Fontos esemény történt a családjog területén: 2008 szeptemberében az ELTE Jogi Továbbképző Intézet is családjogi szakjogász képzést indított. A tanterv hasznosnak ígérkezik, hiszen minden olyan jogterületet, határtudományt érint, melyek elengedhetetlenek, vagy legalábbis fontos ismeretet nyújtanak azok számára, akik a családjoggal foglalkoznak, vagy éppen ezután szeretnének. Jelenleg még első fokon ítélkező családjogi bíróként a kurzusra magam is jelentkeztem, s azt másoknak is tudom ajánlani. Nagyon hasznos például, hogy a képzés már a leendő új Ptk.-n alapul, ekként a Családjogi Könyvet is oktatja. Mindjárt az elején meghallgattuk dr. Somlai Péter családszociológiai előadásait. Bár az egyetemen tanultam szociológiát, a családszociológiával mégis csak most kerültem közvetlen kapcsolatba, és ez magával ragadott. Mindnyájunknak házi dolgozatot kellett készíteni a témával kapcsolatban valamely számára rokonszenves szakirodalmi mű alapján, az én választásom a Bognár-Telkes szerzőpáros "A válás lélektana" című művére esett (KJK, Bp., 1986). A könyvet bátran ajánlhatom mindazoknak, akik szeretnének házasodni, azoknak, akik már házasok, illetve akik a válás folyamatában vannak, vagy éppen benne voltak, és most próbálják az életüket újrastrukturálni, s nem utolsósorban azoknak, akik történetesen szintén családjoggal foglalkoznak.
Azt szokták mondani, hogy a házasság olyan, mint egy ostromlott vár, aki kívül van, befelé törekszik, aki meg belül van, az kifelé. Ez utóbbi mindennapi munkámban is érződik: csak egymagam egyetlen évben legalább 150 házasságot bontok fel. A statisztikák szerint az utóbbi időben csökkent a házasságkötések száma, mégis elképesztő a bontóperek mennyisége - a minőségükről nem is beszélve. Ha az egész társadalmat nagyon leegyszerűsítve két részre bontjuk, megkapjuk a házasságban élők, és a nem házasok halmazait. Az utóbbiak csoportja is sokszínű: sokan még nincsenek ebben a korban, mert gyerekek, mások élettársi kapcsolatban élnek, megint mások nem élnek együtt, mégis egy párt alkotnak, vagy éppen szinglik, elváltak, netán özvegyek. A számunkra fontosabb csoport a házasoké, hiszen ők a potenciális "válók". Természetesen ez a réteg sem homogén. Egyes házaspárok remekül érzik magukat a házasságban. Meglehet, szakmai ártalom, hogy úgy vélem, ez egy meglehetősen szűk réteg lehet. Miért is? Csupán néhány példa: rengetegen válás nélkül élnek külön, akár a közös, akár ténylegesen két külön lakásban. Sokan meg hiába nem akarnak elválni, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy boldog házasságban élnek, megint mások rendszeresen vannak "válófélben". Nos, ezért gondolom, hogy meglehetősen alacsony azok száma, akiknél - amint az ítéletben írjuk - "a házasság betölti társadalmi rendeltetését".
A válás szó hallatán az emberek a válásra, mint jogi aktusra, esetleg a jogi procedúra időtartamára gondolnak, holott legalább ilyen fontos, miként is jutnak el odáig. Nyilvánvaló, hogy már a válás lehetőségének tényleges felvetődését megelőzően is komoly kapcsolati problémákkal állunk szemben, annak összes lelki megrázkódtatásával együtt. Az érintett fél például lelkiismeret furdalást érez, hogy hogyan is gondolhat ilyet, mi lesz a gyerekekkel, mit szólnak majd a szülők, a rokonok, a barátok, miként alakul, jobb lesz-e vajon az élete, talál-e majd megfelelő új társat stb.? Ilyenkor saját magával kell elsősorban megküzdenie, meggyőzni magát akár arról, hogy jól látja a helyzetét, akár arról, hogy nem. Mindez ráadásul nem egyszerűen saját magában, izoláltan zajlik, hanem elkerülhetetlenül kihat a család többi szereplőjére is. Ők törvényszerűen észlelik a "homokszemet" a rendszerben, a feszültebb légkört, a lehangolt, netán ingerült állapotot, s a bensőséges házastársi kapcsolat szertefoszlását. Látható módon tehát már a válás gondolatának felmerülése is egy igen bonyolult lelki folyamat. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jelenséget mindenki egyforma mélységben élné meg, hiszen akadnak, akik könnyebben, gyorsabban hoznak döntéseket, vagy egyszerűen csak mást jelent nekik a házasság. Egyeseknek az Isten színe előtt megkötött szentséget, igaz hűséget, egymás mellett állást jóban, rosszban, másoknak pusztán egy adminisztratív aktust, melyet ugyanúgy, lényegében adminisztratív úton bármikor meg is lehet szüntetni. Persze itt is lehet vizsgálni, hogy vajon melyik fél miért pont ilyen "hozzáállást" hozott magával a kapcsolatba. Hisz mindannyian olyan nagy batyuval érkezünk a házasságba, hogy a tartalmát még mi magunk sem ismerhetjük teljesen. Pedig törekednünk kellene legalább az általunk ismert konfliktusforrások elkerülésére, netalán közös felszámolására.
Ennek hiányában átcsúsztunk abba a stádiumba amikor legalább az egyik fél részéről az elválás már döntéssé válik. Persze ebben a fázisban is van lehetőség külső segítség igénybevételére. Ez jöhet, illetve előhívható a barátok, szülők részéről, de választhatják a párok a semleges terepet is, amikor szakemberhez fordulnak. Úgy gondolom, hogy ezen a téren lenne mit fejlődnünk amennyiben is az ezzel kapcsolatos ellenérzéseinket kellene leküzdeni. Ma még gyakoribb az, hogy csak az egyik fél vesz részt ilyen terápián. Ilyenkor nyilván eltérő a terapeuta és a paciens közötti "szerződés" azaz más a feladat. De akár kétszemélyesek, akár háromszemélyesek ezek az ülések, elősegíthetik a válás eldöntését, annak elkerülését, illetve a már elindult jogi procedúra közös megegyezés irányába terelését. A fentiek alapján látható, hogy már a keresetlevél beadásáig is milyen sok szál fut össze. Gyakran kérdezik tőlem, hogy nagyon megviselnek-e engem a veszekedős, marakodós, hosszú bontóperek. Természetesen. Ám sokszor nagyobb a bíró lelki terhelése azoktól a bontóperektől, amelyek nem csak látszólag, de ténylegesen is békességben, közös megegyezéssel zajlanak - csak éppen érződik az e mögött meghúzódó mélységes fájdalom. Ezt, aki középen ül, fent a pulpituson mindig látja, vagy legalábbis illik neki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
