A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) koncepciójának alapvető célkitűzése volt, hogy a biztosítási jog átfogó reformfolyamata eredményeként a szerződések joga a magánjogi Kódexben kerüljön szabályozásra. Az újraszabályozás folyamatának kiindulópontját annak felismerése képezte, hogy a biztosítás terén az elmúlt évtizedekben rendkívüli változások mentek végbe, és a hagyományos biztosítási szerződési jog kereteit szétfeszítő új biztosítási termékek, szolgáltatások tekintetében a hatályos szerződési jogi szabályozás igen hiányosnak, hézagosnak minősíthető. A kodifikációs munka során a cél - a szerződési szabadság elvének és diszpozivitás követelményének messzemenő érvényesítése mellett - ennek megfelelően a biztosítási szerződés új, kereskedelmi szerződéstípusokra való modellezése volt, ahol kógens szabályok alkalmazására elsősorban a fogyasztóvédelem összefüggéseiben kerülhetett sor.
A Ptk. XXII. Címe biztosítási szerződések alatt az új kódex a szerződések általános szabályait, majd - a kárbiztosítások és összegbiztosítások közötti alapvető különbségtétel mellett - a kárbiztosítási szerződést (ezen belül is külön annak általános szabályait és a felelősségbiztosítást), az összegbiztosítási szerződések (általános szabályok, életbiztosítási, balesetbiztosítási szerződést) és az egészségbiztosítási szerződést tartalmazza: ez utóbbit úgy, hogy az a kárbiztosítás, mint az összegbiztosítás szabályai szerint legyen kialakítható.
a) A biztosítási szerződések általános szabályai között elsőként egy megváltozott biztosítási szerződés-fogalommal találkozunk. Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni, a biztosítóval szerződő fél pedig díjfizetésére köteles (Ptk. 6:439. §). A hatályos konstrukciótól eltérően tehát nem meghatározott jövőbeni esemény, hanem a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkezett biztosítási esemény áll a szabályozás középpontjában. A biztosítási szerződés általános érvényességi feltétele a biztosítási érdekfennállás: biztosítást ennek megfelelően vagy csak az érdekelt köthet, vagy az érdekelt javára lehet kötni - az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis (Ptk. 6:440. §).
Új jogintézmények biztosítási jogunkban az együttbiztosítás és a csoportos biztosítás. Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban részt vevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni: utóbbi elmulasztása a szerződés semmisségét eredményezi. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed [Ptk. 6:441. § (1)-(2) bekezdés]. A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél - választása szerint - bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet, vagy tehet jognyilatkozatot [Ptk. 6:441. § (3) bekezdés]. A gyakorlatban széles körben elterjedt csoportos biztosítást sem szabályozza külön a hatályos polgári jog. Az új Ptk. szerint a csoportos biztosítás olyan biztosítási konstrukciót jelent, ahol a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor [Ptk. 6:442. § (1) bekezdés]. Biztosított az (vagy annak hozzátartozója) lesz, aki a káresemény bekövetkeztekor a csoporthoz tartozik. A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni [Ptk. 6:442. § (2) bekezdés].
Az új Ptk. a biztosítási szerződés megkötése körében a hatályos jogtól eltérően állapítja meg a biztosító ajánlati kötöttségének határidejét: ez - a jelenlegi, főszabály szerinti 15 nap helyett - 60 nap (Ptk. 6:443. §). Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették [Ptk. 6:443. § (1) bekezdés]. A biztosító ráutaló magatartásával létrejövő szerződések létrejöttének szabályai között a Ptk. megállapítja a szerződés létrejöttének időpontját (az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő nap), és rendelkezik arról az esetről is, ha a biztosítási esemény a kockázatelbírálási idő alatt következik be. Az ajánlatot ilyenkor a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges [Ptk. 6:444. § (1)-(3) bekezdés].
A biztosító kockázatviselésének kezdete főszabályként a felek által meghatározott időpont, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontja - külön megállapodás alapján azonban előzetes fedezetvállalás is lehetséges: ez a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes. Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat
- 14/15 -
köteles megfizetni (Ptk. 6:445. §). A az új Ptk. nem pusztán a szerződést érintő lényeges körülményekről, ezek változásáról való tudomásszerzést, hanem - ezek eredményeként - a biztosítási kockázat jelentős növekedését követeli meg ahhoz, hogy a biztosító szerződésalakító lehetőségét gyakorolhassa: javaslatot tegyen a szerződés módosítására vagy éljen - 30 napos - felmondási jogával. Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés - ha a biztosító erre a következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta - a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, [Ptk. 6:446. § (1)-(2) bekezdés].
A díjfizetési kötelezettség körében - a korábbi szabályok megtartása mellett - új rendelkezés a biztosítási időszak meghatározása: ez egy év (Ptk. 6:447. §). A szerződés megszűnése esetén az időarányosnál több befizetett díj visszajár (Ptk. 6:448. §). A díjfizetési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben lényeges változás, hogy a biztosítónak - a következményekre történő figyelmeztetés mellett - az esedékes biztosítási díjat meg nem fizető szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban kell felhívnia. A póthatáridő eredménytelen elteltével (és nem mint a hatályos Ptk.-ban, az esedékességtől számított harmincadik nap után) a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton érvényesíti (Ptk. 6:449. §).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
