A munkavállalói érdekképviseletek erejének, érdekérvényesítő képességének mérése, definiálása számos szempont szerint történhet, a taglétszám az egyik[2] ilyen, a munkajogi irodalomban gyakran elemzett tényező.[3] Magyarországon a szakszervezetek szervezettségének több szempontból is különös jelentősége van. Egyrészt a munkajogi szabályozás alapján fontos jogosultságok származnak belőle: a feleknek a szakszervezet részére járó munkaidő-kedvezmény biztosításához,[4] illetve a kollektív szerződés megkötéséhez (a kollektív szerződés-kötési jogosultság megállapításához)[5] elkerülhetetlenül tisztáznia kell a szakszervezet taglétszámát.[6] Másrészt a taglétszám jelentősége a munkaügyi kapcsolatok különböző fórumain, az országos és a szektorális, ágazati érdekegyeztetés területén is megjelenik, noha a nemzetközi trendektől eltérően[7] egyre csekélyebb súllyal jön számításba (lásd a későbbiekben).
A szakszervezeti taglétszám megfelelő megállapítására vonatkozó eljárás nem csak Magyarországon jelent kihívást. Már maga a "szakszervezeti tagság" meghatározása is országonként eltérő tartalmat jelenthet, ami a nemzetközi statisztikai célú adatbázisok összeállításánál is módszertani kihívást okoz. Az ILO "Szociális Párbeszéd Indikátorok - szakszervezeti tagság és kollektív tárgyalások lefedettsége; statisztikai koncepciók, módszerek és eredmények" című tudományos munkaanyaga[8] is kitér ennek nehézségeire. Az egységes statisztikai metódus megalkotásánál nem lehetett kizárólag a tagdíjfizetéshez kötni a szakszervezeti tagság meghatározását (egy módszertani javaslat szerint tagnak számít az, akinek egy meghatározott, rövid - három vagy hat hónapos - időszakra vetítve nincs tagdíjhátraléka). Problémát okoz, hogy a teljes taglétszámhoz tartozó személyek között adott esetben lehetnek más, tagdíjat nem fizető (tiszteletbeli, felfüggesztett, tanuló) csoportba tartozó szakszervezeti tagok is.[9] A lengyel Szolidaritás Szakszervezeti Szövetség beszámolója például külön kategóriákat tartalmazott azokra, akik felmentéssel bírnak a tagdíj megfizetése alól.[10]
A szervezettségi szint, illetve a taglétszám (számszerűsíthetőségének) jelenlegi mérési módszereivel kapcsolatos problémák okai főleg a (hiteles) adatgyűjtésből, a "közös" nevező és a meghatározások megbízhatatlanságából és következetlenségéből erednek, amelyeken leginkább nemzetközi statisztikai sztenderdek megfogalmazása segíthetne. Inkább relatív eszközökkel (pl. kizárólag a munkaerőpiacon aktív csoportok figyelembevételével), semmint abszolút számszaki meghatározással lehetne hatékonyan összehasonlítani az egyes országok adatait (a hivatkozott tanulmány több számítási modellt is vázol).[11] Bármely megoldási alternatívát használjuk is, a szakszervezeti tagságot a lakosság egy adott (gazdaságilag aktív) csoportjának százalékos részeként (arányaként) lehet kifejezni, és ez a csoport, amely a "jogosult/figyelembe vehető munkavállalókat" vagy "lehetséges tagokat" képviseli, képe-
- 482/483 -
zi egy adott országban a szakszervezeti szervezettségi rátát.[12]
Hazánkban arra a kérdésre, hogy jelenleg hány tagja van a szakszervezeteknek, nehéz konkrét, hiteles adatot közölni, a becslések többnyire 250 és 350 ezres taglétszámról szólnak. Fogódzót négy statisztikai adatgyűjtés jelenthet: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (jelenleg: Nemzeti Adó- és Vámhivatal) korábban publikált adatai, a Központi Statisztikai Hivatal munkaerő-felmérései, az Országos Részvételt Megállapító Bizottság által közölt adatok (a közalkalmazottak vonatkozásában), illetve a szakszervezeti konföderációk által készített önbevallás (többnyire az Európai Szakszervezeti Szövetség részére), melyek mind szerepelnek a nemzetközi statisztikai adatok között.[13] Az adatokból világosan kitűnő tendencia, hogy a rendszerváltást követő kezdeti zuhanást követően a 90-es évek második felétől egy folyamatos, lassú taglétszám-csökkenés tapasztalható. Pusztán szemléltetésül: a KSH munkaerő-felmérés adatsorai az elmúlt 16 évben a következőképpen alakultak (ez kizárólag a munkavállalókat veszi figyelembe, így a nyugdíjas tagokról nem ad számot). A megkérdezésen alapuló felmérés szerint (melynek köre a 15-64 éves alkalmazottként foglalkoztatott korosztály) 2001-ben 615 ezren (a tagság aránya így 19,7% az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva) válaszoltak igennel arra a kérdésre, hogy tagjai-e szakszervezetnek, 2004-ben 549 ezren (16,9%), 2009-ben 480 ezren (12,0%), míg 2015-ben már csak 328 ezren (9%).[14] Az APEH által korábban publikált adatok hozzávetőlegesen a KSH számait tükrözik, míg a szakszervezeti konföderációk önbevallása - politikai szempontok szerint is érthető módon (pl. a nyugdíjas tagokat is feltüntetve) - ennél magasabb számot mutat.[15]
A taglétszám hazai csökkenése beleillik az általánosnak is nevezhető nemzetközi/európai trendbe. Az Európai Szakszervezeti Szövetség egyik végrehajtó bizottsági állásfoglalásában a kihívások között első helyen a taglétszám csökkenésének megállítása szerepel.[16] Ebben felhívják a figyelmet arra, hogy ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, a szakszervezeti mozgalom lassan jelentéktelenné válik. Míg 1995-ben 44%-os volt a szakszervezeti szervezettség, addig 2012-ben már csak 30% (31 európai ország átlaga).[17] Ebben az időszakban (1995-2012 között) az EU15-öknél[18] is hasonló zuhanás volt tapasztalható (42%-ról 34%-ra). Egy szűkebb nemzetközi összehasonlítást (a rendszerváltást követően sok szempontból hasonló utat bejárt visegrádi négyeket) vizsgálva a magyarországi számok némileg kedvezőtlenebb helyzetről árulkodnak. Csehország, Lengyelország és Szlovákia szakszervezeti szervezettsége is meghaladja a magyart (az OECD statisztikái alapján 21-27%-kal magasabb szervezettségi mutatóval rendelkeznek).
