A Pécsi Tudományegyetem Állam - és Jogtudományi Kara 2009. november 24-én immár harmadik alkalommal rendezett könyvbemutatót oktatóinak közelmúltban megjelent műveiből. Az oktatói kar szakirodalmi munkásságának szellemi gazdagságát jelző rendezvényen a hazai jogtudomány jeles képviselőinek tolmácsolásában tizenegy kötettel ismerkedhetett meg közelebbről a Rektori Aula közönsége.
Maczonkai Mihály Dékánhelyettes Úr köszöntőjét követően a rendezvény szervezője, Pókecz Kovács Attila tanszékvezető egyetemi docens megnyitó beszédében kiemelte, hogy a pécsi jogi kar, mint az ország egyik legjelentősebb szellemi műhelye az elmúlt esztendőben megjelent tudományos kiadványainak száma természetesen jóval meghaladja a programban szereplőt, a rendezvényen bemutatásra kerülő tizenegy mű azonban mind teljesítette azt a kritériumot, hogy azokat a karral jogviszonyban nem álló, külsős, tudományos fokozattal rendelkező recenzensek mutassák be.
A könyvbemutatón elsőként a jogi karunk egykori professzorai előtt tisztelgő, Kajtár István tanszékvezető egyetemi tanár szerkesztésében 2008-ban megjelent Pécsi jogászprofesszorok emlékezete (1923-2008)[1] című antológiába nyerhettünk bepillantást Mezey Barna, az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke vezetőjének recenziójában.
A kötetben a pécsi Állam-és Jogtudományi Kar mint a hazai jogászképzés egyik fellegvárának hajdani, jogásznemzedékek jogi ismereteinek kialakításában mértékadó iskolamestereiről a jelen fiatal oktatóitól[2] talál reprezentatív portrétanulmányokat az olvasó. A recenzens kiemelte, példaértékű s tiszteletre méltó az a munka, törekvés, amit a pécsi egyetem és a jogi fakultás végez saját identitásának megőrzéséért. A bemutatott életrajzok egy rendkívül zaklatott időszakot fognak át, olyan történelmi korszakot, mely forradalmaival, háborúival, diktatúráival, kétség kívül nemcsak az egyetemet, a jogi kart rázta meg, hanem az egyes oktatói életpályákra is nagyon erősen hatott. Mindezek dacára, a kötetben található oktatói-tudományos portrék mindegyike -a szerzők mellett a szerkesztőt is dicsérve - elegánsan távolságtartó a konkrét történelmi eseményekkel és a belőlük levonható következtetésekkel szemben. A recenzens megállapításai szerint figyelemre méltó végül az a tudományos muníció, ami az egyes professzori életrajzokból sugárzik, mindezeknek a fiatal oktatói generáció - az egyes életpályákat új ecsetvonásokkal gazdagító - tollából történő bemutatása pedig igazán értékessé és hosszú időn keresztül bátran használhatóvá teszi e könyvet.
Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása[3] című kötetét Kovács András, a Legfelsőbb Bíróság bírája mutatta be. A recenzens mindenekelőtt felhívta a figyelmet, hogy a kötet előszavában a szerző által is "rettentő terjedelműként" (417 oldal) aposztrofált mű, látszólagos hosszúsága ellenére remek összefoglalását adja a médiarendszer kialakítása szabályozási feladatainak és az azok megoldására alkalmas szabályozási eszközöknek. A monográfia még kezelhető terjedelmen belül képes részletes áttekintést adni a médiarendszer kialakításának általános kérdéseiről, az engedélyezés, mint eszköz szabályozásáról, az engedélyezési rendszerekről valamint a műsorterjesztési infrastruktúrához való hozzáférés témaköréről. Az egyes médiaszabályozási kérdéseket egy jogász számára több nagyon fontos nézőpontból, alkotmányjogi, közösségi jogi és - elsősorban a német és az osztrák szabályozást vizsgálva - összehasonlító jogi szemszögből is elemzi a szerző. A könyv egyik legfontosabb értékeként mindezt kiegészíti egy igen kritikus szemlélet az alkotmánybírósági és általában a szabályozói gyakorlattal szemben is.
A monográfia szerkezetileg három fő részre osztható: az első a szabályozási célokkal a második a szabályozási eszközökkel, a harmadik pedig műsorterjesztés kérdéskörével foglalkozik. A mű egyfajta történetiséget is megjelenítve tulajdonképpen azt mutatja be, hogy a digitális átállás felé haladva a szabályozói beavatkozás küszöbe hogyan változik, illetve hogy a médiaszabályozás milyen módon kerül át, konvergál bele lassanként a hírközlési jogba. Kovács András a mű első szerkezeti egysége kapcsán a pluralizmust, mint fontos szabályozási célt emelte ki, a második részből a szerző által kritizált ún. szabad belátáson alapuló döntési jogkör és az általános pályáztatási feltételek normatív tartalmának alkotmányossági problémáira hívta fel a figyelmet. A harmadik rész, a médiaszabályozás és a hírközlési jog kapcsolatának elemzésével összefüggésben a két jogterület érintkezése során felmerülő eljárásjogi kérdéseket hangsúlyozta a recenzens. Kovács András véleménye szerint a könyv igazi értéke, hogy valamennyi döntéshozó számára hordoz fontos információkat egy rendkívül bonyolult területen.
