Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

(Könyvismertetés) Dr. Bodzási Balázs, LL.M.: Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények* (MJ, 2009/9., 572-576. o.)

I. A recenzió tárgya

2009 első félévében jelent meg jeles versenyjogi szakjogászok tollából a "Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények"2 címet viselő kiadvány, amely a magyar versenyjogi jogirodalomban méltán nevezhető mérföldkőnek. Mérföldkő, hiszen ezzel a viszonylag új keletű problémakörrel a magyar jogirodalomban áttekintő jelleggel még nem foglalkoztak. Jelentek már meg ugyan korábban is olyan publikációk, amelyek a versenyjogi jogsértések magánjogi következményeinek egyes dimenzióit érintették, de ilyen átfogó munka még nem született. A korábbi munkák közül mindenképpen meg kell említeni az általános versenyjogi kézikönyvek3 mellett a jelen kötet szerzői között is szereplő Csépai Balázs4 és Fejes Gábor5 tanulmányait. Jelen recenzió tárgya azonban annyiban nyújt minőségi többletet a korábbi munkákhoz képest, hogy a versenyjog egészét érintően elemzi a szóba jöhető valamennyi magánjogi igényt, illetve ezek érvényesítésének az anyagi és eljárásjogi szabályait. Ezzel természetesen szoros kapcsolatban áll az, hogy a kötet egy neves szerzőgárda alkotása, akik valamennyien a gyakorlat oldaláról közelítik meg elméleti igényességgel a vázolt témakört. További garancia a kötet színvonalára a szerkesztő, Boytha Györgyné személye, aki korábban a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának volt az elnöke.

A szerzők egy része a Gazdasági Versenyhivatal munkatársa (Bassola Bálint, Csépai Balázs, Ruszthiné dr. Juhász Dorina), mások ügyvédként foglalkoznak versenyjogi kérdésekkel (Fejes Gábor, Hegymegi-Barakonyi Zoltán, Horányi Márton, Belényesi Pál), de van aki egyetemi oktatóként (Nagy Csongor István), vállalati jogtanácsosként (Dedics Zsigmond), illetve közvetlenül európai uniós intézménynél dolgozva (Szabó Péter) szerzett versenyjogi tapasztalatokat. A jeles szerzőgárda munkáját dicséri a kötet végén található bibliográfiai mutató is, amely a kötetben lévő tanulmányok elkészítése során felhasznált tekintélyes mennyiségű angol, német és magyar nyelvű irodalom összefoglalását nyújtja.

II. A kötetben található tanulmányok rövid bemutatása

Egy könyvismertetésnek nem lehet célja az egész kötet aprólékos bemutatása. Különösen igaz ez egy gyűjteményes műre - mint jelen esetben -, amely számos tanulmányból áll. Önmagában a recenzió terjedelme is korlátot szab annak, hogy valamennyi tanulmány részletes ismertetésére sor kerülhessen. A recenzió készítője tehát kénytelen önkényesen válogatni és érdeklődéséhez, eddigi szakmai munkájához a legközelebb álló kérdéseket, témaköröket kiemelni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez egy önkényes választás eredménye, amely nem a kötetben található tanulmányok szakmai színvonalának értékelését jelenti.

A fent jelzett terjedelmi korlátok által kikényszerített választás miatt jelen könyvismertetés sajnos nem foglalkozhat a kötetben található tanulmányok túlnyomó többségével. Egy recenziónak azonban az is célja, hogy felkeltse a szakmai érdeklődést a bemutatott kötet iránt. Ennek megfelelően röviden utalunk azokra az egyébként szintén magas színvonalú tanulmányokra is, amelyek alaposabb elemzésére ezen a helyen nem kerülhetett sor. Talán ez a rövid bemutatás is elég azonban ahhoz, hogy az adott téma iránt érdeklődőt meggyőzze arról, hogy érdemes kézbe venni ezt a kötet.

