1. Környezetvédelmi kézikönyv címmel 1995-ben indult útjára a Környezetvédelmi Kiskönyvtár sorozat a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Talán a sorozat létrehozója, szerkesztője és az első kötet szerzője Bándi Gyula sem gondolta volna, hogy öt év elteltével már a sorozat tizedik kötete jelenik meg a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek és a környezetvédelem iránt érdeklődők nagy örömére.
A Környezetvédelmi Kiskönyvtár sorozat eddig megjelent kilenc könyve áttekintést adott a környezetjog alapintézményeiről. Az előző kötetek bemutatták a környezetjog alapjait,[2] a környezet-gazdaságtan alapvető kérdéseit,[4] az önkormányzatokra [5] és az Európai Unióra vonatkozó szabályokat.[6] Ezen kívül az egyes részterületek közül a sorozat ismertette a veszélyes anyagok,[7] a veszélyes hulladékok,[8] az állatvédelem,[9] a környezeti menedzsment valamint a környezeti hatásvizsgálat szabályozási rendszerét.
A jubileumi tizedik kötet a "Környezetvédelmi jogesetek és a szakértői tevékenység" címet viseli és összegyűjti a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény megjelenését követően kialakult tapasztalatokat és jogeseteket. E hiánypótló munka az eddig még össze nem gyűjtött gyakorlati tapasztalatok mellett ráirányítja a figyelmünket a téma kapcsán felvetődő kérdésekre és feltáratlan területekre. A könyv megjelenését a kötet szerkesztőjén és fő szerzőjén Bándi Gyulán kívül népes szerzőgárda segítette, amely a téma kiterjedtségét és a gyakorlati sokszínűségét tekintve nem is történhetett másként. A kötet további szerzői: Bogdányiné Mészáros Ágnes, Fülöp Sándor, Gondi Ferenc, Jancsó Gábor, Kiss Csaba, Kocsis Gyula, Kontor Eszter, Kőhalmi László, Péter Judit, Szlávik János és Varga Pál.
2. A kötet első fejezete a környezetvédelem jogi szabályozásának alapkérdéseit ismerteti, hiszen a környezetvédelmi jog gyakorlati példáinak áttekintése nem nélkülözheti a vonatkozó jogi szabályozási rendszer felvázolását.[10] A környezetvédelmi jog rövid történetét követően a szerző a környezethez való jog, mint harmadik generációs emberi jog szerepét mutatja be, rámutatva arra, hogy a környezethez való jog egyrészről kollektív jog, másrészről az egyének jogaként értékelhető.[11]
Bándi Gyula ismerteti a környezetvédelmi igazgatás közvetlen és közvetett eszközeit és a környezethasználat alapvető közigazgatási feltételeit.[12] Ezek közül kiemelt figyelmet kapnak a megelőzési típusú közvetlen eszközök, mint például a környezeti hatásvizsgálat, a környezetvédelmi felülvizsgálat és teljesítményértékelés, valamint a felszámolási eljárás és végelszámolás környezetvédelmi követelményeihez kapcsolódó állapotvizsgálat.
A környezetvédelmi igazgatás jogintézményeit követően Bándi Gyula a polgári jog és a büntetőjog eszközeinek a környezetvédelemmel való kapcsolatát tárja fel.[13] Általánosságban megállapítható, hogy a polgári jogi eszközök és a polgári jogi felelősség következetes alkalmazása a környezetvédelemben a hazai gyakorlatot tekintve erős lemaradással küzd, holott a külföldi gyakorlatokban már a környezetvédelem eszköztárának szerves részévé vált. Várható azonban a polgári jog szerepének felértékelődése több okból is. Egyrészről a polgári jog eszközeire a mellérendeltség, az azonos feltételek szerinti működés elvi alapja a jellemző, ami a gazdasági verseny szempontjából kedvező. Másrészről a polgári jogi jogvitákban a bíróságok szerepe is felértékelődik a jogállam keretei kö-
- 523/524 -
zött, amely automatikusan magával hozza a magánjogi eszközök szerepének növekedését is. Harmadrészt pedig nagy előnye a polgári jognak a közigazgatási joggal szemben, hogy a polgári jogi igények minden környezeti tárgynál és káros környezeti hatásnál azonos feltételekkel és azonos eljárási rendben érvényesülnek. A polgári jog környezetvédelmi lehetőségeit tekintve a Polgári Törvénykönyv több területe is "érintett", így például a szomszédjog, a birtokvédelem, a személyek jogi védelme, a szerződések vagy talán a környezetvédelmi jog szempontjából a legtöbbet alkalmazott jogintézmény a szerződésen kívüli károkért való felelősség területe.
