A Német Polgári Törvénykönyv[1] ötödik könyve tartalmazza az öröklési jogra vonatkozó szabályokat az 1922. és 2285. §§-ok között. Az 1900. január 01-én hatályba lépett[2] törvény először a törvényes öröklési rend, majd a végintézkedésen alapuló öröklés szabályait állapítja meg. A hagyaték átszállására vonatkozó eljárási rendelkezések a családi és szabadon választható bírósági jogszolgáltatásról szóló törvény[3] negyedik könyvében találhatóak.
A magyar jogrendszerben meglévő, közjegyző előtt lefolytatott hagyatéki eljárás nem létezik. A helyi szintű bíróság kiállítja az úgynevezett "Erbschein"-t, ami talán öröklési igazoláshoz, bizonyítványhoz hasonlítható. A bíróság az igazolásban feltünteti az örökhagyót, valamint az örökösöket, míg az örökhagyó vagyonáról nem rendelkezik. Ezen igazolást valamennyi hatóság, pénzintézet, harmadik személy köteles elfogadni, és az alapján az örökhagyó vagyonában bekövetkezett jogutódlást átvezetni. Így póthagyatéki eljárás kérdése a német jogrendben fel sem merülhet.
Amennyiben a jogutódlás olyan halál esetére vonatkozó rendelkezés alapján történik, amit közokirat tartalmaz, akkor a tulajdonjog földhivatalnál történő átvezetéséhez ez a közokirat elegendő, öröklési igazolás benyújtása sem szükséges. Ezen rendelkezés[4] szerint közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés alapján, ha a földhivatalnak nincsen kétsége a jogosult személyét illetően, akkor a tulajdonjog átvezethető öröklési igazolás kiállítása nélkül is.
- 26/27 -
A törvényes öröklés rendje hasonlóan épül fel, mint a magyar szabályozásban. Törvényes örökösök első rendben az örökhagyó leszármazói. A hagyaték megnyíltakor nem élő leszármazó helyére az általa az örökhagyóval rokonsági kapcsolatban álló leszármazók lépnek. A gyermekek azonos részben örökölnek.
Törvényes örökösök másod rendben az örökhagyó szülei és azok leszármazói. Ha a hagyaték megnyíltakor élnek a szülök, akkor a szülők egyedül és azonos részben örökölnek. Ha az örökség megnyíltakor az apa, vagy az anya nem él, akkor az elhalt szülő helyére annak leszármazói lépnek az öröklés első rendje alapján érvényes rendelkezések szerint. Ha a kiesett szülőnek nincsen leszármazója, akkor egyedül a másik szülő örököl.
Törvényes örökösök harmad rendben az örökhagyó nagyszülei és azok leszármazói. Ha a hagyaték megnyíltakor élnek a nagyszülők, akkor a nagyszülők egyedül és azonos részben örökölnek. Ha a hagyaték megnyíltakor a nagyszülőpárból a nagyapa, vagy a nagymama nem él, akkor az elhalt nagyszülő helyére annak leszármazói lépnek. Ha a hagyaték megnyíltakor a nagyszülőpárból a nagyapa, vagy a nagymama nem él és leszármazója sincsen, akkor része a másik nagyszülőre, vagy ha az nem él, akkor annak leszármazóira háramlik. Ha a hagyaték megnyíltakor a nagyszülőpárból egyik nagyszülő sem él és leszármazójuk sincsen, akkor a többi nagyszülő és azok leszármazói egyedül örökölnek.
Törvényes örökösök negyed rendben az örökhagyó dédszülei és azok leszármazói. Ha a hagyaték megnyíltakor élnek a dédszülők, akkor a dédszülők egyedül, többen azonos részben örökölnek tekintet nélkül arra, hogy azonos vagy különböző ághoz tartoznak. Ha a hagyaték megnyíltakor nem élnek a dédszülők, a leszármazóik közül az örököl, aki az örökhagyóval a legközelebbi rokonságban áll. Azonos rokonsági fokban állók egyenlő részben örökölnek.
Törvényes örökösök ötöd és távolabbi rendben a távolabbi felmenők és azok leszármazói.
Ha a hagyaték megnyíltakor az örökhagyónak rokona, házastársa, vagy élettársa nincsen, úgy az a szövetségi állam örököl, amelynek területén az örökhagyó utoljára lakóhellyel rendelkezett, ha ez nem állapítható meg, akkor ahol az örökhagyó szokásos tartózkodási helye volt. Egyéb esetben az államszövetség örököl.
Az örökhagyó túlélő házastársa az első öröklési rendben lévő rokonok mellett egynegyed, míg a második öröklési rendben lévő rokonok mellett egyketted részben törvényes örökös. Ha nagyszülők és nagyszülői leszármazók vannak, mellettük a házastárs megörökli annak a vagyonnak a fele részét, amely nekik az öröklés harmad rendje szerint járna.
Ha sem másod, sem harmad rendbeli rokonok, sem nagyszülők nincsenek, akkor a túlélő házastárs örökli az egész hagyatékot. Ha az öröklés megnyíltakor vagyonelkülönítés
- 27/28 -
volt érvényben a házastársak között, és az örökhagyó egy vagy két gyermeke a törvényes örökös, akkor a házastárs és a gyermekek egyenlő részben örökölnek. Ha több gyermek van - akik az örökösök első rendjébe tartoznak - akkor a házastárs csak egynegyedet örököl, és a maradék háromnegyedet öröklik a gyermekek egymás közötti egyenlő arányban.
Ha a túlélő házastárs a másod rendbe tartozó rokonok, vagy nagyszülők mellett törvényes örökös, akkor az örökrészén kívül megilleti a házassági háztartáshoz tartozó ingóságok és a nászajándékok, mint előleg[5]. Az előleg alapján a túlélő házastárs a közös háztartáshoz tartozó ingóságokon tulajdonjogot szerez ellentétben a magyar szabályozással, ahol a túlélő házastárs a közösen lakott lakáshoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon kizárólag holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl[6]. Ha a túlélő házastárs az első rendbe tartozó rokonok mellett törvényes örökös, akkor ezek az ingóságok abban az esetben illetik meg, ha azok egy méltányos háztartás vezetéséhez szükségesek. A túlélő házastárs akkor is jogosult az előlegre, ha a házastársak között vagyonelkülönítési rendszer érvényesült.
Sok esetben az előlegen keresztül a házastárs megörökli az egész hagyatékot anélkül, hogy általános örökös lenne. Az előleg a porosz jogban, mint egy különös öröklési jogként, különös öröklési igényként fejlődött ki. Az előleg alapján az özvegy jogosult a háztartáshoz tartozó ingóságokat a hagyatékból kivenni, és azon, mint egy törvényi előleghagyomány eredményeként tulajdonjogot szerezni. A vitatott intézményt a BGB végül meghagyta, azzal, hogy az kizárólag Ieszármazók hiányában érvényesülhet[7].
Manapság ismét jelentőséggel bír a BGB ezen rendelkezése, ugyanis Németországban a lakosság jelentős része bérelt ingatlanokban él, és sokszor a háztartáshoz tartozó ingóságok alkotják a hagyaték jelentős részét.
A túlélő házastárs öröklési joga - mint ahogyan a joga az előlegre is - ki van zárva, ha az örökhagyó halálának időpontjában a házasság felbontásának a feltételei fennálltak és az örökhagyó a válást kezdeményezte, vagy ahhoz hozzájárult. Ugyanez érvényes, ha az örökhagyó jogosult volt a házasság felbontását kezdeményezni, és a keresetlevelet a bírósághoz benyújtotta.
Ha a túlélő házastárs az öröklésre jogosult rokonsághoz tartozik, akkor rokonként is örököl egyszerre. Az örökrész, ami a rokonsági kapcsolat miatt háramlik, különös örökrésznek minősül.
Ha az örökhagyó több örököst hagy hátra, akkor a hagyaték az örökösök közös vagyona. Mindegyik örökös szabadon rendelkezik a hagyatékban lévő saját örökrészével. A szerződést, melyben az örököstárs az örökrészéről rendelkezik, közjegyzői okiratba kell foglalni.
- 28/29 -
A hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyakban meglévő részéről az örököstárs nem rendelkezhet. Ha egy örököstárs értékesíti az örökrészét harmadik személynek, akkor a többi örököstárs elővásárlási jogra jogosult. Az elővásárlási jog gyakorlására két hónap áll rendelkezésre. Az elővásárlási jog örökölhető. Ha az átruházott örökrész átszállt a vevőre, akkor az örököstársak a vevővel szemben gyakorolhatják az őket megillető elővásárlási jogot. Az eladó köteles az örököstársakat az átruházásról haladéktalanul értesíteni.
