1. Az alábbi konkrét rPp. alapján lefolytatott kötelező gépjármű felelősség biztosítási hátterű kártérítési per elemzése kapcsán egyebek mellett arra próbálok rámutatni, hogy a bizonyítási eljárások során minden esetben az eljárásban a döntéshez szükséges tényállás felderítése szempontjából kell arról dönteni, hogy az adott tény bizonyítása melyik fél bizonyítási terhe (érdeke), a felek mely bizonyítási indítványának adjon helyt a bíróság, ezek közül melyik kérdés minősül olyan szakkérdésnek, amelynek megítéléshez különleges szakértelem szükséges, és milyen esetben indokolt az indítvány mellőzése mellett az adott kérdés bírói mérlegelési körbe vonása.
2. Az I. rendű felperes (károsult) a tulajdonát képező személygépkocsival egy település külterületén, a közúton haladva összeütközött a jobb oldali bekötő útról balra nagyívben elé kanyarodó II. rendű felperes (károkozó) által vezetett másik gépjárművel. Mindkét gépjárműben jelentős kár keletkezett.
3. Az I. rendű felperes a II. rendű felperes kötelező gépjármű felelősségbiztosítására, míg a II. rendű felperes saját casco biztosítására kérte a gépkocsikban keletkezett kárt, melyet mindkét felperes ugyanazon biztosítónál kívánt érvényesíteni.
4. A biztosító (alperes) a két gépkocsi kárfelmérése, valamint az általa felkért külső szakértő bevonásával készített a baleseti helyszíni vizsgálat alapján a baleseti mechanizmus leírt módja és a két gépkocsi kárkép közötti összefüggést nem látta bizonyítottnak, ezért mindkét kárigényt elutasította.
5. Erre tekintettel a károsult és a károkozó közös keresetet nyújtott be a biztosítóval szemben a keletkezett kárnak a megtérítése iránt.
6. Az alperes a felperesi keresetre benyújtott ellenkérelmében a jogalap tekintetében előadta, hogy a felperesek járműveinek ütközését kizárni nem lehetett, de a vizsgálat során feltárt körülményekből arra lehet következtetni, hogy az esemény nem a bejelentésben leírt baleseti szituáció szerint következett be.
7. Ebben az ismertetésben az eljáró bíróságok ítéleteinek egyetlen egy aspektusát, a per lényegét adó műszaki szakkérdés bírói mérlegelési körbevonását kívánom bemutatni, mert úgy gondolom a három fokon elbírált ügyben vitaható döntés született.
8. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során meghallgatta az I. és II. rendű felpereseket, akik egybehangzó vallomást tettek, ugyanakkor vallomásukat a per során kirendelt szakértő megállapítására figyelemmel módosították. Meghallgatta továbbá a felperesek által indítványozott tanúkat, akik - az alperesi biztosító megítélése szerint - részben egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, részben vallomásuk alapján az volt megállapítható, hogy a baleset bekövetkezését egyikük sem látta, így annak mechanizmusára hiteles nyilatkozatot tenni nem tudtak.
9. A bíróság szakértői bizonyítást is elrendelt felperesek indítványára, melyet alperes sem ellenzett. A kirendelt igazságügyi gépjármű szakértő helyszíni szemlét tartott, ennek alapján készítette el a szakvéleményét, amelyben végső soron megállapította, hogy a perbeli gépkocsik sérülése a bejelentett forgalmi helyzetben nem következhetett be.
10. A felperesek maguk sem érezték úgy, hogy a perbeli bizonyítás addigi eredményei és különösen a szakértői vélemény megállapításai alátámasztanák állításaikat, ezért indítványt tettek másik szakértő kirendelésére, de ezt az I. fokú bíróság elutasította az alábbi ítéleti indoklással:
"Miután a perbeli baleset a peres felek által előadottak szerinti bekövetkezte bizonyítást nyert, ezáltal a bíróság, mint szükségtelent és az eljárás további elhúzódását indokolatlanul eredményező új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát a felpereseknek elutasította."
11. Az I. fokú bíróság az indítványt azért ítélte szükségtelennek, mert "A bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthatónak ítélte, hogy a perbeli baleset a peres felek által előadott módon bekövetkezett".
