Los Angelesben 1999 nyarán egy bíróság öt milliárd dollár kártérítés megfizetésére kötelezte az egyik legnagyobb amerikai vállalatot, a General Motors-t, mert miután a tartálykocsijába belerohant egy személygépkocsi, a tartálykocsi felrobbant és súlyos sérüléseket okozott a gépjármű utasainak. Ez az éves magyar társadalmi össztermék több mint tíz százaléka, és az ilyen és az ehhez hasonló kártérítési összegek hallatán - amelyek az 1960-as évek végétől kezdtek elterjedni az amerikai kártérítési gyakorlatban a korábbi szolidabb mértékek után - rendszerint elszörnyednek az európai országok jogászai. Nézzük meg először röviden, hogy milyen jogdogmatikai átalakítások merültek fel a kártérítési expanzió folyamán, aztán a változás mögötti jogszociológiai okokat-ösztönzőket és kihatásokat vegyük szemügyre.
A római jogi fogalmi disztinkciókból és kategóriákból kinövő európai kontinentális jogokban a kártérítési jog precízen elválasztva a büntetőjogtól, az okozott károk megtérítésére, kompenzálására irányul, és így helyre akarja hozni - legalábbis pénzbeli ellenérték szintjén - a károkozás előtti állapotot. A károkozó visszatartását a jövőbeli károkozástól ez a kártérítési jog nem veszi fel céljai közé, legfeljebb közvetett hatásként számol vele. A kontinentális európai országok jogrendszereiben a büntetőjog lép be saját eljárásával és szankcióival, ha az elrettentési cél fontos egy cselekvés jövőbeli megelőzése érdekében. Ezzel szemben a pragmatikusan fejlődő angol common law-ban és az ebből kinövő jogban az Egyesült Államokban, a magánjognak és a büntetőjognak ez az éles fogalmi elválasztása - az absztrakt fogalmaktól és disztinkcióktól való tartózkodás miatt - nem volt iránymutató. Így, amikor az eseti károkozások bírói tárgyalásánál a szokásosnál felháborítóbbnak találták a kárt okozó cselekmény körülményeit, a kompenzáló-megtérítő kártérítés mellett egy büntető kártérítést is megítéltek.
A "punitive damages", a büntető kártérítés azonban az Egyesült Államokban futott be igazi karriert, és különösen az 1960-as évektől borzolják a világ jogászainak kedélyeit a sokszor felfoghatatlan összegekben kiszabott itteni kártérítések. Jogdogmatikailag tisztázódott itt már az 1800-as évek folyamán, hogy míg a hanyagság (negligence) mellett okozott károkért csak kompenzáló kártérítés szabható ki, addig a vakmerő gondatlanság (reckless) vagy szándékos károkozás (deliberation) esetén ezen felül még büntető kártérítés is megítélhető a károkozóval szemben. Ennek célja deklaráltan az, hogy elrettentse a károkozót a jövőben a hasonló cselekedetektől, de kevésbé hangsúlyozottan van egy másik cél is e jogintézmény mögött. Ugyanis, ha csak elrettenteni akarna a jog, akkor a szabálysértési birság, vagy a büntetőjogi pénzbüntetés útján is el lehetne jutni ehhez - és az európai kontinentális jogrendszerek ezt az utat járják rendszerint. A magánjogba beépített "privát büntetőjognak" azonban van egy további hatása is. Azáltal, hogy a károsult a kompenzáló kártérítés mellett a büntető kártérítésből is kap egy tekintélyes részt, jobban ösztönzi a károkozó felkutatására, és bíróság elé állítására. Az állami embert az állami költségvetésbe befolyó bírság soha nem fogja úgy ösztönözni a károkozó felkutatására, mint a magánembert (és ügyvédjét!) a saját zsebébe befolyó és a tényleges - esetleg kis összegű - kárát alaposan meghaladó büntető kártérítés.
Összességében tehát a magánjogba telepített büntetető kártérítés hatékonyabban felkutatja és szankcionálja a szándékos károkozót, mintha ugyanilyen összeggel szabálysértési bírsággal vagy büntetőjogi úton pénzbírsággal igyekeznénk ezt elérni. Ám másik oldalról és más jogi érdeket nézve aggályos ez a common law-beli megoldás. Az eljárásjogi garanciák szempontjából ugyanis ebben a magánjogiasított, büntető célzatú perben a polgári perrendtartás lazább szabályai irányadók, és nem a büntetőeljárás sok-sok garanciát kiépített megoldásai. A büntető kártérítés csillagászati összegei a nagy, tőkeerős vállalatokat is megroppanthatják, a vezető tisztviselők egész hadát egy életre megfoszthatja további karrier-lehetőségeiktől. És mindezt a magánjog általános formulái és nem a büntetőjog elvek (ártatlanság vélelme, "nulla poena sine lege", "nulla crimen sine lege" stb.) garanciái, illetve pontos büntetőjogi tényállások és ezek bizonyításai alapján.