A jogtörténet területéről Gernot Kocher: Szimbólumok és jelek a jogban. Történeti ikonográfia[4] címmel, Herger
- 214/215 -
Csabáné fordításában megjelent monográfiáját Mezey Barna, az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője mutatta be.
A recenzens mindenekelőtt kiemelte, hogy a korai, írásbeliség nélküli társadalmi berendezkedéseket alapvetően meghatározták a szimbólumok. Szimbólumkutatók közös álláspontja szerint ezek a szimbólumok olyan jelek, tárgyak voltak, amelyek az egyénnek a közösséghez fűződő viszonyát igazolni lehetett. A megfelelő infrastrukturális feltételek hiányában az egyes szimbólumokba csomagolt képi üzenetek jelentős szerephez jutottak a társadalom jogtudatának formálásában, fejlesztésében is. Gernot Kocher, grazi jogászprofesszor 1992-ben, "Zeichen und Symbole des Rechts. Eine historische Ikonographie"[5] címmel megjelent és most már magyar nyelven is hozzáférhető alapmunkájában a jogi ikonográfia gazdag, képekbe és tárgyakba burkolt szimbólumait mutatja be.
A mű elején hosszasan foglalkozik a szerző a szimbólumok jelentőségével és azzal, hogy megértjük-e azok üzeneteit. Rendelkezünk-e ma a képolvasás azon képességével, mint korábban azok a társadalmak, amelyek erre szocializálódtak, egy olyan kor társadalmai, amelyben minden kézmozdulatnak jelentősége volt. Így a kötet tartalmazza például az egymás nyelvén nem értő, írni nem tudó földközi-tengeri kereskedők által a szerződéskötésekkor használt - az egyes számjegyeknek megfelelően katalógusba rendezett -kézjelzéseket. Természetesen e szimbólumok ma is körülvesznek bennünket az élet minden területén, így a jog világában is. A monográfia 257 darab képet tartalmaz, mindegyik alatt megtaláljuk az ábrázolt esemény részletes elemzését is.
A könyv fordítása míves, rendkívül olvasmányos, szépirodalmi műhöz hasonlítható, egyben tanúskodik arról, hogy fordítója nemcsak a német és a magyar nyelvnek van a tökéletes birtokában, hanem a szakmának is. Magát a tudományágat hazánkban még csak most alapozzák, így a szerzőnek a magyar nyelvben nem létező, megfelelő fogalmakat kellett keresnie, megtalálni a terminológiát, a kifejezőkészséget úgy, hogy az érthető legyen az olvasó számára.
A mű aktualitása, hogy mindenki keresi a szimbólumokat, hiszen szolidaritást, barátságot, együttgondolkodást jelentenek, van egy általános társadalmi igény irántuk, úgyszintén a másik oldalról, a hatóságok részéről is, hogy minél több üzenetet közvetítsenek képi jelekben a normák címzettjei felé.
A monográfiának azonban van egy nagyon fontos didaktikai, oktatástechnikai üzenete is, hiszen a mai hallgatók már egy sokkal inkább képi, mediatizált világban nőttek fel, az üzeneteket más, új, elsősorban képi formákban kapták meg. Bár a jogot pusztán képekben nem lehet oktatni, de meg lehet értetni és közelebb lehet hozni ilyen módon.
"Ha valaki elolvassa, megtudja, miért vágták ketté az okleveleket, mit jelent a gabonakalász a bírósági jelenet ábrázolásakor, miért eltérő formájúak az uralkodói koronák, miért akasztották az egyik bűnözőt lombos, a másikat kopasz fára".
A könyvbemutató negyedik köteteként Karoliny Eszter - Komanovics Adrienne -Mohay Ágoston -Pánovics Attila - Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió joga[6] című könyvét Osztovits András a Legfelsőbb Bíróság beosztott bírája mutatta be.
"Az európai közösség egy jogközösség. Aki ennek egységességét veszélyezteti, az alapokat kérdőjelezi meg" - a recenzens Walter Hallstein, az alapító atyák egyikének próféciáját idézve hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság első elnökének szavai ötven év távlatából is helytállónak bizonyulnak. Jóllehet az elmúlt években úgy tűnhetett, hogy az európai integráció a jogközösségen túllépve egyre szélesebb területekre próbálja kiterjeszteni hatáskörét, és egyfajta értékközösségként is próbálja az Európai Unió polgárainak életét összefogni, szabályozni, éppen a legaktuálisabb fejlemények, így a Lisszaboni Szerződés ratifikációja igazolja, hogy a legszilárdabb alapja az integrációnak még mindig a jogrendszere maradt.
