2009 első félévében jelent meg jeles versenyjogi szakjogászok tollából a "Versenyjogi jogsértések esetén érvényesíthető magánjogi igények"2 címet viselő kiadvány, amely a magyar versenyjogi jogirodalomban méltán nevezhető mérföldkőnek. Mérföldkő, hiszen ezzel a viszonylag új keletű problémakörrel a magyar jogirodalomban áttekintő jelleggel még nem foglalkoztak. Jelentek már meg ugyan korábban is olyan publikációk, amelyek a versenyjogi jogsértések magánjogi következményeinek egyes dimenzióit érintették, de ilyen átfogó munka még nem született. A korábbi munkák közül mindenképpen meg kell említeni az általános versenyjogi kézikönyvek3 mellett a jelen kötet szerzői között is szereplő Csépai Balázs4 és Fejes Gábor5 tanulmányait. Jelen recenzió tárgya azonban annyiban nyújt minőségi többletet a korábbi munkákhoz képest, hogy a versenyjog egészét érintően elemzi a szóba jöhető valamennyi magánjogi igényt, illetve ezek érvényesítésének az anyagi és eljárásjogi szabályait. Ezzel természetesen szoros kapcsolatban áll az, hogy a kötet egy neves szerzőgárda alkotása, akik valamennyien a gyakorlat oldaláról közelítik meg elméleti igényességgel a vázolt témakört. További garancia a kötet színvonalára a szerkesztő, Boytha Györgyné személye, aki korábban a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának volt az elnöke.
A szerzők egy része a Gazdasági Versenyhivatal munkatársa (Bassola Bálint, Csépai Balázs, Ruszthiné dr. Juhász Dorina), mások ügyvédként foglalkoznak versenyjogi kérdésekkel (Fejes Gábor, Hegymegi-Barakonyi Zoltán, Horányi Márton, Belényesi Pál), de van aki egyetemi oktatóként (Nagy Csongor István), vállalati jogtanácsosként (Dedics Zsigmond), illetve közvetlenül európai uniós intézménynél dolgozva (Szabó Péter) szerzett versenyjogi tapasztalatokat. A jeles szerzőgárda munkáját dicséri a kötet végén található bibliográfiai mutató is, amely a kötetben lévő tanulmányok elkészítése során felhasznált tekintélyes mennyiségű angol, német és magyar nyelvű irodalom összefoglalását nyújtja.
Egy könyvismertetésnek nem lehet célja az egész kötet aprólékos bemutatása. Különösen igaz ez egy gyűjteményes műre - mint jelen esetben -, amely számos tanulmányból áll. Önmagában a recenzió terjedelme is korlátot szab annak, hogy valamennyi tanulmány részletes ismertetésére sor kerülhessen. A recenzió készítője tehát kénytelen önkényesen válogatni és érdeklődéséhez, eddigi szakmai munkájához a legközelebb álló kérdéseket, témaköröket kiemelni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez egy önkényes választás eredménye, amely nem a kötetben található tanulmányok szakmai színvonalának értékelését jelenti.
A fent jelzett terjedelmi korlátok által kikényszerített választás miatt jelen könyvismertetés sajnos nem foglalkozhat a kötetben található tanulmányok túlnyomó többségével. Egy recenziónak azonban az is célja, hogy felkeltse a szakmai érdeklődést a bemutatott kötet iránt. Ennek megfelelően röviden utalunk azokra az egyébként szintén magas színvonalú tanulmányokra is, amelyek alaposabb elemzésére ezen a helyen nem kerülhetett sor. Talán ez a rövid bemutatás is elég azonban ahhoz, hogy az adott téma iránt érdeklődőt meggyőzze arról, hogy érdemes kézbe venni ezt a kötet.
A versenyjogi jogsértések során felmerülő polgári jogi igények és szankciók három nagy területre válnak szét: az érvénytelenség, a teljesítésre kötelezés és a kártérítés. A témához kapcsolódó külföldi jogirodalom és bírói gyakorlat hatására jelen kötet is elsősorban a kártérítési témát járja körül alaposabban.6 A recenzió szerzője azonban épp emiatt az érvénytelenséggel és a teljesítésre kötelezéssel foglalkozó tanulmányt kívánja részletesebben bemutatni, így csak érintőlegesen szólhatunk a kártérítési kérdésekkel foglalkozó munkákról.
