Az AIPPI (Nemzetközi Iparjogvédelmi Szervezet Végrehajtó Bizottságának (VB) 2002. június hónapban Lisszabonban megtartott ülésén foglalkozott a szellemi tulajdon sérelmére elkövetett bitorlások büntetőjogi következményeivel, és ajánlásokat tartalmazó határozatot hozott.
A kérdés vizsgálatának alapjául a Magyarországon az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett TRIPS Egyezmény 61. cikkének rendelkezése szolgált. E szerint: a tagok alkossanak büntető eljárási és büntetési jogszabályokat, és pedig minimálisan a szándékos védjegyhamisítás és a kereskedelmi nagyságrendű (üzletszerű) szerzői jogi kalózkodás esetére. A tagok a szellemi tulajdonjogok megsértésének egyéb eseteire is létrehozhatnak büntető eljárási és büntetési jogszabályokat, különösen ha a bűncselekményt szándékosan és kereskedelmi méretekben, üzletszerűen követik el.
Az Egyezmény alapulvételével a magyar törvényhozás az 1999. évi CXX. törvény útján a Büntető Törvénykönyvet módosította, és mind a szerzői jogok, mind az iparjogvédelmi jogok megsértése esetére újabb bűncselekményi törvényi tényállásokat állapított meg és vezetett be büntetőjogi szankciókat.
E büntetőjogi rendelkezéseknek az egész jogrendszerrel való összefüggése és a polgári jogi felelősséggel fennálló kapcsolata szükségessé teszi, hogy e büntető rendelkezéseket mind a TRIPS Egyezmény követelményeivel, mind e büntetőjogi következményeket maga után vonó magatartásoknak a polgári jogi hátterével összefüggésben részletesen vizsgáljuk.
Ehhez ad hozzájárulást az az elemző munka, amelyet az AIPPI VB végzett, és amelynek alapján a Q 169 sz. határozatát meghozta. A Q 169 sz. határozat megállapításai igen pontosan tükrözik azt a szóhasználatot, amely a büntetőeljárással összefüggő igény vonatkozásában a TRIPS Egyezményből kitűnik.
A kérdés világos megértéséhez szükséges, hogy a TRIPS Egyezmény fogalmait az eredeti szövegmeghatározás alapján is értelmezzük a fogalmak elhatárolása szempontjából.
Az Egyezmény az iparjogvédelmi jogok oltalmával kapcsolatos büntetőjogi igény követelményét két csoportra osztja:
a) Azok a magatartások, amelyek esetében a megfelelő büntetőjogi rendelkezések meghozatala az Egyezmény tagjainak a jogi kötelezettsége.
E minimális követelmény az Egyezmény szóhasználata szerint: a "wilful trademark counterfeiting" és a "copyright piracy" elkövetése. Mind a kettő esetében, amennyiben az kereskedelmi nagyságrendben (commercial scale) valósul meg.
b) Azok a további magatartások, amikor a tagok döntésétől függ, büntető szankciókat kívánnak-e alkalmazni a szellemi tulajdon sérelmére elkövetett egyéb bitorlási esetekben, különösen ha az elkövetés szándékosan és kereskedelmi mértékben történik.
Ezeknél az eseteknél az Egyezmény az "infringement" kifejezést használja.
A fentiek értelmezéséhez hivatkozunk az angol nyelvű jogi szakszótár (Black’s Law Dictionary) fogalom meghatározásaira. E szerint a counterfeiting és az infringement között az a különbség, hogy a "counterfeiting" a hamisítást, a másolást, utánzást jelenti kifejezetten a becsapás, csalás szándékával, amely a másolt vagy hamisított termékeket eredetinek kívánja felmutatni, az "infringement" pedig olyan jogsértés, amelyet a szabadalommal, szerzői joggal, védjeggyel biztosított jogok megsértése útján követnek el.
Az AIPPI VB határozatának angol szövege a büntetőjogi felelősség szempontjából az elkövetés tekintetében a wilfully mellett használja a knowing megjelölést is, a szótár szerint "wilfully and knowingly" olyan magatartást jelent, amikor az elkövető szándéka a cselekmény elkövetésére irányul és ismeri magatartásának jellegét.