12. Amennyiben az I. fokú bíróság helyt adott volna felperesek másik igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó indítványának, akkor ennek révén a baleseti mechanizmus többrétű feltárása segítségével egy, a perbelinél részletesebb és pontosabb tényállás lett volna megállapítható az alábbi módon:
- az új szakértő megerősíthette, vagy kizárhatta volna az alapszakértő által a baleseti mechanizmussal kapcsolatos alapszakértői aggályokat,
- lehetőség nyílott volna arra is, hogy amennyiben a két szakértő megállapításai között az ügy érdemi eldöntését befolyásoló ellentét feszülne, úgy a szakértőket ennek feloldása érdekében írásban, illetve a tárgyaláson együttes meghallgatásuk révén nyilatkoztassa,
- ha pedig a szakvélemények közötti ellentmondás ekként se lett volna feloldható, akkor egy harmadik szakértő kirendelésére is sor kerülhetett volna, vagy
- a bíróság a két szakértői vélemény összevetése alapján saját meggyőződése alapján is eldönthette volna az ügyet.
13. Az I. fokú bíróság az alperest a felperesi követelések szerint marasztalta az alábbi indokok alapján:
"A bíróságnak az alperes mechanizmusra hivatkozással történő jogalapi vitatása folytán elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a perbeli járművek sérülései a felperesek által bejelentett baleseti körülmények között következtek-e be. Ebben a körben a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonta és azokat egyenként illetőleg egymáshoz viszonyított összességében értékelve megállapította, hogy a perbeli baleset a részes felek által előadott módon való bekövetkezte bizonyítást nyert, mely balesetben a kárbejelentő lapokon szereplő sérülései keletkeztek a felperesi járműveknek....."A bíróság minden kétséget kizáróan megállapíthatónak ítélte, hogy a perbeli baleset a peres felek által előadott módon bekövetkezett, hiszen nem várható el egy baleseti szituáció által kiváltott stressz hatást eredményező állapot körülményeinek a balesetet követő pontos rekonstruálása, nevezetesen a baleset előtti haladási sebesség, illetőleg az ütközési pozíció, az azt megelőző fékezés mértékének, illetőleg nemlétének pontos rekonstruálása."
14. Az alperes az I. fokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, melyet a II. fokú bíróság elutasított és az I. fokú ítéletet helybenhagyta. A II. fokú bíróság alapvetően azzal utasította el a fellebbezést, hogy nem találta megalapozottnak az alperes azon fellebbezési érvét, mely szerint "a bíróság ne mérgelhetné a szakértői véleményt. Az elsőfokú bíróság nem szakmai kérdésben foglalt állást, amikor a vélemény egyes részeit nem tekintette irányadónak, hanem azt a következetes ítéleti gyakorlatot követte, amikor a bizonyítékokat összességében és összefüggéseiben, okszerűen és ellentmondástól mentesen mérlegelte és megalapozott marasztaló döntést hozott."
15. Alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt - a vizsgált szempontból - a következő indokokkal: a[z eljáró I. és II. fokú bíróságok a szakértői bizonyítás körében nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő mindvégig határozottan akként foglalt állást, "hogy a járművek bejelentés, bemutatás szerint történő ütközés utáni mozgása és tényleges sérülési mértéke kialakulása a bejelentett jármű sebességekkel, tehát a bejelentett forgalmi helyzetben nem történhetett meg." Az eljáró bíróságok a szakértői véleményt csak annyiban vették figyelembe, amennyiben az ütközés tényét nem lehet kizárni, de abból a szempontból nem, hogy a szakvélemény szerint a baleset a leírt módon nem következhetett be, mert ez esetben lényegesen eltérő törésképnek kellett volna bekövetkeznie. A bizonyítás eredményének értékelése körében az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint sem az I. fokú, sem pedig a II. fokú bíróság ítélete nem tett eleget a rPp. tényállás megállapítására, a bizonyítási eljárás lefolytatására és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályoknak.
16. Az I. és II. fokú bíróság nem a bizonyítási eljárásban felmerült valamennyi adat együttes mérlegelése alapján hozta meg az ítéletét, mert elmulasztotta összevetni az egyes bizonyítékokat.