Külön elemzést érdemel, hogy ez a 300 ezer fő körüli taglétszám milyen szervezeti struktúrában oszlik meg. Találó megállapítás Rainer Girndt 2013-as tanulmányában, hogy a politikai rendszerváltás után létrejött az "ezer szakszervezet országa".[19] Nehéz pontos számot meghatározni arra vonatkozóan is, hogy konkrétan hány bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező szakszervezet működik ma Magyarországon, noha a civil és egyéb cégnek nem minősülő szervezetek nyilvántartása és az országos névjegyzék közhiteles. Megjegyzem, hogy az alábbi számokból következtetés csak nagyon óvatosan vonható le, mivel azok több szempont miatt is torzítanak. Egyrészt a statisztikában éppúgy egy egységnek jelenik meg egy olyan szakszervezet, amelynek akár tízezer tagja van, mint az éppen 10 fős taglétszámmal működő. A szakszervezet autonóm működésének körébe tartozik, hogy milyen belső szervezettel, struktúrával kíván működni, ezt az alapszabályában (az egyesületekre vonatkozó joganyag minimális tartalmi követelményének megfelelően) szabadon alakíthatja ki. Ráadásul az egyesülési jogot nem csak természetes személyek, hanem jogi személyek is gyakorolhatják, így létrehozhatók a szakszervezeti szövetségek, melyeknek értelemszerűen csak önállóan bejegyzett, ter-
- 483/484 -
mészetes személy tagokat tömörítő szakszervezetek lehetnek a tagjai.[20] Ezektől fogalmilag és tartalmát tekintve is különböznek az ún. "származtatott" jogi személyek. A korábban "meglehetősen áttekinthetetlen helyzetet" [21] próbálta meg rendezni a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: Ptk.) az ún. belső, vagy más kifejezéssel élve a származékos jogalanyiság (jogi személyiség) tekintetében, mely a szakszervezetek esetében egy szervezeti egység jogi személlyé nyilvánítását jelenti. A jogi személy szervezeti egységének jogalanyiságáról a Ptk. 3:32. § rendelkezik, miszerint e szervezetekre a jogi személy általános szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát jogalanyiságukhoz a jogi személyek nyilvántartásába történő bejegyzésére is szükség van, így az erre vonatkozó igazolás a bejegyzési kérelemhez csatolható. Ez azonban nem szerepel önállóan a névjegyzékben, egyedül az "anya jogi személyhez" kapcsolódó "származtatott jogi személyek" listában található meg.[22]
A szakszervezetek pontos száma meghatározásának problematikáját az is okozza, hogy név szerinti keresés alapján sem lehet konkrét számot közölni, mivel nem minden szakszervezet nevében szerepel a "szakszervezet" kifejezés, mely összesen 984 civil szervezet esetében merül fel (ebből több mint 50 szervezet áll éppen törlés alatt és 1289 szervezetet már töröltek a nyilvántartásból). A második legnépszerűbb (leggyakoribb) szó, a "munkástanács" szerepeltetése (ami történetiségét tekintve az 1956-os forradalom idején létrejövő önszerveződő csoportosulások egyik legfontosabb típusa volt, így részint annak az ideológiának a folytatását tükrözi, másrészt a Munkástanácsok Országos Szövetsége szakszervezeti konföderációhoz történő kötődést) 196 esetben fordul elő (ebből 35 szervezet áll éppen törlés alatt és 366 szervezetet már töröltek a nyilvántartásból). A törölt szervezetek magas száma a vállalatok szerkezetátalakításával (különösen a munkáltatók jogutód nélküli megszűnésével) áll összefüggésben. Amennyiben az egyesület formája szerinti besorolás alapján szűkítjük a keresést, megállapítható, hogy a bírósági adatbázis jelentős mértékben hiányos, hozzávetőlegesen 520 szervezet esetében van megadva a szakszervezet (mint kategória), számos esetben (33 szervezet esetében) téves cél szerinti besorolás megjelölésével (az egészségügyi tevékenység ellátásától a politikai tevékenységen át az egyéb kategóriáig). További gondot okoz a pontos szám meghatározásánál, hogy az egyesület formája szerint külön vannak nyilvántartva a szakszervezeti szövetségek, melyeknél a cél szerint (munkavállalói érdekképviselet) nyilvántartott adat (alig 20 szervezet) többszöröse létezik a valóságban (saját kutatás alapján 50-80 közötti a számuk). Az eltérést a hibás cél szerinti meghatározás mellett a téves egyesületi forma szerepeltetése adja, így ezek pl. szakszervezetként és nem önálló jogi személy tagszervezeteket tömörítő szövetségként kerültek rögzítésre. Utóbbi még az országos konföderációknál is több esetben megjelenik.
