Az Országgyűlés 2021. június 15. napján fogadta el a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvényt (továbbiakban: Pevtv.), amely 2022. január 1. napján lép hatályba. A törvény alkalmazása előtt érdemesnek látszik előzetesen értékelni, hogy mi várható, valamint szintén indokolt lehet elejétől kezdve feleleveníteni azt a jogalkotási folyamatot, amelynek végeredménye lett a jogszabály megszületése.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE vagy Egyezmény) 6. cikk (1) bekezdésében, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 37. § (3) bekezdésében és a bírák Etikai Kódexében ["Gondosság" c. 4. cikk (1) bek.][1] is megjelenő alapjog azért is kiemelt, mert a jogérvényesítés sikerét jelentős mértékben befolyásolhatja, hogy mennyi időn belül kerül sor a sérelem orvoslására, és a jogvédelem akkor optimális, ha a polgári per csak a legszükségesebb időráfordítást igényli és aránylagosan a legkisebb költségkihatással jár, anélkül azonban, hogy az igazság kiderítése sérelmet szenvedne.[2]
Az "észszerű idő" fogalmával az EJEB már az 1968-ban foglalkozott. A Neumeister kontra Ausztria ügyben[3] kerültek lefektetésre azok a szempontok, melyeket vizsgálni szükséges az eljárás időtartamának megítélése során: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és az eljáró hatóságok által tanúsított magatartás, valamint az eljárás tétje a kérelmező számára.[4]
Az EJEB az eljárás hossza szempontjából először a figyelembe veendő pertartamot állapítja meg, majd pedig azt, hogy az ügy körülményeire való tekintettel az ésszerűnek minősülhet-e.[5] Az ügy bonyolultsága - mind eljárásjogi, mind az anyagi jogi komplexitás esetén - igazolhatja az eljárás hosszát, vizsgálati szempont tehát pl. a tanúk száma, a bizonyítási eljárás nagysága, az ügy bonyolult ténybeli vagy jogi megítélése.[6]
Az EJEB a fél magatartását is értékeli. A fél kötelezettsége, hogy a neki fontos eljárási lépések teljesítése során gondosan járjon el, a perelhúzó taktikáktól tartózkodjon, hozzájáruljon az eljárás gyorsabb befejezéséhez.[7] Az EJEB szerint ugyanakkor a kérelmezőnek nem róható fel az, ha igénybe veszi valamennyi rendelkezésre álló hazai jogorvoslatot. [8]
A kimentési lehetőségekkel - amely az eljárás észszerű hosszát igazolhatja, és amely alapján az állam, mint alperes magát a felelősség alól mentesítheti - összefüggésben az EJEB leszögezte, azok a fentebb részletezett négy esetkörre vonatkoznak (ügy komplexitása, fél és az eljáró szerv magatartása, ügy téte) vonja vizsgálat alá), tehát az állam nem hivatkozhat olyan problémákra, amelyeket saját magának kell megoldania: pl. munkateher, bíróhiány, technikai nehézségek stb.[9]
A hazai bíróságok előtt két területen jelentkezett széttartó gyakorlat az alapjog érvényesítésével összefüggő eljárásokban:
I. A perek észszerű időn belüli befejezéséhez való jog megsértésével okozott károk milyen kapcsolatban állnak a személyiségi jogvédelemmel.
- 111/112 -
II. A régi Pp. 2. § rendelkezéseiben rögzített méltányos összegű "kárpótlás" (sérelemdíj) milyen feltételek mellett érvényesíthető.
