Baksay-Nagy György: Modernkori problémák: Dizájnvédelem a képernyőinknek (IJ, 2018/2. (71.), 78-85. o.)

I. Bevezetés

Jelen összefoglalónak nem célja a teljes dizájnvédelmi eszköztár bemutatása, a formatervezési mintaoltalom valamennyi szabályozási részletének pontos felvázolása, sőt az sem, hogy a formatervezési mintaoltalom mellett kumuláltan fennálló szellemi tulajdonvédelmi lehetőségeket részletezze. Sokkal inkább bevezetést kíván nyújtani abba a jelenlegi szabályozási környezetbe, ahova kénytelenek vagyunk beerőltetni azon modern, komputerizált mintákat is, mint a grafikus felhasználói felületek vagy az animált ikonok.

A dizájnvédelem, vagy a magyar elnevezéssel formatervezési mintaoltalom minden új és egyéni jellegű termék egészének vagy részének megjelenését hivatott védeni, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei - különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei - eredményeznek[1]. Jelen írásunkkal arra próbálunk választ találni, hogy a formatervezési mintaoltalom képes-e ezt a feladatot ellátni a virtuális (mozgó) dizájnok tekintetében.

1.1. Grafikus felhasználói felületek

A grafikus felhasználói felületek (angol elnevezéssel graphical user interface, röviden GUI) segítségével olyan vizuális elemeken keresztül, mint az ikonok, menük, felugró ablakok vagy más animációk, képesek az emberek a számítógépekkel interakcióba lépni. Ezen grafikus felhasználói felületek közé tartoznak az operációs rendszerek, számítógépes alkalmazások, mobiltelefon rendszerek, a televízió menürendszere, de manapság már egy felsőkategóriás gépjármű műszerfalán is találkozunk virtuális dizájnelemekkel. Fontos kiemelni, hogy a GUI a vizuális megjelenése a korábban felsoroltaknak és nem az azok alapjául szolgáló szoftver kódok, ugyanakkor nem meglepő módon egy termék grafikus felhasználói felületének legalább annyi, ha nem több hatása lesz a felhasználókra, mint az alapjául fekvő kódoknak[2].

Általánosságban a GUI-k megjelenésének legfontosabb jellemzői, hogy rendszerint két dimenziósak, a képernyő gyakran animált, ikonokkal teli és olyan jellemzőkkel van ellátva, amelyek következtében bizonyos képátmenet képes másikba átmenni. Ugyanakkor a felhasználói felületek műszaki szempontok által is befolyásoltak, hiszen a felhasználó felülettel való hatékony érintkezése kulcs fontosságú. Így az ikonok nagyságának bizonyos méretet el kell érnie, épp ezért általában négyzet alakúak és az emberi ujjmérethez vannak igazítva. Ugyanakkor az ikonok és a GUI-k konkrét kinézetét kevésbé a műszaki szempontok, sokkal inkább esztétikai és vizuális szempontok határozzák meg. A különböző megjelenésre lajstromozott közösségi formatervezési mintákból mutatunk példát[3]:

A grafikus felhasználói felületeken a fenti példáknak megfelelően különböző ikonok találhatóak, amelyek a szoftver egy adott funkciójának működését indítják el vagy valamilyen adathoz engednek hozzáférést. Mindezeken túl a felhasználót segíti a számítógép, gépjármű, mobiltelefon, illetve televízió rendszerében történő navigálásban. Az ikonok/ GUI-k ugyanakkor sokszor nem statikusak, hanem animált mozgásokra is képesek. Meglepő módon bizonyos jogrendszerekben (nem valamennyiben természetesen) az ikon/GUI mozgása is formatervezési mintaoltalom alá helyezhető. Az alábbi egy, az Egyesült Államokban lajstromozott példa:

Képernyő animált felhasználói felülettel ("Display Screen with Animated User Interface)[4]