Következtetésül tehát megállapítható, hogy az ezres vagy az azt akár több százzal meghaladó becslés nem áll távol a valóságtól, ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy ez nem jelenti egyúttal a tényleges egyesületi működést. Erre utal, hogy tömegével fordul elő a pénzügyi beszámolók feltöltésének hiánya. Az Ectv.-ben rögzített beszámolási szabályok szerint a civil szervezetek, illetve jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységei a működésükről, a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetükről az adott üzleti év utolsó napjával a kötelesek beszámolót készíteni a 224/2000. (XII.19.) Korm. rendelet alapján. Az Ectv. 29. § határozza meg a beszámoló tartalmát, amely a mérleget, eredménykimutatást, kettős könyvvitelnél a kiegészítő mellékletet, illetőleg a közhasznúsági mellékeltet sorolja fel. A 2019. február 1-jei állapot alapján 2017-re vonatkozóan összesen 513 szakszervezet adott be ilyen beszámolót.[23] Ezek alapján kijelenthető, hogy számszerűen a szakszervezetek hozzávetőlegesen felének lehetnek problémái a szabályos működéssel, ugyanakkor ez elsősorban a kis létszámú, 10-50 fő közötti szervezeteket érinti, a nagyobb tagságot képviselő szakszervezeteknél ritkábban, elvétve fordulnak elő ilyen típusú hiányosságok.
A szakszervezeti struktúra a munkahelyi (vállalati) szinttől egészen az országos szintig "nyúlik". Szakszervezeti konföderációknak nevezi a munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozó szakirodalom azokat a szakszervezeti szövetségeket, melyek részt vesznek az országos (makroszintű) érdekegyeztetésben (lásd
- 484/485 -
később). Ezek az országos szövetségek több nemzetgazdasági ágban is jelen vannak, egy adott ágazatban viszont gyakran több ágazati szakszervezeti szövetség is működik, sőt, vállalati szintű szakszervezetek is tartoznak az országos szövetségekhez, amelyek így nem csak az ágazatokban működő szervezeteket tömörítik, hanem több tucat (akár száz) önállóan bejegyzett szakszervezetet tömörítenek. Így egy adott ágazatban több szövetség tagszervezete is párhuzamosan jelen van. Ezt a jelenséget nevezzük szakszervezeti pluralizmusnak (erősen megosztott szakszervezeti mozgalom, egymás irányában laza kapcsolódási pontokkal), ami különösen a rendszerváltás utáni első években a politikai térben is élesen jelen volt a politikai-ideológiai tagozódás mentén. A rendszerváltás időszakában megszülető egyesülési törvény "éppen annak a pluralizmusnak a lehetőségét teremtette meg, amely megszüntette azokat a monolit szervezetre jellemző előjogokat, amelyek később általában a köztestületre lettek jellemzőek".[24] Hazánkban jelenleg hat országos szakszervezeti konföderáció működik, melyek lefedik a szakszervezeti mozgalmi bázis jelentős részét.[25] Új jelenség ugyanakkor, hogy az elmúlt években egyre több jelentős ágazati szakszervezet lépett a "függetlenedés" útjára, különösen a feldolgozóipar és a közlekedés területén.[26]
A KSH munkaerő-felmérésének adatsorai alkalmasak a szakszervezeti szervezettség különböző szempontok szerinti bemutatására és ebből következtetések levonására, illetve ezek az ágazati szervezettséget is bemutatják.[27] 2015-ben a három legnagyobb szakszervezeti szervezettséggel rendelkező nemzetgazdasági ág a villamosenergia, gáz, gőzellátás, légkondicionálás (29,0%), a szállítás, raktározás (22,3%) és az oktatás (19,0%). Átlag (9,0%) alatti a munkavállalók szakszervezeti szervezettsége (a KSH adatfelvétele alapján a három legalacsonyabb szakszervezeti szervezettséggel rendelkező nemzetgazdasági ág) az információ, kommunikáció (0,9%), a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (1,4%), és az építőipar (2,0%) területén. A KSH adatfelvétele alapján az öt legnagyobb szakszervezeti taglétszámmal rendelkező nemzetgazdasági ág a következő: feldolgozóipar (64 883 tag); oktatás (58 693 tag); szállítás, raktározás (53 123 tag); humánegészségügyi, szociális ellátás (45 691 tag); közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás (44 299 tag). Megjegyzést érdemel ugyanakkor az is, hogy a felmérés egyes területeken magasabb taglétszámokat mutat annál, mint amit a szakszervezetek pénzügyi beszámolója vagy pl. a közalkalmazottak esetében az ún. KOMT mérés (lásd a későbbiekben) tükröz (ez különösen megjelenik az oktatásügy és a humánegészségügyi, szociális ellátás területén, ahol a KSH felmérése jelentős mértékben eltérő számot mutat a Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszerében elérhető adatokhoz képest).[28] Ennek oka lehet a tagdíjak nem megfelelő beérkezése, a befizetés alóli nagy arányú mentesítés vagy a hivatásrendi kamarák, karok (melyeknek a törvény alapján mindenki a "tagja") sokszor téves szerepfelfogása miatti fogalmi keveredés a munkavállalók részéről, azaz szakszervezetként neveznek meg kényszerképviselet alapján létrejött szervezeteket.
