Szegény ember vízzel főz, ahogy a mondás tartja. Nem tudom, milyenre sikeredik a mai leves, de ezért bízom benne, hogy valamennyire fogyasztható lesz, bár az alapanyagokkal ezúttal sincs minden rendben...
A Napi Gazdaság 2004. szeptember 27-i cikke a romániai ingatlanvásárlással kapcsolatos kérdéseket gyűjti csokorba. Alaposan elemzi az ingatlanárakat, melyek igen nagy szóródást mutatnak annak függvényében, hogy a szomszédos ország melyik részén, kis- vagy nagyvárosban, avagy faluban található-e a megvásárolni kívánt ingatlan. A cikk kitér arra is, hogy Romániában (de Horvátországban és Bulgáriában is) közjegyző előtt kell megkötni az ingatlan adásvételi szerződéseket. Arrafelé az ügyvédi ellenjegyzéssel kötött szerződés nem alkalmas tulajdonjog bejegyzésére. Erdélyben és a Partiumban (a korábbi magyar közigazgatásnak is köszönhetően) az ingatlan-nyilvántartás sokkal jobb állapotban van, mint az ország más részein, de az adatok megbízhatóságát illetően mindenhol szükséges a nagy óvatosság. Nem állom meg, hogy egy adatot ne idézzek: a Székelyföldön már 2-3 ezer euróért lehet falusi házat venni...
A Magyar Nemzet szeptember 10-i száma egy roma-kárpótlással kapcsolatos bűnügyről számol be, amelynek lényege az volt, hogy a második világháború idején ausztriai kényszermunkára hurcolt cigányok kárpótlási ügyének intézését "vállalva" a gyanúsítottak a kárpótlásként folyósított összegeket kicsalták a sértettektől. A kárpótlás megszerzése érdekében olyanok ügyében is eljártak, akik arra nem lettek volna jogosultak. Többeket közjegyzői okiratba foglalt, valótlan tartalmú nyilatkozat tételére vettek rá, majd ezeket az okiratokat felhasználták az Osztrák Megbékélési Alapnál.
Ugyancsak a Magyar Nemzet foglalkozik az öröklési illeték változásaival. A kissé hangzatos "Tovább emelkedik a haláladó" címet kapott cikkében az értékpapírok öröklését terhelő, újonnan bevezetett illetéket tűzi tollhegyre az újságíró, aki a MOKK elnökének véleményét is megkérdezte.
A lakásmaffia áldozatait tömörítő Sors-Társak Egyesület vezetőjének, Török Szabó Erzsébetnek a nyilatkozatai általában jelentős média-visszhangot kapnak. Talán azért, mert az a jelenség, amellyel ő szokott foglalkozni, a manapság feltűnően gyengélkedő tényfeltáró újságírás számára kifejezetten izgalmas, és kellően összetett. Bőségesen szolgáltat anyagot az áldozatokkal való együttérzéshez, a hatóságok tehetetlenségének és urambocsá! korruptságának bemutatásához. És ugyanakkor komfortérzet-növelő hatása is van, mert az olvasó végül csak megnyugszik, hiszen, neki van lakása és nem kell a kilakoltatástól rettegnie. A BLIKK 2005. január 11-i számában a 2004 nyarán elfogadott országgyűlési határozat végrehajtásával kapcsolatos aggályairól beszél, elsősorban arról, hogy nincs elegendő pénz a károsultak megsegítésére. Afféle "ceterum censeo"-ként ebben a cikkben is megtalálhatjuk azt a mondatot, amelyet már több variációban sokszor elmondott: "...amíg neves ügyvédek, közjegyzők évek óta megúszhatják a mocskos munkában való közreműködést, a lakásmaffia röhögni fog a markába..." Az ember már anynyiszor találkozott ezzel a megállapítással, hogy veszi a bátorságot, és maga is megkérdezi: Tényleg, miért is ússzák meg a felelősségre vonást, akik valóban részt vettek vagy részt vesznek emberi sorsok tönkretételében?