17. Nem vették figyelembe, hogy a felperesek nyilatkozatát - melyre tekintettel a szakvélemény készült - a kirendelt igazságügyi szakértő alap, illetve kiegészítő szakvéleménye sem támasztotta alá. Nem erősítette meg, hanem éppen cáfolta azokat az előadásokat, hogy a baleset az általuk előadott időben, helyen és módon, illetve a felperesi gépjárművekben leírt károkat okozva következett volna be.
18. Az I. fokú és a II. fokú bíróság a vallomások tartalmát nem okszerűen mérlegelte akkor, amikor azokat a felperesi - a szakvélemény alapján megváltoztatott - vallomásokat perdöntő bizonyítékként az ítéleti tényállás megállapítása során elfogadta és az ítéletét erre alapította.
19. Az I. fokú bíróság olyan kérdést vont kizárólagos mérlegelési körébe, amelyben a bíróság szakértelemmel nem rendelkezik, olyan nyilatkozatokat és tanúvallomásokat fogadott el, amelyek más peradatokkal ellentétben állnak, vagy olyan tényekre vonatkoztak, amelyekre nézve a tanúk saját észlelésen alapuló ismeretekkel nem rendelkeztek, míg más tanúk vallomását teljes egészében mellőzte.
20. Az alperes a felülvizsgálati kérelmét megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy az eljárt bíróságok kirívóan okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat, amikor nem tulajdonítottak jelentőséget a felperesek nyilatkozataiban észlelt ellentmondásoknak és elfogadták állításaik bizonyítékaként a tanúk vallomását, a kirendelt szakértő megállapítását pedig, amely cáfolta, hogy a baleset, a felperesek által előadott helyen, időben illetve a gépjárművekben leírt károkat okozva következett be, alaptalanul mellőzték [rPp. 272. § (2) bekezdés]
21. A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította és a támadott ítéleteket hatályában fenntartotta, lényegét tekintve az alábbi indokokkal:
22. "Az I. rendű felperes esetében keresete vonatkozásában az alperesnek - akire, mint felelősségbiztosítóra jogi helyzete folytán a tartozás elismerés olyan hatással van, mint magára a károkozóra -, a biztosítónak azt kellett volna bizonyítania, hogy a balesetet nem a nála biztosított járművel való ütközéssel, annak felelőssége mellett következett be....."A tényállás megállapítása során a perbeli esetben értékelni kellett, hogy a II. rendű felperes elismerte a balesetért való felelősségét, mely nyilatkozata tartalma, rendeltetése, az adott jogviszonyban betöltött szerepe alapján a rPtk. 242. § (2) bekezdés értelmében vett tartozás elismerésnek minősül, ezért egyrészt az I. rendű felperes ebben bízva eltekintett az akkor még nyilvánvalóan rendelkezésre álló bizonyítékok beszerzésétől, a rendőri helyszínelés kérésétől, másrészt ebben a perben a részéről nem szorult bizonyításra a közlekedési baleset ténye, bekövetkezésének módja."
23. "A rPp. 206.§(2) bekezdésében foglaltak megsértése kivételesen és csak abban az esetben állapítható meg, akkor szolgálhat alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen következtetésre jutott.
A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok nem kifogásolható mérlegelésével következtettek arra, hogy a perbeli baleset kapcsán mind a kötelező felelősségbiztosítás, mind a casco biztosítás alapján fennáll az alperes teljesítési kötelezettsége......Az I. rendű felperes vonatkozásában az alperes - mint akire mint felelősségbiztosítóra jogi helyzete folytán a tartozás elismerés olyan hatással van, mint magára a károkozóra - tartozott kétségtelenné tenni, hogy a baleset nem a nála felelősségbiztosítással rendelkező, annak felelőssége mellett következett be."
24. A Kúria ítélete ebben az indoklási részben két - álláspontom szerint vitatható - megállapítást is tesz:
- Egyrészt azzal, hogy "a II. rendű felperes elismerte a balesetért való felelősségét, mely nyilatkozata tartalma, rendeltetése, az adott jogviszonyban betöltött szerepe alapján a rPtk. 242. § (2) bekezdés értelmében vett tartozás elismerésnek minősül
- Másrészt azzal , hogy megállapítja: "az I. rendű felperes ... részéről nem szorult bizonyításra a közlekedési baleset ténye, bekövetkezésének módja."
