Az Orvosok Világszövetsége 50. világkonferenciáján, 1998 októberében került elfogadásra "A gyermekeket egészségügyi ellátásuk során megillető jogokról szóló Ottawai Deklaráció" továbbiakban: Deklaráció). A Deklaráció alapját képezi a Gyermekek Jogairól szóló 1989-es New York-i Egyezmény 24. cikke, mely kimondja, hogy a gyermeknek joga van a legmagasabb szintű egészségi állapothoz, betegségének gyógyításához és rehabilitációjához. Az ENSZ tagállamai kötelesek garantálni, hogy egyetlen gyermeket sem fosztanak meg egészségügyi ellátáshoz való jogaitól.
A tanulmány első és második részében[1] a Deklaráció általános elveiről volt szó, illetve bemutatásra kerültek a legfontosabb speciális elvek (ellátás minősége, szabad orvosválasztás, tájékoztatáshoz való jog, az egészségügyi ellátásba történő beleegyezés, illetve visszautasítás joga, az orvosi titoktartás, a kiskorú kórházi elhelyezése, a kiskorú emberi méltósághoz való joga), és azok hazai érvényesülése. A tanulmány harmadik része azokat a kiskorúakat is megillető betegjogokat, illetve azok hatályos szabályozását foglalja egy csokorba, melyekre az Ottawai Deklaráció bár nem helyezett hangsúlyt, mégis jelentősek a hazai joggyakorlatban.
Az egészségügyi önrendelkezési jog, mint e "központi" jog köré csoportosítható önálló betegjogok egyike a gyógyintézet elhagyásának joga.[2] A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni.[3] Az intézmény elhagyásának időpontját az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) szerint nem annyira a terápiás érdek, mint inkább a beteg saját akarata és belátása határozza meg. Ideális esetben természetesen a beteg a kivizsgálás, illetve a gyógykezelés végeztével, a kezelőorvos javaslatának megfelelő időpontban és módon hagyja el a gyógyintézetet, azonban ez nincs mindig így. Előfordul, hogy a beteg akár a kórházi bent tartózkodásból eredő kényelmetlenségek miatt, akár a munkahelyi elvárások okából hamarabb haza kíván menni, mint ahogyan annak szakmai indokai lennének. A beteg döntési szabadsága azonban csak annyiban korlátozható, amennyiben távozása mások testi épségét, egészségét veszélyeztetné (pl. fertőző betegség esetén, veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető állapotban lévő pszichiátriai beteg, járványügyi zárlat stb.).[4]
A beteg, amennyiben el kívánja hagyni az egészségügyi intézményt, ezt a szándékát bejelenti a kezelőorvosának, aki köteles azt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltüntetni. Nincs szükség tehát a kórház elhagyásához az orvos engedélyére, vagy beleegyezésére, a - fenti korlátokkal - a beteg szabadon gyakorolhatja önrendelkezési jogát. Több esetben előfordul azonban, hogy a beteg nem jelzi előre a távozási szándékát, hanem önkényesen hagyja el a gyógyintézményt, s az egészségügyi személyzet már csak ennek tényével szembesül. Főszabályként ilyenkor is csak dokumentációs kötelezettség áll fenn, azonban a beteg állapotától, illetve a körülményektől függően szükséges lehet adott esetben a hatóságok értesítése is.
A 14 és 16 év közötti kiskorú személy is jogosult önállóan gyakorolni az intézmény elhagyásának jogát, azonban ilyenkor ennek tényéről a törvényes képviselőjét kötelező tájékoztatni. A 16. életévét betöltött "érett" kiskorú esetében a törvényes képviselő helyett azt a nagykorú személyt is elegendő tájékoztatni, akit a kiskorú korábban kijelölt.[5]
14 év alatti, koránál fogva cselekvőképtelennek minősülő kiskorú személy főszabály szerint kizárólag törvényes képviselőjének egyetértésével hagyhatja el a gyógyintézetet. Ellenkező esetben a gyógyintézetnek azonnal értesítenie kell a törvényes képviselőt, szükséges esetben pedig a hatóságokat is. Gyakran előfordul azonban, hogy a törvényes képviselő "unja meg" a beteg gyermeke hosszan tartó gyógykezelését, és önkényesen dönt úgy, hogy hazaviszi a kórházból. Az egészségügyi törvény szerint olyan ellátás, amelynek elmaradása esetén a kiskorú beteg egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, nem utasítható vissza. A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítása, megengedett lehet, erre is azonban csak meghatározott feltételek fennállása esetén és nagyon szigorú, garanciális szabályok betartása mellett van lehetőség.[6] Így a kiskorú gyermek a kórházból önkényesen csak akkor vihető haza, ha az így elmaradó egészségügyi ellátása a kiskorú betegnek nem okozhat súlyos vagy maradandó károsodást. Szükség esetén ilyenkor hatóság közreműködését kell kérni a kiskorú további gyógykezelése érdekében, a szülővel szemben pedig kiskorú veszélyeztetése miatt indítható büntetőeljárás.
Amennyiben az egészségügyi személyzet kezdeményezi a beteg hazabocsátását, akkor arról - lehetőség szerint - 24 órával a tervezett elbocsátást megelőzően tájékoztatást kell adni, hogy a beteg a hazajutását, a hozzátartozó pedig a beteg további ápolását meg tudja szervezni.
Egészségügyi dokumentáció a gyógykezelés során a betegellátó tudomására jutott egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától.[7]
A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.[8] Alapvető előírás, hogy az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik. Ennek megfelelően a beteg jogosult
- a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről szóló tájékoztatásra;
- a rá vonatkozó egészségügyi adatok megismerésére;
- az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról saját költségére másolatot kapni;
- a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor zárójelentést[9] kapni;
- egészségügyi adatairól indokolt célra - saját költségére - összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményhez jutni.
A betegnek számos oka lehet arra, hogy a róla készült orvosi feljegyzéseket elolvassa. Ennek segítségével jobban megértheti betegségét és kezelését, ellenőrizni tudja a róla szóló adatok (pl. anamnézis) pontosságát, illetve segíthet a beteg indokolatlan félelmének eloszlatásában is. A beteg irat-betekintési joga másrészt javítja az egészségügyi dokumentumok pontosságát is, hiszen az orvos eleve úgy írja, hogy tudja, a beteg el fogja olvasni azokat.[10]
Előfordult azonban, hogy az egészségügyi szolgáltató bár elkészítette a kért egészségügyi dokumentáció fénymásolatát, irreálisan magas díjazást kérte érte. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joggal összefüggésben az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga szenved sérelmet, ha az egészségügyi szolgáltató aránytalanul magas iratmásolási díjat számít fel az orvosi dokumentációért.[11]
A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak vélt - rá vonatkozó - egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelőorvos, illetve más adatkezelő a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követően törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen (A rossz adatot úgy javítják ki, hogy azt az olvashatóság megőrzésével - egyszer áthúzzák, majd dátumozva és szignálva melléírják a jó adatot).[12] A törvény tehát lehetővé teszi, hogy a beteg kórtörténetét ne csak az orvos, hanem a beteg maga is írhassa, és a bölcs utókorra bízza, hogy melyik bejegyzésnek hisz.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