A hagyatéki vagyon kezelésének a joga az örökösöket közösen illeti meg. Valamennyi örököstárs köteles a többi örököstárssal együttműködni az olyan döntések meghozatalában, amelyek a rendeltetésszerű kezeléshez szükségesek. A hagyaték állapotának megőrzéséhez szükséges azonnali döntéseket az örököstárs meghozhatja a többi örököstárs hozzájárulása nélkül is. A hozadék felosztása csak az örökösi gyűlésen, vagyonelkülönítési vitán[9] lehetséges. Amennyiben az örökösi gyűlés a hagyaték megnyíltától számítva egy éven belül nincs megtartva, úgy bármely örökös a haszon kiadását követelheti az év végén.
Egy a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyról az örökösök csak közösen rendelkezhetnek. Egy a hagyatékhoz tartozó követelés adósa, a csak valamelyik örököstárssal szemben fennálló követelését nem számíthatja be. Az örökösi vagyonközösség a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint szüntethető meg.
Ha az örökrészek megállapítása örököstárs várható születése miatt nem lehetséges, akkor az örökösi vagyonfelosztást a bizonytalanság idejére el kell halasztani. Ugyanez érvényes, ha az örökrészek azért bizonytalanok, mert még nem született döntés annak ügyében, hogy egy személy gyermeknek, vagy az örökhagyó által létesített alapítvány jogképesnek tekinthető-e. Ha az örökösi vagyonközösség létrejöttét követően meghal egy örökös, akkor örökösei lépnek be a vagyonközösségbe, és a vagyonközösségen belül ismét vagyonközösséget alkotnak[10].
Az örökhagyó haláleseti rendelkezéssel kizárhatja a hagyatéki vagyon, vagy egy ahhoz tartozó vagyontárgy felosztását, vagy meghatározott határidő elteltéhez kötheti. A rendelkezés a hagyaték megnyílásától számított harminc év elteltével hatálytalanná válik. Az örökhagyó elrendelheti, hogy a rendelkezés egy meghatározott esemény bekövetkezéséig, vagy ha utóöröklést, hagyományt rendelt, akkor az utóöröklés vagy a hagyomány bekövetkezéséig legyen érvényes.
Az örökhagyó haláleseti rendelkezéssel meghatározhatja a hagyaték felosztását. Az örökhagyó még azt is jogosult elrendelni, hogy a hagyaték felosztása harmadik személy méltányos mérlegelése alapján történjék meg.
Azok a leszármazók, akik törvényes örökösként az öröklési rendbe tartoznak, kötelesek azt a juttatást, amit az örökhagyótól annak életében önálló háztartás kialakításához kaptak, a hagyaték felosztásakor kiegyenlíteni, amennyiben az örökhagyó másképp nem rendelkezett. Más élők közötti juttatásokat akkor kell kiegyenlíteni, ha az örökhagyó az adomány juttatásakor így rendelkezett. Ha egy leszármazó, aki kiegyenlítésre lenne köteles
- 29/30 -
a hagyaték megnyílása előtt vagy után kiesik, a helyébe lépő leszármazó köteles a kapott juttatásokat kiegyenlíteni.
Az örökösök a közös hagyatéki tartozásokért egyetemlegesen felelnek. A hagyatéki osztály megtörténtéig bármely örökös megtagadhatja a hagyatéki tartozás kiegyenlítését az egyéb vagyonából. Ez nem érinti a hagyatéki hitelező azon jogát, hogy valamennyi örököstől követelje a tartozás kielégítését az örökösi közös vagyonból.
Az örökösi vagyonközösség az öröklési igazolás kiállításával nem szűnik meg, kizárólag abban az esetben, ha azt az örököstársak megszüntetik. A megszüntetést közjegyzőtől kell kérni és a szerződést közjegyzői okiratba kell foglalni. Amennyiben valamelyik örököstárs nem járul hozzá, vagy nem tudják a vagyonközösséget közös megegyezéssel megszüntetni, úgy bírósági peres eljárást kell igénybe venni a közös tulajdon megszüntetése érdekében.
Az örökhagyó határozhat az örökösökről halál esetére szóló egyoldalú rendelkezéssel (végrendelet; végakarati rendelkezés). Az örökhagyó végrendelet alapján egy rokont, a házastársat vagy az élettársat az öröklésből kizárhatja anélkül, hogy örököst nevezne. A BGB számos helyen használja szinonimaként a végrendelet és a végakarati rendelkezés kifejezéseket. Végrendelet minden egyoldalú halálesetére szóló rendelkezés tekintet nélkül annak tartalmára. A végrendelet olyan jogügylet, amely egy vagy több végakarati rendelkezést tartalmazhat[11].
Az örökhagyó végrendelettel anélkül juttathat vagyonrészt egy másik személynek, hogy őt örökössé nevezné (hagyomány). Az örökhagyó végrendelettel az örököst, vagy egy hagyományost szolgáltatás teljesítésére kötelezhet, anélkül, hogy más személynek joga lenne a szolgáltatás követelésére (meghagyás).
Az örökhagyó csak személyesen végrendelkezhet. Az örökhagyó a végakarati rendelkezést nem teheti olyan formában, hogy annak érvényességéhez egy másik személy hozzájárulása legyen szükséges. Az örökhagyó a juttatásban részesített személy megjelölését, valamint a juttatás tárgyának meghatározását nem engedheti át más személynek.
Ha az örökhagyó a törvényes örököseit pontosabb meghatározás nélkül jelölte meg, akkor azok tekintendők örökösnek, akik a hagyaték megnyílása idején örökösök lennének és a rokonsági viszonynak megfelelő részben örökölnek.
Ha a juttatás egy felfüggesztő feltételtől, vagy egy határidő kezdetétől függ, és ez a feltétel, vagy a határidő csak az öröklés megnyíltát követően következik be, kétség esetén azok tekinthetők részesítettnek, akik törvényes örökösök lennének, ha az örökhagyó a feltétel vagy a határidő bekövetkezésekor halt volna el.
- 30/31 -
Ha az örökhagyó a rokonait, vagy tágabb rokonait pontosabb meghatározás nélkül jelölte meg, akkor kétség esetén azok tekintendők részesítettnek, akik a hagyaték megnyílta idején törvényes örökösök lennének, és a rokonsági viszonynak megfelelő örökrészben tekintendők örökösnek.
Ha az örökhagyó a gyermekeit pontosabb meghatározás nélkül jelölte meg, és egy gyermek a végrendelet tételét megelőzően leszármazók hátrahagyásával halt el, akkor kétség esetén azok a leszármazók tekintendők részesítettnek, akik a törvényes öröklési rend szerint a gyermek helyére lépnek.
Ha az örökhagyó egy leszármazóját jelölte meg, és a leszármazó a végrendelet tételét követően kiesik, akkor kétség esetén feltehető, hogy annak leszármazói addig részesítettek tekintendők, ameddig azok a törvényes öröklési rend szerint a leszármazó helyébe lépnek.
Ha az örökhagyó a hagyatékban részesülőket olyan módon jelölte meg, hogy az több személyre illik és nem derül ki, hogy közülük pontosan ki a részesített, akkor úgy kell tekinteni, hogy egyenlő részben örökölnek.
A végakarati rendelkezés, melyben az örökhagyó a házastársat részesítette hatálytalan, ha a házasságot az örökhagyó halála előtt felbontották. A házasság felbontásával egyenértékű, ha az örökhagyó halálakor a válás feltételei adottak voltak és az örökhagyó a keresetet benyújtotta, vagy ahhoz hozzájárult.
A végakarati rendelkezés, amelyben az örökhagyó a jegyest részesítette hatálytalan, amennyiben az eljegyzést az örökhagyó halálát megelőzően felbontották. A rendelkezés nem hatálytalan, ha feltehető, hogy az örökhagyó a rendelkezést ilyen esetben is megtette volna.
A végakarati rendelkezés megtámadható, ha az örökhagyó tévedett a nyilatkozata tartalmában, vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni, vagy feltehető, hogy a tényállás helyes ismeretében ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett volna. Ugyanez érvényes, ha az örökhagyó a rendelkezést téves feltevés, egy esemény bekövetkezésére vagy be nem következésére várva, vagy jogellenes fenyegetés miatt tette.