Az adatok alapján megállapítható, hogy azokban az ágazatokban magasabb a szakszervezetek szervezettsége, ahol a nagyobb foglalkoztatók működnek. A vállalatméret szerinti bontásnál megállapítható, hogy ahol 50 főnél alacsonyabb a telephelyen[29] dolgozók száma, ott átlag alatti a szakszervezeti szervezettség; a 10 fő alatti munkavállalói létszámmal bíró telephelyen dolgozók esetében 4% alatti szervezettség mérhető. Ugyanakkor 50 fős telephelyi foglalkoztatotti létszám felett arányosan nő a szervezettség. 50-299 fő között 13,2%, míg ahol legalább 300 fő foglalkoztatottról beszélünk, ott 16,6% vallotta magát szakszervezeti tagnak.[30] Ezek az adatok semmiképp nem nevezhetők meglepőnek. A szakszervezetek érdemi tevékenységet a nagyobb foglalkoztatóknál tudnak kifejteni (a bérharcnak és a kollektív szerződések megkötésének is ezeknél van elsősorban helye és szerepe), a KKV szektorban kevés sikerrel tudnak megjelenni, melynek további lehetséges okai között a szervezeti szétaprózottság és az elérhető (vonzó) szolgáltatások hiánya szerepel. Ez az összefüggés megmutatkozik abban az esetben is, ha a szakszervezeti
- 485/486 -
szervezettséget a munkáltató tulajdonformája szerint vizsgáljuk. Rendkívül alacsony számot mutatnak a tisztán magántulajdonban lévő cégek (4,7%), valamivel kedvezőbb a helyzet az önkormányzati tulajdonban lévő munkahelyeken (8,5%), míg továbbra is erős a jelenlét a tisztán állami tulajdonú munkáltatóknál (19,5%), ahol a munkaügyi kapcsolatok kultúrája hagyományosan fejlettebbnek tekinthető.[31]
A KSH által történő adatgyűjtés nem csak a tagságra kérdezett rá, hanem a szakszervezeti jelenlétre is, közelebbről arra, hogy létezik-e szakszervezet az adott munkáltatónál. 2001-es adatok szerint az alkalmazottak 37%-a állította, hogy biztosan tud szakszervezet működéséről[32] a munkahelyén, míg 2015-ben már csak 25% volt ez az arány.[33] Ennek alapján megállapítható, hogy a szervezett munkahelyek száma az elmúlt 14 évben szignifikánsan csökkent.
A fenti számok természetesen nem csak önmagukban elemezhetők, hanem olyan szempontból is lehet megállapításokat tenni, hogy mindez milyen összefüggésben áll pl. a kollektív szerződéses lefedettséggel. Magyarországon jelenleg körülbelül 910 ezer[34] munkavállaló dolgozik kollektív szerződés hatálya alatt. Ebből egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésekben 630 ezer munkavállaló érintett. Ebből le lehet vonni azt a következtetést is, hogy Magyarországon az ún. potyautas effektus kifejezetten erős. A "potyautasok" számát meg lehet adni a kollektív szerződés által lefedett munkavállalók és a szakszervezeti tagok számának különbségeként.[35] Ez az arány [amely megállapításához az összes szakszervezeti tag számából ki kell vonni az olyan jogállási törvények hatálya alatt dolgozó szakszervezeti tagokat, ahol jogszabály nem ad lehetőséget a kollektív szerződés megkötésére (Kit., Hszt., Kttv.)] magasnak mondható, 60-65% feletti. Megjegyzem ugyanakkor, hogy az MKIR által szolgáltatott adatok alapján nem lehet releváns következtetésekre jutni. Az adatbázis ömlesztett adatsorai nehezen láthatók át, illetve a kollektív szerződések nyilvántartásának naprakészsége is kérdéseket vet fel, különös tekintettel arra, hogy egy új kollektív szerződés megkötését követően a szerződést kötő felek általi (minisztérium felé történő) bejelentés elmaradásához nem fűződik jogkövetkezmény[36]
A korábban, 2011-ig működött Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), illetve a Gazdasági Egyeztető Fórum (GEF) megszűnésével a társadalmi egyeztetés és párbeszéd színterén egy új, ágazatközi intézmény, a társadalmi párbeszéd makroszintű fórumaként aposztrofált testület jött létre. Ez a Kormánytól és az Országgyűléstől független konzultációs és javaslattevő fórum, melynek tagjai a magyarországi szakszervezetek, egyházak, gazdasági kamarák, civil szervezetek, illetve a hazai tudományos élet egyéb képviselői. Jelen tanulmány nem tér ki az érdekegyeztetés állapotára, annak minősítésére, így a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT) elemzésére, noha a szakszervezeti szervezettség (jelenlét) ott is sajátos jelentőséggel bír.[37] A Tanács tevékenységében részt vehet az a szakszervezeti szövetség, amely legalább négy nemzetgazdasági ágban és legalább tizenkét alágazatban tevékenykedő tagszervezettel rendelkezik, és legalább nyolc megyében tagszervezettel vagy tagszervezetei területi, illetve megyei szervezettel rendelkezik/rendelkeznek, továbbá tagszervezetei együttesen legalább százötven munkáltatónál rendelkeznek önálló vagy a tagszervezet alapszabálya szerinti munkahelyi szervezettel. A tagsági feltételeknek való megfelelés vizsgálatára irányuló eljárás részletszabályait a Tanács Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. Ennek alapján a részvételi jogosultság igazolását a Tanács soros elnöke részére kell benyújtani az NGTT törvényben meghatározott határidőig. A részvételi jogosultság vizsgálatának lefolytatásához az alábbi dokumentumok benyújtása szükséges. 1. Nyilatkozat az NGTT törvényben foglalt részvételi jogosultságot megalapozó feltételek fennállásáról. 2. Megállapodás koalíció megkötéséről, amennyiben a feltételek elérése érdekében a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei egymással koalícióra léptek. 3. A bírósági nyilvántartási adatokat tartalmazó, 90 napnál nem régebbi bírósági kivonat; érvényes létesítő okirat. A szervezetek részvételi
- 486/487 -
jogosultsága feltételeinek fennállását az oldalak két-két képviselőjével kiegészült elnökség vizsgálja.[38] Konkrét taglétszámot mérő eljárás tehát nem létezik, pusztán a szervezetek országos jelenléte kerül igazolásra.
