandekta-rend-szertől annyiban, hogy nem tartalmaz általános részt. A kódex dologi jogi része feudális jogi hagyományokat tükröz. Így például ismeri az osztott földtulajdon intézményét, mely fennmaradt a földreformot követően is.
A kódex ugyanakkor sokkal modernebb, mint a lett területeken is hatályban lévő. a Szvod Zakonov magánjogi viszonyokat szabályozó Tizedik könyve.3 A fenti kódex előkészítésének tekinthető Bunge "Einleitung in die Liv-, Esth- und Curlándische Rechtsgeschichte und Geschichte der Rechtsquellen" (Reval, 1849) című jogtörténeti munkája.
A római jog tartalmi természetű recepciójára a mai Észtország területén a német eredetű városi jogot alkalmazó (főleg szász) telepesek közvetítésével került sor. Karl Endmann, aki 1872-1897 között a dorpati egyetem tanára (közvetlen elődje von Rummel), ma is komoly értékkel rendelkező, négykötetes "System des Privatrechts des Ostseeprovinzen Liv- Est- und Kurland" című műve (ez az egyetlen, 1864-et követően megjelent kézikönyv) igen nagy hatással volt a gyakorló jogászokra.
3. Észtország 1918-ban vált függetlenné Oroszországtól. A két világháború között Észtországban a magánjog forrása a Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht volt. Nem került sor polgári törvénykönyv megalkotására, annak ellenére, hogy 1936-ban nyilvánosságra hozták a pandektista hagyományokat erősen magán hordozó észt polgári törvénykönyv tervezetét.4 Nem sokkal a függetlenség elnyerését követően, 1923-ban az észt igazságügyi minisztérium keretében sor került a magánjogi törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság felállítására, melynek elnökei Jüri Uluots, a tar-tui egyetem magánjogász professzora és Jüri Jaakson ügyvéd és politikus lettek. A bizottság tagjai a Bunge-féle kódexet, a cári orosz polgári törvénykönyv tervezetet, a német BGB-t, a svájci ZGB-t és OR-t, a francia Code civil-t, a XX. század eleji magyar polgári törvénykönyv-tervezeteket - továbbá az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv-javaslatot -, valamint a lengyel magánjogi résztörvény-tervezeteket vették figyelembe. Az észt polgári törvénykönyv első tervezetei 1935-ben és 1936-ban készültek el. A Kormány a polgári törvénykönyv tervezetét 1939-ben terjesztette elő parlamenti megvitatásra. Az észt parlament bizottságot állított föl, mely 1940-ben néhány módosítással véglegesítette az észt polgári törvénykönyv 2135 szakaszból álló tervezetét. E törvénykönyv-tervezet azonban nem került elfogadásra, tekintettel az országnak a Szovjetunióhoz történő csatolására.
A Friedrich Georg von Bunge nevéhez kötődő, II. Sándor cár utasítására összeállított, és 1865-ben hatályba lépett Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht 1940. június 16-ig volt hatályban a szuverén Észtországban. Észtország Szovjetunióhoz csatolását követően a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje elnökségének rendelete alapján az 1922-ben elfogadott szovjet-orosz polgári törvénykönyv - más törvénykönyvekkel, így például a családi jogi kódexszel együtt - került hatályba léptetésre.
A két világháború közötti időszakban alakul ki az európai színvonalú észt magánjogtudomány. A római jog művelői közül kiemelkedik Ernst Ein (1898-1976), a dorpati egyetem tanára, Pietro Bonfante, a római egyetem római jogász professzorának tanítványa. Ernst Ein volt a római jog első professzora az első világháborút követően észt tannyelvűvé vált tartui (dorpati) egyetemen. Említést érdemel, hogy Ein rövid ideig -1933-ban - igazságügyi miniszter is volt. Jelentős, olasz nyelven publikált munkájának címe: "Le azioni dei condomini".5
Észtországban a civiljog jeles művelője volt a két világháború között Elmar Ilus (1898-1981), a tartui egyetem tanára. Szerzője volt az első észt nyelven kiadott polgári jogi tankönyvnek. amely 1939-ben Tar-tuban jelent meg. Ez a tankönyv volt az utolsó, amely a Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht alapján mutatta be a magánjogot.
4. A Liv-, Est- und Curlandisches Privatrecht hatályba léptetésére Észtország szuverenitásának visszanyerését követően, azaz 1991 után nem került sor, mégis - új polgári törvénykönyv hiányában - a tulajdonjog reprivatizálása körében ma is fontos, szubszidiárius jellegű jogforrás.
Miután Észtország visszanyerte függetlenségét, megkezdődött a magánjog újrakodifikálása. Ennek során felvetődött - Lettország példáját követve - az 1940-es polgári törvénykönyv-tervezet elfogadásának lehetősége. Az észt Igazságügyi Minisztérium eredetileg e tervezet revideált formában történő elfogadása mellett volt. 1992 októberében a minisztérium által fölállított bizottság el is végezte a revíziós munkálatokat. Ugyanez a Bizottság azonban korábbi álláspontját megváltoztatva egy teljesen új, modern polgári törvénykönyv kidolgozásának gondolatát tette magáévá.
A polgári jogi törvényhozás folyamata a polgári jog rész-kodifikációjával kezdődött, összhangban az 1992-ben kihirdetett alkotmány rendelkezéseivel. A polgári törvénykönyv pandektista tradíciókra épülő Általános Részét 1994-ben fogadták el. Az Általános Részt, amely igen részletes rendelkezéseket tartalmaz az ügyleti képviseletre vonatkozóan 1995-ben a jogi személyekre tekintettel módosították.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
