Bódig Mátyás az új monográfiájában egy olyan jogelméleti felfogást fejt ki, amely az elméleti reflexiót a joggyakorlat fogalmi problémái felé fordítja. Ezt nevezi - Nigel Simmonds nyomán -"Legal Doctrinal Scholarshipnek". Bódig szerint ahhoz, hogy hozzáférhessünk a jogi tudás sajátosságaihoz, az interpretivista módszertan erős változata mellett kell elköteleződnünk. Ez a megközelítés ráirányítja a figyelmet arra, hogy a dogmatikai tudás előállításának a gyakorlatai milyen részvételi lehetőségeket kínálnak. Ezek a részvételi lehetőségek a résztvevők episztemikus és gyakorlati autoritása szerint különbözhetnek, illetve abban is, hogy a résztvevők milyen intézményes hatalommal rendelkeznek a dogmatikus tudás ellenőrzése felett. Bódig elemzésének egy nagyon fontos újdonsága annak hangsúlyozása, hogy a jogdogmatikai tudás normatív relevanciája szorosan összefügg a joguralom elvével és a jogászok intézményes hatalmával a társadalomban.
In his new monograph, Mátyás Bódig develops a legal theoretical approach that turns theoretical reflection towards conceptual problems of legal practice. He calls it, after Nigel Simmonds, "Legal Doctrinal Scholarship". According to Bódig, in order to access the specificities of legal knowledge, we need to commit ourselves to a strong version of interpretivist methodology. This approach draws attention to the participatory possibilities offered by the practices of producing dogmatic knowledge. These participatory possibilities may differ according to the epistemic and practical authority of the participants, and also according to the institutional power of the participants over the control of dogmatic knowledge. A very important novelty of Bódig's analysis is his emphasis on the fact that the normative relevance of legal dogmatic knowledge is closely related to the principle of the rule of law and the institutional power of lawyers in society.
Tárgyszavak: dogmatikai jogelmélet, jogi interpretivizmus, "neofulleriánus" jogelmélet, a joggyakorlat "racionális rekonstrukciója"
- 265/266 -
A mainstream angolszász jogelmélet több évtizede keresi azokat az ösvényeket, amelyek kivezethetik a vitákat a pozitivizmus és nem-pozitivizmus Hart és Dworkin kérdésfelvetései által keretezett diskurzusából.[1] Bódig Mátyás könyve[2] is ezekhez a vállalkozásokhoz kapcsolódik, és az interpretivista jogelméleti hagyomány nyomán keresi a lehetséges kiutakat. Az ajánlata az, hogy figyelmünket a jogi dogmatikai tudáshoz illeszkedni képes jogelmélet alkotására koncentráljuk a. Vállalkozása tekinthető az interpretivizmus egyfajta "neofulleriánus" kiigazításának,[3] amely a jogi dogmatikai tudás sajátos önértékének a tudatosításán alapul, és könyve ennek a jogelméleti reflexióját kínálja. Jelen írás a fenti állítások kulcsfogalmainak a bemutatására irányul a következők szerint. Mit értünk interpretivista jogelméleti hagyomány alatt? Melyek a jogi dogmatikai tudás jellemzői? Hogyan kapcsolódik ehhez a dogmatikai jogtudomány és különösen annak jogelmélete? S végül, hogyan viszonyul ez a dogmatikai jogtudomány az interpretivista jogelméleti hagyományhoz?
