A kábítószerek és hasonló hatású pszichoaktív szerek elleni nemzetközi fellépés és ezek nemzetközi jogi szabályozása hosszú múltra tekint vissza. Az egyik alapvető nemzetközi célkitűzés az volt, hogy egyöntetűsített szabályok kerüljenek megalkotásra azzal kapcsolatban, milyen anyag minősíthető kábítószernek. E tekintetben legnagyobb jelentősége az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 1961-ben elfogadott, majd 1972-ben módosított Egységes Kábítószer Egyezménynek (Single Convention on Narcotic Drugs) van, amely az I. és a II. jegyzékében határozza meg, mely anyagok minősülnek kábítószernek. Ezenkívül relevanciával rendelkezik még a szintén az ENSZ égisze alatt 1971-ben elfogadott Egyezmény a pszichotrop anyagokról (Convention on Psychotropic Substances), amely a mellékletének I. és II. sz. jegyzékében rögzíti mi minősül pszichotrop anyagnak. Végül a nemzetközi kábítószerkereskedelem elleni összehangolt fellépés érdekében, szintén az ENSZ keretében sor került 1988-ban Bécsben a Kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni egyezmény (Convention Against Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances) elfogadására.
A designer drogok vagy más néven új pszichoaktív anyagok (new psychoactive substances) alapvetően abban különböznek a hagyományos kábítószerektől, hogy rendszerint nem tiltott kémiai összetevőkből vagy azok keverékéből állnak, így büntetőjogilag a jogellenességbe nem ütköző alternatívát jelentenek a klasszikus drogokhoz képest. Ezért nemritkán "törvényes bódítóanyagoknak" ("legal highs") nevezik őket.[1] Emellett, a kémiai összetevők változtatása nélkül rendszerint csak nagyon rövid ideig vannak jelen a piacon, az emberi szervezetre gyakorolt hatásukról viszont tudományosan megalapozott információk nem elérhetők, így a fogyasztásuk komoly egészségügyi kockázatot jelent.[2] Egy kutatás szerint nincsenek közvetlen bizonyítékok arról, hogy a természetes marihuána közvetlenül halálesetet okozott volna, viszont szintetikus marihuána következményeként az egészségügyi statisztika számos halálesetet jegyez. Megállapítást nyert, hogy hatása 4-től akár 100-szor is erősebb lehet, mint a természetes marihuánáé.[3]
A designer drogok elterjedése alapvetően két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt, a szintetikus kábítószerek megjelenése egyenes utat jelentett a designer drogok kifejlesztése irányában. Az első ilyen drog a heroin volt, amely az ópium félszintetikus derivátuma. A szintetikus drogok előállításának technológiája lehetővé tette, hogy a természetes drogok egyes összetevőinek minimális módosításával a drogok kábító hatását jelentősen megnöveljék. Másrészt, a büntetőjogi kategóriák szűkítő értelmezése miatt szinte minden országban csak azoknak az anyagoknak a terjesztése és birtoklása került szankcionálásra, amelyek egy zártkörűen vezetett listán szerepeltek és a kémiai összetételük alapján kerültek meghatározásra. Így, például, csak az az anyag volt heroinnak minősíthető, amelynek a kémiai képlete C21H23NO5. Azok az anyagok, amelyek nem szerepelnek a listán, büntetőjogilag nem inkriminálhatók, azaz legálisnak kell őket tekinteni.[4]
Ennek megfelelően, a designer drogok fogalmának nemzetközi szinten történő meghatározására tett eddigi kísérletek is a hagyományos kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal való párhuzamba állításra támaszkodnak. Így, például, az ENSz Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (United Nations Office on Drugs and Crime) meghatározása szerint, az új pszichoaktív anyagok olyan anyagok, amelyek igaz nem szerepelnek az 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezményben, sem pedig az 1971. évi Egyezményben a pszichotrop anyagokról, de tiszta formában vagy készítményben közegészségügyi veszélyt jelentenek.[5] Szinte szó szerint ugyanezt a meghatározást tartalmazza az Európa Tanács 2005/387/IB határozata is.[6]
Érdekes módon, Szerbiában, pontosabban a valamikori Jugoszlávia területén a kábítószerélvezés, mint társadalmi jelenség, meglehetősen későn talált termékeny talajra. A kábítószerélvezés első esetét a térségben 1965-ban je-
- 590/591 -
gyezték fel e hatóságok.[7] Idővel egyre jobban elterjedt, ami elejében azzal a következménnyel járt, hogy megnövekedett a természetes drogok száma és fajtái, majd ezt követően a szintetikus drogok is megjelentek a piacon. A szerbiai narkópiac fejlődésének utolsó szakaszát a designer drogok megjelenése fémjelzi, amelynek kezdetét a kriminalisztikai szakirodalom a 2000-es évek elejére helyezi. Szimbolikusan a 2003-as évet tekintik a designer drogok szerbiai megjelenése évének, amikor a vajdasági Nova Pazova városban leleplezésre került nem csak Szerbia, de talán az egész Balkán legnagyobb szintetikus drogokat előállító titkos laboratóriuma, amelyben 10 millió EUR értékű szintetikus drogot foglaltak le. Ezt követően egy éven át több városban is házkutatások folytak és összesen 10 000 tabletta extasy-t és 20 tonna amfetaminszulfátot (az extasy előállításához szükséges alapanyagot) foglaltak le a hatóságok.[8] Talán, nem véletlen ezért, hogy a designer drogok magyarországi megjelenése évének "szimbolikusan" 2005-öt veszik, amikor a magyar hatóságok szerb állampolgároktól 78 000 darab mCPP elnevezésű, kábítószernek akkor még nem minősülő hatóanyagot tartalmazó, extasy fantázianév alatt terjesztett tablettát foglaltak le.[9] Tehát Szerbia és Magyarország viszonylatában is helytállónak tűnik az a megállapítás, hogy a designer drogok kifejlesztésében és terjesztésében annak előállítói és terjesztői rendszerint magas fokú kreativitást tanúsítanak, a terjesztési csatornák kialakításában pedig az államhatárok sem jelentenek akadályt. A két ország azóta is folyamatosan a designer drogok nemzetközi terjesztésének egyik fő európai útvonalán helyezkedik. Ebből az okból kifolyólag a két állam 2014-től kezdődően egy IPA Program keretén belül sokkal intenzíveben működik együtt a designer drogok visszaszorításában.[10]
A designer drogok jogi minősítésében a szerb jog vonatkozásában a Pszichoaktív ellenőrzött anyagokról szóló törvénynek (ZPKS)[11] van központi szerepe. A hatályos és az azt megelőző vonatkozó törvények a területet szabályozó nemzetközi egyezmények fényében kerültek elfogadásra, amelyeknek még a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság volt a részes állama, illetve amelyeket a szövetségi jogalkotói hatáskörben hirdetett ki és ezek fényében fejlődött tovább a jugoszláv nemzeti jogalkotás. A jogfolytonosság elvével összhangban, ezek az egyezmények jelenleg is a Szerb Köztársaság hatályos jogának részét képezik.[12]
A ZKPS előirányozza[13], hogy az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg a Pszichoaktív hatású ellenőrzött anyagok listáját[14]. A törvény szerint a mindenkori Listára kötelezően fel kell venni azokat a pszichoaktív hatású ellenőrzött anyagokat, amelyeket mint ilyeneket határoztak meg az ENSz keretében elfogadott vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint azokat az anyagokat is, amelyekkel kapcsolatban az illetékes szervek ilyen minősítést javasolnak.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