A kártérítési témakör egy rendkívül fontos gyakorlati szegmensét elemzi Csépai Balázs dolgozata.7 A szerző kiemeli, hogy a tagállamok feladata biztosítani a versenyjogi jogsértések miatt kárt szenvedett felek igényeinek az érvényesíthetőségét, amelynek keretében a tényleges kár, az elmaradt haszon és ezek kamatai elérhetőek kell, hogy legyenek. Ehhez képest a büntető kártérítés és a jogalap nélküli gazdagodás érvényesítése olyan elemek, amelyek alkalmazása a nemzeti jogok mérlegelési körébe tartozik. A kártérítési igény érvényesítésének egyik sarkalatos pontja a kár tényleges mértékének a kiszámítása és bizonyítása. Az erre vonatkozó számítási módszereket a szerző részletesen ismerteti. Ezekhez kapcsolódóan azonban megjegyzi, hogy valamennyi módszer tartalmaz olyan bizonytalansági tényezőket, amelyek miatt a kár számítása sosem lesz vitathatatlan. Ezzel összefüggésben utal a Ptk. 359. § (1) bekezdésében foglalt általános kártérítés intézményére, amely ezekben az esetekben a magyar jogalkalmazó számára lényeges segítséget nyújthat.
Tovább folytatja a kártérítési témakör elemzését Nagy Csongor István tanulmánya.8 A tanulmány kiindulópontja az a kérdés, hogy egy vertikális megállapodás egyik tagja érvényesíthet-e kártérítési igényt a megállapodás másik tagjával szemben a szóban forgó megállapodás versenyjog-ellenességéből fakadó érvénytelenségére hivatkozással? Ebben az esetben tehát egy érvénytelen szerződést kötő fél - vagyis nem egy kívülálló harmadik személy - követel kártérítést, miközben ő is részese volt ennek a megállapodásnak. A helyzet azonban még ennél is összetettebb, hiszen a jogosult nem is arra alapozza kártérítési igényét, hogy a szerződés érvénytelen, tehát nem az érvénytelenségből vezeti le a kárát, hanem abból, hogy ő maga a szerződés érvénytelen kikötésének megfelelően járt el, és ezáltal saját magának kárt okozott. A szerző megállapítja, hogy a magyar jog alapján csak a szerződésen kívüli károkozás merülhet fel jogalapként a szóban forgó kártérítési igény szempontjából. Bár a bírói gyakorlatban - utal rá a szerző - a Ptk. 318. § (1) bekezdése is felmerült, a kontraktuális felelősségre történő utalás szerinte indokolatlan, hiszen a versenyjogi jogsértés esetén nem a szerződésszegésért való felelősségre vonatkozó szabályok, hanem a megsértett versenyjogi normák és a deliktuális felelősség általános alakzata alapján lehet kártérítési felelősséget megállapítani. Ehhez járul, hogy a kár valójában nem a szerződés érvénytelenségéből ered, hanem a károsult által az érvénytelen szerződésnek megfelelően tanúsított magatartásából. A kárt tehát a károsult saját magának okozta, abban a hiszemben, hogy amit tesz, az szerződéses kötelezettsége. Erre tekintettel állapítja meg a szerző, hogy a kártérítési felelősség feltételei közül az okozatosság kérdése vet fel speciális összefüggéseket.
Az okozati összefüggést vizsgálja Dedics Zsigmond tanulmánya is.9 Munkájában külön kitér azokra a kártérítés korlátozását célzó elméleti módszerekre, amelyekre hivatkozni lehet egy majdani, antitrösztjog megsértésével összefüggésben lévő kár magánjogi érvényesítése során. Ennek során részletesen elemzi az okozati összefüggéssel kapcsolatban megjelent elméleteket, valamint a magyar bírói gyakorlat álláspontját is. Külön említést tesz a károsult önhibájáról és kárenyhítési kötelezettségéről is.10
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