Mindezek ellenére az Egyesült Államokban nagy jelentőségre tett szert a "büntető kártérítés" intézménye, és miközben az eredeti szülőhazájában, Angliában inkább elsorvadt ez az 1900-as évekre, addig az USA-ban robbanásszerű expanzió figyelhető meg a kártérítések és különösen a büntető kártérítés terén. Peter Huber 1988-ban egy nagy hatást kiváltó monográfiában "jogi forradalomnak" nevezte az 1960-tól itt lejátszódó kártérítési expanziót, a társadalmi-gazdasági kihatásokat elemezve. Nézzük meg először, hogy miben állt ez az expanzió a jogdogmatikai változások szintjén, majd jogszociológiai síkon ennek kiváltó okait és hatásait vizsgáljuk meg.
Jogdogmatikai szinten hét pontban foglalhatjuk össze a legfontosabb változásokat.
1. Az 1960-as évektől az USA-ban az alkotmányos alapjogok absztrakt formulái benyomultak a bírói ítélkezésbe, és az esetre szabott precedensek és pontos törvényi szabályok helyett az átfogó normatív támpontokon nyugvó ítélkezési stílus felé ösztönözték a bírákat. ["A jó bíró általános elvek alapján dönt, és nem ,black-letter’ (betűrágó) jogász!"]. Ez a folyamat felerősítette az egyes jogterületeken a konkrét szabályok felülbírálását általános elvekre és morális szempontokra hivatkozva. Ami tényleges hatását tekintve sokszor csak azt jelenti, hogy a szabályokba rejtett morális értékelések helyett más morális értékeket helyez előtérbe a bíró. . .
2. Ebben a szellemi légkörben vált lehetővé, hogy a bírák egy része a szerződési jog szabályait félretolva kezdte felülbírálni a felek megállapodását arra hivatkozva, hogy az egyik fél az erőfölényét használta ki, vagy hogy nem volt elegendő információ birtokában az egyik fél stb., és ez "lelkiismeretlenséget" alapoz meg a felek egyikénél. Vagy egyszerűen csak azzal indokolták a szerződés felülbírálását, hogy annak a korrigált része ellenkezik a vonatkozó jogszabály jogpolitikai céljaival. Ilyen általános morális érvekre és általános jogi célokra hivatkozva az 1960-as évek elejétől alapvetően eltérő súlypontokat hoztak létre az amerikai magánjogban a korábbi szabályozás helyett.
3. A jogelvek előtérbe vonása a konkrét jogi rendelkezések helyett az ítélkezés folyamán azt hozta létre, hogy míg korábban a szerződési jog uralta a magánjogot, és a kártérítési jog (law of torts) csak kiegészítőleg lépett be, ha előzetes kapcsolat nélküli felek között jött létre egy baleset, addig most egyre inkább a kártérítési jog vált központi jelentőségűvé az egész magánjogban, és a szerződési jog háttérbe szorult.
4. A kártérítési jog nemcsak a középpontba nyomult, de a kártérítés jogi feltételei is alapvetően megváltoztak. Az egyik ilyen változása vétkesség fokának csökkenésében, illetve ennek teljes eltűnésében állt, és a vétkességen alapuló kártérítés helyett egyre szélesebb körben az objektív felelősség trict liability) lépett. (Ennek korai szakaszát elemezte Sólyom László: A polgári jogi felelősség hanyatlása című kiváló monográfiájában az 1970-es évek végein). Míg korábban ez a felelősségi forma csak a fokozott veszéllyel járó tevékenységeknél volt élő (pl. valaki robbanóanyagokat gyártó üzemet működtetett, vagy vadállatokat tartott a házában) addig most egyre inkább minden tevékenység-űzés esetén ezt kezdték alkalmazni. Ha valakinek egy terméke, dolga másnak kárt okozott, elég volt most már bizonyítani csak az okozatiságot, a hanyagság bizonyítása már lényegtelenné vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