Egy haláleseti rendelkezés megtámadható, ha a hagyaték megnyíltakor meglévő kötelesrészre jogosult juttatásban nem részesült, és a jogosult létéről az örökhagyó a rendelkezés tételekor nem tudott, vagy az csak a végrendelet tételét követően született, vagy lett kötelesrészre jogosult. Megtámadásra az jogosult, aki a végakarati rendelkezés érvénytelenítése esetén közvetlenül örökölne. A keresetet, amelyben végakarati rendelkezés, örökösnevezés, törvényes örökösnek az öröklési rendből történő kizárása, végrendeleti végrehajtó nevezés megtámadása történik, a hagyatékügyi bírósághoz kell benyújtani. A bíróság a megtámadási nyilatkozatot közli azzal a személlyel, akinek javára a rendelkezés történt.
Ha a végrendelet több rendelkezése közül egy érvénytelen, az csak abban az esetben vezet a többi rendelkezés érvénytelenségéhez, ha feltehető, hogy az örökhagyó az érvénytelen rendelkezés nélkül más rendelkezést sem tett volna.
Ha az örökhagyó a vagyonát vagy vagyona jelentős részét juttatja meghatározott személy részére, a rendelkezés örökösnevezésnek tekintendő, akkor is, ha a részesített nem lett örökösként megjelölve. Ha az örökhagyó több örökös közül néhány örököst egy és ugyanazon a hagyatékhoz tartozó vagyonrészre jelölt örökösnek, akkor rájuk az örökösi vagyon-
- 31/32 -
közösség szabályai irányadóak. Az örökhagyó olyan módon is nevezhet örököst, hogy a nevezett személy akkor válik örökössé, ha valaki őt megelőzően örökös lett (utóörökös). Ha az örökhagyó úgy nevezett utóörököst, hogy nem jelölt meg időpontot vagy eseményt, amellyel utóöröklés bekövetkezik, akkor az előörökös halálával következik be a hagyaték átszállása.
Hagyománnyal terhelhető az örökös vagy a hagyományos. Ha az örökhagyó másképp nem rendelkezett, az örökös a hagyománnyal terhelt. Ha több örökös, vagy több hagyományos van ugyanazzal a hagyománnyal terhelve, akkor kétség esetén az örökösök az örökrészük arányában, a hagyományosok a hagyományaik értékének arányában terheltek.
Kiskorú is készíthet végrendeletet, ha a tizenhatodik életévét betöltötte. A kiskorú ebben az esetben törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül készíthet végrendeletet.
Végrendelet rendes esetben közjegyző által készített okiratban, vagy az örökhagyótól származó saját kezűleg írt okiratban készülhet. A sajátkezűleg írt végrendeletre vonatkozó szabályok a francia Code Civilből származtathatóak, és a badeni tartományi jogon keresztül jelentek meg a német jogrendszerben[12].
Közvégrendelet szerint a közjegyző okiratba foglalja a végrendeletet. Az örökhagyó a közjegyzőnek elmondja a végakaratát, vagy átad a közjegyzőnek egy iratot, amely elmondása szerint a végakaratát tartalmazza. Az örökhagyó akár zártan, akár nyíltan átadhatja az iratot, ebben az esetben nem szükséges a saját kézírás. Ez lényegében megfelel a magyar jog szerinti közjegyzőnél letett végrendeletnek[13]. A német szabályok tartalmaznak egy speciális rendelkezést arra az esetre, ha az örökhagyó kiskorú. Kiskorú személy csak közjegyző előtt tehet végrendeletet, vagy nyílt iratként adhatja át a végrendeletét a közjegyzőnek. A közjegyző a végrendelet, végintézkedés eredeti példányát elküldi a hagyatékügyi bírósághoz, míg a saját őrizetében egy hiteles kiadmányt tart meg[14].
Az örökhagyó sajátkezű végrendeletet úgy tehet, hogy nyilatkozatát elejétől végéig saját kezűleg írja és a végén aláírja. Az örökhagyónak a nyilatkozatban meg kell jelölnie, mely időpontban (év, hónap, nap) és hol írta a végrendeletet. Az aláírásnak az örökhagyó családi és utónevét is tartalmaznia kell. Ha az örökhagyó egyéb módon írja alá a végrendeletét és ezen aláírásból beazonosítható az örökhagyó személye és nyilatkozatának komolysága akkor ezen aláírás nem áll ellentétben a végrendelet érvényességével. Ez az archaikus szabály értelmetlennek tűnhet, ugyanis, ha szó szerint értelmezzük egy aláírásból nem állapítható meg a szándék komolysága. A rendelkezés arra vonatkozik, hogy kétséget kizáróan megállapíthatónak kell lennie annak, hogy az örökhagyó az általa kiállított okiratot jogi kötöttséggel rendelkező végakarati rendelkezésnek tekintette vagy legalább tudatában volt annak, hogy az okirat végrendeletnek tekinthető[15].
- 32/33 -
Ha a végrendelet nem tartalmazza a keltezés idejét, és emiatt kétséges az érvényessége, a végrendelet akkor tekinthető érvényesnek, ha a végrendelet készítésének időpontja más módon megállapítható. Ugyanez érvényes az olyan végrendeletre, amely nem tartalmaz leírást a keltezés helyére vonatkozóan. Az örökhagyó kérelmére a sajátkezűleg írt végrendeletét hivatali őrizetbe kell venni, ami közjegyzői vagy bírósági letétet jelenthet.
Ha valaki olyan helyen tartózkodik, ahol a rendkívüli körülmények miatt el van zárva attól, hogy közjegyző előtt végrendelkezzen, akkor a polgármester, vagy három tanú előtt tett nyilatkozattal végrendelkezhet. Aki olyan életveszélyhez közeli helyzetben van, hogy előreláthatólag polgármester előtt sem tud már végrendelkezni, akkor három tanú előtt tett nyilatkozatban végrendelkezhet.
Ha a rendkívüli helyzetben létrejött szükségvégrendelet (szóbeli végrendelet, polgármester előtt, hajón kelt végrendelet) tétele óta három hónap eltelt, és a végrendelkező még él, akkor a végrendeletet létre nem jöttnek kell tekinteni. A magyar Ptk. az ilyen esetekhez a hatálytalanság jogkövetkezményét fűzi. A határidő akkor kezdődik, ha a végrendelkező ismét olyan a helyzetben van, hogy közjegyző előtt tegyen végrendeletet.
Az örökhagyó a végrendeletet, valamint annak bármely rendelkezését bármikor visszavonhatja. A visszavonás végrendelettel lehetséges. A végrendelet visszavonása úgy is lehetséges, hogy az örökhagyó a végrendeletet tartalmazó okiratot szándékosan megsemmisíti, vagy azon olyan szándékkal változtat, amelyből megállapítható az írásbeli akaratnyilatkozat megszüntetésének szándéka. Ha az örökhagyó a végrendeletet tartalmazó okiratot semmisíti, vagy a fent említett módon megváltoztatja, akkor feltehető, hogy azt a végrendelet megszüntetésének szándékával tette.
A letétbe helyezett végrendelet visszavontnak tekintendő, ha a hivatali őrizetbe vett végrendeletet az örökhagyónak visszaadják. Ha a letétbe helyezett végrendeletet visszaveszik, akkor a visszaadó helynek ki kell oktatni az örökhagyót arról, hogy a visszaadott végrendelet visszavontnak tekintendő. A visszaadott végrendeleten fel kell tüntetni, hogy az örökhagyó kioktatása megtörtént és a végrendelet visszavontnak tekintendő[16].
Végrendelet tételével egy korábbi végrendelet annyiban tekintendő visszavontnak, amennyiben a későbbi végrendelet ellentétben áll a korábbi végrendelettel. Ha a későbbi végrendelet visszavonásra kerül, kétség esetén a korábbi végrendelet olyan módon hatályos, mintha azt nem vonták volna vissza.
A német jogrendszerben az egykori porosz területről, Berlin tartományból elterjedt jogintézményt Európa más jogrendszerei mellett az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat is átvette. A régi Ptk. még tiltotta a közös végrendelet tételét, azonban az új Ptk. szabályai már lehetővé tették, hogy házastársak egy okiratban közösen végrendelkezzenek. Az új Ptk. lényegében változtatás nélkül vette át a BGB szabályaira épülő Magánjogi Törvényjavaslat szövegét.
- 33/34 -
A BGB szerint közös végrendeletet házastársak és bejegyzett élettársak[17] tehetnek. Közös végrendelet tétele esetén elegendő, ha az egyik házastárs által saját kezűleg készített végrendeletet a másik házastárs saját kezűleg aláírja. Az együttesen aláíró házastársnak rögzítenie kell, hogy mikor és hol írta alá a végrendeletet.