A szerzők nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy éppen ezt a rendkívül meghatározó, az Európai Unió alapját képező jogrendszert speciális szempontból, speciális célközönség, a jogi szakvizsgára készülők számára dolgozzák fel. Ez a tény meghatározta nem csupán a kötet tartalmát, hanem a szerkezetét is. A tartalmát annyiban, hogy az - tételről tételre haladva - kifejezetten a jogi szakvizsga kérdéssor anyagához igazodik, a szerkezetét pedig oly módon, hogy a speciális célközönségből adódóan nem találunk a könyvben lábjegyzeteket, nincsenek jogirodalmi viták, a szerzők ehelyett leíró jelleggel a jogi szakvizsgára való felkészüléshez elengedhetetlen ismereteket kívánják összefoglalni. A kötet végén található egy ajánlott irodalom és egy adatbázis jegyzék is, melynek tartalmát szintén a szakvizsga követelményeknek megfelelően határozták meg.
A recenzens kiemelte, függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik pillérébe tartozó jogterületet, jogkérdést céloz meg egy-egy tétel, a szerzők egyaránt otthonosan mozognak a rendkívül széles spektrumú, eltérő jogi természetű, egyes uniós jogintézmények tárgyalásakor. Rendkívüli alaposságot tapasztalunk az egyes közjogi kérdések kidolgozásánál, de nem marad hiány az olvasóban a magánjogi területeken sem.
Összefoglalva az elmondottakat, a szerzőknek mindenképp önmérsékletet kellett gyakorolniuk a
- 215/216 -
kötet megírásakor, hiszen nem azt volt szükséges bizonyítaniuk, hogy ők maguk milyen ismeretekkel rendelkeznek egyébként az egyes jogintézményekről, hanem a célközönség érdekeit szem előtt tartva azoknak a legfontosabb anyagrészeknek, információknak, rendelkezéseknek az összegyűjtése, kiemelése, amelyek a jogi szakvizsgához feltétlenül szükségesek.
Az Európajog területéről ismételten a jogtörténethez visszatérve Kajtár István - Pohánka Éva szerkesztésében megjelent A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833-1923.[7] című kötetet Mezey Barna, az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke vezetője mutatta be.
A megjelenésében is impozáns könyv "A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete" című, 2009. október 16-án megrendezett tudományos konferenciához kapcsolódó gyűjteményes kötet, egyben egy érdekes kísérlet arra, hogy eseményszerű és élményszerű színes tablót adjon magáról a joglyceumokról és a jogakadémiai oktatásról.
A kötetben a Pécsi Püspöki Joglyceum majd' egy évszázados, sajnos korántsem folyamatos működésének alappillérei, oktatók és diákok mindennapjai elevenednek meg, mindezt beleágyazva a szélesebb magyarországi jogi, jogakadémiai oktatás rendszerébe. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara e tanulmánykötet kiadásával, közvetlen elődje, a Pécsi Jogakadémia szellemiségének felidézésével kíván példaértékű emléket állítani a magyarországi jogi felsőoktatás egyházi, felekezeti intézményeinek, egyben - felhívva a figyelmet a Pécsi Joglyceumnak a hazai jogakadémiai oktatásban betöltött szerepére - tiszteleg Szepesy Ignác püspök felsőoktatásért tett erőfeszítései előtt.
A kapcsolódó konferencián előadásként elhangzott, a kötetben már tanulmányként megszerkesztett művek rendkívül alaposan, több nézőpontból világítják meg a joglyceum-históriát. Egyesek országos keretek közé helyezik azt, mások paralel képet mutatnak, összehasonlíthatóságot teremtenek a többi egyházi, felekezeti - így az egri, miskolci -jogakadémiával, vannak, amelyek jogtanárokkal, egyesek különböző jogágak, jogterületek oktatásának a tematikájával foglalkoznak, megint mások érintik az egyházzal, mint fenntartóval való viszonyt, bemutatják az oktatás körülményeit.[8]
Mezey Barna a kötet értékei között külön is kiemelte, hogy önálló tanulmány foglalkozik a joglyceumi könyvtár, mint jogi szakkönyvtár történetével, hiszen a könyvtárán keresztül lehet csak igazán lemérni, hogy mit írtak és mit tanítottak egy adott oktatási intézményben. A kötetbe belekerült egy bibliográfia is, amely a joglyceumi, jogakadémiai képzésnek közel kimerítő forrásjegyzéke[9], ilyet mind ez idáig nem lehetett elérni az országban.
