2005-ben választották meg Tóth Jánost a Jegyzők Országos Szövetsége (a továbbiakban: Szövetség, JOSZ) Pest-megyei tagozatának vezetőjévé. Éppen tíz éve, hogy munkáját a Szövetségben megkezdte és most a JOSZ elnökeként üdvözölhetjük őt a Jegyző és Közigazgatás című szaklapban.
Úgy érzem, hogy kaptam egy lehetőséget, mely lehetőséggel a Szövetség életében számos teendő elindítására és megvalósítására nyílik mód. Tényszerűen nem hihetjük azt, hogy azonnal megváltozik minden egy új elnök megválasztásával, viszont a múltbéli tapasztalatokból okulva hiszem, ha nem csupán passzív szemlélője vagyok a folyamatoknak, akkor azok alakítójává válhatok, hogy a közösség összefogásával, folyamatos és kitartó munkával kivitelezhetővé válnak az elképzeléseink, természetesen összhangban a közigazgatás fejlesztési célokkal.
A Hajdúság és a Nyírség találkozásánál Vámospércsen, a szülőfalumban kezdtem a közigazgatással megismerkedni, tanácsi gyakornokként, a debreceni szép gimnáziumi évek után rögtön (1981-ben). Az őszi adóbehajtás során Tóth Tibor kollégámmal jártuk a tanyákat motorral... de megismertem az iktatást, a könyvelést, a testületi ülések és rendezvények, ünnepségek előkészítését... miközben gőzerővel készültünk a főiskolai felvételire. Így 1982-ben az Államigazgatási Főiskolán kezdtem meg tanulmányaimat. Az első sikeres diplomavédést követően, ugyanezen intézmény falai között még kétszer államvizsgáztam. Előbb önkormányzati gazdálkodás szakon 1998-ban (település és falusi turizmus menedzser), majd a mester szakon 2010-ben (közigazgatás menedzser). Akkor teljes a paletta, ha megemlítem a 2012-ben szerzett diplomát is, amelynek nincs köze a közigazgatáshoz... inkább a hobby... Lovas tanár és szervező - Hippológus. Természetesen számos nem iskolarendszerű továbbképzésen is pallérozódott az elmém, a közigazgatási feladatok szakszerűbb ellátása érdekében.
A Főiskola után feleségemmel együtt Kabára kerültünk. Na, nem az akkor újnak számító cukorgyárba, hanem természetesen a hivatalba... szervezési előadóvá neveztek ki, de nem találtam a helyem ebben a munkakörben. Kiváló mesterem, Sári Győző vb titkár sem tudott ezen segíteni. Ez volt az a mélyvíz, amit nem tudtam átúszni... egy év múlva vittek katonának. Ezt követően rövid ideig még Kabán dolgoztam, de már kineveztek közben Sárrétudvari-Szerep Nagyközségi Közös Tanács vb titkárává 1988. május 1. napjától. Ez volt az igazi mélyvíz! Ekkor már két éve nem volt kinevezett hivatalvezető... kicsit szétszaladtak a csikók, hogy plasztikusan fogalmazzak, de Guba Péterné (tanácselnök, később polgármester) és Dezső Gyula bátyám (társközségi elöljáró) szárnyai alatt megzaboláztuk a csikókat, és a nehéz gazdasági helyzetből fél év alatt kilábaltunk... Kétségtelen, akkor sem zajlott ez fájdalomtól mentesen!
A rendszerváltás áldásaként 1991. december 1. napjától Tokodon lettem jegyző, és leginkább itt tanultam meg a közösség életének szervezését, a népművészet ápolását, a bányászok és szőlőművelők, az üvegfúvók tiszteletét... Csipke László egykori polgármester szabad kezet adott, azonban a szigorúság mellett az ügyfelek és a kollégák érdeke mindenekelőtt való volt. Itt hangzott el tőlem először: "Nem az ügyfelet, hanem az ügyet kell elintézni!"
Családi okok miatt 1996-ban elhagytam Tokodot és Tahitótfaluba kerültem jegyzőnek. Az akkor mintegy 4000 főt számláló község, Budai Mihály polgármester vezetésével szigorúan takarékos gazdálkodást folytatott. A szűkre szabott hivatali létszámmal (a testületi jegyzőkönyveket én magam jegyzeteltem és írtam, szabálysértés, birtokvédelem stb.) a Duna-kanyar kedvelt célpontjaként nyáron a lakosság szám megduplázódása mellett kellett a feladatot ellátni. Az állandó lakosság számának folyamatos emelkedésével (évente átlag 100 fő) az évek alatt, a hivatal létszáma is emelkedett, amely háromévenként egy-egy új munkahely létrejöttét is eredményezte. A 18 év alatt illetve után a nyugdíjba vonulást is figyelembe véve, már csak három olyan kolléga dolgozott, aki érkezésemkor is ott szolgálta a lakosságot... Tahitótfaluban a mezőgazdaság, ezen belül az epertermelő gazdák gyakorolták rám a legnagyobb hatást... Itt is megfogalmazódott egy (talán örökérvényű) gondolat: "Annyi tiszteletet várj, amennyit adsz!" De itt még egy nagyon fontos dolgot megtanultam! A VÍZ az Úr! Minden idők legnagyobb árvizei közepette védtük a falut úgy, hogy közben az ügyintézés nem állt meg, legfeljebb lassabb volt egy kicsit! Időközben Tahitótfalu és Kisoroszi községek közös hivatalt hoztak létre 2013-tól, amely a lakosság visszajelzése szerint jól vizsgázott (bár ettől még a vezetők is féltek egy kissé).
A 2014. évi választások után új szelek fújtak a felkorbácsolt Duna felett... pedig a passzát szél nem abból az irányból érkezik...
2015. március 1-jétől Csemő község jegyzője lettem.
Harminc év derűvel, barátokkal, rendezvényekkel (közte 16 alkalommal Eperfesztivál, saját rendezésben és ötletből...), de mindig a Köz-szolgájaként...
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