A közös végrendelet a harmadik személy javára szóló öröklési szerződéshez képest bármikor visszavonható. A közös végrendeletet kizárólag együttesen lehet visszavonni. Amennyiben az egyik házastárs készít egy saját kézzel írott végrendeletet, amely ellentétben áll a közös végrendelettel, úgy a későbbi végrendeletnek a közös végrendelettel ellentétben álló rendelkezései érvénytelenek.
Az örökhagyó végrendeletben egy vagy több végrendeleti végrehajtót nevezhet. Az örökhagyó arra az esetre, ha a megjelölt végrehajtó a tisztségének elfogadása előtt, vagy után a feladatát ellátni nem tudja, másik végrendeleti végrehajtót nevezhet. Az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó megjelölésének jogát harmadik személynek átengedheti. A kijelölést a hagyatékügyi bírósághoz kell címezni és közhiteles formában kell megtenni. A kijelölés joga megszűnik a hagyatékügyi bíróság által megjelölt határidő elteltével. Az örökhagyó feljogosíthatja a végrendeleti végrehajtót, hogy egy vagy több együttműködő végrehajtót nevezzen meg, valamint a saját utódját is kijelölheti. Ha az örökhagyó a végrendeletben a hagyatékügyi bíróságot jogosította fel a végrendeleti végrehajtó kijelölésére, akkor foganatosíthatja a kijelölést a bíróság. A bíróságnak a kijelölés előtt meg kell hallgatnia az érintetteket, ha az nem jár rendkívüli késedelemmel. A végrendeleti végrehajtó feladata, hogy az örökhagyó végső rendelkezéseit végrehajtsa. Amennyiben több örökös van, a végrendeleti végrehajtó foganatosíthatja a hagyaték felosztására vonatkozó örökösi gyűlést, az arra vonatkozó szabályok szerint. A végrendeleti végrehajtó köteles meghallgatni az örökösöket a hagyaték felosztására vonatkozó tervről, annak kivitelezését megelőzően.
A végrendeleti végrehajtó feladata a hagyaték gondozása, jogosult különösen birtokba venni a hagyatékot, és a hagyatéki vagyontárgyakról rendelkezni. A végrendeleti végrehajtó jogosult a hagyaték terhére kötelezettséget vállalni, ha a kötelezettségvállalás a hagyaték rendeltetésszerű kezeléséhez hozzátartozik. A végrendeleti végrehajtó egy hagyatéki vagyontárgyra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó rendelkezést akkor tehet, ha jogosult a vagyontárgyról rendelkezni. A végrendeleti végrehajtó kezelése alatt álló vagyontárggyal az örökös nem rendelkezhet. A végrendeleti végrehajtó köteles az örökösöknek a megbízatás elfogadásával egyidejűleg jegyzéket átadni a kezelésében lévő vagyontárgyakról és az ismert hagyatéki tartozásokról, valamint a hagyatéki leltár felvételéhez szükséges segítséget megadni. A végrendeleti végrehajtó jogosult, vagy az örökösök követelésére köteles a hagyatéki leltárt az illetékes hatóság, vagy egy illetékes hivatalnok által, vagy közjegyző által felvetetni. A hagyatékügyi bíróság indokolt esetben egy
- 34/35 -
érintett kérelmére a végrendeleti végrehajtót elbocsáthatja. Ilyen ok lehet különösen a hanyag kötelezettségszegés, vagy alkalmatlanság a rendeltetésszerű ügymenet vezetésére.
A hagyatéki bíróság kérelemre köteles a végrendeleti végrehajtó nevezést végrendeleti végrehajtói tanúsítványban feltüntetni. A tanúsítványban meg kell jelölni, ha a végrendeleti végrehajtó korlátozottan járhat el a hagyatékügyi bíróság előtti eljárásban. Az öröklési igazolásra vonatkozó szabályok, a tanúsítványra is megfelelően alkalmazandóak, azzal, hogy a végrendeleti végrehajtó eljárásának befejezésével a tanúsítvány hatálytalan.
Az örökhagyó szerződéssel is nevezhet örököst, és rendelhet hagyományt, vagy meghagyást. Szerződéses örökösként, vagy hagyományosként, mind a szerződést kötő másik fél, mind harmadik személy figyelembe vehető.
Az örökhagyó csak személyesen köthet öröklési szerződést. Öröklési szerződést örökhagyóként csak az köthet, akinek cselekvőképessége korlátozva nincs. Házastárs örökhagyóként a házastársával, akkor is köthet öröklési szerződést, ha cselekvőképességében korlátozott. Ebben az esetben törvényes képviselőjének a hozzájárulása szükséges. Ha a törvényes képviselő gyám, akkor a családügyi bíróság engedélyét is be kell szerezni.
Öröklési szerződést kizárólag közjegyzői okiratban csak a felek együttes jelenlétében lehet kötni. Amennyiben az öröklési szerződést, házastársak vagy jegyesek kötik egymással és egyidejűleg házassági szerződést is okiratba foglalnak, akkor elegendő a házassági szerződésre előírt forma.
Az öröklési szerződésben örökös nevezésen, hagyomány rendelésen és meghagyáson kívül más rendelkezéseket tenni nem lehet.
Az öröklési szerződés nem korlátozza az örökhagyó jogát arra vonatkozóan, hogy vagyonáról élők között jogügylet útján rendelkezzen. Amennyiben az örökhagyó ajándékozással szándékosan csorbítja a szerződéses örökös várományi jogát, a szerződéses örökös a hagyaték megnyílta után követelheti, hogy a megajándékozott adja ki az ajándékot a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.
Az örökhagyó korábbi halál esetére szóló rendelkezését az öröklési szerződés megszünteti, amennyiben az a szerződéses örökös jogát csorbítja. Hasonló összefüggésben hatálytalan egy későbbi halál esetére szóló rendelkezés. Ha a szerződéses örökös egyben kötelesrészre jogosult leszármazója az örökhagyónak, akkor az örökhagyó egy későbbi halál esetére szóló rendelkezéssel korlátozhatja a kötelesrésze jogosult jogát. Ha egy leszármazó olyan mértékben eladósodott, hogy ez jelentősen veszélyezteti a későbbi örökségét, akkor az örökhagyó korlátozhatja a leszármazó kötelesrészre vonatkozó jogát olyan rendelkezéssel, mely alapján a leszármazó halála után, annak törvényes örökösei a neki hagyott vagyontárgyakat, vagy neki járó kötelesrészt utóörökösként, vagy utóhagyományosként kapják meg. Az örökhagyó a leszármazó életének idejére a hagyaték kezelésére végrendeleti végrehajtót rendelhet. A leszármazó ebben az esetben csak az éves hasznot igényelheti. A kötelesrész fentiek szerinti korlátozása hatálytalan, ha a leszármazó felhagyott a pazarló életmódjával, vagy a rendelkezés alapjául szolgáló eladósodottsága megszűnt.
- 35/36 -
Az öröklési szerződés, vagy az öröklési szerződés bármely rendelkezése kizárólag azon személyek által bontható fel, akik azt kötötték. Ha bármelyik fél meghal, akkor a szerződés nem szüntethető meg. A házastársak vagy élettársak között kötött öröklési szerződés egy közös végrendelettel megszüntethető.
Az örökhagyó visszaléphet az öröklési szerződéstől, ha a visszalépés jogát fenntartotta. Az örökhagyó visszaléphet a szerződésszerű rendelkezéstől, ha a részesített olyan cselekményt követ el az örökhagyó sérelmére, amely a megalapozza a kötelesrész elvonását. Ha a részesített nem tartozik a kötelesrészre jogosultak körébe, az elvonás akkor igazolható, ha a részesített kötelesrészre jogosult lenne. Az örökhagyó visszaléphet egy szerződésben rögzített rendelkezéstől, ha azt a részesített által nyújtott kötelezettségvállalásra tekintettel tette, különösen, ha a kötelezettségvállalás az örökhagyó élete végéig visszatérő szolgáltatások biztosítására, például tartás nyújtására irányult, és az az örökhagyó halála előtt megszűnik. A visszalépést a másik szerződő félhez kell címezni és közjegyzői okiratba kell foglalni. Ha az örökhagyó a visszalépésre jogosult, akkor a szerződést kötő másik fél halála után is megszüntetheti a szerződésben rögzített rendelkezést. A visszalépés lehetséges az egész szerződés, vagy annak csak egyes rendelkezése vonatkozásában, általánosan, vagy csak bizonyos esetekre meghatározottan, határozott vagy határozatlan ideig is[18]. A visszalépés a magyar jog szerinti elálláshoz hasonlítható. A visszalépés nem gyakorolható visszamenőleges hatállyal, ugyanis a visszalépés keretében megtett nyilatkozatok a jövőre nézve fejtik ki hatásukat[19].