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) 2012. február 22-én alakult meg a korábbi OÉT megszűnése által keltett űr pótlására a Kormány, valamint annak a három-három munkáltatói (Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) és munkavállalói (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, Magyar Szakszervezeti Szövetség,[39] Munkástanácsok Országos Szövetsége) érdekképviseletnek a részvételével, amelyeket a Kormány hívott meg. Jelenleg ez az egyetlen olyan fórum a versenyszférában, amely a tripartit párbeszéd intézményes lehetőségét nyújtja a munka világát érintő kérdésekben. Amennyiben a három oldal közös nevezőre jut egy adott kérdésben, akkor konszenzussal ajánlásokat fogadhat el, emellett felhatalmazással rendelkezik megállapodások megkötésére is (kiemelendő ebben a körben a minimálbérrel és a garantált bérminimummal kapcsolatos tárgyalások lefolytatása). A dolgozat témáját tekintve a VKF egy olyan sajátos, konzultációs fórum, ahol nincsen konkrét szerepe a szakszervezeti szervezettségnek (és így a taglétszámnak sem), noha vitathatatlanul azok a szakszervezeti konföderációk a tagjai, amelyek a versenyszférában jelentős szervezettséggel bírnak.
Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok (továbbiakban: ÁPB) működésének a célja, hogy a középszintű kollektív szerződéseket "megalapozza".[40] A Kormány ebben a párbeszédben közvetlen módon nem vesz részt, de a költségvetési törvény alapján támogatja ezeket a bizottságokat.[41] Az ÁPB tv.[42] szemlélete a korábbi Mt. hatálya alatt alakult ki, és ezért alapvetően különbözik a hatályos Mt. által rögzített megoldástól a taglétszám jelentőségének tekintetében is. Az Mt. a kollektív szerződéskötési képesség meghatározását a szakszervezeti taglétszámhoz igazítja - mégpedig relatív módon, viszonyszám segítségével. A munkáltató (több munkáltató) által kötött kollektív szerződés esetében a kollektív szerződéskötési képesség (többlet)kelléke az, hogy az adott munkáltatóval munkaviszonyban álló (azaz a kollektív szerződés hatálya alá tartozó) munkavállalóknak legalább tíz százaléka az adott szakszervezet tagja legyen,[43] ezzel szemben az ágazati szintű szociális párbeszédben részt vehet az a munkavállalói érdekképviselet: (ágazati szakszervezet), amely[44]
1) az adott ágazatban legalább tíz munkáltatónál, alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik és az e munkáltatóknál munkaviszonyban foglalkoztatott érdekképviseleti tagok létszáma eléri az ágazatban foglalkoztatottak létszámának egy százalékát, vagy
2) legalább három munkáltatónál, ahol az érdekképviselet alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet, illetőleg tisztségviselővel rendelkezik, az érdekképviseleti tagok száma eléri az ágazatban munkavállalók létszámának tíz százalékát, vagy
3) az Ágazati Részvételt Megállapító Bizottsághoz intézett kérelem benyújtása időpontjában azon munkáltatók működő telephelyein, ahol alapszabálya szerint képviseletére jogosult szervet működtet vagy tisztségviselővel rendelkezik, a megelőző öt éven belüli utolsó üzemi tanácsi választásokon a jelöltjei által együttesen megszerzett redukált szavazatok száma eléri az ágazatban foglalkoztatottak számának öt százalékát.
Az ágazati párbeszéd bizottságban az ÁPB tv. alapján az arra jogosultak kollektív szerződést, illetve egyéb megállapodást köthetnek,[45] kérhetik a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztését a társadalmi párbeszédért felelős minisztertől.[46] A taglétszám megfelelő igazolása így az egyik lehetséges, de nem kizárólagos szempont, amelyhez az ÁPB-ben történő szakszervezeti részvétel kötődik. Jelenleg 21 ÁPB van nyilvántartva.[47]
2018. február 12-én alakult meg a Közszolgáltató Vállalkozások Konzultációs Fóruma (a továbbiakban: KVKF), mely a közüzemi ágazat tekintetében az országos szintű érdekegyeztetés színtere. A KVKF-et együttműködési megállapodás hozta létre, melyet a KVKF 16 tagjá-
- 487/488 -
nak képviselői írtak alá. A KVKF ügyrendje[48] értelmében a köztulajdonban működő, közszolgáltatásokat közvetlenül érintő gazdasági tárgyú kormányzati döntések előkészítésében közreműködő háromoldalú konzultatív, véleményező és javaslattevő fórum, mely szervezeti keretet biztosít a köztulajdonban működő közszolgáltatást végző vállalatok országos és ágazati munkaadói, illetve munkavállalói szereplőinek, valamint a Kormánynak azzal a céllal, hogy rendszeres egyeztetéseket folytassanak a munkabéke megőrzése érdekében. A KVKF ügyrendje szerint a munkavállalói oldal tagjai a köztulajdonban működő közszolgáltatásokat végző vállalkozások (al)ágazati szinten reprezentatív szakszervezetei, továbbá a VKF munkavállalói érdekképviseletei. A "reprezentativitás" megállapítását az ügyrend a felekre bízza.
Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) a közszféra valamennyi jogviszonyát (a közalkalmazotti törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, a kormányzati igazgatásról szóló törvény, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény és a honvédek jogállásáról szóló törvény hatálya alatti jogviszonyok) együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.[49] Ezzel kapcsolatban azonban mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy jelenleg az OKÉT működése által érintett jogviszonyok közül csak a közalkalmazotti körben létezik (taglétszámon alapuló) reprezentativitás felmérés.[50] Az OKÉT-ban a Kormány szakszervezeti oldalról kizárólag az OKÉT alapszabálya szerint meghatározott országos szakszervezeti szövetségekkel egyeztet.[51] Az OKÉT munkavállalói oldalának ma már minden NGTT tag szakszervezeti konföderáció a részese (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, Hetedik Szövetség, LIGA Szakszervezetek, Magyar Szakszervezeti Szövetség, Munkástanácsok Országos Szövetsége, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma). A taglétszám "súlya" az OKÉT alapszabályának függeléke alapján a szervezetek által birtokolt mandátumok számánál jelenik meg; a dokumentum ugyanakkor legalább hat éve nem módosult, noha a szakszervezetek közötti "erősorrend" az évek során jelentős mértékben változott.
A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (a továbbiakban: KOMT) a közalkalmazotti jogviszonyt érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési fóruma.
A Kjt. szerint a KOMT-ban a Kormány a reprezentatív, valamint az alapszabályában meghatározott országos szakszervezeti konföderációkkal egyeztet. Országos szakszervezeti konföderáción ágazati szakszervezeteket, illetve ágazati szakszervezeti szövetségeket tömörítő, legalább három különböző ágazatot képviselő munkavállalói érdekképviseleti szervezetet kell érteni. Országos szinten azt az országos szakszervezeti konföderációt kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek legalább három reprezentatív ágazati szakszervezet a tagja, és tagszervezetei a közalkalmazottak legalább 5%-át képviselik.[52] A KOMT szakszervezeti résztvevőinek definiálásában a reprezentativitás korlátozott szerephez jut, a kérdés részben az alapszabály szintjén (azaz egymás kölcsönös elismerése alapján) dől el.[53] A reprezentativitás megállapítása a Kjt. alapján háromévente történik. 2005-ben 136 135 tagot (ami 23,82%-os szervezettséget jelentett a 571 476 fős közalkalmazotti állományi létszámon belül), 2008-ban 113 122 tagot (ami 21,66%-os szervezettséget jelentett az 523 518 fős közalkalmazotti létszámon belül), 2011-ben 101 062 tagot (ami 19,68%-os szervezettséget jelentett az 513 504 fős közalkalmazotti létszámon belül), míg 2014-ben 75 339 tagot (ami 15,93%-os szervezettséget jelentett az 472 991 fős közalkalmazotti létszámon belül) regisztráltak a szakszervezetek.[54] 2014 óta azonban nem került sor további felmérésre. Az akkori szabályok szerint 2017-ben került volna sor az újabb mérésre, ez azonban nem valósult meg, 2019 végéig meghosszabbításra került a 2014-ben megállapított reprezentativitás hatálya. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának 2019. március 25-i ülésén újabb megállapodás született a kormányzati, a munkavállalói és az önkormányzati oldal között abban, hogy a Kjt. 6/A. § (5) bekezdése, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkál-
- 488/489 -
tatóknál működő szakszervezetek reprezentativitásának megállapításáról szóló 24/2011. (III. 9.) Korm. rendelet alapján a 2014. március 31. napjával megállapított reprezentativitási eredményeket 2020. december 31. napjáig javasolják hatályában fenntartani, azaz további egy évvel elhalasztják az ún. közalkalmazotti létszámszámlálást. Egyúttal abban is megállapodtak, hogy a munkavállalói oldal készít javaslatot egy új reprezentativitási rendszerre. Egyetértés esetén a kormány gondoskodik arról, hogy még a hosszabbítási határidő lejárta előtt az új jogszabályok alapján lehessen lebonyolítani a számlálást.
A közigazgatáson belüli további országos érdekegyeztető fórum a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum (a továbbiakban: KÉF). A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 198. §-a alapján a közigazgatási szervek, valamint a közszolgálati tisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint a megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek, valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével működik. Tagja így bármely - a területen működő - szakszervezet lehet, reprezentativitási feltétel nincs, arról a KÉF Szervezeti és Működési Szabályzata sem rendelkezik. A Fórumot a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 171. §-a is szabályozza a Kttv.-vel szinte szó szerint megegyező módon.
Mindez összefoglalóan az alábbi képet mutatja (ld. 1. táblázat).
Összegzésként megállapítható, hogy noha a hatályos munkajogi szabályozás által létrehozott egyik legfontosabb változás, hogy szak-
| Az érdekegyeztető fórum neve | Az érdekegyeztetés területe, jellege | Szakszervezeti szervezettség/taglétszám jelentősége a részvétel szempontjából |
| Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács | Országos - multipartit fórum (az egyházak, a tudomány, a gazdaság, a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek, a művészet és a civil szervezetek részvételével), a Kor- mány nem tagja a fórumnak | Jogszabály határozza meg, a szakszervezeti jelenlét kerül vizsgálatra |
| Versenyszféra és a Kor- mány Állandó Konzultá- ciós Fóruma | Versenyszféra - tripartit fórum, a verseny- szférában működő országos szakszervezeti és munkáltatói szövetségek, valamint a Kor- mány részvételével | Nincs jelentősége, a tagokat a Kormány jelöli ki |
| Ágazati Párbeszédbizottságok | Versenyszféra ágazatai - bipartit, ágazati szakszervezetek és munkáltatói érdekképvi- seletek részvételével | A részvételhez kapcsolódó egyik vagylago- san teljesíthető szempontként szerepel |
| Közszolgáltató Vállal- kozások Konzultációs Fóruma | Köztulajdonban működő közszolgáltató vállalatok -tripartit, ágazatközi fóruma, Kormány, a szektorban érintett munkáltatói érdekképviselet, a VKF tag szakszervezeti konföderációk és ágazati szakszervezetek részvételével | A résztvevő felek megállapodása alapján |
| Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács | Közszolgálat egészét átfogó érdekegyeztetés - a Kormány, az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek és az országos szakszervezeti szövetségek fóruma | A résztvevő felek megállapodása alapján |
| Közalkalmazottak Orszá- gos Munkaügyi Tanácsa | Közalkalmazottak - ágazatközi érdekegyez- tető fórum | Taglétszám alapú mérés |
| Közszolgálati Érdeke- gyeztető Fórum | Kormányzati igazgatási szervek, valamint a kormánytisztviselők érdekegyeztető fóru- ma - a Kormány, az országos önkormány- zati érdekképviseleti szervezetek, valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők szakszervezeteinek részvételével | A résztvevő felek megállapodása alapján |
- 489/490 -
szervezeti oldalról lényegesen megváltozott (leegyszerűsödött) a kollektív szerződés megkötésének a feltétele (a kollektív szerződéskötési képesség), melynél kizárólagos szemponttá vált az Mt. által meghatározott taglétszám igazolt módon történő elérése, addig a munkaügyi kapcsolatok területén ez a szempont egyre inkább másodlagossá válik. A szakszervezeti oldal szereplői elsősorban a fórumok megfelelő szervezeti nyitottságára és az érdekegyeztetés lefolytatásának lehetőségére törekednek. A szabályozás mindenesetre nem koherens, több helyütt ellentmondásos, ugyanakkor a munka világában az érdemi és vitális érdekegyeztetés garanciáját aligha az egységes, normatív szabályozás adja. ■
JEGYZETEK
[1] Significance of the union density and union membership of the Hungarian employees with respect to various forums of interest conciliation
[2] A szakszervezetek érdekérvényesítő képességének más aspektusairól lásd Kelly, John: Trade union membership and power in comparative perspective. The Economic and Labour Relations Review 2015. Vol. 26(4) 526-544.
