Tágabb értelemben a szabadságelvonással nem járó szankciók a szabadságvesztés-büntetés alternatívájának tekinthetők. A szabadságelvonással nem járó (alternatívnak vagy közösséginek is nevezett) büntetőjogi jogkövetkezmények körében a közösségi szankciók elsősorban speciálpreventív célokat szolgálnak és a végrehajtásuk közösségben történik. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb jelentőségű a közösséginek, vagy alternatívnak nevezett, angolszász típusú közérdekű munkavégzésre ítélés.1 A közérdekű munka szankciószabályozási formái az európai államok büntetőjogában a következő képet mutatják.
I.1.Sajátos helyzetű, mintaadó ország szabályozása: Anglia.
Ad I.1. Ezt a szankciót - a lengyelek után - először az angolok vezették be 1972/73-ban kísérletképp a börtönbüntetés csökkentése érdekében (Community service order), majd 1975-ben már az egész országban bevezetésre került a közérdekű munka. Az 1991. évi Criminal Justice Act alapján önálló szankcióként minden, szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén a legalább 16 éves bűnelkövetővel szemben volt alkalmazható. Az elrendelése feltételezte a bűnelkövető alkalmasságát illetően a pártfogó felügyelő ("probation officer") ajánlását. A bűnelkövető arra kötelezhető, hogy felügyelő irányítása mellett ingyenes közhasznú tevékenységet végezzen, amelynek tartama 40-240 órában volt meghatározható.2
A Crime (Sentencing) Act 1997. évi azon rendelkezését (38. §) szükséges kiemelni, amely az elkövető beleegyezését mint a szankcióalkalmazás feltételét - a korábbiaktól eltérően - kiiktatta az angol jogrendszerből.3
Az 1991. évi említett törvényi rendelkezéseket teljes egészében felváltotta a 2000. évi Powers of Criminal Courts (Sentencing) Act (2000 április).4 A törvény együttesen tartalmaz anyagi és eljárásjogi szabályokat. A 2000. november 30-án kihirdetett Criminal Justice and Court Services Act 2000 tartalmilag nem változtatta meg a 2000 áprilisi, előbb említett törvényt, ugyanakkor egyes közösségi szankciók, így a közérdekű munka elnevezését is módosította.
A közérdekű munka (community service, újabban community punishment) az ún. közösségi büntetések (változatlan elnevezéssel community sentences) azon csoportjába tartozik, amelyek csak akkor alkalmazhatók, ha az elkövető (a határozathozatal időpontjában) a 16. életévét betöltötte.
A közérdekű munka alkalmazásának objektív feltételei a következők: az elkövető a 16. életévét betöltötte, az általa elkövetett bűncselekmény "elég súlyos" ("serious enough"), és szabadságvesztéssel büntetendő, de a büntetés mértéke a jog szerint nem abszolúte határozott ("the sentence is not fixed by law").
A közérdekű munka alkalmazásának szubjektív feltétele, hogy az elkövető egyrészt alkalmas ilyen munka végzésére (a bíróság ennek eldöntésére pártfogó felügyelőt hallgat meg), másrészt az, hogy az elkövető jelenlegi vagy jövőbeni tartózkodási helyén van olyan létesítmény (munkahely), ahol lehet ilyen jellegű munkát végezni.
A közérdekű munka tartamának szabályozását illetően az általános minimum 40 óra, az általános maximum pedig 240 óra; azzal kiegészítve, hogy a miniszter rendeletben ettől eltérő tartamban határozhatja meg a maximumot. A bíróság határozatában megállapított óraszámot 12 hónapon belül kell teljesíteni, de a bíróság a közérdekű munka végrehajtására ezt a törvény által szabott intervallumot a jogerőre emelkedés után meghosz-szabbíthatja, ha a határozat meghozatala óta olyan körülmények merültek fel, amelyek ezt indokolttá teszik.
A közérdekű munka végrehajtását a pártfogó felügyelő irányítja, aki meghatározza, hogy az elkövetőnek milyen módon kell vele kapcsolatot tartania, továbbá mikor, milyen időközönként és milyen munkát kell a bírósági határozatban megjelölt óraszámban végeznie. A felügyelőnek úgy kell meghatároznia a végrehajtáshoz kapcsolódó kötelezettségeket, hogy azok lehetőleg ne sértsék az elkövető vallási érzületét, és ne legyenek ellentétesek más olyan közösségi büntetés rendelkezéseivel, amelyre esetlegesen az elkövetőt még ítélték. A munkavégzés idejét úgy kell meghatározni, hogy az ne essen egybe azzal idővel, amikor az elítélt egyébként rendes munkáját végzi, iskolába vagy más képzésre jár, azaz a munkavégzés ne vezessen időbeli ütközéshez.
A közérdekű munkával járó kötelezettségek megszegésének következményei meglehetősen differenciáltak. Ha az elítélt a közérdekű munkával járó bármilyen kötelezettségét menthető ok nélkül nem vagy nem megfelelően teljesíti, akkor - a bíróság választása szerint -ennek különböző jogkövetkezményei lehetnek, így például:
- 1000 angol fontig terjedő pénzbírság (ez a közérdekű munkát kiszabó határozat hatályát nem érinti),
- (további) közérdekű munkára ítélés, amelynek tartama a 60 órát nem haladhatja meg, és az eredetileg kiszabott közérdekű munkával együtt nem haladhatja meg a 240 órás generális maximumot (értelemszerűen ez sem érinti az eredeti határozat hatályát),
- újbóli elítélés, amelynek lényege, hogy a bíróság úgy tekinti az elítéltet, mint akit most vádoltak meg azzal a bűncselekménnyel, amely miatt már egyébként közérdekű munkára ítélték, és a bíróság emiatt a bűncselekmény miatt alkalmazható bármilyen jogkövetkezményt alkalmazhat az elítélttel szemben (ez esetben azonban a közérdekű munkát elrendelő eredeti határozatot hatályon kívül kell helyeznie).
Az újbóli elítélés esetében a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy az elítélt milyen mértékben teljesítette a közérdekű munkával járó kötelezettségeit. Ha az elítélt huzamos időn át szándékosan nem tett eleget a kötelezettségeinek, akkor a bíróság szabadságvesztést is kiszabhat. Az újbóli elítélést kimondó határozattal szemben fellebbezésnek van helye.
A közérdekű munkát kiszabó jogerős határozat visz-szavonását illetően a közérdekű munkát elrendelő határozat visszavonására kerülhet sor, ha a bíróság az elítélt vagy a pártfogó felügyelő kérelmére, avagy hivatalból úgy ítéli meg, hogy a határozat meghozatala óta olyan körülmények merültek fel, amelyek a határozat visszavonását teszik szükségessé. A bíróság ez esetben visszavonja a határozatot vagy a határozat visszavonásával egyidejűleg a - fent írtakhoz hasonlóan - újból elítéli az elkövetőt.
Létezik az ún. "kombinált szankció" (combination order, újabban community punishment and rehabilitation order) is, amikor a bíróság a büntetési célokra tekintettel (a törvény itt az elkövető reszocializációját, az újabb elkövetés megakadályozását és a társadalom védelmét említi) a közérdekű munka mellett az elkövető pártfogó felügyeletét (supervision) is elrendelheti. A felügyelet tartama 12 hónap és 3 év között határozható meg és a közérdekű munka tartama ez esetben 40 és 100 óra között lehet.
A közelmúltban lényeges módosításokat vezetett be a 2003. évi büntető igazságszolgáltatási törvény (Criminal Justice Act 2003). E törvényben az összefoglaló jellegű közösségi kötelezések (community orders) megnevezés szerepel, amelynél 12 kötelezésből (requirements) egy vagy akár több is alkalmazásra kerülhet. A közösségi kötelezések között elsőként szerepel a törvényben az ingyenes munkavégzés (unpaid work requirement). Ennek tartama minimum 40, maximum 300 óra lehet. A törvény alkalmazásához kiadott irányelv taglalja többek között az alapul szolgáló bűncselekmény súlyosságának megítélését és a büntetéskiszabás terén háromféle súlyossági csoportot különböztet meg: csekély, közepes, súlyos. Az ingyenes munkavégzésre kötelezés elrendelhető időtartama az első esetben 40-80 óra, a közepes esetben 80-150 óra, míg a harmadik esetben 150-300 óra lehet.