A recenzens véleménye szerint két dolog sugárzik határozottan a kötetből: az egyik, hogy mennyire akarta a város ezt a jogi oktatást, hogy mi mindent tett annak érdekében, hogy az meggyökeresedjen, és a maivá váljon, a másik pedig az egyház óriási szerepe, a püspökök elkötelezettsége - anyagiakkal, kapcsolatokkal és az egyház tekintélyének az oktatás mögé állításával - a jogászképzés szervezése iránt.
Továbbra is a jogtörténetnél maradva, Béli Gábor: A nemesek négy bírója. A szolgabírók működésének első korszaka 1268-1351.[10] című monográfiáját Mezey Barna tanszékvezető egyetemi tanár mutatta be.
A recenzens kiemelte, a mű legfontosabb érdeme, hogy segít az olyan toposzok, rögeszmék és közhelyek levetkőzésében, amelyek minden szakmának sajátjai. A szolgabírói intézményt számos jogtörténeti munka vizsgálta már, méltatta a szolgabírók szerepét a megyei bíráskodásban, igazgatásban, de azoknak a kérdéseknek, hogy egyáltalán meddig vezethető vissza a működésük, őket a megyék nemesei már kezdetektől saját kebelből választották-e mind ez idáig nem szenteltek kellő figyelmet. A szerző szakítva a korábbi - csupán a szolgabírói intézmény eredetét illetve a már karaktert nyert bírói hivatalnak a XIV. század második felétől betöltött szerepét kutató metodikával - az Árpád-kortól 1351-ig mutatja be és tárgyalja a szolgabírók részvételével működő vidéki bíróságok szervezetének kiépülését és változásait, végigkövetve azt a folyamatot, ami a delegált királyi bíróságtól a megyei nemesek által saját kebelből választott bírótársakkal működő törvényszék állandósulásához vezetett.
A szolgabírókkal kapcsolatos avítt ismeretek felszámolását, másként kezelését célozza tehát Béli Gábor, aki a jelenleg élő jogtörténészek között leginkább képes és alkalmas arra, hogy az adott korszak okleveleit olvassa, fordítsa, feldolgozza, megértse és megértesse.
A témával ugyancsak foglalkozó történészekkel szemben a kiváló latinista szerző páratlan felkészültsége teszi hitelessé bizonyításait, melyek során lépésről lépésre, oklevélről oklevélre haladva követi nyomon, hogy mi történt és, ami ennél is bonyolultabb, mi nem történt. A források gondos áttekintése után egészen világosan mutatja ki, hogy a szolgabírói intézmény eredetét a Kehidán bíráskodó zalai királyi szolgákkal összefüggésbe hozó, illetve az 1268 előtti működését feltételező, eddig általánosan elfogadott nézetek többé nem tarthatóak. A szolgabírók előfutárainak tekinthető bírók csak a nemeseknek illetve királyi szolgáknak az esztergomi gyűlésén megfogalmazott petícióját megerősítő 1267. évi dekrétumhoz kapcsolódóan felállított bíróságokon tűntek fel először 1268-ban. A megyei nemeseknek a szolgabírói hivatal betöltésében kétségkívül már a kezdetektől
- 216/217 -
volt befolyása, de a nemesek négy bírói eleinte királyi parancs alapján jártak el és töltötték be a tisztüket, számukra a királyi delegálás adott bíráskodási jogot. A szerző igazolt álláspontja szerint a tisztségviselés végetti választás nem egy időben és nem egyetemes jelleggel jelent meg, hanem fokozatosan, a XIV. század végére általánossá válva.
Kecskés László: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben[11] című kötetét Osztovits András, a Legfelsőbb Bíróság beosztott bírája mutatta be.
Kiemelte, hogy a mai magyar jogi felsőoktatás keretei között, amikor egyre inkább előtérbe kerülnek azok a vélemények, melyek szerint a jogi képzésnek elsősorban tételesjogi tárgyak oktatásáról kell szólnia, viszonylag ritka, hogy egy szerző ilyen mélységű, terjedelmű monográfia megírása mellett kötelezze el magát. A recenzens véleménye szerint azonban egy jogásznak, mint a társadalom értelmiségi rétegéhez tartozónak, az egyetemi tanulmányai során olyan ismereteket is át kell adni, amelyek az adott jogintézményeket távolabbról, társadalmi-gazdasági vonatkozásokban is megvizsgálva, segítenek megérteni az összefüggéseket a tételesjogi szabályok között. Ugyan nem biztos, hogy az a szemléletmód, amit a szerző a műben az olvasónak kínál, az egyetemről kikerülve a napi szintű munkavégzésben azonnal készpénzre lesz váltható, de ad egy olyan tág horizontot, nagyobb rálátást, ami elengedhetetlen az alapos jogászi munkához.