Az öröklési szerződés, amely halál esetére szóló rendelkezést tartalmaz, a bírósági vagy közjegyzői letétből visszavehető és a szerződést kötő feleknek visszaadható. A visszaadás a szerződést kötő valamennyi fél részére együtt lehetséges. A visszaadással az öröklési szerződés visszavontnak tekintendő.
Öröklési szerződés esetén a jogosultak kötelesrész jogosultsága nem sérül. Megkötött öröklési szerződés ellenére az örökhagyó élők között még szabadon rendelkezhet a vagyonáról, csak azzal ellentétes halál eseti rendelkezést nem tehet.
A harmadik személy javára kötött öröklési szerződést az örökhagyó is megtámadhatja arra hivatkozással, hogy a szerződés megkötésének idején volt olyan kötelesrészre jogosult hozzátartozója, akiről nem tudott. A megtámadást a hagyatékügyi bírósághoz kell benyújtani, aki közli azt a harmadik személlyel. A megtámadási nyilatkozatot közjegyzői okiratba kell foglalni.
- 36/37 -
Ha a felek az öröklési szerződésben, kölcsönös rendelkezéseket tettek és valamelyik rendelkezés ezek közül semmis, akkor az egész szerződés érvénytelen. Ha kölcsönös öröklési szerződésben visszalépési jogot tartottak fenn és valamelyik fél a visszalépés jogát gyakorolja, akkor az egész szerződés megszűnik. A visszalépés joga megszűnik a másik szerződő fél halálával. A túlélő fél, ha visszautasítja a szerződéssel neki juttatott vagyont, akkor a saját rendelkezését megszüntetheti.
A közjegyző végintézkedés készítésekor különleges betegségben szenvedő ügyfél (pl. Parkinson-kór) esetén külön beírja az okiratba, hogy a kérdések alapján, melyeket hozzá intézett megállapította, hogy az ügyfél térben és időben el tudja magát helyezni, és megfelelő tudomással bír az akaratnyilatkozat gazdasági és személyi hatásairól, valamint kétsége a megjelent személy cselekvőképességét illetően nincs. Az elkészült végintézkedés eredeti példányát a hagyatékügyi bírósághoz[20] küldi meg, míg a saját őrizetében egy hiteles másolat marad.
A végrendelet végére kioktatásként beírja a közjegyző, hogy célszerű a végrendeletet időről időre felülvizsgálni azért, hogy az a fennálló körülményeknek és az örökhagyó akaratának megfeleljen.
A közös végrendeletben a közjegyző rögzíti a szerződő felek állampolgárságát, azt hogy hányadik házasságuk alatt készíti a végrendeletet és milyen házassági vagyonjogi rendszer van érvényben közöttük. Feltüntetik a leszármazókat, és az örökhagyók nyilatkoznak arról, hogy vagyonukról jogosultak-e szabadon rendelkezni, vagy fennáll valamilyen szerződés, különösen öröklési szerződés, ami ezt részben esetleg korlátozhatná.
A közös végrendelet abban az esetben különös jelentőséggel bírhat, ha a házastársak közül az egyik vállalkozást működtet, és az a szándéka, hogy a vállalkozás vagyonát kizárólag a vállalkozásban dolgozó gyermekek örököljék. Az örökhagyó ilyen esetben a házastársnak hagyományon keresztül juttat vagyont a vállalkozás egységének biztosítása érdekében.
A végrendeleti végrehajtó jogosult az örökhagyó által más személynek halál után kiterjedő hatállyal adott meghatalmazást visszavonni. Ha az örökhagyó végrendeleti végrehajtót nevezett és a hagyatékban ingatlan található, akkor a földhivatal a végrendeleti végrehajtó jelölésének tényét, és az örökösök korlátozott rendelkezési jogát az ingatlannyilvántartásba a bejegyzi.
- 37/38 -
Ha az örökhagyó egy leszármazóját halál esetére szóló rendelkezéssel az öröklés rendjéből kizár, akkor a kizárt személy kötelesrészt követelhet az örököstől. A kötelesrész a törvényes örökrész értékének feléből áll. Az örökhagyó szülei és a házastársa ugyanilyen joggal bírnak, ha őket az öröklésből halál esetére szóló rendelkezés alapján kizárták. A kötelesrész juttatása kétség esetén nem tekinthető örökösnevezésnek. Ha egy kötelesrészre jogosultnak kevesebb örökrész került juttatásra, mint a törvényes örökrészének fele, akkor a kötelesrészre jogosult követelheti az örökösöktől a törvényes örökrésze értékének feléig hiányzó rész kiadását.
Ha az örökhagyó az örökösnek jelölt kötelesrészre jogosultat utóörökös nevezéssel, hagyománnyal, vagy meghagyással terhelte, a kötelesrészre jogosult akkor követelheti a kötelesrész kiadását, ha az örökséget visszautasítja. A visszautasítási jog gyakorlásának határideje akkor kezdődik, amikor a kötelesrészre jogosult a korlátozásról tudomást szerzett.
Ha a kötelesrészre jogosult javára rendelt hagyományt az örökhagyó, a kötelesrészre jogosult csak akkor a követelheti a kötelesrészt, ha a hagyományt visszautasítja. Ha a kötelesrészre jogosult nem utasítja vissza a hagyományt, nincs joga a kötelesrészre, ha a hagyomány értéke a kötelesrész értékét eléri. A hagyománnyal terhelt örökös követelheti, hogy a kötelesrészre jogosult bizonyos határidőn belül nyilatkozzon a hagyomány elfogadásáról. A határidő elteltével a hagyomány visszautasítottnak tekintendő, ha nem tesz elfogadó nyilatkozatot a jogosult. A visszautasító nyilatkozat abban az esetben támadható meg, ha a nyilatkozat tételekor a korlátozás vagy terhelés már nem állt fenn és arról a kötelesrészre jogosult nem tudott.
A távolabbi leszármazók és az örökhagyó szülei addig nem jogosultak kötelesrészre, ameddig egy kötelesrészre jogosult, aki őket az öröklési rendben megelőzi, a kötelesrészt követelheti vagy azt elfogadja. A kötelesrész értékének megállapításánál azokat a személyeket is hozzászámítják, akik haláleseti rendelkezés miatt kerültek az öröklésből kizárásra, vagy az örökséget visszautasították, vagy arra érdemtelenek. Aki lemondás útján került kizárásra az öröklési rendből, az a kötelesrész megállapításánál figyelmen kívül marad. A kötelesrész meghatározásánál a hagyatéknak a hagyaték megnyílása idején fennálló állapotát és értékét kell figyelembe venni. A leszármazókat, valamint az örökhagyó szüleit megillető kötelesrész értékének kiszámításánál a túlélő házastársnak járó előleg[21] figyelmen kívül marad. Ha szükséges, az értéket becslés útján kell megállapítani. Az örökhagyó érték megállapítása nem irányadó.
A hagyaték értékének megállapításánál figyelmen kívül maradnak az olyan jogok és kötelezettségek, amelyek egy felfüggesztő feltételtől függenek. A jogok és kötelezettségek, amelyek a feltétellel érvénybe lépnek, akként veendők figyelembe, hogy a feltétel bekövetkezése esetén a megváltozott jogi helyzetnek megfelelően kiegyenlítésnek van helye. Az örökös feladata egy bizonytalan jog megállapítását és nyilvántartását elvégezni, amennyiben az egy jogszerű eljárással lehetséges és arról a kötelesrészre jogosultat tájékoztatni.
- 38/39 -
Ha a kötelesrészre jogosult nem válik örökössé, akkor az örökös köteles tájékoztatást nyújtani a hagyaték állapotáról a kötelesrészre jogosult követelésére. A kötelesrészre jogosult követelheti, hogy a hagyatéki leltár felvételéről értesítsék és a hagyatéki vagyontárgyak értékét vele közöljék. Ennek a költsége a hagyatékot terheli.
A kötelesrészre jogosult köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak a juttatásnak az értékét, amit részére az örökhagyó élők közötti jogügylettel a hozzászámítás kötelezettségével adományozott. Ha több leszármazó van, akkor az egy leszármazónak járó kötelesrészt a kiegyenlítési kötelezettség figyelembe vételével kell megállapítani. A leszármazó, aki lemondás útján került kizárásra az öröklési rendből, a számításnál figyelmen kívül marad.