A közösségi szankció keretében az ingyenes munkavégzést 12 hónap alatt kell végrehajtani.
Az ún. nemzeti standard (National Standards) álláspontja szerint az első munkavégzést a határozat meghozatalától számított 10 napon belül kellene végrehajtani úgy, hogy nem kevesebb, mint heti öt óra munkavégzést javasolnak az elkövetőnek, és heti jelentést kap az elkövető munkában töltött óráiról, valamint a munkavégzés milyenségéről (jellegéről).5
Az 1991. évi törvény óta jelentősen növekedett az alternatív szankciók alkalmazása mind a férfi, mind a női elkövetők tekintetében, ám ez mégsem járt a szabadságelvonó szankciók csökkenésével, ez utóbbi is ugyancsak meredeken emelkedett.6
Az angol közérdekű munka alkalmazási gyakoriságáról a következő adat áll a rendelkezésre: férfiakkal szemben 1992-ben 9%, míg 2002-ben 8%; nők esetében 1992-ben 5%, egy évtizeddel később pedig 7%. Tehát megállapítható, hogy a férfiak esetében nincs emelkedés, a nőknél viszont növekedés tapasztalható.7
I.2. Sajátos helyzetű szabályozás, figyelemmel a szovjet és az angolszász típusú munkabüntetés együttes szabályozására: Lengyelország, Oroszország.
Ad I.2. Lengyelországban a szabadságkorlátozásbüntetés (Btk. 35-36. cikkek) lényegében a korábbi, 1969. évi Btk.-beli jogi szabályozás átvételét jelenti.
Ha a törvény másként nem határozza meg, a szabadságkorlátozás tartama legalább egy hónap és legfeljebb 12 hónap (34. § 1.). Ez rendkívüli büntetésszigorítás (38. § 2.) és össz-szabadságot korlátozó büntetés (86. § 1.) esetén a 18 hónapot nem lépheti át. A büntetést hónapokban szabják ki.
A szabadságkorlátozásra ítélt szabadságát nem vonják el. Meghatározott keretek között ugyanis van szabadsága, mivel az előírt időszakban a következő korlátozásoknak és kötelezettségeknek alávetett. Ezek (34. § 2.):
- bírósági engedély nélkül állandó tartózkodási helyét nem változtathatja;
- arra kötelezett, hogy számára a bíróság által kijelölt munkát elvégezze;
- kötelezett felvilágosítást adni a végrehajtás lefolyásáról.
A másodikként említett kötelezettség, azaz az elítéltnek meghatározott munka végzése két alábbi módon realizálható:
1. A bíróság által kijelölt, ingyenes, felügyelt munka szociális célokra havonta 20-tól 40 óráig terjedő terjedelemben, megfelelő munkaüzemben, egészségügyi intézményben, szociális gondozó, karitatív segítséget nyújtó szervezetben, intézményben, vagy a helyi közösség javára. A bíróság kiegészítőleg intézkedéseket rendelhet el, így pl. az elítéltet pártfogó felügyelet alá helyezheti.
2. Az elítélt munkadíjazásának csökkenése, aki munkaviszonyban van, 10-25%-ig az államkassza javára, vagy a bíróság által meghatározott társadalmi, szociális célra. Ilyen esetben az elítélt a munkaviszonyát bírósági engedély nélkül nem szüntetheti meg (35. § 2.).
A szabadságkorlátozás elrendelésekor
- az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető;
- az elítélttel szemben kötelezettségek rendelhetők el:
- a sértettől történő bocsánatkérés,
- az elítéltet terhelő tartási kötelezettségnek más személy javára történő teljesítése,
- az alkohollal visszaélés abbahagyása vagy más kábítószerek mellőzése,
- a kár teljes vagy részleges jóvátételére kötelezés.8 A pénzbüntetéshez hasonlóan a szabadságkorlátozás is lehet végrehajtandó (feltétlen) és a végrehajtása felfüggeszthető.
A szabadságkorlátozás végrehajtása a büntetésvégrehajtási törvényben szabályozott. Ez a bv. törvény
- egyebek között - a kötelezettség nem teljesítése, vagyis a végrehajtás alóli kibújás esetén helyettesítő pénzbüntetést vagy helyettesítő szabadságvesztés állapít meg.9
A gyakorlatban az ingyenes munkavégzést ritkábban rendelik el, mint ahogy a szakemberek várták. Ezzel kapcsolatban sok a bizonytalanság, s vitatott a kényszermunka tilalmába ütközés kérdése is. Van olyan vélemény, amely szerint nem ütközik a kényszermunka tilalmába a munkavégzést jelentő szabadságkorlátozás, mivel csak akkor rendelhető el, ha a szabadságvesztésbüntetés elrendelésének feltételei is fennállnak.
Szwarc szerint a bíróságnak kevés a hajlandósága az elrendelésre, és ez a körülmény a végrehajtás szervezési problémáival is összekapcsolt. A kihágásoknál szintén vitatott volt, de megmaradt ez a büntetés.10
Az orosz Btk. a korábbi szovjet típusú munkabüntetés11 mellett rendelkezik a közérdekű munkához hasonlítható büntetési nemről is (49. cikk), amely az elkövetőnek a pihenőnapon vagy a szabadnapján történő díjazás nélküli munkavégzését jelenti, 60 órától 240 óráig terjedő tartamban. A törvény külön rendelkezik arról, hogy a közérdekű munka kikkel szemben nem rendelhető el (így pl. rokkantak, terhes nők, gyermek-korúak, 55 év feletti nők, 60 évet elért férfiak, katonai szolgálatot teljesítők).12
II. A közérdekű munka kizárólag önálló büntetés (szankció):
Svájc.
Ad II. Svájcban a felnőttkoriak büntetőjogában 1990-ben kísérletképp az a lehetőség nyílt, hogy az egyes kantonok felhatalmazást kaptak, miszerint az egy hónapig terjedő rövid tartamú szabadságvesztések közérdekű munka formájában hajthatók végre. 1995-ben ez az alkalmazási lehetőség a három hónapig terjedő szabadságvesztés-büntetésre bővült ki, így 1996 óta lehetséges a három hónapig terjedő szabadságvesztésbüntetés végrehajtásának közérdekű munkával történő helyettesítése. Ezen lehetőséggel 1999 végén a 26 kantonból 20 élt. A végrehajtási megoldást - az elítélt hozzájárulásával - a kantonális végrehajtási hatóság engedélyezte. Egy nap szabadságvesztés-büntetés 4 óra közérdekű munkának felelt meg, hetenként pedig legalább 10 óra közérdekű munkát kellett teljesíteni.13
Nemrégiben Svájcban a Btk. általános részét azzal a céllal reformálták, hogy a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetéseket messzemenően pénzbüntetéssel vagy közérdekű munkával helyettesítsék. A közérdekű munkának ugyanis a svájci Bundesrat nagy reszocializáló és integrációs teljesítőképességet tulajdonított.
A svájci Btk. új általános részének 2002. december 13-i elfogadásával a közérdekű munka önálló büntetési nemmé vált. Az új, hatályos általános rész 37. cikke értelmében a bíróság a kevesebb, mint 6 hónapi szabadságvesztés-büntetés, vagy a 180 napi tételig terjedő pénzbüntetés helyébe az elkövető beleegyezésével legfeljebb 720 (4x180) óráig tartó közérdekű munkát rendelhet el. Az ilyen munkát szociális intézmények, közérdeket szolgáló üzemek vagy segítségre szoruló személyek javára kell teljesíteni díjazás nélkül.
A végrehajtási hatóság legfeljebb kétévi határidőt határoz meg, amelyen belül az elítéltnek a közérdekű munkát teljesíteni kell.
