Mára már a közbeszerzési terület külön szakterületté nőtte ki magát. Akinek nem tetszik ez a terület, esetleg nem dolgozik benne, könnyen legyint egy ügy kapcsán, hogy majd a közbeszerzési tanácsadó megoldja. Persze ez nagyjából így is van, hiszen a közbeszerzés világától távolabb állóknak nagyon komplikáltnak tűnnek ezek a szabályok, sőt még külön gyakorlat és külön - a Közbeszerzési Hatóság és a Közbeszerzési Döntőbizottság személyében - állami szervezetrendszer is tartozik hozzá. De a mindennapokban van néhány olyan kérdés, aminek ismerete egy-egy ügy kapcsán azon alapismeretek közé tartozik, amit célszerű tudni, akár azok gyakorisága miatt is. Ezek az előírások pedig: a részekre bontás tilalma és a szerződésmódosítás feltételrendszere.
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) foglalkozik azzal az esetkörrel is, hogy a megrendelői pozícióban lévő, a Kbt. hatálya alá tartozó személy a tartalmilag egy egységet alkotó megrendelését több szerződéssel kívánja megvalósítani, attól függetlenül, hogy a több szerződés alkalmazásának mi is a tényleges indoka. Ennek előzménye, hogy a törvény pontosan megadja a becsült érték fogalmát, amikor úgy rendelkezik, hogy a közbeszerzés becsült értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért az adott piacon általában kért vagy kínált - általános forgalmi adó nélkül számított - teljes ellenszolgáltatást kell érteni. Opcionális részt tartalmazó ajánlatkérés esetén a teljes ellenszolgáltatásba az opcionális rész értékét is bele kell érteni.[1] Ezt követően részletezi a Kbt. a becsült érték megállapításának módszertanát is[2]. Ezen szabályokat egybeolvasva nyer valódi értelmet a részekre bontás tilalmának intézménye, amikor a szigorú törvényi szabályon - azaz, hogy tilos a becsült érték meghatározásának módszerét a törvény megkerülése céljával megválasztani - túl rögzítésre került, hogy tilos a közbeszerzést oly módon részekre bontani, amely a törvény vagy a törvény szerinti uniós értékhatárt elérő vagy meghaladó becsült értékű beszerzésekre vonatkozó szabályai alkalmazásának megkerülésére vezet[3].
Mit is jelent ez a száraz törvényi passzus? A részekre bontás alatt azt kell érteni, amikor az ajánlatkérő egy egységes közbeszerzést több szerződéssel valósít meg úgy, hogy azok értékét külön-külön veszi figyelembe a becsült érték megállapításakor és ez által nem alkalmazza a Kbt.-t, vagy nem a magasabb érték szerint alkalmazandó eljárási szabályok szerint folytatja le az egyes közbeszerzési eljárásokat. Az ilyen részekre bontás tehát mindig - a fent már idézett - becsült érték számításával kapcsolatban elkövetett hiba, sőt ennél több: jogsértés. Itt ki kell emelni, hogy van arra jogszerű lehetőség, hogy az ajánlatkérő egy közbeszerzést több szerződéssel, külön időpontokban valósítson meg, de ekkor az ajánlatkérőnek a becsült érték számításánál ezen szerződések értékét össze kell adnia (korábban erre használtuk az egybe- vagy összeszámítás kifejezést) és így kell megvizsgálnia a Kbt. szerinti értékhatárok elérését[4] és az alkalmazandó eljárástípusokat. Azért is mindig fejben kell tartani ezeket a szabályokat, mert a részekre bontás tilalma megsértésének megállapításához nem szükséges, hogy az ajánlatkérő magatartásában a megkerülésre irányuló szubjektív szándék, illetve célzat fellelhető legyen - vagyis véletlenül is el lehet ezt a hibát követni. A korábbi Kbt. adott konkrétabb támaszkodót az ajánlatkérőnek, de ma már ilyen nincs, a törvény a következőket rendeli: ha egy építési beruházás vagy ugyanazon közvetlen cél megvalósítására irányuló szolgáltatásmegrendelés, illetve azonos vagy hasonló felhasználásra szánt áruk beszerzése részekre bontva, több szerződés útján valósul meg, a közbeszerzés becsült értékének meghatározásához az összes rész értékét figyelembe kell venni. Szolgáltatás megrendelése esetében az ugyanazon