Az "élet sava-borsa" - ahogyan Selye János professzor a stresszt nevezte - olyan jelenség, amely mind a magánéletünk, mind a munkahelyi mindennapjaink immanens része. Van, hogy felpörget minket, és csúcsteljesítményre sarkall, de van árnyoldala is, amikor megbénít, megbetegít és hosszabb távon pszichoszomatikus megbetegedést eredményez. Ez utóbbi egyre gyakoribb. A selyei analógiánál maradva méregerős, a többitől teljesen eltérő új "fűszerek" (azaz újfajta stresszforrások, mint például a technostressz) jelennek meg életünkben és a munkahelyeinken. A stressz megelőzése, valamint pszichoszociális kockázatként történő kezelése olyan komplex munkáltatói kötelezettségcsomagként jelenik meg, amely szinte megfoghatatlan.
A tanulmányunk célja a munkahelyi stressz mint pszichoszociális kockázat normatív értelmezése, a hazai szabályozási hiányok azonosítása. Bemutatásra kerül, hogy miként képes a jog szabályozni ezt a nehezen megfogható, ugyanakkor kikerülhetetlen jelenséget, s hogyan képes reagálni annak legújabb válfajára a technostresszre. Végigkövetjük a vonatkozó uniós és hazai jogi szabályozás evolúcióját és megvizsgáljuk egyes európai országok (Franciaország, Belgium, Spanyolország, Olaszország, Ausztria) példaértékű megoldásait. A tanulmány összehasonlító jogi elemzést alkalmaz. Emellett feldolgozza a nemzetközi szakirodalmat és egyes európai felmérések eredményeit, illetve érinti a bírói gyakorlatot is. Hisszük, hogy a megoldást három pillér: a jogi, a szervezeti és az egyéni szintű megoldások együttes erősítése jelenti.
1. Bevezetés
2. Stresszkörkép
2.1. Mi forog kockán?
2.2. Mitől stresszelünk?
2.3. A stresszorok új generációja: a technostressz
3. A munkahelyi stresszre, illetve a technostresszre irányadó uniós szabályok
4. A stresszre mint pszichoszociális kockázati tényezőre irányadó hazai szabályok
5. Egyes uniós tagállamok munkahelyi stresszel kapcsolatos jogi szabályozása, megoldásai
5.1. Belgium
5.2. Spanyolország
5.3. Ausztria
6. A digitalizációval felmerülő kockázati tényezők megjelenése, a technostressz elleni küzdelem
6.1. A távmunka és az "always-on" üzemmód egészséges keretei
6.2. A távmunkával, illetve a kikapcsolás jogával, azaz a lecsatlakozáshoz való joggal kapcsolatos jogi szabályozás
6.2.1. Franciaország
6.2.2. Belgium
6.2.3. Spanyolország
6.2.4. Ausztria
6.2.5. Olaszország
7. Mi lehet a megoldás?
Az "élet sava-borsa"[1] - ahogyan Selye János professzor a stresszt nevezte - olyan jelenség, amely mind a magánéletünk, mind a munkahelyi mindennapjaink immanens része. Van, hogy felpörget és csúcsteljesítményre sarkall (eustressz), de van árnyoldala is, amikor megbénít, megbetegít és hosszabb távon pszichoszomatikus megbetegedést eredményez (distressz).[2] Ez utóbbi egyre gyakoribb. A selyei analógiánál maradva méregerős, a többitől teljesen eltérő új "fűszerek" (azaz újfajta stresszforrások, mint például a technostressz) jelennek meg életünkben és a munkahelyeinken. A munkáltató kötelezettsége biztosítani a biztonságos munkakörnyezetet, amely magában foglalja a pszichológiai biztonságot, például az egyre növekvő stressz elleni védelmet is. Amennyiben pedig a stressz hatására a munkavállaló egészsége sérül, azaz kára keletkezik, a munkáltató kárfelelőssége is felmerül. A stressz megelőzése, valamint pszichoszociális kockázatként történő kezelése olyan komplex munkáltatói kötelezettségcsomagként jelenik meg, amely szinte megfoghatatlan.[3]