Amennyiben az elítélt a közérdekű munkát figyelmeztetés ellenére nem az ítéletben foglaltaknak megfelelően, vagy nem az illetékes hatóság által megállapított feltételeknek és meghagyásoknak megfelelően teljesíti, a bíróság azt átváltoztatja pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre. Ilyen esetben négy órai közérdekű munka egynapi tétel pénzbüntetésnek, vagy egy nap szabadságvesztésnek felel meg. Szabadságvesztésbüntetés csak akkor rendelhető el, ha várható, hogy a pénzbüntetés nem hajtható végre.
A Btk. 42., illetve 43. cikke a közérdekű munka végrehajtásának felfüggesztését is lehetővé teszi, sőt a részbeni felfüggesztés is lehetséges.14 Arészben felfüggesztett változatnál a végrehajtandó rész a büntetés felét nem lépheti át. Elméletileg tehát a munkaórák számát úgy kellene teljesíteni és végrehajtani, hogy az kisebb vagy maximálisan azonos óraszámú legyen, mint amit felfüggesztenek. A közérdekű munka lehetséges pénzbüntetéssel összefüggésben is. A bíróság az elkövető beleegyezésével pénzbüntetés helyett 360 (90x4) óráig terjedő közérdekű munkára ítélést is elrendelhet.15
III. A közérdekű munka önálló és mellékbüntetés egyaránt lehet: Franciaország, Spanyolország, Finnország.
Ad III.1. Franciaországban a közérdekű munkát az 1983. június 10-i törvény kodifikálta, mint a szabadságvesztés büntetést helyettesítő büntetést azzal a céllal, hogy jelentősen visszaszoruljon a rövid tartamú szabadságvesztések alkalmazása. A közérdekű munka ugyanazt jelenti, mint a community service order az angolszász országokban. Ez egy fizetés nélküli szolgálat, amely a közösséget, a közintézményeket vagy a társaságokat, egyesületeket hivatott szolgálni.
A közérdekű munkának kettős előnye van: egyrészt ez egy pozitív közreműködés a társadalom érdekében, másrészt elősegíti az elkövető társadalmi beilleszkedését. E szankció alkalmazása 1984 óta folyamatosan növekszik.
A közérdekű munkát ki lehet szabni vagy főbüntetésként a szabadságvesztés büntetés helyett, vagy mellékbüntetésként.
A közérdekű munka mint főbüntetés tehát alternatív szankció a szabadságvesztés helyett, s mint ilyen, a vétségek miatt szabható ki. A főbüntetésként való kiszabására irányadó feltételek egyrészt az alkalmazandó büntetéshez, másrészt az elkövető személyéhez kapcsolódnak.
Az 1994. évi új francia Btk., a Code pénal (CP) 131-8. cikke értelmében16, a bíró rendelkezésére áll a lehetőség, hogy közérdekű munkát szabjon ki minden esetben, ha az alkalmazandó büntetés szabadságvesztés (emprisonnement), függetlenül ennek tartamától. Az 1983. július 10-i törvény parlamenti munkája során egy javaslat arra törekedett, hogy meghatározza a szabadságvesztés büntetés felső határát, amely esetén a közérdekű munkát csak a rövid tartamú szabadságvesztéssel büntetendő vétségek esetén szabhassák ki, de ezt elvetették.17
A közérdekű munka alternatív szankció szerepének következménye - a 131-9. cikk alapján -, hogy a bíróság nem szabhat ki egymás mellett szabadságvesztésbüntetést és közérdekű munkát. A 131-9. cikk (4) bekezdése kimondja azt is, hogy "a közérdekű munka és a pénzbüntetés, illetve a napi tételes pénzbüntetés nem szabható ki egymás mellett". De ez a tilalom nem jelenti azt, hogy a közérdekű munka a pénzbüntetés alternatív szankciója is egyben, mivel a 131-8. cikk kimondja, hogy a közérdekű munka csak akkor szabható ki, ha "a vétség szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő".
Ami az elkövető személyéhez kapcsolódó feltételeket illeti, az 1810. évi CP 43-3-1. cikke ahhoz a feltételhez kötötte a közérdekű munkát, hogy az elkövetőt a cselekményt megelőző öt év során bűntett vagy közjogi vétség miatt ne ítéljék 4 hónapot meghaladó és végrehajtandó bűntett miatti büntetésre, vagy vétség miatti szabadságvesztésre. Az 1994. évi CP a továbbiakban nem ír elő többé semmilyen, az elkövető büntetett előéletével kapcsolatos feltételt.
A 131-8. cikk 2. bekezdése kimondja, hogy "a közérdekű munka nem szabható ki azzal szemben, aki ezt visszautasítja, vagy aki a tárgyaláson nincs jelen". Ezt a feltételt élénk kritika érte - rámutatva, hogy a közérdekű munka volt az egyetlen büntetés, amelyhez az elkövető beleegyezése szükséges - azzal érvelve, hogy ez a feltétel a büntetőjog alapelveivel ellentétes helyzetre törekszik, amennyiben minden elkövető megválaszthatja a büntetését. Mégis, a 131-8. cikk célja, hogy biztosítsa a francia jog összhangját a nemzetközi joggal, különösen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 4. cikkében foglaltakkal, amely szerint senkit sem lehet kényszermunkára vagy kötelező munkára kötelezni. Ezek a nemzetközi rendelkezések egyébként meghatározzák az összes külföldi jogalkotást, amely a közérdekű munka kiszabását az érdekelt hozzájárulásához köti.
A törvény azért, hogy lehetővé tegye az elkövető számára, hogy szabad és felvilágosult hozzájárulást adjon, a 131-8. cikk 2. bekezdésében megköveteli, hogy az elkövető jelen legyen az ítélethirdetésen, és kötelezővé teszi a bíróság elnökének, hogy tájékoztassa a vádlottat a visszautasítás jogáról, és hogy a válaszát elfogadja.
Végül, a közérdekű munka kiszabható 16 és 18 év közötti személlyel szemben is.
A közérdekű munka mint mellékbüntetés két esetkörben alkalmazható, így egyrészt a közlekedési törvény számos vétsége esetén, mint az ittas járművezetés
(L. 234-2. cikk) stb. Másrészt mellékbüntetésként alkalmazható az ún. ötödik osztályba tartozó összes kihágás esetében. Ez a lehetőség az 1994-ben hatályba lépett CP újítása.
A közérdekű munka tartamára a CP 131-8. cikke irányadó, s eszerint a közérdekű munka 40 és 240 óra tartamban határozható meg. Ha azonban az említett kihágások miatt mellékbüntetésként szabják ki, a tartama 20 és 120 óra között mozoghat.
A CP 131-22. cikke elrendeli, hogy a büntetés végrehajtásának ideje nem haladhatja meg a 18 hónapot, de lehetőséget ad a végrehajtás feltételes elhalasztására. Így, a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztását az elítélt lakóhelye szerint illetékes bv. bíró rendelheti el, súlyos családi, orvosi, szakmai vagy szociális ok miatt. A végrehajtás szintén felfüggesztődik a katonai szolgálat teljesítésének idejére.
A fiatalkorúakat illetően a CP nem vette át az 1810. évi CP rendelkezéseit, amelyek feleannyi időben határozták meg a tartamot, mint a felnőttkorúak esetében. A fiatalkorúak esetén érvényesülő specialitás inkább a végrehajtási szabályokban van, mint az időtartamban.
1996-ra a közérdekű munka végrehajtásának átlagos időtartama - az említett 18 hónapos kereten belül -11,6 hónapra emelkedett.
A közérdekű munka végrehajtásához kapcsolódóan, a CP R.131-17.-től az R. 131-20. cikkek szerint a társadalmi szervezetek, közintézmények és a társaságok készítenek egy listát azokról a munkákról, amit ajánlani tudnak az elítélteknek, ezt a listát eljuttatják annak a bírónak, akinek hatáskörébe a büntetés alkalmazása tartozik. Az ő feladata elkészíteni a végleges listát, vizsgálat és az ügyészség véleményének beszerzése után.