Ebből kitűnik, hogy a TRIPS Egyezmény, és ennek az AIPPI által történt értelmezése jelentős különbséget tesz az elkövetési magatartás két alakzata: egyrészről a "counterfeiting" és a "piracy", másrészről az "infringement" között. Mind a "counterfeiting" és a "piracy", mind pedig az "infringement" esetén hangsúlyozza annak szándékos és kereskedelmi, üzletszerű méreteit.
Ezeknek a megkülönböztetési tényezőknek a hazai büntetőjogi rendelkezések alkalmazásával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítanunk.
Az AIPPI határozata megállapítja, hogy minden egyes ország a gazdasági, technológiai és ipari fejlettségétől függően differenciál a jogrendszerének struktúrájához képest, hogy milyen jogi eszközöket vesz igénybe a jogok érvényesíthetőségével kapcsolatban. E vonatkozásban az egyes országok között, amelyek elismerik a szellemi tulajdon védelmének szükségességét, jelentős különbségek mutatkoznak. A határozat szerint azokban az esetekben kell legalábbis a büntetőjogi szankciót elérni, ahol szándékosan történik:
- a "trademark counterfeiting", ill. "trademark infringement",
vagy
- a "copyright piracy" ill. "copyright infringement",
és mind a kettő vonatkozásában fennáll a kereskedelmi mérték.
A további jogsértések, így a szabadalmak, a formatervezési minták, a használati minták esetében pedig az AIPPI-határozat kimondja, hogy büntető rendelkezéseket lehet bevezetni, ahol szándékos magatartással kereskedelmi mértékben és különösképpen következetesen, folyamatosan elkövetett bitorlási magatartás áll fenn e jogok sérelmére.
Rámutat továbbá a határozat arra, hogy a szabadalmak, használati minták, kiegészítő okiratok és bizonyos kisebb fokban a formatervezési minták bitorlása esetében a büntetőjogi felelősség megállapításánál figyelembe kell venni a bitorlás megállapításának technikai és jogi komplexitását.
Azt is hangsúlyozza a határozat, hogy a szellemi tulajdon sérelmére elkövetett esetekben a büntetőjogi felelősségre vonás a jogellenes cselekmény szándékos elkövetésétől függjön, feltéve, ha az elkövető a cselekedete jogellenességnek tudatában volt vagy csak súlyos gondatlansága mellett következhetett be, hogy a magatartás jogellenessége nem merült fel a tudatában. Ezt a körülményt közvetlen bizonyítékokkal vagy igen komolyan megválogatott bizonyítékok mérlegelése útján kell vele szemben bizonyítani.
Mindezt azért hangsúlyozom, mert a szellemi tulajdon egyes formáinak oltalmát szabályozó törvényi rendelkezések a jogsértéshez fűződő, objektív alapú polgári jogi felelősség útján a szellemi tulajdon sérelmére elkövethető jogsértéseket sokkal szélesebb körben határozzák meg, mint azoknak az eseteknek a köre, amelyekhez büntetőjogi következmény fűződhet.
Az AIPPI VB lisszaboni ülésén igen behatóan foglalkozott azzal, hogy miként hat ki a büntetőeljárásra, amennyiben a vádlott védekezésül az eljárás alapjául szolgáló szellemi tulajdon érvénytelenségére hivatkozik. Az AIPPI álláspontja szerint ez védekezése alapjául szolgálhat, és amennyiben a vádlott vitatja az eljárás alapjául szolgáló, szellemi tulajdonra vonatkozó oltalom érvényességét, és az érvénytelenség megállapítása iránt kérelmet terjeszt elő, úgy a bíróságnak a döntést a bitorlás vonatkozásában, illetőleg az egész büntetőeljárást fel kell függesztenie addig, amíg az arra hatáskörrel bíró hatóság a szellemi tulajdon érvényességének kérdésében nem dönt. A vádlott ez irányú védekezése esetén kizárólag és kivételesen a vádlott kérésére, indítványára következhet az be, hogy a büntetőbíróság maga határozza meg, hogy fennáll-e az adott esetben az oltalmi jog érvényessége; azonban ez csak a felek közötti viszonylatban állapítható meg, és kizárólag az adott eset céljára.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
