"Az emberi jogok a XXI. század világpolitikájában és világgazdaságában" címmel 2008. május 8-án, a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Kistermében tudományos konferenciára került sor a 178. Akadémiai Közgyűléshez kapcsolódóan, az Állam- és Jogtudományi Bizottság szervezésében. Az előadók - a jog- és a közgazdaságtudomány neves képviselői, akadémikusok, egyetemi professzorok - különböző szemszögből közelítették meg az emberi jogok jövőjének kérdését, egymás hozzászólásaira reagálva folyamatos párbeszéd alakult ki közöttük. Mindannyian kiemelték a jogi és gazdasági elemzések szerepének fontosságát a társadalmi környezethez való igazodás elengedhetetlen követelményeként. A következőkben az egyes előadásokról adunk rövid tartalmi összefoglalót.
1. A délelőtti ülésen - ahol Lamm Vanda, az MTA levelező tagja volt az elnök - két jogász és egy közgazdász ismertette az emberi jogok jövőbeni szerepéről alkotott elképzelését.1
1.1. Harmathy Attila professzor emeritus, az MTA rendes tagja az alapjogok Lisszaboni Szerződés utáni védelméről fejtette ki álláspontját.
Az alapjogokat történeti szempontból közelítette meg. A XIX. század első felében tapasztalt társadalmi változások (technika fejlődése, urbanizáció, demográfiai változások etc.) hatására a régi fogalmak megkérdőjeleződtek. Példaként említette a tulajdon polgári jogi fogalmának felbomlását, az állam meghatározó, aktív szerepének előtérbe kerülését. Az alkotmányjog, az emberi jogok kérdése a XX. század közepétől kapott nemzetközileg hangsúlyt, bár a jogi kultúrák különbözőségei miatt az egyes országok reakciói eltérőek voltak: a német jogban az alapjogok a II. világháborút követően meghatározóbb szerepet töltöttek be, az angoloknál a parlament szerepe az idők folyamán szinte semmit sem változott.
Az Alapjogi Karta gondolata is a német elméletből indult, alapja a Rómában, 1950. november 4-én elfogadott egyezmény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről (a továbbiakban: Egyezmény).
Az Egyezményben a gazdasági jogok nem álltak előtérben, amit az a tény is jól mutat, hogy a tulajdonvédelem csak az 1. számú Kiegészítő Jegyzőkönyvbe kerülhetett csak be. A tulajdonvédelem az Egyezményből azért maradhatott ki, mert az angolok a kiterjesztő tulajdoni felfogást vették alapul (a tulajdon tárgya minden vagyoni érték, ami az állami beavatkozással szemben védelmet érdemel), és féltek a bírói ellenőrzés hatásától, amely számukra a civilizáció végét jelentette volna ("the end of the civilised world").
Az Európai Közösség megalakulásakor az emberi jogok kérdésében nem volt kompromisszum, a szerződő felek csak a közös piacra koncentráltak. Az első emberi jog, ami megjelent a Közösség Bíróságának döntéseiben, a tulajdon volt. Az emberi jogok védelmének alapja a tagállamok közös alkotmányos hagyományára való hivatkozás lett. Az Unió Bírósága és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága esetében más a döntési alap, így szükségképpen döntéseik eredménye is.
A Lisszaboni Egyezmény előkészítése a németeknél, spanyoloknál hosszú időn keresztül folyt, az angoloknál a House of Lords külön erre a célra létrehozott bizottsága foglalkozott a kérdéssel, melynek eredménye egy külön jegyzőkönyv. Magyarországon a Lisszaboni Egyezményt a 2007. évi CLXVIII. törvény hirdette ki. A 6. cikk alapján az Alapjogi Karta alkalmazása kötelező, melyből a jogalkalmazásban problémák adódhatnak.
Az Alapjogi Karta a Bíróság határozatában konkrét hivatkozásként először 2008 januárjában jelent meg, a szellemi alkotások és a tulajdonvédelem összefüggései kapcsán.2 Az alapjogok védelme szempontjából fontos kérdés, hogy a Bíróság az alapjogok és a négy szabadság ütközése esetében melyiknek biztosít elsőbbséget. 2007 decemberében egy finn ügyben3 a gazdasági társaságokat érintő sztrájkjog korlátozásával összefüggésben, illetve egy svéd ügyben4, ahol külföldön ideiglenesen munkát végzők jogainak korlátozhatóságáról kellett dönteni, az Unió Bírósága úgy ítélte meg, a döntő szempont az, hogy a jog korlátozása akadályozza-e a versenyt, vagyis továbbra is a gazdasági egység biztosítása a meghatározó.