Hogy konkrétan milyen szolgáltatást kell teljesítenie az elítéltnek, azt nem az a bíró határozza meg, aki az ítéletet hozta, hanem a bv. bíró, a fiatalkorúak esetén a fiatalkorúak bírája, meghallgatván a fiatalkorúak jogi védelmét ellátó képviselőjének véleményét. Az 1945. február 2-i rendelet 20-5. cikke azt is meghatározza, hogy a közérdekű munkának a fiatalkorúak számára megfelelőnek kell lenni, illetve olyannak, ami pozitívan befolyásolja a jellemfejlődését, és elősegíti a társadalmi beilleszkedését.
Az elítéltekre bízott közérdekű munka a leggyakrabban karbantartási, reparációs munka vagy középületek, természeti területek tisztítása, vagy végül adminisztratív feladatok, mint irattárazás vagy levelek kihordása.
A közérdekű munka végrehajtását vagy közvetlenül a bv.bíró vagy a pártfogó felügyelő (agent de probation) ellenőrzi. Az az intézmény, ahol a közérdekű munkát végrehajtják, kijelöl egy felelőst minden elítélt számára, akit az irányítással és a munka technikai ellenőrzésével bíznak meg, és ő tájékoztatja a bírót vagy a pártfogó felügyelőt a munka teljesítésének hiányairól. Az elítéltre vagy másra nézve kialakult közvetlen veszély esetén, vagy az elítélt súlyos hibája esetén a kijelölt felelős felfüggesztheti a munka végrehajtását és késedelem nélkül tájékoztatja a bírót vagy a pártfogót.
A közérdekű munka szabályainak megszegése bűncselekményt képez, akár főbüntetésként, akár mellékbüntetésként szabták azt ki. A CP 434-42. cikke ezt 2 év szabadságvesztéssel és 30 000 euró pénzbüntetéssel bünteti.
A közérdekű munka szabályainak megszegése miatt kiszabott szabadságvesztés nem mentesíti az elkövetőt a közérdekű munka végrehajtása alól (Cass. crim 1997. július 7.). Annak ellenére, hogy ezt a rövid tartamú szabadságvesztések helyettesítésére találták ki, és annak ellenére, hogy nem szabható ki egyszerre a szabadságvesztés-büntetéssel, a közérdekű munka kivételesen halmazatba kerülhet a szabadságvesztéssel, akkor ha a munkát nem teljesítik.
Ad III.2. Spanyolországban az 1995. évi Btk. 32. cikke szerint a szabadságvesztés-büntetések, más jogelvonó büntetések és a pénzbüntetés olyan büntetések, amelyek a Btk. szerint fő- vagy mellékbüntetésként rendelhetők el. A büntetések jellegüknek és tartamuknak megfelelően súlyos, kevésbé súlyos és enyhe büntetések lehetnek. A Btk. 33. cikk (3) bekezdése szerint a kevésbé súlyos büntetések között említi a közérdekű munkát, amelyet 96 órától 384 óráig terjedően lehet kiszabni.
Az enyhe büntetéseknél is szerepel a közérdekű munka, itt a tartam 16 órától 96 óráig terjedhet.
A jogelvonó büntetések körében a Btk. 49. cikke rendelkezik a közérdekű munkáról. Ez a büntetés az elítélt beleegyezésével rendelhető el és arra kötelezi az elítéltet, hogy díjazás nélkül meghatározott közhasznú tevékenységben működjön közre. A napi tartama a 8 órát nem lépheti át és több feltételnek kell megfelelni:
- A végrehajtás az ítélőbíró vagy a bíróság ellenőrzése mellett történik. Ebből a célból különböző szervektől, ahol a munkavégzés teljesül, a munkateljesítéséről jelentést kérhet be.
- Az elítélt méltóságát a munkabüntetés nem csorbíthatja.
- Az elítélt védelmet élvez, amit a törvényhozás révén a társadalombiztosítás területén biztosít.
- A büntetés végrehajtása gazdasági célt nem követhet. A végrehajtás egyéb körülményeit rendelet határozza meg a végrehajtási törvény értelmében, amelynek az előírásai kiegészítőleg alkalmazandóak, amennyiben a törvénykönyvben nem található kifejezett szabá-lyozás.18
Ad III.3. Finnország. Az általános főbüntetések sorába tartozik a közérdekű munka, amely önálló szankcióként a legfeljebb 8 hónapi végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés helyett szabható ki. Mellékbüntetésként is alkalmazható a feltételes (felfüggesztett) szabadságvesztés mellett. Feltétel mindegyik esetben, hogy a bűnelkövető beleegyezik és feltételezhető, hogy a közérdekű munkát teljesíti.
A közérdekű munkára ítélés azt tartalmazza, hogy az elítélt az ítéletben meghatározott számú (órájú) ingyenes munkát felügyelet mellett teljesíti. Kiegészítőleg tíz óráig terjedő gyógykezelés formájában hajtható végre a visszaesés veszélyének csökkentése érdekében. A büntetés-végrehajtási hatóságok előírhatnak különböző kezelési formákat (közérdekű munka). A büntetési keret 20 és 200 óra közötti úgy, hogy egy nap börtönbüntetés kb. egy óra közérdekű munkának felel meg.19
IV. A közérdekű munka csak kiegészítő, kísérő, helyettesítő jellegű: Svédország, Németország, Ausztria, Dánia.
Ad IV.1. A svéd Btk. 27. fejezete szerint a feltételes elítélés önálló szankció, amely bűnösség megállapítását jelenti azzal a kötelezéssel, hogy a két éves próbaidő alatt felügyelet nélkül az erre ítélt elkövető rendes életvitelt tanúsít, ereje szerint gondoskodik ellátásáról és az esetlegesen okozott kárt pótolja vagy másként gondoskodik a jóvátételről.
Ha az elítélt ezen követelményeknek nem tesz eleget, úgy a bíróság az ügyészség indítványára figyelmeztetést vagy módosított kötelezést határoz meg, avagy szélső reakcióként a feltételes elítélést megszünteti és helyébe a bűncselekmény miatt más szankciót szab ki. A feltételes elítélés 200 napi tételig terjedő pénzbüntetéssel kombinálható, függetlenül attól, hogy az elkövetett deliktum pénzbüntetéssel fenyegetett-e vagy sem. Továbbá a feltételes elítélés közérdekű munkára kötelezéssel kapcsolható össze. A közérdekű munka ingyenes munkateljesítést jelent minimum 40 és legfeljebb 240 óra tartam alatt. Az elrendelése az érintett beleegyezését feltételezi. A lokális végrehajtási hatóság munkatervet állít fel. A legtöbb esetben közhasznú szervezeteknél történik a munkavégzés, mint sport- vagy mozgáskorlátozott egyesületeknél, alkoholista önsegítő csoportoknál, egyházaknál, vöröskeresztnél javítási, kerti munkák, tisztítási, konyhai, irodai tevékenység formájában.
A svéd Btk. 28. fejezetében szabályozott védőfelügyelet a feltételes elítélésnél szigorúbb szankció - 3 éves a próbaidő, ebből egy év felügyelettel. Éppúgy, mint a feltételes elítélés, a védőfelügyelet is közérdekű munkára kötelezéssel és 200 napi tételű pénzbüntetéssel kapcsolható össze/kombinálható. Ez esetben is a díjazás nélküli munkát legalább 40 és legfeljebb 240 óra terjedelemben kell teljesíteni.20
A védőfelügyeletre ítéltek átlagos száma kb. 7000-re rúg, ebből kb. 1000 közérdekű munkát teljesít és 11001200 gyógykezelés alá esik.21
Ad IV.2. A német Btk.22 önálló szankció formájában nem ismeri a közérdekű munkát, viszont az 56/b) § a büntetés végrehajtásának felfüggesztésével összefüggő kötelezésekről (Auflagen) rendelkezik. Ezen kötelezések az elkövetett jogtalanság jóvátételét hivatottak szolgálni. A kötelezések között szerepel a közérdekű teljesítések (gemeinnützige Leistungen) végzése, ami általában díjazás nélküli munka végzését, segítő szolgáltatás teljesítését jelenti kórházakban, más gyógyító intézetekben, idősek otthonában vagy hasonló intézményekben.
A német Btk. 43. §-a a helyettesítő szabadságvesztésről (Ersatzfreiheitsstrafe) ad szabályozást, amely a behajthatatlan pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést jelent. A pénzbüntetés egy napi tételének egy nap szabadságvesztés felel meg. Az 1974. évi - azóta többször módosított - ún. Btk.-t bevezető törvény (Einführungsgesetz zum StGB) 293. cikke értelmében a tartományi kormányok jogosultak rendeleteket hozni, miszerint a végrehajtási hatóság az elítéltnek megengedheti, hogy a német Btk. 43. § szerinti helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása ún. szabad munkával (freie Arbeit) történjen. Ha az elítélt a szabad munkát teljesítette, úgy a helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása befejezettnek minősül. A tartományi kormányok általában gyakran élnek a szabad munka lehetőségének rendeleti biztosításával, így pl. Niedersachsen, illetve Hessen tartományokban egy napi helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása 6 óra szabad munkával helyettesíthető, sőt, mindkét tartományban a tartam csökkenthető is.23
A végzendő munka díjazás nélküli és üzleti, gazdasági célokat nem szolgálhat. A munkajog értelmében munkaviszonyt nem jelent és a társadalombiztosítás szerint sem számít be az ilyen foglalkoztatás. A munkavédelmi előírások viszont értelem szerint alkalmazandók.24
A német szövetségi kormány 2003 decemberében a büntetőjogi szankciórendszer reformjáról határozott. "A leülés helyett izzadás" (Schwitzen statt Sitzen) mottó alatt ismertté vált kezdeményezéssel a korábbi szövetségi igazságügy-miniszter asszony (Brigitte Zypries) a csekély és a közepes súlyú bűnelkövetések területén a büntetéseket illetően a bírák mozgásterét kívánta bővíteni. Az elkészült tervezet előírása szerint a behajthatatlan pénzbüntetés helyébe az elítélt hozzájárulásával közérdekű munka lép. Egy napi tétel pénzbüntetés három óra közérdekű munkának felel meg. Amennyiben az elítélt a szükséges hozzájárulását nem adja, vagy a közérdekű munkát nem megfelelő időben vagy módon teljesíti, úgy a behajthatatlan pénzbüntetés helyébe szabadságvesztés lép. Ekkor két napi tétel pénzbüntetés egy napi szabadságvesztésnek felel meg. A helyettesítő szabadságvesztés minimális mértéke egy nap.
A tervezet továbbá lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy az elítélt a hat hónapig terjedő szabadságvesztés végrehajtását közérdekű munkával teljesítse. Ez akkor engedélyezhető, ha az elkövetőt először ítélik végrehajtandó szabadságvesztésre, vagy a bűncselekménnyel okozott kár jóvátételét a szabadságvesztés végrehajtása jelentősen veszélyeztetné. Ez esetben egy napi szabadságvesztésnek hat órai közérdekű munka felel meg. Az egy hónapi szabadságvesztés harminc nappal számítandó.
A bíróság az elítéltnek az elrendeléssel egyidejűleg legfeljebb 18 hónapi határidőt szab annak igazolására, hogy az elítélt a munkaórák kétharmadát teljesítette. Ha az előbbi határidőn belül a munkaórák egészének kétharmadát teljesítette, úgy a bíróság a büntetés hátralévő részét próbaidőre felfüggeszti.25
A fenti esetekben a bűnelkövető értelmesen és hatékonyan büntethető, és a szabadságvesztés nem kívánatos negatív társadalmi mellékhatásai, például munkahely elvesztése, nem lépnek fel. A közérdekű munka beiktatásával viszonylag nagyobb büntetés-végrehajtási kapacitás, és ezáltal jelentős költségek takaríthatók meg. Mind a két említett szabályozási javaslat értelmesen javítaná a büntetési eszköztárat. A közérdekű munkát végző elkövetők hasznos és értékes munkát teljesíthetnének a közösség javára és eközben pozitív példákkal szembesülhetnek.26 Azóta azonban ez a tervezet lekerült mind a törvényhozás napirendjéről, mind az internetről.
Ad IV.3. Ausztriában a közérdekű munka sem főbüntetésként, sem mellékbüntetésként nem található meg a Btk. szankciórendszerében. Az osztrák büntető perrendtartásról szóló törvény 2000. január hó 1. napjától hatályos IXa. Fejezete a büntetőeljárás lefolytatásának mellőzéséről rendelkező ún. diverziós szabályokat tartalmazza. Az említett egyes diverziós intézkedések között lelhető meg a büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése közérdekű munka teljesítését követően. [StPO 90d. §] E szerint az ügyész a büntetendő cselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatását ideiglenesen mellőzheti, ha a gyanúsított kifejezetten kinyilvánította hajlandóságát, hogy legfeljebb hat hónapi időtartam erejéig ingyenes közérdekű munkát végez. A közérdekű munka szabadidőben, közérdekű létesítménynél - annak beleegyezésével - teljesítendő.
A StPO 90e. § értelmében a közérdekű munka legfeljebb napi 8 órát, hetente 40 órát vagy összesen 240 órát tehet ki, ugyanakkor figyelembe veendő a gyanúsított képzése, továbbképzése vagy szakmai tevékenysége. Nem megengedett az olyan közérdekű munka, amely a gyanúsított személyiségi jogaiba vagy életvitelébe indokolatlan beavatkozást jelentene. Az ügyészség vezetőjének jegyzéket kell vezetni azokról az intézményekről, amelyek alkalmasak arra, hogy ott közérdekű munkát teljesítsenek, ezen jegyzék szükség szerint kiegészítendő.27
A közérdekű munka teljesítése abban áll, hogy a gyanúsított szabadidejében általában szociális intézményekben (pl. idősek otthonában, szociális szolgálat keretében, kórházakban, állami, illetve önkormányzati kertészetnél) dolgozik. Ezen diverziós megoldás nem csupán az enyhébb deliktumok, hanem a középsúlyos bűncselekmények körében és a bűnismétlőknél is alkalmas lehet a norma érvényességének fenntartására. Így ajánlott az alkalmazása - egyebek között - a falfir-kálós rongálók esetében, illetve a vandalizmus viszonylag enyhébb formáinál, mint pl. telefonfülkék, parkpadok rongálása esetében, de környezeti, avagy más deliktumoknál is.28
A diverziós kínálat változatairól és alkalmazási arányairól ad áttekintést a következő táblázat:
A táblázat adatai megerősítik azt a tényt, hogy a leggyakrabban alkalmazott diverziós típus a pénzösszeg fizetése. A pénzbírság túlzott dominanciájával kapcsolatos korábbi kritikák hatására a 2000. évi 60%-ról 2005-ben 47%-ra csökkent az alkalmazási aránya. Meglepő a második sor adata, 28-26%. Az is érdekes, hogy a harmadiktól az ötödik sor százalékadatait figyelembe véve, ezen "maradék" ún. szociálkonstruktív diverziós formára relatíve csekély részesedési arány marad, bár ez folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Különös figyelmet érdemel az ötödik sor adata, amely azt jelzi, hogy a kezdeti kiindulási érték, az 1%
2005-re 5%-ra emelkedett. Ez az arány több, mint a 2000. évi, s így figyelemre méltó. A diverziós döntések 90%-a bírósági területen marad.29
Ad IV.4. Dánia. A szabadságvesztés és a pénzbüntetés mellett önálló szankcióforma a feltételes elítélés, amely vagy a tisztán bűnösség és próbaidő megállapítása (próbára bocsátás) mellett, vagy a konkrét büntetés megállapítása, a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése formájában történhet. A feltételes elítélés utasításokkal és 1992 óta közérdekű munkára kötelezéssel összekapcsolható, valamint pénzbüntetéssel is kombinálható. 1999-ben összesen 8422 feltételes ítéletet szabtak ki (94%-át az általános Btk. szerinti delik-tumok miatt), ebből 864 (kb. 10%) közérdekű munkára kötelezés meghagyással. A közérdekű munkára kötelezést eredetileg 40 és 240 óra közötti tartamra írták elő. A pozitív tapasztalatok alapján e szankcióforma alkalmazási körének kibővítésére törekedtek (korábban főleg tulajdon elleni és hamisítási deliktumokra alkalmazták). Az említett kibővítés érdekében 2000-ben a minimális mértéket 30 órára szállították le, hogy a rövidebb szabadságvesztés helyébe is léphessen a feltételes elítélés ezen kötelezéssel, különösen az ittas járművezetés miatti esetekben.30
V. A vizsgált európai államok szabályozását összevetve a következők összegezhetők. A közérdekű munka többnyire az önálló büntetés, illetve szankció rangjára jutott és mint ilyen, kifejezetten a szabadságvesztés helyettesítésére szolgál. Gyakorinak tekinthető az a megoldás is, hogy csak kísérő, kiegészítő, helyettesítő jelleggel alkalmazzák a büntető jogkövetkezmények körében.
