Az Országgyűlés 2005 december 19-én módosította a Polgári Törvénykönyvet. A 2006. évi III. törvényként kihirdetett új szabályok egy része azt a célt szolgálja, hogy a törvényi terminológia korrigálása révén polgári jogunkban immár teljesen egyértelműen jusson érvényre az objektív jóhiszeműség (értsd: a jóhiszeműség és tisztesség alapelvi követelménye), másfelől a jogellenességre vonatkozó tévedés értelmében vett, ún. szubjektív jóhiszeműség megkülönböztetése.[1]
Ez a törvényi korrekció már több mint egy évtizede érlelődött. Az újabb hazai jogirodalomban elsőként Gáspárdy László hívta fel a figyelmet 1994-ben arra, hogy a jóhiszeműség mint objektív követelményrendszer nem tévesztendő össze a dologi jogból ismert szubjektív jóhiszeműséggel.[2] Vékás Lajos 2001 óta több ízben is nagy nyomatékkal rámutatott a jóhiszeműség és tisztesség elve mint objektív kritérium, másfelől az - elsősorban a dologi jogban szerepet játszó - jóhiszeműség mint szubjektív kritérium közötti lényeges különbségre.[3] Az új Polgári Törvénykönyvnek az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozat alapján közzétett koncepciója finom formában szintén felhívta a figyelmet arra, hogy az alapelvi (objektív) értelemben vett jóhiszeműség nem azonos a Ptk.
- 223/224 -
egyes részletnormáiban megtalálható (szubjektív értelemben vett) jóhiszeműséggel. A jóhiszeműségnek ezt a dualista felfogását tükrözi az új magyar Polgári Törvénykönyv I. könyvének 2006 elején közzétett első tervezete is.[4]
Az objektív és a szubjektív értelemben vett jóhiszeműség dualista felfogásának a hazai civilisztikai gondolkodásban való elterjedéséhez szerény lehetőségeimhez képest magam is igyekeztem hozzájárulni. A jóhiszeműség és tisztesség elve c. tanulmányomban[5] igyekeztem bebizonyítani, hogy a Ptk. 4. §-ába 1991-ben beiktatott Jóhiszeműség és tisztesség" követelménye nem más, mint az a fajta objektív értelemben vett jóhiszeműség, amely már a római jog bonae fidei actióiban jelentkezett, és amely számos külföldi polgári törvénykönyvben, így a német, a svájci és az új holland ptk.-ban alapvető jelentőséggel rendelkező generális klauzula (Treu und Glauben ill. redelijkheid en billijkheid néven).
Hogy a Ptk. 4. §-ában szereplő jóhiszeműség nem azonos a Ptk.-ban számos helyen említett szubjektív jóhiszeműséggel, azt ma sem szükségtelen hangsúlyozni, hiszen pl. a HVG Orac Ptk.-kommentárjában Petrik Ferenc - tanulmányomra megtisztelő módon hivatkozva, de azt bírálva - a legutóbbi időkig ragaszkodik szubjektív monista nézetéhez, amely szerint a Ptk. 4. §-ában szereplő Jóhiszeműség és tisztesség" nem hendiadyoin, hanem két különböző fogalmat fedne, nevezetesen a jóhiszeműség szubjektív, másfelől a tisztesség erkölcsi kategóriáját.[6]
- 224/225 -
A 2006. évi III. törvény nyomán a jóhiszeműség szubjektív monista felfogását valló hazai jogászok, így Petrik nézete is de lege lata meghaladottá vált. Minthogy azonban a tudományos igazságokról nem a törvényhozás dönt, az engem egyébként elégedettséggel, sőt örömmel eltöltő magyar törvényhozási fejlemény tudományos tekintetben arra sarkallt, hogy ismét kézbe vegyem a 2001-es padovai bona fides-konferencia 2003-ban publikált aktáit, és az azokban szereplő tanulmányok átnézése alapján újra elgondolkodjam a jóhiszeműség monista és dualista felfogásának problémáiról. Ennek eredményeit kívánom az alábbi recenzió keretében közreadni.