Az összehasonlító jog fejlődésében két fő irányt különböztethetünk meg: az egyik a jogalkotási összehasonlító jog, amikor kifejezetten egy-egy nagyobb kódex előkészítésének keretei között kerül sor más országok jogrendszereinek megismerésére, az ott bevált jogintézmények átvételére, és beszélhetünk e mellett egy sokkal lassabban fejlődő, módszertani vitáktól sem mentes, tudományos vagy elméleti jogösszehasonlításról is. A szerző nem kíván a tudományos-elméleti összehasonlító jognak azon csapdájába esni, hogy kizárólag a módszertani kérdésekre koncentráljon, ehelyett egy szerényebb célkitűzéssel élve a magyar jogrendszer fejlesztéséhez, a nemzetköziesedő polgári jog egyetemi oktatásához nyújt adalékokat, sémákat, néhány nagy európai jogrendszer polgári jogának bemutatásával.
A mű a római jogi alapoktól kezdve vizsgálja az egyes magánjogi intézményeket, nem hagyja figyelmen kívül a kánonjog eredményeit sem, majd a nagy kontinentális jogrendszerek közül a francia, olasz, benelux, német, osztrák, svájci, görög és dán polgári jog fejlődésére tér ki. Végigolvasva a monográfiát, meggyőződhetünk arról, hogy a polgári jog fejlődéstörténetét mindvégig egyfajta kettősség, a partikularizmus és az univerzalizmus közti út jellemezte.
Hiszen koronként eltérő igény mutatkozott arra, hogy a magánjogi viszonyokat egy-egy városállam, ország határai között szabályozzák-e, vagy pedig az egyre inkább bővülő kereskedelmi magánjogi jogviszonyok eredményeként szükség van-e a határokon átnyúló, nemzetek feletti, egyetemes, átfogó törvénykönyvek kidolgozására. Ez a dilemma nyilvánvalóan megjelenik az Európai Unió vonatkozásában is, éppen ezért a mű utolsó fejezetében végigveszi azokat a szakértői bizottságokat, akadémiai csoportokat is, amelyek az európai magánjog, szerződési jog egységesítése érdekében dolgoznak.
A vizsgált nemzeti jogrendszerek közül a recenzens Svájcot kiemelve hangsúlyozta, hogy az említett ország példája jól modellezi az unió előtt álló lehetőségek tárházát is. Ugyan a kantonális berendezkedésű szövetségi államban a történeti fejlődés eredményeként rendkívül zártak az egyes kantonok, az 1907-ben elkészült svájci polgári törvénykönyv mégis minden egyes kantonra kiterjedően képes egységesen szabályozni a polgári jogi viszonyokat, az 1999-es alkotmánymódosítás pedig szövetségi hatáskörbe utalta a polgári eljárásjogi törvény megalkotását is.
A recenzens megállapítása szerint, a monográfia elolvasása után az olvasó minden bizonnyal másként fog tekinteni a polgári jogra, a mű sokkal életközelibbé, szerethetőbbé teszi ezt a joganyagot, mely kizárólag a tételesjogi szabályozás ismeretében nem lehetséges.
A bemutatott kötethez kapcsolódó hozzászólásában Ádám Antal professzor kiemelte, hogy a szerző kiválóan hasznosította a korábban már megjelent összehasonlító munkákat, azokat remekül, közérthetően szintetizálta és kiegészítette, a monográfia tanulmányozását ezért mindenkinek feltétlenül ajánlja.
Bruhács János: Nemzetközi jog L Általános rész[12] című tankönyvét Kardosné Kaponyi Erzsébet egyetemi docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének munkatársa mutatta be.
A recenzens véleménye szerint egy tökéletesre csiszolt, jól tagolt, világos rendszerű tankönyvet vehet kezébe az olvasó, melynek mindegyik fejezete remekül felvillantja, bemutatja a nemzetközi jog egy-egy spektrumát. A mű az igényes, önképzésre is kész hallgatók elvárásait veszi alapul, ugyanakkor használható és érthető természetesen valamennyi diák számára.
A nemzetközi jog rendkívül nagy változásokon ment át az elmúlt évtizedekben, amit a szerző maga is megjegyez a kötet bevezetőjében: új nemzetközi szerződéseket kötöttek, fontos határozatokat hozott a Biztonsági Tanács, bővült a különböző nemzetközi bíróságok gyakorlata is, a globalizáció szinte mindenre hatással van, minden egy kicsit nemzetközivé
- 217/218 -
vált. A nemzetközi jogot művelni éppen ezért ma már nemcsak kevesek privilégiuma, hiszen egy átlagembernek is tisztában kell lennie bizonyos nemzetközi jogi alapfogalmakkal ahhoz, hogy megértse a körülötte zajló világot. A tankönyv nagyon jól leképezi azokat a változásokat, amelyek egyrészt magának a nemzetközi jog fogalmát illetően, másrészt a nemzetközi jog alanyainak körében, illetve a nemzetközi jog rendszerében történtek.