A személyiségi jogok szoros kapcsolatban állnak az emberi jogokkal és az Alaptörvényben is nevesített alapjogokkal/alapvető jogokkal. A személyiségvédelemnek a kérdésköre nem különíthető el az emberi jogok és az alapvető jogok védelmének a kérdésétől, ugyanakkor a személyiségi jogok ezeknél tágabb és szűkebb kört is felölelhetnek.[10] Azonban pontosan ez a fajta közelség veti fel azt az elhatárolási kérdést, hogy mi az, ami még a Ptk.-ban foglalt generálklauzula ernyője alá vonható, és mi az, ami már a polgári jog által biztosított védelmi határon kívül esik.[11]
A személyhez fűződő jogok fogalmának meghatározását illetően a személyiség, tehát az emberre és csak az egyedi emberre jellemző sajátos, konkrét minőség körülírásával kereshető kiindulópont, és az így elvont, absztrahált, jogiasított emberi lényeg a személyiségi jogok által védendő speciális jogtárgy. Tehát a személyiségi jogok az ember szubjektumából, egyéniségéből vezethetők le, ahol a személyiség értéke, társadalmi értékjellege és minősége az, amelyet a jog védelmez.[12]
Nehézzé teszi a különbségtételt a személyiségi jogok szerkezete és a megsértés esetén igénybe vehető szankciórendszer is. Előbbi kapcsán a generálklauzula a személyhez fűződő jogok abszolút szerkezetét mutatja, vagyis azokat mindenki köteles tiszteletben tartani, a jogosulttal szemben mindenki más köteles tartózkodni az olyan magatartástól, amely alkalmas a személyiség megsértésére, valamint a jogosult mindenkitől követelheti személyhez fűződő jogainak tiszteletben tartását. A személyhez fűződő jogok kapcsán ugyanakkor relatív szerkezetű jogviszony csak a jogsértő magatartás következtében alakul ki a sérelmet szenvedett és a jogsértő személy között. Az utóbb említett sajátos jellemvonás is eltér a hagyományos polgári jogi eszközöktől. A védelmi rendszer vegyes, ugyanis többsége objektív alapú, inkább erkölcsi és társadalmi érdeket és értékeket fejez ki, még akkor is, ha a személyhez fűződő jogok megsértéséhez vagyoni következmények is járulhatnak. Az alapvető, vagyoni jellegű reparációt hordozó polgári jogi védelmi eszközök e területen szűkebb körben alkalmazhatóak (például a kártérítés), így a személyhez fűződő jogok jogkövetkezményei között elsődlegesen egy sajátos, erkölcsi jellegű szankciókat felvonultató védelmi rendszerről, valamint a nem vagyoni kár jogintézményéről beszélhetünk.[13]
A 34/1992. AB határozat alapján azonban a nem vagyoni kártérítés nem csak a személyiségi jogok, hanem az alkotmányos alapjogok jogvédelmi eszközeként is funkcionálhat.[14] A nem vagyoni kártérítés jogi természetének megítélését tekintve azt az Alkotmánybíróság a személyhez fűződő jogok speciális szankciójának tekinti, ezen túlmenően azonban tekintettel arra, hogy a korábbi Alkotmány (ma Alaptörvény) alapjogi fejezetében foglalt alapvető jogok magukban foglalják a polgári jogi személyiségi jogokat is, így a nem vagyoni kártérítés jogintézményén keresztül az alkotmányos alapjogok védelme is kiteljesedik.
Nem puszta jogelméleti felvetés annak eldöntése, hogy a jogkövetkezménnyel összekapcsolt "fair eljárás" joga mint jogintézmény hova sorolandó. Hogy mennyire szükséges és kívánatos a bírói gyakorlat egységes szemléletének kialakítása, azt nem csupán a felek jogbizonytalansága és keresethalmazatai támasztják alá, hanem az egyes bírói döntések szignifikánsan eltérő állásfoglalásai is.[15]
A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.369/2007/3. számú határozata szerint például: "[...] [a] perek észszerű határidőn belüli elbírálásához való jog személyhez fűződő jognak minősül, így a Ptk. 75. §-a alapján a törvény védelme alatt áll."
Ezt támasztják alá egyes szerzők is, akik szerint, ha a tisztességes eljárásról, mint jogról beszélünk, akkor egy másodlagos jogra gondolunk, tehát egy olyan jogra, amely egy másik - jellemzően elsődleges - jogból vezethető le. Ez esetben elsődleges jognak az emberi élethez és méltósághoz való jog tekinthető, hiszen ahhoz, hogy az ember méltóságteljesen élhesse életét elengedhetetlen az, hogy az esetlegesen ellene indult eljárás tisztességes körülmények között folyjék.[16] A BDT 2018.3880. szerint "[...] Az emberi méltósághoz fűződő jog a személyiségi jogok anyajogának tekinthető, a Ptk. által nevesített egyes személyiségi jogok abból vezethetők le, de önmagában az
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