Miközben úgy tűnhet számunkra, hogy az angolszász jogelmélet kérdésfelvetései az elmúlt két évtizedben keveset változtak, a diskurzus személyes és intézményes keretei mégis jelentősen módosultak. A brit egyetemek jogelméleti közössége multikulturális közösségek hálózatává vált,[4] és e közösségeknek a jogászi szakmai tapasztalatai rendkívül változatos joggyakorlatokhoz kapcsolódnak Európában és Európán kívül egyaránt. Bódig Mátyás, aki jelenleg az Aberdeeni Egyetem professzora, szintén ezen jogtudósok egyike, s noha már a brit (skót) jogtudományi közegnek a tagja, egyúttal a magyar jogelméletnek is egyik meghatározó alakja. Az ezredforduló környékén publikált könyvei,[5] a Hart utáni jogelmélet szisztematikus feldolgozásai ma már alapműnek számítanak.[6] A 2021-ben megjelent könyv sok tekintetben folytatása, újragondolása, s végül szintézise az eddigi munkásságának, ezért is érdemes a megkülönböztetett figyelemre.
A brit akadémiai diskurzus vibráló sokszínűségének kontextusához hozzátartozik, hogy az Aberdeeni Egyetem jogi kara a magyar jogelméleti hagyomány szempontjából kulcsfontosságú intézmény, ugyanis egyedülálló módon két magyar jogelmélet-professzora is van, Bódig mellett Győrfi Tamás egyetemi tanár is, akik így folytatni tudták a már Miskolcon megkezdett együttműködésüket, és itt oktat és kutat Cserne Péter is, aki nagyon sokat tett a jog gazdasági elemzésének magyarországi meghonosításáért.[7] Mindhárman a magyar jogelmélet fajsúlyos személyiségei, hiányuk a magyar jogelméleti diskurzusra drámai hatással volt és van. Nagyon sokat elmond a magyar egyetemek és különösen a jogi felsőoktatás mentális és kulturális állapotáról, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy bármelyikük egy magyar egyetemen az aberdeenihez hasonló vezetőszerepet töltsön be. Bódig és Győrfi távozása után a magyar jogelméleti diskurzus megdermedt, a kétezres évek élénk vitái, eszmecseréi az angolszász gyakorlati filozófiai jogelmélet és a társadalomelméleti megalapozású jogelmélet képviselői között abbamaradtak.[8] Ezekre a körülményekre is tekintettel érdemes felidézni, hol maradt abba a diskurzus a kétezres évek végén, és hogyan fejlesztette tovább Bódig az akkor kifejtett álláspontját. Bódig még 2004-ben megjelent opus magnumát - a Jogelmélet és gyakorlati filozófia című könyvét - Győrfi Tamás dworkiniánus jogelméletként jellemezte, amely bár sokat merített John Finnis elméletéből, mégsem vált természetjogi elméletté, és úgy építette be saját elméletébe Joseph Raz autoritáselméletét, hogy nem követte annak a pozitivizmusát.[9] Bódig most megjelent könyvében ez az elméleti háttér új vonatkozási pontokkal egészül ki, egy olyan interpretív jogelmélet körvonalazódik a művében, amely a jogászi tudás sajátszerűségének kiemelt jelentőséget tulajdonít. Ahogyan erre a bevezetőben utaltam, ez a mozzanat jelenti Bódig jogelméletében a fulleriánus elmozdulást, és ebben nyilván olyan szerzők is szerepet játszottak, mint a korábban hivatkozott Nigel Simmonds és Neil MacCormick.
Mielőtt ennek a fulleriánus kiigazításnak a tartalmát bővebben is kifejteném, érdemes összefoglalni Bódig jogelméletének a legfontosabb módszertani kiindulópontja-
- 266/267 -
it, amelyek a Jogelmélet és gyakorlati filozófia óta érdemben nem változtak, és ennek a könyvnek is az alapját képezik. Bódig törekvése egy jogászi jogelmélet megalkotása, egy olyan jogelméleté, amely a jogi tárgyú igények kompetens megítélését teszi lehetővé, és amellett érvel, hogy a tartalmi jogelméletek megalapozását leginkább a normatív internalista elméletek tudják elvégezni. Ezt a jogászi jogelméletet az új könyvében már dogmatikai jogtudományként írja le. Ennek a normatív internalizmuson alapuló jogelméletnek három alapjellemzője van: interpretív, lokális és konstruktív.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