Az egyes fejezetek közül a recenzens külön is kiemelte a nemzetközi felelősségről valamint a viták békés rendezéséről írottakat, egyben hangsúlyozta, hogy a tankönyv egésze rendkívül logikusan felépített, áttekinthető, a műben elemzett, példaként szereplő jogesetek pedig újak, naprakészek.
Zárszavában Kardosné Kaponyi Erzsébet abbéli reményének adott hangot, hogy azok a hallgatók, akik kezükbe vehetik Bruhács professzor tankönyvét, felismerik kivételezett helyzetüket, hiszen egy olyan tudáskincs összefoglalását kapják, amelyet igazán csak ritkán láthatunk. Végezetül kiemelte, bízik benne, hogy - e munkát mintegy megkoronázandó - a közeljövőben megjelenik a kötet folytatásaként a nemzetközi jog különös részét tárgyaló tankönyv is.
A polgári eljárásjog területéről Kengyel Miklós és Harsági Viktória szerkesztésében, Der Einfluss des Europäischen Zivilverfahrensrechts auf die nationalen Rechtsordnungen[13] címmel megjelent kötetet Csehi Zoltán egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője mutatta be.
A recenzens véleménye szerint a könyv kiemelkedően fontos a magyar magánjog kultúrájában, pusztán azért is, mert a heidelbergi jogi kar egyik legnívósabb intézetének a fennhatósága alatt, az európai polgári eljárásjog központjában született meg, adták ki, ami azt mutatja, hogy a magyar magánjognak, polgári eljárásjognak vannak olyan képviselői, akik közvetlenül az európai jogtudomány élvonalában álló intézetekkel vannak kapcsolatban és érdemben tudnak hozzátenni ehhez a friss és gyorsan változó matériához és mindahhoz, ami ezen a téren Európában történik.
Az európai, nemzetközi eljárásjog egy viszonylag új terület, az Amszterdami Szerződés módosításaként került a közösségi joganyagba. Rendkívül tágan megfogalmazott célként rögzítették, hogy az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Biztosítják többek között a bírósági és bíróságon kívüli iratok határokon túlra történő kézbesítését, együttműködést a bizonyítás-felvétel terén, a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetését, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.
E széles körű célok következményeként a Tanács és a Bizottság által Amszterdam óta létrehozott joganyag hatalmas mennyiségű, polgári és kereskedelmi ügyekben egy igen szoros, az állami szuverenitásnak a bíráskodás, igazságszolgáltatás területén történő nagymértékű feladásával járó együttműködés alakult ki az államok között.
E folyamat alakításához tud örvendetes módon érdemben hozzájárulni a magyar polgári eljárásjog két képviselője. A kötet nagyon jó példa arra, hogy Magyarország sajátos történelmi, földrajzi adottságai révén remekül tudja integrálni a szomszédos államok eltérő jogi megoldásait, és ezeket úgy képes szintetizálni, hogy azok a centrum elvárásainak is eleget tegyenek.
A könyv szerkezetileg három részből áll: az első, számos szerző különböző megközelítési módját ismertetve, az európai jognak a nemzetközi jogrendszerekre gyakorolt hatását vizsgálja. A második része egyes speciális jogi normák átültetését részletezi, míg a harmadik rész egy összefoglaló áttekintést képez.
Az alkotás rendkívül hasznos az elvárható jogi intelligencia fejlesztésében nem csak azoknak, akik az adott szakterületen tevékenykednek, hanem azoknak is, akik a magánjog európai vetületeivel foglalkoznak, de igen fontos információkat biztosít a napjainkban élő magánjog kutatói, megfigyelői és gyakorlói számára egyaránt.
A recenzens zárszóként kiemelte, hogy a mű egy tudományos munkafolyamat adott állapotát tükrözi és ezen túl azt mutatja, hogy magyarországi szerzők is érdemben hozzá tudnak járulni az európai jobb jövő alakításához.
A pécsi jogi karon régóta élő hagyomány - miszerint 70. születésnapjukat ünneplő professzorukat tanítványaik, kollégáik egy tanulmánykötettel köszöntik - folytatásaként 2009-ben Csapó Zsuzsanna szerkesztésében jelent meg az Ünnepi tanulmányok. Bruhács János professor emeritus 70. születésnapjára[14] című színvonalas kötet, amelyet Kardosné Dr. Kaponyi Erzsébet egyetemi docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének munkatársa recenziójában ismerhettünk meg.