A kötelesrész iránti igény az öröklés megnyíltakor keletkezik. Az igény örökölhető és átruházható. A kötelesrész iránti igény átruházására nincsen formai előírás. Ha közszerzeményi vagyonjogi rendszerben élő házastárs akarja a teljes vagyonát átruházni beleértve a kötelesrész iránti igényt is, akkor szükséges a házastárs hozzájárulása[22]. Az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult által kötött kötelesrész lemondási szerződéssel a kötelesrész iránti igény örökölhetősége, átruházhatósága korlátozható vagy kizárható. A szerződést, mint ahogy a lemondást is közjegyzői okiratba kell foglalni.
Az örökös addig megtagadhatja a hagyomány kiadását, amíg meg nem állapodik a hagyományossal a kötelesrész kielégítésének arányos viselésében. Ugyanez érvényes a meghagyásra is. Egy kötelesrészre jogosult hagyományos korlátozása annyiban megengedett, hogy a kötelesrész megmaradjon számára. Ha az örökös maga kötelesrészre jogosult, akkor az egyéb kötelesrész terhelés és hagyomány kiadása annyiban csökkentheti az örökrészét, hogy a saját kötelesrésze megmaradjon. Ha több örökös közül az egyik egyben kötelesrészre jogosult is, akkor a hagyaték felosztása után megtagadhatja egy másik kötelesrészre jogosult kiegyenlítését, annak érdekében, hogy a saját kötelesrésze megmaradjon.
Ha az örökhagyó harmadik személy részére ajándékot juttatott, akkor a kötelesrészre jogosult a kötelesrész kiegészítéseként azt az összeget követelheti, amellyel a kötelesrész emelkedik, ha az elajándékozott vagyontárgy értékét a hagyatékhoz hozzászámítják. Egy elhasználható dolog olyan értékben veendő figyelembe, amellyel az ajándékozás idején rendelkezett. Az egyéb vagyontárgyak pedig olyan értékben, amellyel azok a hagyaték megnyíltakor rendelkeztek. Amennyiben a vagyontárgy értéke az ajándékozáskor alacsonyabb volt, akkor ezt kell alapul venni. Ha az ajándékozás a hagyaték megnyílását megelőző egy évben történt, akkor teljes összegben, ezt megelőzően évente tíz százalékkal csökkentett értékben veendő figyelembe. A tizedik év elteltét követően az ajándék értékét nem kell hozzászámítani a hagyatékhoz. Ha az ajándékozás a házastárs javára történt, és a házasságot felbontották, akkor a határidő a házasság felbontásától kezdődik. A BGB ezen előírása méltányosabbnak tekinthető a magyar szabályozáshoz képest, ugyanis a Ptk.
- 39/40 -
szerint az ajándék értékét az örökhagyó halálát megelőző tíz évig teljes értéken kell figyelembe venni[23].
Az örökhagyó a leszármazó részére járó kötelesrészt elvonhatja, ha a leszármazó:
1. az örökhagyó, az örökhagyó házastársa, egy másik leszármazó vagy az örökhagyóhoz hasonlóan közel álló személy életére tört,
2. bűnösségét a fent említett személyek sérelmére elkövetett bűncselekményben, vagy súlyos szándékos bűncselekmény elkövetésében megállapítják,
3. az örökhagyó felé fennálló törvényes tartási kötelezettségét szándékosan megsértette,
4. szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen legalább egy év próbaidő nélküli szabadságvesztésre ítélték és a leszármazó részesítése a hagyatékban az örökhagyó szerint ésszerűtlen. Ugyanez érvényes, ha a leszármazót hasonlóan súlyosan minősülő bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen pszihiátriai kórházba, vagy elvonóintézetbe utalták.
A fent említett rendelkezések érvényesek a szülő, és a házastárs kötelesrészének elvonása tekintetében is.
A kötelesrész elvonása végakarati rendelkezésen keresztül történhet meg. Valamennyi végrendeletre előírt formában megtehető, így akár rendkívüli szükségvégrendeletben vagy közös végrendeletben is. Az elvonás okának a rendelkezés tételének idején kell fennállnia és az okot a rendelkezésben meg kell jelölni. Amennyiben az örökhagyó az elvonás okaként azt jelöli meg, hogy a leszármazó az ő, a házastársa, másik leszármazója, vagy az örökhagyóhoz hasonlóan közelálló személy életére tört, akkor a cselekménynek a rendelkezés tételekor már meg kellett történnie és az érdemtelenség okának fenn kell állnia. Az ok fennállásának bizonyítása azt a személyt terheli, akinek javára az elvonás érvényesül.
A kötelesrész elvonásának joga a megbocsátással megszűnik. A rendelkezés, amellyel az örökhagyó a kötelesrész elvonását elrendelte a megbocsátással hatálytalanná válik. A megbocsátás szándékának közzététele nincsen külön formához kötve. Akár az is elegendő lehet, ha az egy érvénytelen végrendeletben található[24]. A megbocsátás szándékát nem szükséges kifejezetten kinyilvánítani, lehet hallgatólagos, vagy létrejöhet olyan tárgyalások eredményeként, melynek az célja, hogy az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult közötti családjog kapcsolatot helyreállítsa.
Ha egy leszármazó olyan mértékben pazaroló életmódot folytatott, vagy eladósodott, hogy ez jelentősen veszélyezteti az örökségének későbbi megszerzését, akkor az örökhagyó a leszármazó kötelesrész jogát korlátozhatja olyan rendelkezéssel, mely szerint a leszármazó halála után, annak törvényes örökösei a nekik hátrahagyott vagyontárgyakat, vagy nekik járó kötelesrészt utóörökösként vagy utóhagyományosként szerzik meg. Az örökhagyó a leszármazó életének idejére a hagyaték kezelésére végrendeleti végrehajtót
- 40/41 -
rendelhet, a leszármazó ebben az esetben csak az éves hasznot igényelheti. A kötelesrész fentiek szerinti korlátozása hatálytalan, ha a leszármazó a hagyaték megnyílásának idejére már felhagyott a pazarló életmódjával, vagy a rendelkezés alapjául szolgáló eladósodottsága megszűnt.
Az örökös nem utasíthatja többé vissza az örökséget, ha azt elfogadta, vagy ha a visszautasításra rendelkezésre álló határidő eltelt. A határidő elteltével az örökség elfogadottnak tekintendő. A visszautasítás jogának gyakorlására a hagyaték megnyíltától számítva hat hét áll rendelkezésre. A határidő hat hónap, ha az örökhagyó utolsó lakóhelye külföldön volt, vagy az örökös a határidő kezdetekor külföldön tartózkodik. A visszautasítást a hagyatéki bírósághoz címzett olyan nyilatkozatban lehet megtenni, melyre az okiratszerkesztési törvény rendelkezései vonatkoznak. A nyilatkozatot vagy a hagyatéki bíróság foglalja okiratba, vagy közhitelesen tanúsított formában nyújtható be.
Meghatalmazott is megteheti a visszautasítási nyilatkozatot a határidőn belül. A meghatalmazás közhitelesen tanúsított formát igényel. A meghatalmazást csatolni kell a nyilatkozathoz, vagy a határidőn belül a hiánya pótolható. Feltételhez vagy időkorláthoz nem köthető az örökség elfogadása, vagy visszautasítása. Ha valaki visszautasította az örökséget, ezt a hagyatéki bíróság közli az öröklési rendben következő személlyel. Ha az örökhagyó olyan személyt nevezett haláleseti rendelkezéssel örökössé, aki egyben törvényes örökös is, akkor ez a személy a hagyatékot nevezett örökösként visszautasíthatja és törvényes örökösként elfogadhatja. A hagyaték elfogadása, vagy visszautasítása nem korlátozható a hagyaték egy részére. A részleges elfogadás, vagy visszautasítás érvénytelen.
Ha az örökség elfogadása vagy visszautasítása megtámadható, akkor a keresetet hat héten belül be kell nyújtani a bírósághoz. Az örökség elfogadása vagy visszautasítása ügyében tett nyilatkozatot a nyilatkozatok megtámadására vonatkozó általános szabályoknak megfelelően lehet megtámadni. A nyilatkozatot csak a törvényben meghatározott okokra alapítva lehet megtámadni. Ilyen okok lehetnek például a tévedés, kényszer, fenyegetés, színlelt jogügylet. A határidő fenyegetés estén a fenyegetés megszűnésétől kezdődik, míg egyéb esetben attól az időponttól, amikor a megtámadásra jogosult a megtámadási okról tudomást szerzett. A határidő hat hónap, ha az örökhagyó utolsó lakóhelye külföldön volt, vagy az örökös a határidő kezdetekor külföldön van. A megtámadás kizárt, ha az elfogadástól vagy a visszautasítástól már harminc év eltelt.