[3] Lásd például Achur J (2011) Trade Union Membership 2010. London: Department for Business, Innovation and Skills; Clark PF (2009) Building More Effective Unions, 2nd ed. Ithaca, NY: ILR Press; Simms M, Holgate J and Heery E (2013) Union Voices: Tactics and Tensions in UK Organizing. Ithaca, NY: ILR Press; Waddington J (2014) Trade union membership retention in Europe: the challenge of difficult times. European Journal of Industrial Relations, 20 June. Available at: http://ejd.sagepub.com/content/early/2014/06/19/0959680114538708.full.pdf+html (accessed 14 April 2015).
[4] 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.) 274. § (2).
[5] Mt. 276. § (2).
[6] Az igazolás módjáról és a felmerülő gyakorlati problémákról bővebben: Szabó Imre Szilárd: Bizalom hiányában - A szakszervezeti taglétszám jelentősége a magyar munkajogi szabályozásban. Pécsi Munkajogi Közlemények 2016/2.
[7] Torsten Müller, Kurt Vandaele and Jeremy Waddington: Collective bargaining in Europe: towards an endgame. Volume I, II, III and IV. ETUI, Brussels 2019.
[8] Sophia Lawrence and Junko Ishikawa (szerk.): Social Dialogue Indicators: Trade Union Membership and Collective Bargaining Coverage, Statistical Concepts, Methods and Findings. ILO, Geneva 2005, Working Paper No. 59.
[9] Sophia Lawrence and Junko Ishikawa (szerk) i. m. 9. o.
[10] Sophia Lawrence and Junko Ishikawa (szerk) i. m. 9. o
[11] Sophia Lawrence and Junko Ishikawa (szerk) i. m. 11-13. o.
[12] Sophia Lawrence and Junko Ishikawa (szerk) i. m. 11. o.
[13] ICTWSS: Database on Institutional Characteristics of Trade Unions, Jelle Visser, Amsterdam Institute for Advanced Labour Studies (AIAS), University of Amsterdam (http://uva-aias.net/en/ictwss).
[14] KSH, Munkaerőfelmérés 2015. II. negyedévi kiegészítő felvétel. Elérhető elektronikusan: https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_9_1). A korábbi adatok elemzéséről bővebben: Neumann László: A szakszervezetek megújításának kísérletei, szervezési, toborzási módszertan. In: Lux Judit, Horváth István szerk.: Decent Projekt. A tisztes munkáért. Tanulmánykötet. SZEFIT, Budapest 2014. 165-206.
[15] A szakszervezeti taglétszámra vonatkozó további adatokat áttekintve Neumann László megállapítja, hogy az APEH által korábban közölt adatok nem térnek el szignifikáns mértékben a KSH által publikált adatsoroktól. "2001 óta a KSH munkaerő-felmérése háromévente tartalmaz egy kérdésblokkot, mely a munkavállalói érdekképviseletek szerepéről kérdezi a munkavállalókat. A mintegy 30 ezer megkérdezett személy adatait feldolgozva, a "teljeskörűsített" eredmények - nagyon jó közelítéssel - ugyanazt az eredményt adták, mint amelyet az APEH közöl a teljes populáció adatbázisa alapján, annak ellenére, hogy ezekre a kérdésekre viszonylag sok esetben érkezett »nem tudom« válasz, különösen akkor, ha az adott személy adatai - távollétében - valamelyik elérhető családtagtól származtak (KSH, 2002, 2005)." (Fazekas Károly - Köllő János: Munkaerőpiaci tükör. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 68. o. Ellenben a szakszervezeti konföderációs önbevallás alapján összeállított ICTWSS adatbázis magasabb számokat mutat. Forrás: https://aias.s3.eu-central-1.amazonaws.com/website/uploads/ICTWSS_v6_masterfile_final_20190606.xlsx: 2001: 1 millió, 2005: 841 ezer, 2007: 796 ezer, 2008: 786 ezer, 2012: 563 ezer. (Letöltés ideje: 2019. 07. 05.)
[16] ETUC role and strategy on organising. Resolution Adopted at the Executive Committee of 26-27 October 2016.
[17] OECD - trade union density: https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=TUD (Letöltés ideje: 2019. 08. 02.)
[18] Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság.
[19] Rainer Girndt: Magyarország szakszervezetei mozgásban: Kísérlet az erők koncentrálására. Friedrich Ebert Stiftung, Berlin 2013. 2. o.
[20] A 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (továbbiakban: Ectv.) 4. § (3) szerint a szövetség olyan egyesület, amely két tag részvételével is alapítható, működtethető. A szövetség tagja egyesület, alapítvány, egyéb jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagy civil társaság lehet; szövetség tagja természetes személy nem lehet.
