A Kodifikációs Bizottság a 2001. szeptember 7. napján megtartott ülésén folytatta a büntethetőségi akadályok rendszerének taglalását. A vita középpontjában a büntethetőségi akadályok rendszerének - azon belül is a csoportosítás szempontjainak - kialakítása állt. A Bizottság az akadályrenszer hármas felosztása mellet foglalt állást, dr. Nagy Ferenc által kidolgozott problematika alapján, mégpedig büntethetőséget kizáró okok, büntethetőséget megszüntető okok és egyéb, a büntethetőség és a büntetőeljárás akadályát képező okok közötti megkülönböztetéssel. Az akadályok törvényi megfogalmazásánál lényeges, hogy az akadály megléte a bűncselekményi jelleget kizárja-e, avagy sem, s alapvető jelentőséggel bír ennek a kifejezésre juttatása már a törvényi szóhasználatban is, a Bizottság azonban a terminológia tekintetében még nem tartotta szükségesnek a végleges döntést. Az egyik javaslat a büntetendőség és a büntethetőség megkülönböztetést tartotta indokoltnak, a büntetendőség a jogellenességet, a büntethetőség a bűnösséget jelentené; míg más javaslat a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okoknál a "nem büntethető a cselekmény" és a "nem büntethető az elkövető" megfogalmazások különtartását tekintette megfelelőnek.
Ezt követően a Bizottság azt vitatta meg, részletesen szükséges e fenntartani a kizáró és megszüntető okok hatályos rendszerének egyes kategóriáit, illetve azok igényelnek-e tartalmi változtatást. A kizáró okok köréből a jogos védelem volt a legkardinálisabb kérdés, kiemelten a szükségesség mellett esetlegesen az arányosság megjelenítése a törvény szövegében. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a gyakorlat jelenleg a szükségességbe az arányosságot is beleérti, mindazonáltal nincs akadálya annak, hogy az arányosság beiktatásra kerüljön a szövegbe. Egyetértés volt a tekintetben is a Bizottság tagjai között, hogy az új szabályozásnak egyértelműen védekezés-pártinak kell lennie. A végszükség témakörében a vizsgálódás arra irányult, hogy valóban a felismerési képesség korlátozott voltáról, vagy az elvárhatóságról van szó ilyen esetekben. E kérdésben olyan álláspontra jutott a Bizottság, hogy a törvény szövegében a felismerés megfogalmazása mellett szükséges az elvárhatóságra is kitérni.
A Bizottság úgy foglalt állást, hogy az eddig nem nevesített, de a tudomány által kimunkált és a gyakorlat által alkalmazott büntethetőségi akadályok közül a hivatali, hatósági jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése kerüljön szabályozásra az új kódexben, ugyanis igen nagy számban vannak olyan törvények, amelyek olyan feladatokat adnak a hatóságoknak, amelyek önmagukban a Btk. rendelkezéseivel nem férnének össze, mint például a tanúvédelemről szóló törvény. Ez a döntés kiegészült egy további javaslat alapján azzal, hogy a szabályozás tartalmazzon utalást a jogszabály alapján gyakorolt, illetőleg előírt hivatásbeli kötelezettségre is. A bagatell-kriminalitás tárgyalásakor a Bizottság tagjai között eltérő álláspont alakult ki arról, hogy vajon a büntethetőségi akadályok keretében kerüljön megoldásra a jogtárgysértés teljes hiánya és annak elenyészően csekély foka, és hogy ténylegesen büntetőjog-ellenes cselekményről van-e szó. A Bizottság tagjai többségükben azon az állásponton voltak, hogy a jogi tárgyat elenyészően csekély mértékben veszélyeztető cselekményeket az eljárásjogban kellene szabályozni, viszont a jogtárgysértés teljes hiánya bűncselekménytani kérdés.
A formális bűncselekmény-fogalom elfogadása révén a tévedés megfogalmazásakor nem a társadalomra veszélyesség lesz az irányadó, hanem a cselekmény tilalmazottságában való tévedés. A Bizottság egyetértett abban, hogy a tizennegyedik életév a gyermekkor tekintetében megfelelő. A kóros elmeállapot terén a személyiségzavar értékelése jelenthet problémát, amely kérdés eldöntésére tanulmány elkészítését tűzte ki a Bizottság. A kényszer és fenyegetés kategóriát illetően a Bizottság akként foglalt állást, hogy az Általános Részben történő meghatározásakor, illetőleg a Különös Részben az erőszak megfogalmazásakor a kényszerítés gyűjtőfogalmából kell kiindulni. Az ittas állapotban elkövetés hatályos szabályozását a Bizottság megfelelőnek találta azzal, hogy az "ittas vagy bódult állapot" fordulat nem tartható meg az élénkítő szerek, kábulatot keltő egyéb készítmények használatával előidézett állapot megjelölésére. A büntethetőséget és a büntetőeljárást akadályozó okok tekintetében olyan álláspont alakult ki, hogy azok kettős természetére figyelemmel mind a büntető kódexnek, mind az eljárási törvénynek ki kell térnie azokra rendelkezéseiben, így például a magánindítvány és a feljelentés hiánya esetében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