- 41/42 -
Az örökhagyó házastársa és az örökhagyó rokonai az örökhagyóval kötött szerződéssel a törvényes öröklési jogukról lemondhatnak[25]. A lemondó személy a törvényes öröklési rendből kizárásra kerül, őt úgy kell tekinteni, mintha az öröklés megnyíltakor nem is élne, nincs joga kötelesrészre sem. A lemondás korlátozható úgy, hogy a lemondó személy a kötelesrészre igényt tart. Ha a lemondó személy gyámság alatt áll, akkor a lemondás érvényességéhez a családügyi bíróság jóváhagyása szükséges. Ha az örökhagyó leszármazója, vagy oldalági rokona mond le a törvényes Öröklési jogáról, akkor a lemondás hatálya kiterjed a saját leszármazójára is, ha másképp nem rendelkeztek. Az öröklésről lemondást, így a lemondást a kötelesrész igényről is közjegyzői okiratba kell foglalni.
Az örökös felel a hagyatéki tartozásokért. A hagyatéki tartozások közé tartozik az örökhagyó tartozásain kívül az örökösöket terhelő kötelmek, különösen a kötelesrészjogból, hagyományból és meghagyásból keletkező igények. Az örökös viseli az örökhagyó eltemetésének költségeit.
Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért a hagyatékra korlátozódik, ha a hagyatéki hitelezők kielégítése érdekében hagyatéki gondnokot rendel ki a bíróság, vagy az örökös hagyatéki csődeljárást indít. Ha az örökös tudomást szerez arról, hogy a hagyaték túlterhelt, vagy a hagyatéki vagyonból kifizetést nem lehet teljesíteni, akkor haladéktalanul köteles a hagyatéki csődeljárást megindítani. Ha ennek a kötelezettségnek nem tesz eleget, akkor felelőssé válik a hitelezők felé az ebből eredő kárért. A hagyatéki gondnokot a hagyatéki bíróság rendeli ki az örökös kérelmére. A hagyatéki bíróság akkor is kirendeli a hagyatéki gondnokot a hagyatéki hitelező kérelmére, ha feltehető, hogy a hagyatéki hitelező kielégítése a hagyatéki vagyonból az örökös magatartása, vagy vagyoni helyzete miatt veszélyeztetve van.
A hagyatékügyi bíróság feladata, hogy az örökösnek kérelemre az öröklési jogáról az igazolást[26] kiállítsa. Ha az örökös csak a hagyaték egy részére jogosult, akkor az igazolásnak tartalmaznia kell az örökrész mértékét.
- 42/43 -
Aki az öröklési igazolás kiállítását kérelmezi, annak a következő adatokat kell megadni[27]:
■ az örökhagyó halálának ideje,
■ az örökhagyó utolsó tartózkodási helye és állampolgársága,
■ a hozzátartozói kapcsolat, melyen a kérelmező öröklési joga nyugszik,
■ a létező, vagy már nem létező többi olyan személyt, akik miatt az öröklésből ki van zárva, vagy akik miatt az örökrésze csökken,
■ az örökhagyó halál esetére vonatkozó rendelkezéseket tett-e,
■ van-e jogvita az Öröklési jogára vonatkozóan,
■ azt, hogy az örökséget elfogadta-e,
■ az örökrészének a nagyságát.
Ha olyan személy esett ki az öröklésből, aki a kérelmezőt, az öröklési sorrendből kizárta, vagy a kérelmező örökrészét csökkentette, akkor a kérelmezőnek kell bejelenteni, hogy a hivatkozott személy milyen módon esett ki az öröklésből.
Aki az öröklési igazolás kiállítását halál esetére vonatkozó rendelkezés alapján kéri, annak kell megjelölni azt a rendelkezést, amelyen az öröklési joga nyugszik, köteles továbbá a bíróság rendelkezésére bocsátani az Öröklési igazolás kiállításához szükséges adatokat.
Az öröklési igazolás kiállítására az a hagyatékügyi bíróság illetékes, akinek területén az örökhagyó lakóhellyel rendelkezett. Ha az örökhagyó több lakóhellyel rendelkezett, akkor az a bíróság illetékes, amelyikhez a kiállításra vonatkozó kérelmet hamarabb benyújtották. Ha az örökhagyónak nem volt belföldi lakóhelye, akkor az a bíróság illetékes, amelynek területén az örökhagyó a hagyaték megnyíltakor tartózkodási hellyel rendelkezett. Ha az örökhagyó sem lakó-, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezett belföldön, akkor a Berlin-Schöneberg kerületben található járásbíróság illetékes, amely bármelyik másik járásbírósághoz átteheti a kérelmet. Ha az örökhagyó külföldi és a hagyaték megnyíltakor belföldön sem lakó-, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezett, akkor bármelyik bíróság illetékes, amelynek területén a hagyatékhoz tartozó vagyontárgy található[28].
A megadott adatok helyességét a kérelmezőnek kell bizonyítania közokiratok alapján. Ha közokiratok nem, vagy csak jelentős nehézségek árán lennének beszerezhetők, akkor egyéb bizonyítási eszközök is igénybe vehetőek. A kérelmezőnek nyilatkozni kell arra vonatkozóan, hogy tud-e olyan tényről, mely szerint az örökhagyó a közszerzeményi vagyonjogi rendszertől eltérő vagyonjogi rendszerben élt a halála időpontjában.
Az öröklési igazolást, csak abban az esetben állítja ki a hagyatéki bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy az igazolás kiállításához szükséges adatokat rendelkezésre bocsátották.
Ha a kiállított öröklési igazolás hibás, akkor azt a hagyatéki bíróságnak be kell vonnia. A bevonással az öröklési igazolás hatálytalanná válik. Ha az öröklési igazolást a bíróságnak nem bocsátják nyomban vissza, akkor a bíróság azt határozattal érvényteleníti. A határozatot a polgári perrendtartás idézésre vonatkozó szabályai szerint kell közzétenni.
- 43/44 -
Az egy hónapos hirdetményi határidő leteltét követően a bevonó határozat jogerős lesz. A hagyatéki bíróság hivatalból végezhet ellenőrzést a kiállított igazolás helyességével kapcsolatban.
A valódi örökös követelheti a helytelen öröklési igazolás birtokosától az öröklési igazolás hagyatéki bíróság részére történő kiszolgáltatását. Az a személy, akinek részére a helytelen öröklési igazolás kiállításra került, köteles az örökség állapotáról és az örökség tárgyainak meglétéről a valódi örököst tájékoztatni.
Ha az öröklési igazolásban előörökös szerepel, mellette meg kell jelölni az utóöröklést, az utóörökös személyét és azt, hogy az utóörökös milyen feltételek bekövetkezése esetén lesz örökös.
Ha örökhagyó végrendeleti végrehajtót nevezett, akkor a végrehajtó rendelést az igazolásban fel kell tüntetni.
Aki az öröklési igazolásban örökösként szerepel arról feltételezhető, hogy az öröklési igazolásban feltüntetett öröklési joga fennáll és vele szemben csak az öröklési igazolásban feltüntetett korlátozás érvényesül.
Az öröklési igazoláshoz vélelem kapcsolódik, ami azt jelenti, ha valaki olyan személytől vásárol a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyat, vagy jogot, aki az öröklési igazolásban szerepel, akkor mindaddig javára szól az öröklési igazolás helyességéhez kapcsolódó feltételezés, ameddig nincs tudomása az öröklési igazolás helytelenségéről, vagy arról, hogy a hagyatéki bíróság az öröklési igazolás visszaadását követelné helytelenség miatt. A vélelem fennáll akkor is, ha valaki az öröklési igazolásban örökösként feltüntetett személy javára az örökséghez tartozó jog alapján teljesít szolgáltatást.
Ha az örökséghez olyan vagyontárgyak tartoznak, amelyek külföldön találhatóak, akkor az öröklési igazolás kiállítására vonatkozó kérelmet a belföldön található vagyontárgyakra lehet korlátozni. A külföldi jog szerint kiállított öröklési igazolás tanúsítja a külföldi jog szerinti öröklési jogot a külföldi örökhagyó esetében, vagy olyan német örökhagyó esetében, akinek hagyatéki ügyében külföldi anyagi jogot kell alkalmazni[29]. Német örökhagyó esetében akkor lehet külföldi anyagi jogot alkalmazni, ha a hagyatéki vagyontárgyak külföldön vannak, vagy 2015. augusztus 17. napját[30] követően elhunyt német állampolgárságú örökhagyó szokásos tartózkodási helye külföldön volt.