A környezetvédelmi eszközök sorában a büntetőjog alkalmazása a szükséges végső eszköz. Bándi Gyula röviden ismerteti a hatályos környezetvédelmi tényállásokat, majd rámutat a gyakorlati alkalmazás során felvetődő problémákra, (elkövető kilétének felderítése, okozati összefüggés bizonyítása stb.)[14]
3. Az Alkotmánybíróság határozatainak tapasztalataival ismerkedhetünk meg a kötet második fejezetében. A téma szempontjából ugyanis nagy jelentőséggel bír az a körülmény, hogyan érvényesíthető a környezet védelme, az egészséges környezethez való alkotmányos jog a bírói gyakorlatban. Ez pedig nem függetleníthető a jogszabályok alakulásától és az Alkotmánybíróság a tárgyban hozott határozataitól. A környezethez való jogok értelmezésekor általában két álláspont ütközik.
Az egyik értelmezés a környezethez való alkotmányos jogot az állam szabályozási és védelmi felelősségével azonosítja, míg a másik álláspont lényege az, hogy a környezethez való jog alanyi jogként értelmezhető.
Bándi Gyula részletesen ismerteti a környezethez való jog értelmezésével kapcsolatos Alkotmánybíróság által hozott határozatokat.[15] Ezek közül talán a legjelentősebb a 28/1994. számú határozat, amely a környezethez való jog állami felelősségét megalapozó értelmezést ad. A határozat szerint a környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél. A környezetvédelemhez való jog elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, ahol az állam által nyújtott törvényi és szervezeti garanciáknak van a legnagyobb jelentősége.
A környezetvédelmi jogalkotásban az önkormányzatoknak is jelentős szerepe van, így aztán teljességgel érthető, hogy a kötet részletesen ismerteti az önkormányzati jogalkotás problémáival foglalkozó környezetvédelmi tárgyú és jelentőséggel bíró Alkotmánybíróság által hozott határozatokat is. A kötet bemutatja, hogy milyen keretek közé szorította az Alkotmánybíróság önkormányzatok környezetvédelmi és területfejlesztési tárgyú rendeletalkotási jogát. Az Alkotmánybíróság határozatai rámutattak arra, hogy az önkormányzatok rendeletalkotási szabadsága meglehetősen nagy, de nem korlátok nélküli.
4. A kötet harmadik és negyedik fejezetében a környezetvédelmi tárgyú közigazgatási eljárások egyes kérdéseivel illetve a környezetvédelmi engedélyezések tapasztalataival ismerkedhetünk meg.[16]
A könyv olvasói számára nagy értéket jelent az egyes részterületek ismertetésén túlmenően a témához kapcsolódó gyakorlatból merített esetek sokasága. A környezetvédelmi közigazgatási eljárások közül részletes elemzést kap az olvasó olyan lényeges jogintézményekről, mint a környezetvédelmi engedélyezés illetve a hatósági kötelezés. Természetesen nem maradhat el olyan közvetett közigazgatási eszközök bemutatása sem, mint a környezetvédelmi bírság illetve a szabálysértési felelősség. A felszámolás illetve a jogutódlás témakörét a bírósági gyakorlatból vett példák teszik plasztikussá.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