A nemzetközi egyezményekkel összhangban - a korábbitól eltérően, a hatályos angol szabályozás kivételével - a büntetés alkalmazásának feltétele, hogy az elítélt ahhoz hozzájáruljon, és emellett általában sor kerül munkára való alkalmasságának vizsgálatára is.
A közérdekű munka tartamának szabályozásában közös vonás, hogy a tartam meghatározása órákban történik, az egyes államok büntetőjogában azonban már lényegesen különbözik az óraszámban megadott generális minimum és maximum. Gyakorinak tekinthető a 200 és 300 óra közötti/körüli felső határ, ahogyan pl. a franciáknál a 240 óra, az angoloknál a 300 óra. Az újabb szabályozásokban azonban efölötti tartammal is egyre gyakrabban találkozhatunk, mint pl. a spanyol Btk. szerinti 384 óra. Egészen kirívó a már hatályos svájci példa, amely minimumot nem határoz meg, ugyanakkor 720 órát jelöl meg maximumként. Ez pontosan háromszorosa a francia Btk.-ban megállapított felső határnak.
Közös vonása még a szabályozásoknak, hogy megszabják a bírósági határozatban kiszabott munka-óraszám teljesítésére nyitva álló időt, amely a vizsgált országokban egy és két év között mozog. Az elkövető körülményeire, azok változására tekintettel az angol és a francia szabályozás arra is módot ad, hogy ezt a törvényi határidőt meghosszabbítsák.
Egyedülálló jellemzője a hatályos svájci szabályozásnak, hogy lehetőséget biztosít a közérdekű munka végrehajtásának teljes, sőt akár részbeni felfüggesztésére. Ez a megoldás a közérdekű munka önálló büntetési jellegét erősíti.
A közérdekű munka nemteljesítésének következményeiben két eltérő felfogás figyelhető meg. Az angol és a francia szabályozásban a nemteljesítés esetén alkalmazott pénzbüntetés vagy szabadságvesztés nem lép a közérdekű munka helyére, az azt kiszabó határozat hatályát nem érinti, tehát többletszankcióként kerül alkalmazásra és nem mentesít a közérdekű munka végrehajtása alól. Ezzel szemben áll a másik megoldás, amely nemteljesítés esetére a közérdekű munka átváltoztatásáról, annak pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel való helyettesítéséről rendelkezik.
VI. Ha a közérdekű munka hatályos magyar szabá-lyozását31 összevetjük az európai helyzetképpel, a következők állíthatók. A közérdekű munka a hazai büntetőjogban is önálló büntetésként, főbüntetésként került szabályozásra, ugyanakkor nem szolgál általános jelleggel a szabadságvesztés elkerülésére - mint Svájcban vagy Franciaországban -, mert kiszabásának nem az a feltétele, hogy az adott bűncselekmény szabadságvesztéssel legyen fenyegetett, hanem az, hogy a Btk. Különös Része az adott bűncselekménynél alkalmazható büntetési nemként kifejezetten meghatározza a közérdekű munkát. Ez a szabályozás szűkebb körben teszi lehetővé a közérdekű munka alkalmazását.
Az európai megoldásokhoz képest három további ponton mutatkozik lényeges, és a jövőben esetleg változtatásra szoruló különbség. A Btk. egyrészt napokban határozza meg e büntetés tartamát, másrészt alkalmazásának lehetőségét nem köti az elítélt hozzájárulásához. A jövőben kívánatos, hogy a vizsgált országokhoz hasonlóan órákban történjék a közérdekű munka tartamának szabályozása. Az elkövetői beleegyezés kérdését külön érdemes vizsgálni (vö. következő pont).
Továbbá hiányzik a magyar szabályozásból a kiszabott munkabüntetés teljesítésére nyitva álló idő törvényi behatárolása, például, hogy a közérdekű munka egy vagy két éven, vagy 18 hónapon belül teljesítendő. Kérdés az is, hogy a (fő)büntetési besorolásán kívül más jogkövetkezményi szerepet kapjon-e a közérdekű munka, például mellékbüntetés formájában is - alacsonyabb tartam meghatározásával - alkalmazható lehessen.
A közérdekű munka nemteljesítése esetére nem tartjuk követendőnek a korábbi angol és francia mintákat, amelyek tulajdonképpen kétszeres szankcionálással járnak. A jövőben is fenntartandó tehát az a szabályozás, amely szerint a közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatására kerül sor. Meggondolandó viszont az átváltoztatás fokozatosabb kialakítása.
VII. A közérdekű munka elrendelhetősége és a kényszer- és kötelező munka tilalma.
A nemzetközi dokumentumok közül a kényszer- és a kötelező munka tilalmát több is előírja, így
- a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1930. június 28-i 29. számú egyezménye (2. cikk),32
- a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1957. június 25-i 105. számú egyezménye,33
- az Európa Tanács 1950. november 4-i konvenciója az emberi jogok védelméről (4. cikk),
- az ENSZ 1966. december 16-i Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (8. cikk).
A felsorolt nemzetközi dokumentumokból az állapítható meg, hogy a kényszer- és a kötelező munka tilalma alól általában kivételeket ismernek el. Így a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya a 8. cikk 3/b), illetve 3/c) pontban a törvényes bírói határozat alapján letartóztatásban (szabadságelvonásban) levő, vagy az ilyen határozattal feltételesen szabadlábra helyezett személy munkáltatása a kényszer- vagy a kötelező munka tilalmába nem ütközik. Az Európai Emberjogi Egyezmény 4. cikkének 3/a) pontja ugyancsak kivételként rögzíti a tilalom alól a törvényes szabadságelvonás folyamán, vagy az ilyen szabadságelvonásból történő feltételes szabadlábra helyezés idején általában megkövetelt munkára kötelezést. Az előbb említett két egyezmény tehát a kivételt a letartóztatás, illetve szabadságelvonás, továbbá a szabadságelvonásból történő feltételes szabadságra bocsátás időszakára ismeri el.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1957. június 25-i 105. számú egyezménye szintén tartalmaz rendelkezéseket e tárgykörben, e dokumentum azonban elsősorban a politikai, ideológiai meggyőződésük, szembenállásuk miatti kényszermunkára ítéltekre vonatkozik, továbbá a munkafegyelmi, sztrájkban való részvétel, valamint a faji, nemzeti vagy vallási megkülönböztetés eszközeként tiltja a kényszermunkát.