- 44/45 -
Az Európai Unióhoz tartozó tagállamokban a szabad mozgás és letelepedés szabadságának köszönhetően egyre gyakrabban adódnak nemzetközi elemet tartalmazó öröklési ügyek. A történelmi és gazdasági kapcsolatok miatt ezek között előfordulnak olyanok is, amikor német állampolgárságú örökhagyó hagyatéki ügyében az eljáró magyar közjegyzőnek német anyagi jogot kell alkalmaznia. A német jogban a hagyaték átszállására vonatkozó szabályok egyrészt a német Polgári Törvénykönyben, másrészt a családjogi ügyekről és szabadon választható bírósági jogszolgáltatási eljárásról szóló törvényben találhatóak. A lassan százhúsz éve hatályban lévő BGB a magyar joghoz viszonyítva aprólékosabban szabályozza az öröklési jogot és az anyagi szabályok mellett sok eljárási szabályt is tartalmaz. A részletesen kidolgozott anyagi jogi normákhoz egyszerűbb eljárási jog társul, ugyanis a hagyatéki eljárás azzal, hogy a bíróság kiállítja az öröklési igazolást, le is zárul.
Bürgerliches Gesetzbuch (BGB)
das Gesetzt über über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeiten (FamFG)
die Grundbuchordnung (GBO)
das Handelsgesetzbuch (HGB)
das GmbH-Gesetz (GmbHG)
die Bundesnotarordnung (BNotO)
die Dienstordnung für Notare (DNotO)
das Beurkundungsgesetz (BurkG)
das Gerichts- und Notarkostengesetz (GNotKG)
Harm Peter Westermann, Barbara Grunewald, Georg Maier-Reimer: Erman Bürgerliches Gesetzbuch: Handkommentar mit AGG, EGBGB (Auszug), ErbbauRG, LPartG, Prod-HaftG, VBVG, VerssAusglG und WEG; Band. 2., Scmidt Verlag., Köln, 2014.
J. von Staudingers: Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch mit Einführungsgesetz und Nebengesetzen
- 45/46 -
Prof. Dr. Heinrich Dörner, Prof. Dr. Ina Ebert, Prof. Dr. Thomas Hoeren, Dr. Rainer Kemper, Prof. Dr. Ingo Saenger, Prof. Dr. Klaus Schreiber, Prof. Dr. Hans Schulte-Nölke, Prof. Dr. Dr. h.c. Reiner Schulze, Prof. Dr. Ansgar Staudinger: Handkommentar Bürgerliches Gesetzbuch
Prof. Dr. jur. Christoph Ann; Prof. Dr. Dr. Thomas Gergen; Prof. em. Dr. Wolfgang Grunsky; Dr. Walter Hagena; Prof. Dr. Tobias Helms; Dr. Wolfgang Küpper; Prof. Dr. Knut Werner Lange; Prof. em. Dr. Dieter Leipold; Dr. Jörg Mayer; Prof. em. Dr. Hans-Joachim Musielak; Mathis Rudy; Stefan Wegerhoff; Prof. Dr. Walter Zimmermann.: Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch: BGB Band 9. Erbrecht
Peter Limmer, Christian Hertel, Norbert Frenz, Jörg Mayer: Würzburger Notarhandbuch
Hermann Wein: Der vorbehaltene Rücktritt vom Erbvertrag, Zeitschrift für Rechtspflege in Bayern, Hermann Wein: A fenntartott visszalépési jog az öröklési szerződésben, megjelent a Bajor Jogalkalmazók Lapjában 1916. évi 125. számban
Entscheiden des Bayerischen Obersten Landesgerichts in Zivilsachen 1957,292,301, A Bajor Legfelsőbb Bíróság 1957. évi 292. 301. számú döntései polgári jogi ügyekben.
OLGZ Hamm 1972,660 Entscheiden des Obersten Landesgerichts Hamms in Zivilsachen, A Hammi Legfelsőbb Bíróság 1972. évi 660 számú döntése polgári jogi ügyekben.
BayObLGZ 2005,656 Entscheiden des Bayerischen Obersten Landesgerichts in Zivilsachen, A Bajor Legfelsőbb Bíróság 2005. évi 656 számú döntése polgári jogi ügyekben. ■
JEGYZETEK
[1] Bürgerliches Gesetzbuch, (a továbbiakban: BGB)
[2] A Német Demokratikus Köztársaság területén 1975. június 19. és 1990. október 02. között a Zivilgesetzbuch (a továbbiakban ZGB) volt hatályban.
[3] Gesetzt über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeiten, (a továbbiakban: FamFG)
[4] GrundBuchOrdnung (a továbbiakban: GBO) § 35., Telekkönyvi rendtartás 35. §
[5] BGB § 1932 Voraus,
[6] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk., új Ptk.) 7:58 § (1)
[7] J. von Staudingers: Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch mit Einführungsgesetz und Nebengesetzen § 1932
[8] BGB § 2032 Erbgemeinschaft
[9] BGB § 2042 Auseinandersetzung
[10] Prof. Dr. Heinrich Dörner, Prof. Dr. Ina Ebert, Prof. Dr. Thomas Hoeren, Dr. Rainer Kemper, Prof. Dr. Ingo Saenger, Prof. Dr. Klaus Schreiber, Prof. Dr. Hans Schulte-Nölke, Prof. Dr. Dr. h.c. Reiner Schulze, Prof. Dr. Ansgar Staudinger: Handkommentar Bürgerliches Gesetzbuch § 2032
[11] J. von Staudingers: Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch mit Einführungsgesetz und Nebengesetzen § 1937
[12] Harm Peter Westermann, Barbara Grunewald, Georg Maier-Reimer: Erman Bürgerliches Gesetzbuch: Handkommentar mit AGG, EGBGB (Auszug), ErbbauRG, LPartG, ProdHaftG, VBVG, VerssAusglG und WEG
[13] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 133-135. § (a továbbiakban: Ktv.).
[14] das Beurkundungsgesetz (a továbbiakban: BurkG) § 34
[15] BayObLGZ 2005,656 Entscheiden des Bayerischen Obersten Landesgerichts in Zivilsachen, A Bajor Legfelsőbb Bíróság 2005. évi 656 számú döntése polgári jogi ügyekben.
[16] Hasonló rendelkezés hiányzik a magyar Ptk. szabályaiból, ugyanis a közjegyzőtől visszavett végrendelet esetén a törvény nem ír elő dokumentálási kötelezettséget a közjegyző részére. Ptk. 7:44. §.
[17] A bejegyzett élettársakról szóló törvény tette lehetővé. Gesetz über die Eingetragene Lebenspartnerschaft, Lebenspartnerschaftgesetz, (a továbbiakban: LPartG)
[18] Wein BayZ 1916, 125, Hermann Wein: Der vorbehaltene Rücktritt vom Erbvertrag, Zeitschrift für Rechtspflege in Bayern, Hermann Wein: A fenntartott visszalépési jog az öröklési szerződésben, megjelent a Bajor Jogalkalmazók Lapjában 1916. évi 125. számban
[19] BayObLGZ 1957,292,301, Entscheiden des Bayerischen Obersten Landesgerichts in Zivilsachen, A Bajor Legfelsőbb Bíróság 1957. évi 292,301 számú döntései polgári jogi ügyekben.
[20] a járás szintű bíróság hagyatéki ügyekkel foglalkozó részlege
[21] Voraus, az örökhagyóval közösen használt ingóságok
[22] Prof. Dr. jur. Christoph Ann; Prof. Dr. Dr. Thomas Gergen; Prof. em. Dr. Wolfgang Grunsky; Dr. Walter Hagena; Prof. Dr. Tobias Heims; Dr. Wolfgang Küpper; Prof. Dr. Knut Werner Lange; Prof. em. Dr. Dieter Leipold; Dr. Jörg Mayer; Prof. em. Dr. Hans-Joachim Musielak; Mathis Rudy; Stefan Wegerhoff; Prof. Dr. Walter Zimmermann.: Münchener Kommentar zum Bürgerlichen Gesetzbuch: BGB Band 9. Erbrecht, § 2317
[23] Ptk. 7:81. §
[24] OLGZ Hamm 1972,660 Entscheiden des Obersten Landesgerichts Hamms in Zivilsachen, A Hammi Legfelsőbb Bíróság 1972. évi 660 számú döntése polgári jogi ügyekben.
[25] BGB § 2346, Erbverzicht
[26] BGB § 2353, Erbschein
[27] FamFG § 352
[28] FamFG § 343
[29] Peter Limmer, Christian Hertel, Norbert Frenz, Jörg Mayer: Würzburger Notarhandbuch
[30] Az Európai Öröklési Rendelet hatálybalépésének napja
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző
Visszaugrás