Miért tartozik a stressz a jog számára a nehezen szabályozható területek közé? Az első ok a terület komplexitása. A munkahelyi stressz kutatása több mint hatvanéves,[4] gyökerei pedig ennél is régebbre, több mint száz évre[5] nyúlnak vissza, és mára multidiszciplináris területté fejlődött. A jogalkotás és a jogal-
- 48/49 -
kalmazás számára ez azt jelenti, hogy a jog mellett a pszichológia, a köz- és foglalkozás-egészségügy, az orvostudomány, az epidemiológia, a HR-tudomány, a szociológia, valamint egyre inkább az adattudomány és a mesterségesintelligencia-kutatás eredményeit kell összehangolni. Emellett óhatatlanul etikai-filozófiai kérdések is felmerülnek. A második ok a mérhetőséggel függ össze. A stresszkezelést jogilag megfoghatóvá akkor tudjuk tenni, ha mérhetővé tesszük a stresszorokat (vagyis a stresszt okozó ingereket) és az azok által kiváltott állapotot, a stresszt. Jelenleg nem áll rendelkezésre egyetlen egzakt, minden munkavállalóra és szervezetre egyaránt alkalmazható eszköz. Komplex, többlépcsős rendszer alkalmazásával kaphatunk a teljeshez közelítő képet. Segítségünkre vannak az önértékelő kérdőívek, a stresszesemények listája (Holmes-Rahe skála), a személyiség és a környezet illeszkedésének vizsgálata, illetve a fiziológiai mutatók (vérnyomás, pulzus, stresszel kapcsolatos hormonok, mint a kortizol, koleszterin). Utóbbi már orvosi közreműködést igényel és meglehetősen drága, az első három mérőeszköz azonban elterjedt, és a hazai gyakorlatban is alkalmazzák.[6] A gyakorlat fejlődésére utal, hogy jelenleg debütált az első magyar nyelvű, munkahelyi technostressztmérő skála, melyet a nemzetközi gyakorlatban bevált skálák alapján dolgoztak ki.[7]
A harmadik ok a stressz forrásaihoz kapcsolódik. Annak csak egy része ered a munkaszervezetből, más része a munkavállalóhoz köthető. Többek között ilyen a stressz iránti érzékenység, az önbizalom szintje és a teljesítménymotiváció nagyon magas szintje.[8] Az egyes stresszforrások aránya nehezen "szálazható szét", ami főleg a kárfelelősség érvényesítésénél okoz komoly fejtörést.
A tanulmányunk célja a munkahelyi stressz mint pszichoszociális kockázat normatív értelmezése, a külföldi jó gyakorlatok bemutatása, továbbá a hazai szabályozási hiányok azonosítása. Hisszük, hogy a megoldást három pillér: a jogi, a szervezeti és az egyéni szintű megoldások együttes erősítése jelenti. Tanulmányunk módszertani alapjait a dogmatikai elemzés, az összehasonlító jogi vizsgálat, valamint a releváns szakirodalom szintézise alkotják. A tanulmány saját empirikus kutatást jelenleg nem tartalmaz, mivel a munkahelyi stressz mérése az egyéni stressztűrő képesség szubjektivitása és a stresszorok elkülönítésének komplexitása miatt széles körű kutatási összefogást és komplex módszertani előkészítést igényel. Az empirikus vizsgálat lebonyolítását ezért a kutatási projekt egy későbbi, célzott szakaszában tervezzük.
A mentális egészség világnapján, azaz 2025. október 10-én közzétett adatok szerint, az uniós munkavállalók 29 százalékát érinti a stressz, a depresszió és a szorongás. Erre tekintettel az EU-OSHA - többek között - a 2023-2025 közötti "Egészséges munkahelyek" kampánya keretében is - azon dolgozott, hogy felvértezze a munkáltatókat és a munkavállalókat a szükséges ismeretekkel és eszközökkel. A 2026-2028 közötti "Egészséges munkahelyek" kampány mottója pedig az "Együtt a munkahelyi mentális egészségért".[9]
Globális szinten hasonlóan sokkoló adatokkal találkozunk. A WHO 2024-es felmérése szerint a munkahelyi stressz évente egybillió dollár veszteséget okoz, valamint a becslések szerint tizenkétmilliárd munkanap vész el depresszió és szorongás miatt.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
