1. A "huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező", harmadik országbeli állampolgárok bírság terhe mellett állampolgári beilleszkedési vizsga letételére kötelezhetők, de az erre vonatkozó tagállami szabályok nem sodorhatják veszélybe az uniós irányelv által követett célok megvalósítását, amit a tagállami bíróságnak kell megállapítania. Annak a körülménynek, hogy az állampolgári beilleszkedési vizsgát a "huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező" jogállás megszerzése előtt vagy után kell letenni, nincsen jelentősége. [A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésének és 11. cikke (1) bekezdésének értelmezése, C-579/13. sz. ügyben hozott, Hollandia].
2. Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti bíróság, amelynek kétségei vannak valamely nemzeti jogszabálynak mind az uniós joggal, mind pedig az érintett tagállam alkotmányával való összeegyeztethetőségét illetően, nem veszíti el azon lehetőséget, vagy adott esetben nem mentesül azon kötelezettség alól, hogy az e jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdésekkel az Európai Unió Bíróságához forduljon, azon tény miatt, hogy e jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára irányuló közbenső eljárás van folyamatban az e vizsgálat lefolytatására jogosult nemzeti bíróság előtt, (C-5/14. sz. ügyben hozott ítélet, Németország).
3. A Bíróság megállapítja, hogy a német hasadóanyag-adóhoz hasonló adó nem ellentétes az uniós joggal, mert: a) a hasadóanyag nem szerepel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvben taxatíve megállapított listáján, így nem vonatkozhat rá a kötelező adómentesség (a Bíróság szerint az adómentesség analógia útján sem alkalmazható); b) a hasadóanyag-adó, amelyet a fűtőanyag kereskedelmi célú villamosenergia-termeléshez való felhasználására vetettek ki, nem ellentétes a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével, mivel ezen adó nem terheli (közvetlenül vagy közvetetten) a villamos energia, vagy más jövedéki termék fogyasztását; c) a hasadóanyag-adót bevezető törvény nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett szelektív intézkedésnek, és ezért nem minősül az e rendelkezésben tiltott állami támogatásnak; d) végül a Bíróság megállapítja, hogy a hasadóanyag-adó nem ellentétes az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződéssel sem, amely alá a hasadóanyag tartozik (C-5/14. sz. ügyben hozott ítélet, Németország).
4. A Bíróság részletezi a fogyasztóvédelem szabályait tekintettel a fogyasztási cikkek eladására és a fogyasztó ehhez kapcsolódó jogainak érvényesítésére. Az a szabály, amely szerint vélelmezni kell, hogy a szolgáltatás szerződésnek meg nem felelő volta (megfelelési hiba) már a fogyasztási cikk átadásának időpontjában létezett, akkor alkalmazható, ha a fogyasztó bebizonyítja, hogy a megfelelési hiba a fogyasztási cikk átadásától számított hat hónapon belül megmutatkozott. [A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (3) bekezdésének értelmezése, C-497/13. sz. ügyben hozott ítélet, Hollandia].
5. Az uniós szabállyal ellentétes, ha valamely élelmiszer címkézése alkalmas a fogyasztó megtévesztésére azzal, hogy a termék megjelenése, a leírás vagy a képi ábrázolás útján egy bizonyos összetevő jelenlétének benyomását kelti, noha valójában ezen összetevő nincs jelen ebben az élelmiszerben, és ez a hiány kizárólag az összetevőknek az említett élelmiszer csomagolásán feltüntetett listájából derül ki. Ez utóbbi - még ha pontos és teljes is - alkalmatlan a fogyasztóban kialakult helytelen vagy bizonytalan benyomás korrigálására. [A 2009. június 18-i 596/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i) alpontját és 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontjának értelmezése, a C-195/14. sz. ügyben hozott ítélet, Németország].
- 39/40 -
6. Az Egyesült Királyság megsértette az uniós jogot azzal, hogy kedvezményes mértékű hozzáadottérték-adót alkalmazott az "energiatakarékos anyagok" beépítésére és értékesítésére. Ezt az adómértéket ugyanis az irányelv III. mellékletében felsorolt termékekre és szolgáltatásokra lehet alkalmazni. Jelen esetben a tagállam szerint "szociálpolitika keretében biztosított lakás, lakásépítés, -felújítás és -átalakítás", illetve a "magánlakások felújítása és javítása" kategóriája a releváns. A Bíróság szerint viszont az "energiatakarékos anyagoknak" a lakáságazat területén való értékesítése és beépítése nem tartozik e két kategóriába. [A 2009. május 5-i 2009/47/EK tanácsi irányelvvel módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 98. cikkének (2) bekezdése, a III. mellékletének 10. pontja és 10a. pontja, a C-161/14. sz. ügyben hozott ítélet, Bizottság kontra Egyesült Királyság].
7. A Közösség piacra jutási stratégiájához kapcsolódóan a Bizottság számára kötelezővé tett tanácsadási eljárás keretében a munkacsoportok találkozóiról készült jegyzőkönyvek, illetve összefoglalók elkészítése azt jelenti, hogy a Bizottságnak dokumentumokat kell készítenie, és azokat el kell küldenie a tanácsadó bizottság tagjainak, valamint a szakértőként eljáró szakmai szervezeteknek és társaságoknak, ami miatt e dokumentumokat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet (továbbiakban: rendelet) 4. cikkének (3) bekezdése szerinti belső dokumentumoknak lehet minősíteni, ezért a Bizottság elutasította a kérelmező kérését azok átadására. E dokumentumokhoz való hozzáférés, azok nyilvánossága tárgyában indult eljárásban döntött a Törvényszék a T-93/11. sz. ügyben (a Stichting Corporate Europe Observatory kontra Bizottság) hozott ítéletben, amellyel elutasította kérelmező keresetlevelét. Megállapította, hogy a kérdéses dokumentumok közlésére nem általános jellegű tájékoztatás címén, hanem körülhatárolt szakmai információcsere keretében kerülhet sor, kizárólag a szereplők Bizottság melletti tanácsadó szerepe betöltésének céljából. Ilyen értelemben a kért dokumentumok címzettjeinek köre nem azonosítható a nyilvánosság fogalmával. A Törvényszék hivatkozhatónak tartotta az EU nemzetközi kapcsolataihoz fűződő, a rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdésében szereplő közérdek védelmével kapcsolatos kivételt is. A törvényszéki ítélet elleni fellebbezést a Bíróság elutasította és megerősítette annak megállapításait. [A rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmezése, C-399/13 P. sz. ügyben hozott ítélet, Stichting Corporate Europe Observatory kontra Bizottság].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