A virtuális dizájnok manapság egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, a digitalizáció a tervezőket arra kényszeríti, hogy egyre egyedibb kommunikációs formákat válasszanak, minél több embert (fogyasztót) megragadva. A virtuális dizájnelemek kétségkívül ilyen kommunikációs eszköznek minősülnek, és mind a szoftveres kódolás mind a ráépülő grafikus felhasználói felületek kialakítása szinte végtelen módon történhet meg. Ezen állításokat néhány számadattal is alátámasztjuk, hiszen sokkal jobban tükrözik a korábbi jól hangzó állításainkat. A piac jelentőségét mutatja, hogy 2015 júliusában az android felhasználók 1.6 millió applikáció közül választhattak, míg az Apple felhasználók számára 1.5 millió applikáció állt rendelkezésre[5].

Ha a dizájn jogi oldalát nézzük, akkor elmondható, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (a továbbiakban: "EUIPO") 2016 elejéig több mint 17 000 grafikus felhasználói felületet jelen-

- 78/79 -

tettek be a Locarnói Megállapodás[6] 14.04[7] osztály szerint közösségi formatervezési mintaoltalomra. A hét legtöbbet bejelentő jogosult ekkor az (1) Apple, (2) Microsoft, (3) Google, (4) LG Electronics, (5) Sony, (6) Deutsche Telekom and (7) Samsung társaságok voltak[8].

Mindezen jellemzők szükségessé teszik, hogy védjük az értékes dizájn fejlesztéseket ugyanakkor felvetik az említett mozgások hatékony formatervezési mintaoltalmának kérdését, főleg azon esetekben, amikor az adott mozgássor csupán egy része kerül lemásolásra. A jogszabályi környezetbe és a joggyakorlatba történő bepillantással ezekre a kérdésekre keressük a választ.

1.2. A jogi környezet és felmerült problémák

Alapvetően jelen írásunk célja a magyar jog bemutatása és fejlesztésének javaslata bizonyos tekintettel az Európai Unió gyakorlatára. Ennél messzebb most nem mennénk, alapvető kérdéseket a saját jogi kultúránkból kell megválaszolni, kifejezetten virtuális dizájnokkal kapcsolatos gyakorlatot pedig messzebbről sem tudnánk hozni. Mindeddig az Egyesült Államokban is csak egyetlen olyan eljárás indult, amely grafikus felhasználói felületet érintett, végül azonban peren kívül megegyeztek a felek[9]; Kínában például nemrég indult az első[10].

Az Európai Unió eszközeiről beszélve említést kell tennünk az előzetes döntéshozatali eljárás keretében született döntésekről is, hiszen az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) határozata res iudicata-t eredményez, azaz ítélt dolgot jelent. A határozat ezenkívül kötelező nemcsak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményező nemzeti bíróság, hanem a tagállamok valamennyi bírósága számára is. Így, a nemzeti bíróságoknak lehetősége van európai jogszabály értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kezdeményezni, mely esetben európai jog valamely értelmezési kérdése pontosításra kerül annak megfelelő alkalmazása érdekében. A virtuális dizájnok oltalmazhatóságával kapcsolatban a kevés számú előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott döntés ugyan ad támpontokat, de sajnos konkrét kérdést még nem tettek fel a bíróságnak a mi témánkkal kapcsolatban.

Ennek ellenére néhány esetben támaszkodni fogunk olyan, az EUIPO, illetve az Európai Unió Bírósága által hozott döntésekre is, amelyek ugyan nem kötelezők a magyar hatóságokra, de mégis iránymutatást adhatnak. Mivel bővebb joggyakorlatunk a témában nincsen, ezért kénytelek vagyunk így tenni. A magyar jogi rendszer azonban - ahogyan később látni fogjuk - kisebb-nagyobb eltérésekkel megfeleltethető az európai rezsimnek (nyilván köszönhetően a Formatervezési mintaoltalomra vonatkozó Irányelvnek[11]), a különbségek tekintetében pedig módosítási javaslatokkal fogunk élni a későbbiekben.