A Magyar Nemzet 2004. december 15-i számának "Ledolgozták az ügyhátralékot" című cikke annyiban kapcsolódik az előző témához, hogy kifejezetten a széles körű elégedetlenségnek, s a maffiaellenes országgyűlési albizottságnak tulajdonítja a földhivatali ügyhátralék leküzdésére irányuló kormányzati lépéseket. A földhivatali ügyintézés súlyos problémái és a lakásmaffia tevékenysége közötti összefüggés nyilvánvaló, noha a földhivatalokban folyó szakmai munka hiányosságai természetszerűleg azokra nézve is rejtenek veszélyeket, akik amúgy nem áldozatai a lakásmaffiának. A cikkből megtudhatjuk, hogy egészen a legutóbbi időkig egyetlen jogász sem dolgozott a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál. Tehát többnyire érettségivel rendelkező ügyintézők végzik a jogászok által készített és benyújtott okiratok alapján a tulajdonjog, haszonélvezeti jog stb. bejegyzését. A jogalkotó ugyanis - nyilván magas elvi szempontokat szem előtt tartva, ám keveset törődve az ügyfeleket érintő többlet-költségekkel és utánajárással - bevezette, hogy 2004. május 1-jétől a földhivatali kérelmeket ügyvéd vagy közjegyző nyújthatja be a földhivatalba. Még olyan esetben is, ha csupán jelzálogjog vagy éppen haszonélvezeti jog törléséről van szó.
Minden bizonnyal fontos, a lakáshitel ajánlatok közt eligazodni kívánó ügyfelek döntését megkönynyítő változás a teljes hiteldíj-mutatóról szóló rendelet megalkotása. Közjegyzőként érintettek vagyunk az ügyben, noha a közjegyzői díjat nem kell figyelembe venni a THM kiszámításakor, de a bank köteles tájékoztatni ügyfeleit ennek várható összegéről. Ez a jogszabályi rendelkezés a bankokat alighanem olyan feladat elé állítja, amelynek igen nehéz lesz jól megfelelniük. Meglepő, hogy ez az új rendelet a jelentőségéhez képest alig kapott figyelmet az írott sajtótól. Csupán a Világgazdaságban és a Fejér Megyei Hírlapban találtam ezzel a kérdéssel foglalkozó cikket.
Talán furcsa, hogy a Mikroszkóp Színpad igazgatója, Sas József is bekerül ebbe a sajtótükörbe. Erre az újbóli igazgatói kinevezése körüli kisebbfajta botrány szolgáltat muníciót. Az újabban kéretlenül bedobott Budapesti Reggel január 28-i száma arról ír, hogy Sas egykori osztálytársait, Sztankay Istvánt és Baranyai Ferencet kérte meg arra, hogy közjegyző előtt tegyenek nyilatkozatot arról, hogy elvégezte Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, ugyanis más módon nem tudta igazolni a pályázat feltételeként előírt képzettség meglétét.
Van egy olyan képes újság, amely nem kifejezetten jogi természetű profilja révén aligha rúghat labdába egy ilyen szemle összeállításakor. De úgy látszik, hogy a közéleti érdeklődés még Hustlernél is megvan, így a januári szám "Jobbra előzz, balra koccanj!" (ugye milyen szellemes?) című összeállítása igyekszik nagyot markolni. Hogy ez sikerül-e neki vagy sem, nem kívánom megítélni, inkább idézek belőle egy gyöngyszemet. "Az 1998-ban indult nyomozás megállapította, hogy a vevők: Kaya Ibrahim és Josip Tot egy közjegyző, bizonyos Schlecht Csaba közvetítésével jutottak a kétes kintlévőségű vállalkozásokhoz." Köszönjük, most már mindent értünk. Már csak az maradt, hogy végre elhatárolódjunk Schlecht kollégától. ■
Visszaugrás