A Studia Luridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata sorozat 143. számaként megjelent, Bruhács professzor előtt tisztelgő kötet számos, rendkívül színes, érdekfeszítő, a nemzetközi jog időszerű kérdéseiben elmélyedni kívánók számára hasznos tanulmányt foglal magába. Így találunk benne írásokat a világűrjog, a környezetvédelem, a kisebbségvédelem területéről, a tengerjog, a nemzetközi büntetőjog izgalmas témáiról, a nemzetközi viták rendezésének,
- 218/219 -
az emberi jogok védelmének aktuális kérdéseiről, de nem maradnak ki az uniós intézmények, az európai politikák elemzésével foglalkozó tanulmányok sem.[15] A látszólagos tarkaság ellenére valamennyi értekezést összekapcsolja azonban - ahogy a kötet szerkesztője előszavában megfogalmazza - a nemzetközi jog és az Európajog iránti elkötelezettség, valamint Bruhács János személye és pályafutása előtti mély tisztelet és megbecsülés.
A recenzens kiemelte, hogy a kötet az ünnepelt személye előtt való tisztelgés és a tudományos tartalom rendkívül szerencsés ötvözetét adja. Egy olyan könyvet tarthat kezében az olvasó, amelyben - liber amicorum-ként - a magyar nemzetközi jogászok színe-java megbecsülésük, barátságuk jeleként egy-egy értékes tanulmányt szentel a nemzetközi jog pécsi professzorának köszöntésére. Kardosné Kaponyi Erzsébet a kötet különös érdemeként említette, hogy a szorosan vett nemzetközi jogi kérdések mellett, az Európajog, az Európai Unió előtt álló aktuális kihívásokkal, az uniós joganyag, intézmények, politikák kérdéseivel is foglalkoznak egyes tanulmányok, és a magyar nyelvű írásokon kívül, idegen nyelvű publikációkat is olvashatunk.
A választott témák gazdagságából, a gondolatébresztő címekből, az egyes írásokból nemcsak az tűnik ki, hogy a nemzetközi jog egy folyamatosan fejlődő tudományterület újabb és újabb megválaszolatlan kérdéseivel, de Bruhács professzor iskolateremtő, utódnevelő hatása is tetten érhető.
A rendezvény utolsóként bemutatásra kerülő kötete Pókay Marietta - Ormai Judit - Zelnik Zsófia: English for Law Students - 2.[16] című angol szaknyelvi tankönyve volt, Rébék-Nagy Gábor tanszékvezető egyetemi docens, a PTE-ÁOK Egészségügyi Nyelvi és Kommunikációs Intézetének munkatársa recenziójában.
A recenzens véleménye szerint a mű hiánypótló munka, mert szellemiségében egészen más, sokkal stimulálóbb az eddig megjelent szaknyelvi könyveknél. A kötet helyes arányokat tart az általános és a szakszókincs és annak használati szabályainak alkalmazását illetően, egyben jól tükrözi, hogy a szaknyelv nem azonosítható a terminológiával, annál sokkal komplexebb, egy adott nyelv meghatározott, speciális célra történő használatát jelenti. Tartalmazza az általános és a szakmai diskurzus szabályait és az adott szaknyelvi terület nyelvhasználatára jellemző retorikai funkciókra és műveletekre vonatkozó ismereteket is. A szerzők rendkívül széles skáláját tekintik át a könyvben a jogi szaknyelvre jellemző szövegeknek, lévén több mint negyven műfajjal találkozhatunk benne.
A tankönyv tematikáját tekintve, az első részében, az első hat leckéjében a kormányzat, a törvényhozás, az alkotmány, a választási eljárás és a helyi önkormányzás témakörét dolgozza fel rendkívül érdekes, izgalmas formában majd ezt követi egy átfogó teszt.
A kötet második felének leckéi az Európai Unió jogalkotásával és jogalkalmazásával foglalkoznak, így az unió kialakulásával és intézményeivel, a közösségek bíróságaival, a szerződésekkel, azok elkészítésével, uniós munkajoggal, társasági joggal valamint polgári joggal, és ezt a szerkezeti egységet is egy összegző, áttekintő teszt zárja.
Didaktikai szempontból a tankönyv tudatosan állítja többféle módszerrel - írott és hangzó szövegek megértése kapcsán is - kihívás elé is az angol szaknyelvet elsajátítani kívánó joghallgatót. A könyvhöz a hatékony nyelvtanulást segítendő CD-melléklet és megoldókulcs is kapcsolódik.
A recenzens véleménye szerint a mű teljes mértékben megfelel a szaknyelvi tankönyvekkel szemben támasztott elvárásoknak, megalapozza a Profex jogi és közigazgatási szaknyelvi vizsgára való felkészülést, témaválasztásában, feladatszabásában, megjelenésében és szakmai didaktikai megfontolásában kiválóan alkalmazható elsősorban intézményes, nyelvtanár felügyelete melletti, de akár egyéni szaknyelvtanulásra is.