A versenyjogi jogsértések során felmerülő polgári jogi igények és szankciók három nagy területre válnak szét: az érvénytelenség, a teljesítésre kötelezés és a kártérítés. A témához kapcsolódó külföldi jogirodalom és bírói gyakorlat hatására jelen kötet is elsősorban a kártérítési témát járja körül alaposabban.6 A recenzió szerzője azonban épp emiatt az érvénytelenséggel és a teljesítésre kötelezéssel foglalkozó tanulmányt kívánja részletesebben bemutatni, így csak érintőlegesen szólhatunk a kártérítési kérdésekkel foglalkozó munkákról.

A kártérítési témakör egy rendkívül fontos gyakorlati szegmensét elemzi Csépai Balázs dolgozata.7 A szerző kiemeli, hogy a tagállamok feladata biztosítani a versenyjogi jogsértések miatt kárt szenvedett felek igényeinek az érvényesíthetőségét, amelynek keretében a tényleges kár, az elmaradt haszon és ezek kamatai elérhetőek kell, hogy legyenek. Ehhez képest a büntető kártérítés és a jogalap nélküli gazdagodás érvényesítése olyan elemek, amelyek alkalmazása a nemzeti jogok mérlegelési körébe tartozik. A kártérítési igény érvényesítésének egyik sarkalatos pontja a kár tényleges mértékének a kiszámítása és bizonyítása. Az erre vonatkozó számítási módszereket a szerző részletesen ismerteti. Ezekhez kapcsolódóan azonban megjegyzi, hogy valamennyi módszer tartalmaz olyan bizonytalansági tényezőket, amelyek miatt a kár számítása sosem lesz vitathatatlan. Ezzel összefüggésben utal a Ptk. 359. § (1) bekezdésében foglalt általános kártérítés intézményére, amely ezekben az esetekben a magyar jogalkalmazó számára lényeges segítséget nyújthat.

Tovább folytatja a kártérítési témakör elemzését Nagy Csongor István tanulmánya.8 A tanulmány kiindulópontja az a kérdés, hogy egy vertikális megállapodás egyik tagja érvényesíthet-e kártérítési igényt a megállapodás másik tagjával szemben a szóban forgó megállapodás versenyjog-ellenességéből fakadó érvénytelenségére hivatkozással? Ebben az esetben tehát egy érvénytelen szerződést kötő fél - vagyis nem egy kívülálló harmadik személy - követel kártérítést, miközben ő is részese volt ennek a megállapodásnak. A helyzet azonban még ennél is összetettebb, hiszen a jogosult nem is arra alapozza kártérítési igényét, hogy a szerződés érvénytelen, tehát nem az érvénytelenségből vezeti le a kárát, hanem abból, hogy ő maga a szerződés érvénytelen kikötésének megfelelően járt el, és ezáltal saját magának kárt okozott. A szerző megállapítja, hogy a magyar jog alapján csak a szerződésen kívüli károkozás merülhet fel jogalapként a szóban forgó kártérítési igény szempontjából. Bár a bírói gyakorlatban - utal rá a szerző - a Ptk. 318. § (1) bekezdése is felmerült, a kontraktuális felelősségre történő utalás szerinte indokolatlan, hiszen a versenyjogi jogsértés esetén nem a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályok, hanem a megsértett versenyjogi normák és a deliktuális felelősség általános alakzata alapján lehet kártérítési felelősséget megállapítani. Ehhez járul, hogy a kár valójában nem a szerződés érvénytelenségéből ered, hanem a károsult által az érvénytelen szerződésnek megfelelően tanúsított magatartásából. A kárt tehát a károsult saját magának okozta, abban a hiszemben, hogy amit tesz, az szerződéses kötelezettsége. Erre tekintettel állapítja meg a szerző, hogy a kártérítési felelősség feltételei közül az okozatosság kérdése vet fel speciális összefüggéseket.

Az okozati összefüggést vizsgálja Dedics Zsigmond tanulmánya is.9 Munkájában külön kitér azokra a kártérítés korlátozását célzó elméleti módszerekre, amelyekre hivatkozni lehet egy majdani, antitrösztjog megsértésével összefüggésben lévő kár magánjogi érvényesítése során. Ennek során részletesen elemzi az okozati összefüggéssel kapcsolatban megjelent elméleteket, valamint a magyar bírói gyakorlat álláspontját is. Külön említést tesz a károsult önhibájáról és kárenyhítési kötelezettségéről is.10

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére