Amikor kinyitjuk a napilapokat, lépten-nyomon olyan tudósításokba botlunk, amelyek arról szólnak, hogy egy adott önkormányzat polgármestere, települési képviselője vagy jegyzője ellen büntetőeljárás folyik.
A vádbeli bűncselekmények széles kört ölelnek fel, de a leggyakoribb a hűtlen kezeléssel gyanúsított önkormányzati vezető. A büntetőeljárások elszaporodásának alapvető oka a politikában keresendő, hiszen az utóbbi időben szinte "divattá vált", hogy a politikai váltás idején az elődökkel szemben átfogó vizsgálatokat kezdeményeznek, és mindenféle egyéb eljárás helyett (pl.: kártérítési, vagy egyéb nem büntetőjogi igényérvényesítés) közvetlenül élnek a büntetőjogi feljelentés eszközével. Ezt az esetek nagy többségében "ismeretlen tettes" ellen teszik, de ugyanakkor a feljelentés részletezésekor egyértelműen megnevezik, hogy álláspontjuk szerint kik azok, akik ezen vélt bűncselekményeket elkövethették. Ennek egyszerű magyarázata van, ezáltal kiküszöbölhető a hamis vád bűncselekményének elkövethetősége.
Mint ügyvéd, sajátos helyzetemből kifolyólag tucatnyi büntetőügyben látok el védői feladatokat jelenleg is, melynek gyanúsítottai polgármesterek, önkormányzati képviselők, illetve jegyzők.
Személyemben a sajátosságot az adja, hogy munkám, illetve tapasztalataim során mindkét - e témában meghatározó - jogágban tapasztalatot szereztem. Büntetőjogi területen tevékenykedtem, mint legfőbb ügyészségi ügyész, majd később a közigazgatásban jegyzőként, illetve a fővárosi közigazgatási kar elnökeként alapos ismereteket szereztem a közigazgatás területén is. E kettősségből egyenesen következett, hogy az elmúlt időszakban a polgármesterek, települési képviselők, illetve jegyzők, amennyiben büntetőeljárás indult ellenük, irodánkat keresték meg a védői feladatok ellátása végett.
Gondolom az önkormányzatban dolgozók valamennyien megtapasztalták, hogy a nyomozó hatóságok nem rendelkeznek megfelelő és alapos szakértelemmel az önkormányzati jog sokszor ellentmondásos jogszabályaival kapcsolatosan. Volt olyan ügy, ahol a bíróságot és a szakértőt másodfokú eljárásban arról kellett meggyőzni, hogy a jegyzőnek nem kötelessége az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának megalkotása, hisz az törvénynél fogva csak rendelet lehet, és önkormányzati rendeletet csak a képviselő-testület alkothat. Ezáltal a jegyzőnek hatásköre sincs ezen szabályzat megalkotására.
Másik kirívó eset volt, amikor egy megyei kormányhivatal helyt adott egy ügyészségi óvásnak, amely egy jogerős jegyzői határozat ellen irányult, és nem törvénysértésre, hanem jogszabálysértésre hivatkozással javasolta a határozatot megsemmisíttetni a kormányhivatallal, holott erre csak törvénysértés esetén lett volna joga. A kormányhivatal helyt adott az óvásnak, azzal az indokolással, hogy a törvény kifejezést tágan kell értelmezni, hisz minden jogszabály törvénynek minősül. Gondolom ezen téves álláspontot az önkormányzati jogban jártas szakembereknek nem kell magyaráznom.
A továbbiakban konkrét esetek ismertetésével rá szeretnék mutatni arra, hogy egy-egy eljárásban szinte kizárt az adott önkormányzati szereplő büntetőjogi felelősségre vonása, mégis hosszú időn keresztül folyik az eljárás, míg végül megszülethet a felmentő ítélet. Ezen hosszú időn át tartó eljárás a gyanúsítottakat, illetve vádlottakat morálisan és anyagilag is megviseli. Ugyanakkor a reparáció a későbbiekben soha nem lehet teljes.
A per lényege, hogy az önkormányzat saját tulajdonú ingatlanait értékesítette, és az ezt megszavazó képviselőket, valamint az aljegyzőt büntetőeljárás alá vonták gyanúsítottként, később vádlottként (összesen 14 főt). Irodánk sajnos azóta már elhunyt I. r. vádlott védelmét látta el.