[21] Sárközy Tamás: Szervezetek jogállása az új Ptk.-ban. Gazdaság és Jog 2011/3. 8. o.
[22] Forrás: https://birosag.hu/civil-szervezetek-nevjegyzeke (Letöltés ideje: 2019. 08. 01.)
[23] Ebből készítette el a Policy Agenda a szakszervezeti adatbázisát: https://www.policyagenda.hu/szakszervezeti-adatbazis-nyito/
[24] Sólyom László: Alkotmánybíráskodás Magyarországon. Osiris, Budapest 2001. 514. o.
[25] Rainer Girndt - Németh Edit: Félúton a rezignáció és a felemelkedés között - Aktuális események a magyar szakszervezeti mozgalomban. Friedrich Ebert Stiftung, Budapest-Berlin 2018. 14. o.
[26] Ilyen, nagyobb taglétszámmal bíró szakszervezetek - többek között - az Audi Hungária Független Szakszervezet, az Életre Tervezett Munkavállalók Országos Szakszervezete, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szolidaritás, a Mozdonyvezetők Szakszervezete, a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet vagy éppen a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. E szervezetek taglétszáma feltehetően meghaladja a 35-40 ezer főt.
- 490/491 -
[27] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_szerv9_01_28.html (Letöltés ideje: 2019. 07. 01.)
[28] http://www.mkir.gov.hu/tag2014/dokumentumok/2014_tablazat_2.pdf (Letöltés ideje: 2019. 08. 06.)
[29] Ezt a kifejezést a KSH használja, ugyanakkor megjegyzendő, hogy ez a fogalom statisztikai szempontból értelmezhetetlen, emellett a "telephely" és az "önálló telephely" fogalmaknak sajátos munkajogi értelme van. Lásd bővebben: Kiss György: Munkajog. Osiris, Budapest 2005. 106-107. o.
[30] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_szerv9_01_28.html (Letöltés ideje: 2019. 07. 01.)
[31] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_szerv9_01_26.html (Letöltés ideje: 2019. 07. 01.)
[32] Kelemen Melinda: Szakszervezeti taglétszám Magyarországon. (http://www.liganet.hu/news/9210/Szakszervezeti_ltszm.pdf - Letöltés ideje: 2019. 07. 10.)
[33] Kelemen i.m.
[34] Munkaügyi Kapcsolatok Információs Rendszere (MKIR). Forrás: http://www.mkir.gov.hu/lcinternet.php (Letöltés ideje: 2019. 08. 01.)
[35] Chaison, G. N. - Davale, D. G. (1992): The Choice Between Union Membership and Free-Rider Status. Journal of Labour Research, Vol. 13. No. 4. pp. 355-369.
[36] 2/2004. (I. 15) FMM rendelet a kollektív szerződések bejelentésének és nyilvántartásának részletes szabályairól
[37] 2011. évi XCIII. törvény a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról (a továbbiakban: NGTT törvény) 4. § (8) bek. a)-ac).
[38] Az NGTT szervezeti és működési szabályzata elérhető itt: http://ngtt.hu/dokumentumtar/ (Letöltés ideje: 2019. 08. 05.)
[39] Jogelődje a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége.
[40] Az Országos Munkaügyi Tanács 2001 februárjában döntött az ágazati érdekegyeztetés fejlesztését célzó, "Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése" című PHARE program indításáról, amelynek közvetlen célja az Ágazati Párbeszéd Bizottságok (a továbbiakban: ÁPB-k) megalakítása volt.
[41] Ennek alapját Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény 1. melléklet XV. fejezet Nemzetközi tagdíjak, nemzetközi kapcsolattal összefüggő feladatok jogcímcsoport, ÁHT azonosítója: 244190 terhére a fejezeti kezelésű előirányzatok kezeléséről és felhasználásáról szóló 9/2018. (X. 19.) PM rendelet 1. mellékletének 22. pontjában foglalt jogcím képezi.
[42] 2009. évi LXXIV. törvény.
[43] Berke Gyula - Bankó Zoltán - Szabó Imre Szilárd: Prevenció. A tanácsadás lehetősége. A Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat keretében - A kollektív megállapodások. HVG-ORAC, Budapest 2017. 14. o.
[44] ÁPBtv. 5. §. - 9. §.
[45] ÁPBtv. 14. §.
[46] ÁPBtv. 17. §.
[47] https://nfsz.munka.hu/Lapok/agazati_parbeszed_bizottsagok.aspx (Letöltés ideje: 2019. 08. 05.)
[48] https://munkastanacsok.hu/wp-content/uploads/2018/02/meg%C3%A1llapod%C3%A1s-%C3%A9s-%C3%BCgyrend.pdf (Letöltés ideje: 2019. 08. 06.)
[49] Az OKÉT megalakításáról a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) rendelkezett először, de tevékenységét szabályozza a közszolgálati tisztviselők jogállásáról szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) és a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény.
[50] Kisgyörgy Sándor - Pásztóy András: Az országos szintű szociális dialógus Magyarországon és bővítésének lehetőségei. LIGA Szakszervezetek, Norvég Projekt 2013/14, Budapest 2014. 30. o.
[51] Kjt. 4 § (2) bek.
[52] Kjt. 6/A. § (4) bek.
[53] Berki Erzsébet - Gedei Henriett: Részvételi és reprezentativitási szabályok az Európai Unióban és a hazai munkajogban (kézirat). 41. o. Kiegészítve: 2014-ben összesen egy szakszervezeti konföderáció (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) minősült reprezentatívnak a KOMT reprezentativitási felmérése alapján.
[54] Az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (ORMB) adatai. Forrás: http://www.mkir.gov.hu/#
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Tudományos segédmunkatárs, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Titkárságvezető, munkajogász, Munkástanácsok Országos Szövetsége.
Visszaugrás