1.2. Az emberi jogok és a piaci reformok közgazdasági összefüggéseire Simai Mihály professzor emeritus, az MTA rendes tagja világított rá.
Kiemelte, az emberi jogok egyetemes szintre kerülése globális diadalútként értékelhető ugyan, de helyzetük ennek ellenére ma is törékeny és bizonytalan. Egyrészt azért, mert az egyetemességet sok ország (például az iszlám országok) nem tekinti elfogadhatónak, másrészt az emberi jogok érvényesülése több esetben azokban az országokban is kérdéses, ahol az emberi jogi egyezményeket elfogadják.
A piaci reformok álláspontja szerint kétféleképpen értelmezhetők. Átfogóbb értelemben a piaci reform az erkölcsi értékek világméretekben történő elfogadását, erősítését jelentené, ami megkövetelné a multinacionális társaságok számára viselkedési kódex kidolgozását. Másik értelemben mindenütt piaci feltételeket kellene teremteni, vagyis a belső egyensúly stabilitását kellene elérni. A kapitalizmus újra domináns rendszerré vált, de ez nagyban különbözik a korábbi formájától. Sokkal differenciáltabbá vált, fennáll a választási lehetőség a négy alapmodell között. Létezik (a) amerikai típusú szabadpiaci, (b) japán-kínai típusú korporatív-kooperatív, (c) szabadversenyes és (d) hibrides, vegyes kapitalista rendszer, amelyek a fejlődés eltérő útjait jelentik.
Mindezek a piaci reformok hogyan egyeztethetőek össze az emberi jogokkal? A világ népességének növekedése döntő szempontja a változásnak, ami az emberi jogok érvényesítését jelentősen megnehezíti. Az országok belső feltételrendszere is eltérő, a legkevésbé, illetve a közepesen fejlett országokban fennáll a veszély, hogy az emberi jogok háttérbe szorulnak. Mit lehet tenni? Az előadó álláspontja szerint fel kellene értékelni a gazdasági, szociális, kulturális jogokat, a politikai rendszereknek lehetővé kell tennie ezeknek a jogoknak az érvényesítését. A tudományos kutatások területén is foglalkozni kellene a piaci reformok és az emberi jogok összefüggéseinek kérdésével, ezen a területen a közgazdászok és a jogászok közös kutatására lenne szükség.
1.3. A globális piac szociális jogokra gyakorolt hatásáról Lehoczkyné Kollonay Csilla tanszékvezető egyetemi docens, az állam- és jogtudomány kandidátusa tartott előadást, melynek központi kérdése a dolgozó ember vagy (emberi) erőforrás dilemmájának eldöntése volt.
Kiindulópontként a jog és a gazdaság közötti kettős falra hivatkozott. Egyrészt fal húzódik a polgári, politikai és a szociális, gazdasági, kulturális jogok között: előbbiek az állam számára azt írják elő, hogy meghatározott magatartástól tartózkodjék, utóbbiak esetében az államtól pozitív cselekvési kötelezettséget várunk el. Másrészt a köz- és magánszféra között is fal van, a jogokat kezdetben kizárólag a közszférában ismerték el. A munkához való jog - negatív értelemben a munkavállalás szabadsága, pozitív értelemben a munkavégzés garantálása - elismerésének kezdeti akadálya is a köz- és magánszféra közötti különbségtétel volt. A munkahelyi jogok szabályozása sokáig egy felfelé növekvő spirálhoz volt hasonlítható, napjainkban a mélypont felé történő versenyfutás a jellemző. A verseny már nem azt jelenti, amit Adam Smith munkáiban, nem a minőségért, a jó teljesítményért folyik, hanem a hatalomért. Lerontó hatása van, a nemzeti szuverenitást lassan meg kell tagadni, a gazdasági élet miatt az országok engedményekre kényszerülnek, kiszolgáltatottá válnak. A változások következtében a munkavállaló már csak egy termelési tényező, a rugalmas munkavállalási formák a kellő védelmet nem biztosítják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