A vád alapját képező bűncselekmény a hűtlen kezelés (Btk. 319. §): "Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, bűncselekményt követ el."
A bűncselekmény jogi tárgya az idegen vagyon, és az elkövetési magatartás csak akkor valósulhat meg, ha az elkövető vagyonkezelői pozícióban van. Vagyonkezelői pozícióba, vagy jogszabály vagy vagyonkezelői szerződés alapján lehet kerülni. Jelen esetben a vagyonkezelői pozíció is kérdéses, hiszen a vádbeli ingatlan az önkormányzat saját tulajdona, és ebből következően a képviselő-testület tagjai az önkormányzat saját vagyonával kapcsolatosan döntöttek, amikor az ingatlant a jogszabályoknak megfelelően elidegenítették. Idegen vagyon ugyanis az a vagyon, amely más személy tulajdonában áll, jelen esetben viszont önkormányzati saját vagyonról van szó. E tényből következően a hűtlen kezelés bűncselekménye - álláspontom szerint - fogalmilag kizárt! Megdöbbentő az ügyben, hogy a nyomozási szakaszban 2006-ban a Fővárosi Főügyészség a feljelentést elutasította. Az indokolásában részletesen kifejtette: "...a képviselő-testület saját személyében nincs megbízva idegen vagyon kezelésére. A kollektív döntések meghozatala során a képviselő-
- 22/23 -
testület egyes tagjai a tulajdonosi jogok gyakorlásában vesznek részt. A tulajdonos saját vagyonával szabadon rendelkezhet, annak sorsáról akár saját maga számára hátrányosan is határozhat." Az eljárás itt véget is ért volna, ha a feljelentő nem él panasszal a Fővárosi Főügyészség döntésével szemben. De élt, és a Legfőbb Ügyészség 2006-ban egy rövid és jogilag nehezen értelmezhető döntéssel a Fővárosi Főügyészség - jogszabályokkal részletesen alátámasztott, tételes jogszabályi hivatkozásokkal megjelölt - döntését hatályon kívül helyezte, és a nyomozást elrendelte. A döntése indokolását egyetlen jogszabályi hivatkozással, konkrét jogszabályhely-megjelöléssel sem támasztotta alá.
A hűtlen kezelés csak szándékosan követhető el, tehát az elkövetőnek tudnia kell, hogy milyen kötelezettség terheli, fel kell ismernie, hogy magatartása okozataként vagyoni hátrány keletkezhet, és annak bekövetkeztét kívánja, vagy abba belenyugszik. Ennek a tudatállapotnak a vizsgálatához ismerni kell az önkormányzati döntéshozatal mechanizmusát, annak döntés-előkészítő folyamatrendszerét. A képviselő-testület döntések formájában nyilvánít akaratot, melynek két formája van, a rendelet és a határozat. A képviselő-testület elé előterjesztések kerülnek, és ennek az előterjesztési folyamatnak jogszabályban pontosan meghatározott eljárási rendje és felelősségi rendszere van, melyet a perbeli cselekmény idején hatályos jogszabályok alapján kell vizsgálni, jelen esetben az akkor még hatályban lévő, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.), valamint az akkor hatályos önkormányzati szervezeti és működési szabályzat szerint (SzMSz).
Minden képviselő-testületi döntés előterjesztéssel indul, melynek van egy szakmai felelőse (az adott ügyosztály, osztály vezetője) és van egy politikai felelőse az előterjesztő. Az előterjesztés előkészítésének szakmai részét köztisztviselők végzik, akik kötelesek a hatályos jogszabályok szerint eljárni. Az előterjesztés folyamatát az Ötv. értelmében a jegyző felügyeli, aki a törvényesség jogi garanciája az önkormányzatnál. Az Ötv. kimondta: "A jegyző köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha döntésüknél jogszabálysértést észlel." Ez a kitétel természetesen nem csak magára a döntés pillanatára vonatkozik, hanem a döntés előkészítésének egész folyamatára is. Az előterjesztést készítő köztisztviselő jogi aggály esetén köteles konzultálni a jegyzővel, ha a legkisebb gyanú merül fel az előterjesztés törvényességét illetően. A jegyző a vádbeli ingatlan értékesítésével kapcsolatosan törvényességi jelzést nem tett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