25. A Kúria ítélete implicite egyfelől azt mondta ki ezzel, hogy az alperesi biztosító - a károkozói/biztosítotti felelősség elismerése révén - mintegy a károkozó biztosított helyzetébe kerül, vagyis amennyiben a biztosított a kárfelelősségét elismerte, ezzel a károkozó/biztosított tartozás elismerési helyzetébe kerül, és úgy kell helytállnia a károsulttal szemben, mint a károkozónak.
26. Ugyanakkor - mintegy ezt az álláspontot felülbírálva - azt is kimondja, hogy a biztosítónak még a biztosított elismerése mellett is van kimentési lehetősége, amennyiben bizonyítja, hogy a kárért nem a biztosított a felelős, elismerő nyilatkozata ellenére sem. Ez utóbbi értelmezés felel meg a jogi szabályozásnak és a régóta követett joggyakorlatnak is.
27. A Ptk. általános felelősségbiztosítási rendelkezéseihez képest a gépjármű felelősségbiztosítási szabályai az általános és különös viszonyában vannak. Amennyiben a Kúria ítéletének első megállapítását általánosan érvényes szabályként értelmeznénk, azzal a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény alábbi rendelkezései válnának üressé:
12. § A biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak.
28. § (1) A károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, ... szemben jogosult érvényesíteni.
31. § A biztosító... köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak.........b) indoklással ellátott választ adni a kártérítési igényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben, amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű, vagy a teljes kárt összegszerűen nem állapította meg.
32. § (1) A biztosító a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségre vonatkozó nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani.
28. A fenti szabályozás alapvetően a károkozó üzembentartók és a felelősségbiztosítók szerződéses viszonyát van hívatva szabályozni, de szükségképpen kihat a károsult kárigény-érvényesítésére is.
29. A felelősségbiztosító tehát nem pusztán egy passzív szereplője a károkozó és a károsult között kialakult kárkötelemnek, hanem önálló résztvevője. Erre tekintettel nem lehet általános szabály az, hogy a károkozó tartozás elismerésének minősülő felelősségvállaló nyilatkozata egyben a felelősségbiztosítóra is minden érdemi vizsgálat nélkül közvetlen teljesítési kötelezettséget róna, és ne lenne helye akár a károkozó/biztosított felelőssége érdemi vizsgálatának.
30. Ennek ellenére ebben az esetben az eljáró bíróságok és a Kúria is úgy ítélte meg, hogy az alperesi biztosító az I. rendű felperessel szemben a kötelező biztosítás alapján a helytállási kötelezettsége alól, míg a II. rendű felperes tekintetében a casco biztosítási szolgáltatás teljesítése alól nem mentesülhet.
31. A Kúria eseti döntésének a konkrét ügyön túlmutató lehetséges következményeire tekintettel az alábbi kérdések adódnak:
Amennyiben a bíróság helyt ad a felek bizonyítási indítványának, és megállapítja annak szükségességét, hogy olyan kérdésben, melyben szakértelemmel nem rendelkezik, szakértői bizonyítás elrendelése indokolt, akkor megalapozottan mellőzni lehet-e és a szakvéleményt, anélkül hogy annak megállapítását a bíróság érdemben vizsgálta volna, így az rPp. 182.§ (3) bekezdésében írott indokok ("a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával, bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez nyomatékos kétség fér") sem merülhettek fel?
32. Ha a nem merültek fel a szakértői véleménnyel szemben a hivatkozott indokok, akkor mellőzhető-e a szakvélemény megállapításait vitató fél indítványának teljesítése másik szakértő kirendelésére a mellőzést azzal indokolva, hogy "a peres felek által előadottak szerinti bekövetkezte bizonyítást nyert, ezáltal a bíróság, mint szükségtelent és az eljárás további elhúzódását indokolatlanul eredményezné."?
33. Kérdés, hogy a szakértői megállapításokra, a felperesi nyilatkozatokban, a tanúvallomásokban megmutatkozó ellentmondásokra hivatkozó alperesi védekezést súlytalanná teszi-e a bírói szabad mérlegelés, illetve az pótolja a szükséges szakismeretet?
