A felperes fejős munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel. A felperes 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperessel szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi balesete és a betegsége közötti okozati összefüggést és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék ítéletével helybenhagyta, majd a jogerős határozatot a Kúria határozatával hatályában fenntartotta.
A felperes a balesetet követően az alperesnél fennálló munkaviszonya megszűnéséig gyermekgondozási díjban (a továbbiakban: gyed), illetve gyermekgondozást segítő ellátásban (a továbbiakban: gyes) részesült. Az alperes 2021. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2021. március 17-ére megszüntette hivatkozva arra, hogy a felperes az üzemi baleset következtében a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, az alperes pedig a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tudott részére felajánlani. A felperes a munkaviszonya megszűnését követően kilencven napon keresztül 2021. június 17-ig álláskeresési járadékban részesült. 2021. április 8-án a felperes kézbesítő munkakörre, heti húszórás foglalkoztatásra, határozatlan idejű munkaviszonyt létesített, amelyet az érintett felek 2023. január 31-én közös megegyezéssel megszüntettek. A felperes 2023. február 1-jétől hírlapkézbesítő munkakörben, napi négyórás foglalkoztatással egy másik munkáltató alkalmazásában áll, a munkabére havi bruttó 116 000 forint. A felperes munkahelyi balesetből származó - jelenleg is fennálló - egészségkárosodása, valamint az össz-szervezeti egészségkárosodása hétszázalékos mértékű. A felperes a jobb keze szorítóerejének jelentős csökkenése, valamint a jobb csuklójának beszűkült mozgása miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésében akadályozott; a jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, legfeljebb olyan könnyű fizikai vagy nem fizikai munkát végezhet, amelynek során a jobb kezével öt kilogrammot meghaladó súlyt nem kell emelnie, kézben tartania, illetve vinnie. A felperes - a fenti feltételeknek megfelelő - munkát akár nyolc óra időtartamban is végezhet, azonban az esetleges állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából jelenleg legfeljebb hatórás munkarend javasolt számára. A felperes fodrász végzettséggel rendelkezik, ami a jobb kéz fokozott használatát igényli jobbkezesek esetén, ezért ezen tevékenység végzésére nem alkalmas.
A felperes a módosított keresetében 2021. június 18-tól december 31-ig terjedő időszakra, valamint 2022. évre keresetveszteség, továbbá 2023. január 1-jétől havi keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 177. §-ára, 169. § (1) bekezdésére, továbbá a 172. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 2021. június 18-tól havi keresetveszteségi járadék megfizetésére. Megállapította, hogy 2021. június 18. és december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek a felperes irányába lejárt járadékkülönbözet-tartozása keletkezett. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 2022. január 1. napjától havi keresetveszteségi járadékot fizessen meg a felperesnek. Megállapította, hogy 2022. január 1. és december 31. közötti időszakra számítottan az alperesnek lejárt járadékkülönbözet tartozása keletkezett. Kötelezte az alperest, hogy 2023. január 1. napjától minden hónapban előre esedékesen a hónap tizedik napjáig fizessen meg a felperes részére keresetveszteségi járadékot. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A keresetveszteségi járadék vonatkozásában az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
Az elsőfokú bíróság a jogvitát az Mt. 166. § (1)-(2) bekezdése, 167. § (1) bekezdése, 169. § (1) bekezdése, 172. § (1)-(2) bekezdése, 173. § (1) bekezdése, 175. § (1) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés b) pontja, 177. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:528. § (1)-(6) bekezdése és a 6:48. § (1) bekezdése alapján bírálta el. Ítéletének indokolásában az alperes hatásköri kifogását elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperes igénye az alperessel fennálló munkaviszony ideje alatt bekövetkezett üzemi balesetből ered, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 508. § (1) bekezdés a) pontja értelmében munkaügyi pernek minősül. Az alperes elévülési kifogását a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 112. számú állásfoglalása alapján megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy a felperesnek első alkalommal 2021. június 18-án keletkezett jövedelemvesztesége a perbeli balesettel összefüggésben, ezért 2021. június 28-án az elévülési időn belül terjesztette elő keresetét. Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak tartotta a felperes Mt. 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjára alapított érvelését és rámutatott arra, hogy a baleset következményeiért az alperes felelősségét a bíróságok már jogerősen megállapították, így annak ismételt vizsgálatára ebben az eljárásban már nem kerülhetett sor. Tévesnek minősítette az alperes azon védekezését is, mely szerint a bekövetkezett kár az Mt. 167. § (1) bekezdése alapján nem volt előre látható. E körben rámutatott arra, hogy az előreláthatóság objektív kategória, nemcsak azokat a károkat kell figyelembe venni, amelyeket a munkáltató ténylegesen előre láthatott, hanem azokat is, amelyeket egy észszerűen és gondosan eljáró személy előre láthatott. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során igazságügyi foglalkozás-orvostani szakértő bevonásával vizsgálta a felperes egészségi állapotának megfelelő munkafeltételeket, a szakértő aggálytalan, ellentmondásmentes és személyes meghallgatása útján is megerősített szakvéleményét elfogadta. Ennek alapján úgy foglalt állást, hogy az állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából a felperes jelenleg legfeljebb hatórás munkarendben foglalkoztatható. Az általa ellátott jelenlegi munka megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyet a szakértő a foglalkoztatás körében előírt. Az alperes védekezésére figyelemmel rámutatott arra, hogy a felperes nem szegte meg a kárenyhítési kötelezettségét azzal, hogy nem nyolc órában helyezkedett el, mivel az egészségi állapota, a korlátozottsága ezt állapotrosszabbodás nélkül kétséget kizáróan nem tenné lehetővé. Nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a kisgyermekére tekintettel más településen nem tud munkát vállalni, ez ugyanis az alperesnek
- 64/65 -
nem volt felróható. Értékelte azt a körülményt, hogy a felperes automata váltós gépjárművel tudja jelenlegi munkáját ellátni, amely állapotrosszabbodást nem okoz számára. Az elsőfokú bíróság mérlegeléssel napi hat óra munkavégzést ítélt teljesíthetőnek. Az elsőfokú bíróság a jövedelemveszteség összegét a hatórás munkavégzés vélelmezésével könyvszakértői vélemény alapján állapította meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