A kényszer- vagy kötelező munkáról szóló, a nemzetközi munkaügyi konferencia 1930. évi 14. ülésszakán elfogadott 29. számú egyezményt hazánkban a 2000. évi XLVIII. számú törvény hirdette ki. Ezen egyezmény 2. cikkének 2/c) pontja értelmében a kényszer- vagy kötelező munka tilalma nem vonatkozik az olyan munkára vagy szolgálatra, amelyre bűnösséget megállapító bírói ítélet kötelez valakit, feltéve, hogy a munkát vagy szolgálatot a hatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt kell végezni, és hogy a munkára kötelezett személyt nem bocsátják magánszemélyek, vállalatok vagy egyesületek rendelkezésére.34
Mindezek alapján a de lege ferenda szabályozást illetően két megoldás képzelhető el. Az egyik esetben a közérdekű munka kiszabására akkor kerülhet sor, ha azt a vádlott vállalja és hozzájárul az elrendeléséhez, ebben az esetben a munka végzése magáncégekhez is kiszervezhető. A második esetben, amennyiben a közérdekű munkára ítélés nem függ a vádlott beleegyezésétől, ilyen esetben a munkalehetőség biztosítása állami, önkormányzati kereteken belül marad, tehát szűkül az elrendelhető munkáltatási lehetőség. Ugyancsak kérdéses az elkövetői hozzájárulás eljárási, gyakorlati megvalósításának módja, nevezetesen, hogy a büntetőjog természetétől idegen "egyezkedés és alkudozás", illetve a prejudikálás ki/elkerülhető lehessen. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó a francia szabályozás, amely kifejezetten rögzíti, hogy a közérdekű munka nem szabható ki azzal szemben, aki ezt visszautasítja, vagy aki a tárgyaláson nincs jelen.
Kérdésként vethető fel, hogy az 1930. évi egyezménynek a 2000. évi XLVIII. sz. törvénnyel kihirdetett hazai elfogadása a fent említett formában célszerű, bölcs lépés volt-e. Ugyanis a vonatkozó nemzetközi egyezmények összehasonlítása alapján logikai értelmezéssel olyan állásfoglalást lehet kialakítani, hogy amennyiben a bűnelkövetőre nézve súlyosabb, hátrányosabb esetben, nevezetesen amikor szabadságelvonásra ítélik, akkor a munkára kötelezés nem minősül kényszer- vagy kötelező munkának. Ellenkező esetben, tehát amikor az előírt munkavégzés nem párosul a bíróság határozatában szabadság elvonásával, nem lenne meggyőzően indokolható a kivétel alá nem tartozónak minősíteni az ilyen munkavégzést.
Az angoloknál a hivatalos álláspont szerint a kényszer-, illetve kötelező munkára vonatkozó egyezmények nem teljesen egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaznak, és az értelmezésük sem egyértelmű, s így a tilalom alá vonás a közérdekű munka kiszabásánál a bíróságok hatáskörének korlátozását jelentené. Továbbá az elkövető jogainak és emberi méltóságának tiszteletben tartása sem ingathatja meg a büntetőhatalom gyakorlója és az elkövető közötti alá-, fölérendeltségi viszonyt, vagyis a bíróság dolga, hogy kiszabja a szankciót, az elkövető feladata pedig az abban foglaltak teljesítése. A beleegyezés nem jó eszköze a végrehajtás sikere biztosításának, mert azt a látszatot kelti, mintha a bíróságok haboznának a szankció kiszabása során.35
VIII. A közérdekű munka a hazai bírósági gyakorlatban.
A közérdekű munka kiszabásával és átváltoztatásával kapcsolatban az elmúlt közel másfél évtized során viszonylag igen kevés számú döntés került közzétételre a Bírósági Határozatok című Legfelsőbb Bíróság által kiadott szaklapban.
Az BH 1994. évi 465. számú határozata kimondta, hogy "közérdekű munkán a közösség érdekében végzett munkát kell érteni". Továbbá a "munka jellegének megválasztásánál alapvető szempont, hogy az elítélt közvetlenül érezze munkája társadalomra hasznos voltát és a társadalom részére való jóvátétel jellegét". Ebben a döntésben kimondatott, hogy valamely település közlekedésének a biztosításához, a közbiztonság fenntartásához szükséges anyagok raktározása a közérdeket szolgálja, ezért az ilyen munkahely közérdekű munka végzésére kijelölhető.
A BH 1995. évi 195. számú határozatában annak rögzítése található, hogy a közérdekű munka alkalmazásának nem a rendszeres munkára szoktatás a fő célja, ezért ennek a büntetésnek a kiszabása indokolt lehet a munkaviszonyban álló elkövetők esetében is. Ugyancsak ez a határozat tartalmazza azt, hogy e büntetés kiszabásának a közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben is helye van, különösen azokban az esetekben, amelyeknél a közérdekű munka alternatív büntetésként szerepel.
A BH 1994. évi 229. számú határozata szabadságvesztés helyett közérdekű munka kiszabását tette lehetővé a tartás elmulasztásának vétsége miatt. A BH 1994. évi 516-os határozata pénzbüntetés helyett közérdekű munka kiszabását írta elő lopás bűntette miatt. A BH 1996. évi 73. számú határozata pénzbüntetés helyett közérdekű munka kiszabását tartotta indokoltnak az ittas járművezetés vétsége miatt.
Forrás: A Statisztikai Évkönyvek (KSH) és az Igazságügyi Minisztérium adatai alapján.
Az utóbbi években közzétett döntés a BH 2002. évi 126. számú határozata, amely szerint az elítéltre kiszabott közérdekű munkának szabadságvesztésre átváltoztatására nem kerülhet sor, ha az elítélt önhibáján kívül nem kezdte meg a büntetés letöltését, mivel a bv. bíró nem jelölt ki számára munkahelyet.
Végül a legutolsó BH-ban közzétett, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. BK véleménye vonatkozott a közérdekű munka kiszabására is. Eszerint "Az ítélet rendelkező részében a közérdekű munka természetét olyan általánossággal kell meghatározni, amely annak tényleges végrehajthatóságát biztosítja. Ehhez képest az elkövető személyi adottságaihoz mérten kell megjelölni a betöltendő munkakört vagy elvégzendő feladatot (pl. köteles könnyű fizikai munkát végezni vagy hivatalsegédként dolgozni, betegápolást végezni stb.)." Továbbá a Btk. 49. §-ának (3) bekezdésében megjelölt "szabadidő" alatt a szabadságon töltött idő is értendő, ezért az elítélt a közérdekű munkát a szabadsága terhére is teljesítheti.
A Btk. 49. § (4) bekezdése szerint egy napi közérdekű munkának 6 óra munkavégzés felel meg. A közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása esetén ennek megfelelően kell számolni. Ennek előfeltétele azonban az, hogy a közérdekű munka végzését óránként tartsák nyilván (BH 2007/8. 572. p.).
Az előző oldalon lévő táblázatban látható adatok alapján az állapítható meg, hogy a közérdekű munka hazai bírósági kiszabási aránya az elmúlt évtized során folyamatosan emelkedett. 1995-ben 1,1%, 2000-ben 3,2% volt ezen munkabüntetés részesedési aránya, 2002-ben a 4,4,%-ot, 2005-ben pedig az 5%-ot is elérte, sőt meghaladta (5,3%).
Csak remélni lehet, hogy ez a pozitív folyamat a jövőben folytatódik és mindezt segíteni fogja a közérdekű munkával kapcsolatos Btk.-beli és büntetés-végrehajtási kodifikációs szabályozás. ■
JEGYZETEK
1 Ehhez lásd Nagy Ferenc-Cserháti Ágota: Áttekintés a közhasznú munkavégzésre kötelezésről, mint új, alternatív büntetőjogi szankcióformáról. Jogtudományi Közlöny. 1986. évi 9. szám. 417-424. p.
2 Nagy Ferenc-Cserháti Ágota: I. m. 417-420. p.
3 Vö.: Sántha Ferenc: A büntetőjogi szankciórendszer alakulása Angliában és Wales-ben az 1990-es évek végén. In: Lévay Miklós (szerk.): Kriminálpolitika és büntető igazságszolgáltatás Nagy-Britanniában a 90-es években. Miskolc, 2000. 92. p.
4 http://www.hmso.gov.uk/acts/acts2000/ 20000006.htm
5 Ashwort, Andrew: Sentencing and Criminal Justice. Fourth ed. University Press, Cambridge, 2005. 316. p.
6 Uo. 294. p.
7 Uo. 316. p.
8 Szwarc, J. Andrzej: Das Sanktionensystem im polnischen Straftecht. In: Wolf, Gerhard (Hrsg.): Kriminalität im Grenzgebiet. Band 5/6: Das neue polnische Strafgesetzbuch (Kodeks karny) Springer, Berlin, Heidelberg, 2002. 175-184. Itt: 178-179. p.
9 Das polnische Strafgesetzbuch - Kodeks karny. Sammlung 112. edition iuscrim. Freiburg i. Br., 1998. 17. p.
10 Szwarc, J. A.: I. m. 185. p.
11 Az 1997. január 1-jén hatályba lépett új orosz Btk. a büntetési nemek sorában változatlanul szabályozza a javítómunkát, amelynek tartama két hónaptól két évig terjedhet és az elítélt munkahelyén kell végrehajtani. A javítómunkával szerzett munkabérből a büntető ítéletben megállapított mértékben 5-20%-ig terjedő összeg az állami intézmények javára levonásra kerül (50. cikk). In.: Strafgesetzbuch der Russischen Föderation. Sammlung ausländischer Strafgestzbücher in deutscher Übersetzung 108. Freiburg i. Br. 1998. 64-65. p.; Nagy Ferenc: A büntetőjog legújabb változásairól - nemzetközi és hazai kitekintés alapján. In. Szabó András Emlékkönyv. Szeged, 1998. 258-259. p.
12 Lásd az előző lábjegyzetet.
13 Baechtold, Andrea: Straf- und Massnahmenvollzug. 4. Aufl. Universität Bern, 2001. 52-53. p.
14 Schweizerisches Strafgesetzbuch. Änderung vom
13. Dezember 2002.
15 Trenkel, Christian: Die gemeinnützige Arbeit und Hinweise zur Umwandlung von Strafen nach den Bestimmungen des StGB in der Fassung vom 13. Dezember 2002. In: Zur Revision des Allgemeinen Teils des Schweizerischen Strafrechts und zum neuen materiellen Jugendstrafrecht. Hrsg.: Bänziger, F.-Hubschmid, A.-Sollberger, J. 2. Aufl. Stämpfli Verlag, Bern, 2006. 137-167. p.; Sollberger, Jürg.: Die neuen Strafen des Strafgesetzbuches in der Übersicht. In: Zur Revision des Allgemeinen Teils des Schweizerischen Strafrechts und zum neuen materiellen Jugendstrafrecht. Hrsg.: Bänziger, F.-Hubschmid, A.-Sollberger, J. 2. Aufl. Stämpfli Verlag, Bern, 2006. 29-30. p.
16 Code pénal. 100. Edition. Dalloz. Paris, 2003.; Pra-del, Jean: Droit Pénal. INTRODUCTION GENERALE. DROIT PÉNAL GÉNÉRAL. 10. édition. Cujas. Paris, 1995. 648-650. p. és 800-801. p.
17 Teillot, Line-Urbansky, Pascal: Droit pénal général. Bréal, 2002. 174-178. p.
18 Das spanische Strafgesetzbuch - Código Penal. Sammlung ausländischer Strafgesetzbücher in deutscher Übersetzung III. edition iuscrim. Freiburg i. Br., 2002. 33-43. p.; Nagy Ferenc: I. m. 254-255. p.
19 Cornils, K.-Fränche, D.-Matikkala, J.: Einführung in das finnische Strafrecht. MPI für ausl. u. intern. Strafrecht, Freiburg i. Br. é.n. 48-49. p.
20 Cornils, K.-Jareborg, N.: Einführung in das schwedische Kriminalgesetzbuch. MPI für ausl. u. intern. Strafrecht, Freiburg i. Br. é.n. (2000) 26-27. p.
21 Das swedische Kriminalgesetzbuch - Brotts-balken. Sammlung ... 114. edition iuscrim. Freiburg i. Br., 2000. 26-27.; 189-193. p.; 1999-ben 1072 esetben történt közérdekű munkára kötelezés védőfelügyelettel összefüggésben és 2048 esetben feltételes elítéléssel együtt rendeltek el közérdekű munkát. Vö: Schneider, Ursula: Gemeinnützige Arbeit als "Zwischensanktion". Monatschrift für Kriminologie und Strafrechtsreform. 2001. évi 4. szám. 277. p.
22 Schönke, A.-Schröder, H.-Stree, W.: Strafgesetzbuch. Kommentar. 27. Aufl. Beck, München, 2006. 744-746. p., 879--884. p.; Kindhauser, Urs: Strafgesetzbuch. Lehr- und Praxiskommentar. Nomos. Baden-Baden, 2002. 343-346. p.; Schneider, Ursula: I. m. 273-287. p.
23 Vö. például Niedersachsen tartományra vonatkozóan: Verordnung über die Abwendung der Vollstreckung von Ersatzfreiheitsstrafe durch freie Arbeit. (ErstFreihStrV)
24 Tröndle, H.-Fischer, Th.: Strafgesetzbuch und Nebengesetze. Kurzkommentar. 51. Aufl. Beck, München, 2003. 453-456. és 2226-2227. p.
25 Entwurf eines Gesetzes zur Reform des Sanktionsrechts. http://www.bmj.bund.de/images/11729.pdf
26 http://www.gmj.bund.de/ger/themen/strafrecht/ 10000856/index_fx.html?sid=bfced80
27 Kodex des österreichischen Rechts. Strafrecht (7.StPO) 25. Aufl. LexisNexis ARD Orac, Wien, 2006. 326-327. p.
28 Kienapfel, D.-Höpfel, F.: Grundriß des österreichischen Strafrechts. Allgemeiner Teil. 11. Aufl. Manz. Wien, 2005. 300-305. p.; Schroll, Hans Valentin: A bíróságon kívüli kiegyezés Ausztriában. Büntetőjogi Kodifikáció, HVG-ORAC, 2002. 2. szám, 17-26. p.
29 Burgstaller, Manfred: Diversion in Österreich -eine Zwischenbilanz. In: 35. Ottensteiner Fortbildungsseminar aus Strafrecht und Kriminologie. Hrsg.: Bundesministerium für Justiz. Neuer wissenschaftlicher Verlag, Wien, Graz, 2007. 13-14. p.
30 Cornils, K.-Greve, V.: Einführung in das dänische Strafgesetz. MPI f. ausl. u. intern. Strafrecht, Freiburg i. Br. é.n. 11-12. p.; Király Klára: Dánia büntetés-végrehajtásának legfontosabb elemei. Magyar Jog, 2007/6. 368-375. p. Itt. 374. p.
31 Yö.: Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Korona Kiadó, Budapest, 2004. 394-401. p.; Békés Imre (szerk.): Büntetőjog általános rész. HVG-ORAC, Budapest, 2002. 279-281. p. (a vonatkozó rész szerzője Molnár Gábor); Berkes György (szerk. és szerző): Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás, HVG-ORAC, Budapest, 2003. 17. pótlás, 106-108. p.; Wiener A. Imre (szerk. és szerző): Büntetőjog általános rész. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2003. 171-172. p.
32 29. sz. Egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról. In: Nemzetközi Munkaügyi Egyezmények és Ajánlások 1919-1995. 1. kötet. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, é. n.
33 105. sz. Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról. In: Nemzetközi Munkaügyi Egyezmények és Ajánlások 1919-1995. II. kötet. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, é.n.
34 A 2000. évi XLVIII. sz. törvény 2. cikkének c) pontja részben más fordítást tartalmaz: "bármilyen munkára vagy szolgálatra, amit bírói ítélet alapján követelnek valakitől, feltéve, hogy a munkát vagy szolgálatot a hatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt kell végezni, és hogy a munkára kötelezett személyt nem bocsátják magánszemélyek, vállalatok vagy egyesületek rendelkezésére".
35 Vö. Sántha Ferenc: I. m. 93. p.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Nagy Ferenc, egyetemi tanár, SZTE ÉJK, Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék
Visszaugrás