34. A károkozó üzembentartó/biztosított felelősség elismerő nyilatkozata, tartozás elismerése esetén feltétlenné teszi-e a felelősségbiztosító helytállási kötelezettségét, melyre a károkozó elismeréssel szemben lehet-e eredményes bizonyítást vezetni?
35. A kirendelt igazságügyi szakértő konzekvensen cáfolta azokat a károkozó és károsult által tett előadásokat, hogy a baleset az felperesek által előadott módon, illetve a felperesi gépjárművekben leírt károkat okozva következett volna be. Az I. fokú bíróság tehát látszólag egy a felperes által, a saját bizonyítási érdekkörébe tartozó kérdésben tett bizonyítási indítványt hagyott figyelmen kívül és - szintén látszólag - a felpereseket fosztotta meg a részletesebb bizonyítás lehetőségétől. Valójában viszont az indítvány elutasításával alperest hozta abba a helyzetbe, hogy a neki kedvező szakértői bizonyítási eredmény ellenére az álláspontját alátámasztó szakértői véleményt nem használhatta fel.
36. Az I. fokú bíróság nem derítette fel olyan részletességgel a tényállást (a felperesek, a tanúk nyilatkozatai között megállapítható ellentmondás, a szakértői megállapítások és felperesek állításainak ellentmondásai, stb.), hogy annak alapján ítéleti bizonyossággal döntést hozhatott volna.
37. Azzal, hogy az I. fokú bíróság a perbeli baleset bekövetkezésével összefüggő, szakértői kompetencia körébe tartozó műszaki szakkérdésben annak nem cáfolt megállapításaival szemben a bizonyítékokat mérlegelési körbe vonta megsértette a rPp. 177. § (1) bekezdésében írott szabályt, hiszen egy olyan különleges szakértelmet igénylő kérdésben mellőzte a szakértői vélemény figyelembevételét (baleseti mechanizmus), amely kérdésben értelemszerűen nem rendelkezik megfelelő szaktudással. Valójában olyan különleges szakkérdésben hagyta figyelmen kívül a szakértői megállapításokat, amelyre tekintettel a szakértő kirendelésére egyáltalán sor került.
38. Mindezek következtében az alperes álláspontja szerint a II. fokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert- az I. fokú bíróság ítéletének jóváhagyásával megsértette a rPp. 177.§ (1) bekezdésében foglalt szabályt, mert - figyelemmel a rPp. 180-182. § írott szabályokra is e szabályok formális betartása mellett - a megfelelően lezajlott bizonyítás eredményét - azaz a szakértői vélemény az igény jogalapjára vonatkozó megállapításait, annak részletes indoklása, írásbeli és szóbeli megerősítése, valamint a kirendelt igazságügyi szakértőnek a felperesek megbízásából készített magánszakértői véleménye teljes körű cáfolata ellenére - figyelmen kívül hagyta; továbbá a rPp. 206. § (1) bekezdésében írott szabályt, mely szerint "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el."
39. Amennyiben a szakértői vélemény beszerzése a bizonyítás formális eszközévé válik, és az ítélkezés során a bírói mérlegelés azt felválthatja, akkor ez azzal a következménnyel járna, hogy a perbeli balesethez hasonló esetekben lényegében mind a felelősség megállapítása céljából eljárás lefolytatására jogosult polgári bíróság, mind pedig a kötelező biztosítás szerint a kárkötelem teljesítésére közvetlenül is perelhető felelősségbiztosító a tényleges tényállás tisztázása szempontjából teljesen eszköztelen maradna. Vagyis elegendő lenne a részes felek egymással egybehangzó nyilatkozata ahhoz, hogy a kárigény jogalapját a bíróság további érdemi vizsgálat nélkül állapítsa meg. Ez olyan új helyzetet teremtene a kárfelelősség megállapításának rendszerében, amely eleve feleslegessé tenné a baleseti mechanizmus vizsgálatához az eddig mellőzhetetlen igazságügyi műszaki gépjármű szakértői vélemények, baleseti elemzések elkészítését.
- Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.P.50.125/2014/58.
- Fővárosi Törvényszék 41.Pf.632.754/2016/5.
- Kúria Pfv.V.21.860/2016/5. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyéni ügyvéd.
Visszaugrás