A Padovai Egyetem, személy szerint Luigi Garofalo professzor, 2001 június 14. és 16. között nagyszabású nemzetközi tudományos konferenciát rendezett Il ruolo della buona jede oggettiva nell' esperienza giuridica storica e contemporanea (Az objektív jóhiszeműség szerepe a jogtörténet és a modern jog tükrében) címmel az egyik legtekintélyesebb élő olasz romanista, az 1927 január 2-án Torinóban született Alberto Burdese padovai professzor tiszteletére. Az első napon Padovában, a második napon Velencében, a harmadik napon pedig a szintén közeli Trevisóban megtartott üléseken összesen mintegy 70 előadás hangzott el. Az olasz romanisztika, civilisztika és az egyéb jogi diszciplínák olasz képviselői mellett hat spanyol, négy lengyel, három magyar, két-két német, osztrák, orosz és argentin, valamint egy-egy svájci, holland, izraeli és brazil romanista ill. civilista tartott előadást.
A konferencia aktái két év múlva négy impozáns kötetben jelentek meg a rendezvényt megszervező Luigi Garofalo professzor szerkesztésében, a padovai Cedam kiadó gondozásában, igen tetszetős és igényes kivitelben. A kötetekben számos olyan dolgozat is napvilágot látott mind olasz, mind külföldi tudósok, kutatók tollából (a konferencián reprezentált tizenkét országhoz képest az aktákban egy chilei professzor cikke is szerepel), amelyek előadásként a konferencián valamilyen okból nem hangzottak el, így a kötetek összesen közel 80 előadás tudományos dolgozatként - egyik-másik monografikus tanulmányként - megszerkesztett változatát tartalmazzák. Az elsősorban olasz, valamint spanyol, angol, német, francia és portugál nyelven megírt tanulmányok a kötetekben a szerzők nevének betűrendje szerint követik egymást.[7]
- 225/226 -
A jelen ismertetés keretében az összesen mintegy 2400 oldalra rúgó, kivételesen gazdag tartalmú kötetekben szereplő tanulmányok mondanivalójának még erősen vázlatos ismertetésére sem vállalkozhatom, ehhez képest az alábbiakban lényegében csak azt kívánom bemutatni, hogy az egyes szerzők miként vélekednek az objektív és a szubjektív értelemben vett jóhiszeműség dualizmusának bonyolult és meglehetősen vitatott kérdéséről. Az e szempont érvényesítéséből adódó egyoldalúsághoz képest mentségként legyen szabad előrebocsátanom, hogy a kötetekben szereplő valamennyi tanulmányt átnéztem, és ha nem is mindegyikhez volt módom érdemi kommentárt fűzni, az olvasó az alábbi lábjegyzetekben megtalálja a kötetekben szereplő összes tanulmány bibliográfiai adatait.
A konferencia és így az akták címe is az "objektív jóhiszeműség szerepét" jelöli meg központi témaként. Ez a címválasztás világos jele annak, hogy a konferencia szervezői abból a premisszából indultak ki, miszerint a jóhiszeműség duplex fogalom, amennyiben létezik az elsősorban a dologi jogban szerepet játszó szubjektív jóhiszeműség, másfelől pedig az elsősorban a kötelmi jogban szerepet játszó objektív jóhiszeműség, amely utóbbi szakszerű magyar megjelölése a jóhiszeműség és tisztesség".
Egy tudományos konferencia ill. egy tanulmánykötet címe általában nem jelent szigorú kötelezettséget a központi témához való igazodásra nézve.[8] Ehhez képest elégedettséggel lehet nyugtázni, hogy a kötetben megjelent tanulmányok túlnyomó többsége már címét tekintve is a jóhiszeműség témájával foglalkozik, ill. szorosan ahhoz kapcsolódik. De vajon osztják-e az egyes tanulmányok szerzői a kötet szerkesztőjének vélelmezhető jóhiszeműség-koncepcióját, nevezetesen elfogadják-e az objektív és a szubjektív jóhiszeműség fent vázolt szembeállítását? Jóllehet erre a kérdésre alapvetően igennel lehet válaszolni, de a helyzet azért bonyolultabb. Először is a tanulmányok jelentős része a jóhiszeműséggel
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