közvetlen célra irányultság vizsgálatakor az egyes szolgáltatások műszaki és gazdasági funkcionális egységét kell alapul venni[5]. Ezek alapján az építési beruházás vagy az azonos vagy hasonló felhasználásra szánt áruk beszerzése esetében még könnyebben mozog az ajánlatkérő e szabály ismeretében, hiszen kógens-jellegű az előírás: az összes rész értékét figyelembe kell venni a becsült értéknél. Kicsit nehezebb a megítélése a szolgáltatásoknak, mert itt inkább a műszaki-gazdasági funkcionális egység fennállásának vizsgálata szükséges. Ekkor azt kell vizsgálni, hogy a külön szerződésekben foglalt megrendelések együtt egy funkciót töltenek-e be, mind műszaki, mind gazdasági értelemben. Ezt attól függően kell megítélni, hogy egy szerződéssel vagy több szerződéssel valósíthatóak-e meg a beszerzések. A funkcionális egység fennállását mindenképpen mutatja, ha a megrendelés ugyanazon megvalósításához kapcsolódik, ugyanolyan tartalmú szolgáltatást takar. Annak megállapításához, hogy a több különböző szakaszban nyújtott szolgáltatásokat egy egységes közbeszerzési szerződésnek kell-e tekinteni, elegendő, ha kimutatható a gazdasági és műszaki funkció egységes jellege. Az, hogy egy beszerzés különböző megvalósítási szakaszaiban a megrendelés tárgya eltérő, nem jelenti azt, hogy a különböző szakaszokban nyújtott szolgáltatások tartalma és természete is eltérő lenne. Ha a szolgáltatások gazdasági és műszaki szempontból összhangban állnak egymással, és funkcionális folytonosságot mutatnak, ezt az összhangot és folytonosságot nem szakítja meg az a tény, hogy a szolgáltatásokat, a kapcsolódó megrendelések időbeliségét vagy egyéb szempontú ritmusát követve, több különböző szakaszra bontják. A beszerzéseket tehát elsősorban az egy közös cél kapcsolja össze. Ennek keretein belül fontos szerephez juthat adott esetben a beszerzés egységé-
- 9/10 -
nek megítélésekor a szolgáltatások tartalmi hasonlósága. Abban az esetben pedig, ha a különböző megrendelések meghatározott becsült értéke eléri vagy meghaladja a Kbt. szerinti legalacsonyabb értékhatárt, a szerződés megkötésére a közbeszerzési eljárás lefolytatása nem mellőzhető.
Lényeges, hogy mindig az adott eset egyedi körülményeinek megfelelően kell megítélni az egy közbeszerzés fennállását. Elsődlegesen persze mindig a műszaki-gazdasági funkcionális egység fennállását kell vizsgálni és mindig számításba kell venni a következőket is: az egységes tervezés és döntés, ugyanazon ajánlatkérő személye, azonos jogalap és azonos feltételek a szerződések megkötésekor, időbeli és finanszírozási összefüggés. Ezek közül talán a legkétarcúbb az időbeli összefüggés értelmezése, amely kapcsán kiemelendő, hogy az nem feltétlenül jelent teljes egyidejűséget. Az egy közbeszerzés funkcionális megközelítését alkalmazva nem lehet az adott beszerzés tárgyától és feltételeitől függetlenül, általános érvénnyel megmondani, hogy pontosan milyen időtartam alatt megvalósított beszerzések értéke nem bontható meg. De az biztos, hogy egy hosszabb idő alatt megvalósuló szolgáltatás beszerzésénél nem bontja meg a beszerzés egységét az sem, ha évente kerül sor szerződések megkötésére, de azok egy időben összefüggő folyamatba épülnek. Ha viszont a beruházás valamilyen okból megszakad, és évek múlva kell újabb szerződéseket kötni a folytatásra, már nem az eredetivel egy közbeszerzésről beszélhetünk. A finanszírozás kapcsán pedig arra kell figyelni, hogy az ajánlatkérő költségvetési tervezésével összefüggő indokai nem oldják fel a beszerzés funkcionális egységét. Így például, ha egy feladat elvégzésére az ajánlatkérő azért köt két egymást követő évben egy-egy szerződést, mert a később elvégzendő részfeladatot érintően a költségvetési fedezettel csak a második évben fog rendelkezni, ez nem ad lehetőséget a szerződések értékének külön kezelésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