A rendezvény záró mozzanataként Ádám Antal professzor úr adott tájékoztatást a könyvbemutató közönségének három, a programban nem szereplő kari kiadványról, az 1994-ben indult Jura című tudományos periodika[17] új számáról, a PhD-tanulmányok sorozat legfrissebb, 23 lektorált tanulmányt tartalmazó nyolcadik kötetéről[18] és a közelmúltban megelent, Kauser Lipót családjának két évszázados történetét megjelenítő, színes, barokkos stílusban megírt A Kauser Saga című kötetről[19].
Összegzésként megállapíthatjuk, a pécsi jogi kar 2009. évi könyvbemutatója a korábbi évekhez hasonlóan harmadik alkalommal is kiváló lehetőséget teremtett a különböző tudományterületek képviselői közti párbeszédre, reményeink szerint sikere kellően inspirálóan hat a leendő szerzők számára ahhoz, hogy az idei évben is hasonlóan színvonalas rendezvénynek adhasson otthont karunk. ■
JEGYZETEK
[1] Szerk. Kajtár István: Pécsi jogászprofesszorok emlékezete (1923-2008) Antológia, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs 2008
[2] A kötet szerzői: Alkotmányjog: Chronowski Nóra, Jusztinger János, Kocsis Miklós, Tilk Péter. Büntetőjog: Gál István László, Kőhalmi László, Lengvári István. Családjog: Dudás Attiláné Korinek Beáta Zsófia. Filozófia: Szabó Gábor. Jogbölcselet-Politika: Monori Gábor. Jogtörténet: Peres Zsuzsanna, Szekeres Róbert. Közigazgatási jog: Bencsik András, Fábián Adrián, Rózsás Eszter. Munkajog: Kajtár Edit. Nemzetközi jog: Csapó Zsuzsanna. Perjogok: Király Lilla, Mészáros Bence, Nagy Mariann. Polgári jog - Kereskedelmi
- 219/220 -
jog: Csöndes Mónika, Kecskés András. Római jog: Jusztinger János, Pókecz Kovács Attila. Statisztika: Gál István László, Szőke Gergely László
[3] Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása, HVG-ORAC, Budapest 2008
[4] Ford. Herger Csabáné: Gernot Kocher: Szimbólumok és jelek a jogban. Történeti ikonográfia, PTE Jogtörténeti Tanszék, Pécs 2008
[5] Gernot Kocher: Zeichen und Symbole des Rechts. Eine historische Ikonographie. C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München 1992
[6] Karoliny Eszter - Komanovics Adrienne - Mohay Ágoston - Pánovics Attila - Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió joga, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2009
[7] Kajtár István - Pohánka Éva: A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833-1923, PTE ÁJK, Pécs 2009
[8] A kötet szerzői: Balogh Ágnes, Csöndes Mónika, Horváth István, Jusztinger János, Kajtár István, Lengvári István, Márfi Attila, Mezey Barna, Pohánka Éva, Pókecz Kovács Attila, Rajczi Péter Pál, Schweitzer Gábor, Stipta István és Tengely Adrienn.
[9] A bibliográfiát Kokovai Szabina, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár Történeti Gyűjtemények Osztályának osztályvezető-helyettese állította össze.
[10] Béli Gábor: A nemesek négy bírója. A szolgabírók működésének első korszaka 1268-1351, Dialóg Campus-PTE ÁJK, Budapest-Pécs 2008
[11] Kecskés László: A polgári jog fejlődése a kontinentális Európa nagy jogrendszereiben, HVG-ORAC, Budapest 2009
[12] Bruhács János: Nemzetközi jog I. Általános rész, Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2008
[13] Miklós Kengyel - Viktória Harsági: Der Einfluss des Europäischen Zivilverfahrensrechts auf die nationalen Rechtsordnungen, in: Heidelberger Schriften zum Wirtschaftrecht und Europarecht, Band 54., Nomos, Baden-Baden 2009
[14] szerk. Csapó Zsuzsanna: Ünnepi Tanulmányok. Bruhács János professor emeritus 70. születésnapjára, PTE ÁJK, Pécs 2009
[15] A kötet szerzői: Blutman László, Bodnár László, Csapó Zsuzsanna, Ernszt Ildikó, Gál Gyula, Hercegh Géza, Horváth Zsuzsanna, Kardos Gábor, Kardosné Kaponyi Erzsébet, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Kovács Péter, Lamm Vanda, Mohay Ágoston, Pánovics Attila, Prandler Árpád, Szalayné Sándor Erzsébet, Szappanyos Melinda, Tóth Norbert.
[16] Pókay Marietta - Ormai Judit - Zelnik Zsófia: English for Law Students - 2. PTE ÁJK, Pécs 2009
[17] Jura 2009. 2. szám, Dialóg Campus, Budapest-Pécs 2009
[18] szerk. Ádám Antal: PhD-tanulmányok 8., Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskolája, Pécs 2009
[19] Kauser Lipót: A Kauser Saga, PTE ÁJK, Pécs 2009
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
[2] A szerző tanszékvezető egyetemi docens.
Visszaugrás
